6/A Magyarország az Anjouk uralkodása idején 1301-ben, III. András halálával kihalt az Árpád-ház, és véres küzdelem indult meg a trónért. A 3 jelölt közül - Anjou Károly, a cseh Vencel, és a bajor Ottó - Károly Róbert kerrült ki győztesen. Károly Róbert (1308-1342): első dolga Magyarországon a királyi hatalom megerősítése volt, ugyanis a harcok alatt megerősödtek a tartományurak (kiskirályok), akik területeik felett majdnem királyi hatalmat gyakoroltak. A legjelentősebbek: Csák Máté (ÉNY), és Aba Amádé (ÉK) kiskirályok. 1312- ben a rozgonyi csatában a kassai polgárok segítségével leverte az Abákat. Nemsokára Csák Máté is meghalt, így Károly Róbert hozzáláthatott az ország megerősítéséhez. A kiskirályok legyőzése egy új nagybirtokosi réteget teremtett meg, akik királyhűek voltak. Ezért Károly Róbert megengedte nekik a katonaság tartását. Az ilyen, saját zászlójuk alatt csatába szállt seregeket bandériumnak nevezzük, tehát a királynak Banderiális hadserege volt. Károly Róbert gazdaságilag is megerősítette hatalmát, új adókat vezetett be: bányabér - eddig, ha egy földesúr nmesfémbányát talált földjén, azt a király elkobozta, ezért a földesurak inkább eltitkolták bányáikat. Új rendelete szerint a földbirtokos részesedett aranybányája termeléséből (megkapja 1/3-át). Harmincad - a vámszedő helyeken kellett minden kereskedőnek fizetnie, értéke az árú értékének egyharmincada volt. Kapuadó - fizetni kellett minden olyan kapu után, ahol egy szénásszekér elfér. Károly Róbert megállította a pénz romlását is. Firenzei mintára Aranyforint- ot veretett, amit Európában bárhol elfogadtak. Az 1335-ös Visegrádi királytalálkozó (magyar, cseh, lengyel király) célja az volt, hogy Bécs árumegállító jogát kiküszöbölve új kereskedelmi útvonalat hozzanak létre. Itt született megállapodás arról, hogy ha a lengyel király utód nélkül halna meg, akkor a trónt a magyar király örökli. Külpolitokájában a dinasztikus kapcsolatokat erősítette. (kisebbik fiát, Andrást a nápolyi király unokájával jegyeztette el.) Károly Róbert egyetlen hódító szándékú hadjárata a Havasalföld ellen kudarcot vallott. Többet nem is tett ilyen célú kísérletet. I. Nagy Lajos (1342-1382) Uralkodását - apjáéval ellentétben - hódító háborúk sora jellemezte. Első hadjáratát 1347 végén a nápolyi trónért, az öccse gyilkosainak megbüntetésére vezette. Az igazi hit védelmében északon a litvánok, a Balkánon a Bogumil eretnekek ellen harcolt. Királyaink közül ő ütközött me először a törökkel. 1370-ben lengyel király is lett. A két országot csak az uralkodó személye fűzte össze (persználunió). Hódításai alatt az új nagybirtokosréteg tovább növelte hatalmát. A harcok költségének fedezésére az állam és a földesurak egyaránt növelték a terheket. A XIV. században már sok helyen meghonosodotta korábbinál súlyosabb szolgáltatás, a kilenced. Ezt leginkább a kisebb tulajdonnal, kevesebb jobbággyal rendelkező földbirtokosok szedték be. A parasztok a növekvő terhek elleni védekezésül igyekeztek olyan földbirtokra költözni, ahol a szolgáltatások kisebbek voltak. E vándormozgalom a nagybirtokosoknak kedvezett, akik megengedhették, hogy jobbágyaik kevesebbet adózzanak. A bárók és a köznemesek között mindig meglevő ellentét így még tovább mélyült. I. Lajos talán éppen a nagybirtokosokkal szemben keresett politikai támaszt akkor, amikor 1351-ben felújította II. ANdrásnak a szerviensek érdekeit védő Aranybulláját. Az 1351. évi törvény tehát módosította az Aranybullának a nemesi végrendelkezési szabadságról szóló cikkelyét, és kimondta a nemesi birtokok sérthetetlenségét. Ez az ún. Ősiség törvénye, amely a nemesi jogok egyik igen lényeges eleme lett. A kilencedtörvény szintén főleg a köznemesek érdekét szolgálta, és egységessé tette a jobbágyok terheit. A földesúri terményszolgáltatások azonossá tételével befejeződött a jogilag egységes jobbágyosztály létrejötte. Az "egy és ugyanazon szabadság" elve az uralkodó osztály alsóbb rétegeinek nemesi jogait ismerte el. Ez meggyorsította a köznemesi rend fejlődését. Lajos a trónt idősebbik lányára, Máriára és annak jegyesére, Luxemburgi Zsigmondra hagyta.