A magyar nép eredete, vándorlása, a honfoglalás, kalandozások A magyar nép eredete és vándorlása Népünk őstörténetéről írott emlékeink nincsenek, erről a korról a legtöbb információt a magyar nyelv történeti elemzéséből ismerhetjük meg. Ezenkívül földrajzi ismeretek, régészeti leletek, néprajzi összehasonlítások segítségével tudjuk népünk legrégibb történetét felidézni. A magyar nyelv és a magyar nép a finnugor népek családjából származik. Ennek bizonyítéka a közös alapvető szókincs (testrészek, rokoni kapcsolatok, számok nevei), a nyelvszerkezeti sajátosságok (ragok, névutók, birtokos személyragok), és a hangsúlyozás. . Az őshaza valószínűleg Nyugat-Szibériában, az Ob folyó alsó folyása melletti, erdős sztyeppe volt. Elsősorban halászat és vadászat adta őseink élelmét. Ekkor még egy nagy közös nép volt, az uráli. (Kr. e VI- IV. sz.) . A IV. évezredben már a finnugor népcsoportba tartoztunk, ugyanis a szamojédok kiváltak. . A Kr.e. III. évezredben már ugorokról beszélünk, a finn-permiek nyugatra húzódtak. Fejlődésnek indult a halászat-vadászat technikája, új eszközöket kezdtek el használni, csiszolt kőeszközök, nagy edények. . Kr. e. 2000 körül az előmagyarok csoportja vált ki, ők melegebb, szárazabb vidékre, délkeleti irányba húzódtak. Itt már a déli szomszédok hatására beindult a termelés (búza, köles), az állattartás. (juh, kecske, ló, tehén) Fokozatosan álltak át a termelő életre a zsákmányolóról. Fémszerszámok használata. (kapa, bronzsarló, őrlőkő) Kr. e. 1500 körül pedig beindult a nomád állattartás is, juhokat, hátaslovakat tartottak. Nagyot fejlődött a bronzművesség, a családok apajogúvá váltak. . Kr. e. 800 környékén pedig kialakult a magyarok népcsoportja, hűvösebb, nedvesebb éghajlatú területre költöztek. Ekkor alakult ki a népi öntudat, és természetesen a név is. . Kr. e. 500-ban a magyarok már a Dél-Urálban laktak (Cseljabinszk környékén, bár ez korántsem biztos) fejlődött a kereskedelem is, az olcsóbb vas is elterjedt, "fegyveres erők" alakulnak, íj, nyíl, kard, lándzsa, pajzs és páncél használatával. Éleződtek a vagyoni különbségek is. . Kr. e. 500 és Kr. U. 550 között őseink átköltöztek Baskíriába. (Magna Hungaria) Ez alatt a Volga, Káma és az Urál által határolt területet értjük. A földművelés jelentősen fejlődött, megismerték a vaspapucsos faekét, és egyre nőttek a vagyoni különbségek. Valószínűleg ott alakult ki a hét törzs. /Nyék, Megyer, Kér, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Keszi/. A törzsszervezet már mesterséges politikai alakulat. . A VIII. század közepén Levédiába költöztek, a virágkorát élő kazár birodalom fennhatósága alá kerültek. A kaganátushoz való tartozás adófizetéssel és katonáskodással járt együtt. Sok mezőgazdasági technikákat tanultak, és a kereskedelemmel is megismerkedtek. Így már a letelepülő állattenyésztés is gyökeret ver, baromfit, marhát, sertést tartottak. A "betakarításhoz" csoroszlyás ekét is használtak. Elterjed a szablya is, meghonosodik a rovásírás is, a kazárok által. A kazár kagán egy fejedelmet bízott meg vezetésükkel /kende, kündü/, de a valóságos hatalmat a nép vezető rétegéből kiválasztott gyula tartotta a kezében. Gazdasági helyzetükre kedvezően hatott a kazár birodalom gyors fejlődése is. Az akkori Kelet-Európa legfejlettebb államának hatása jelentősen hatott a nomád állattartó magyarokra, és az állandó megtelepedés felé szorította őket. . A IX. század elején belháború rázta meg a Kazár Birodalmat. A magyarok a központi hatalom ellen foglaltak állást, így a kazár-magyar viszony megromlott. A magyarság biztonsági okokból 840-850 körül nyugatabbra húzódott. (Ekkor csatlakozott a 8. törzs, kabar) Így került a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyó vidékére, a magyarság által Etelköznek nevezett területre. A szállásterületet egészen az Al-Dunáig és a Dél- Kárpátokig terjesztették ki. Az új szálláshelyen csökkent a földművelés és növekedett a legeltető állattartás szerepe. A törzsek a lemondott Levedi helyett új főfejedelmet választottak, Álmos személyében. A függetlenség megteremtése után a fejedelem erős hatalmat épített ki, szövetséget kötött a többi törzzsel. . 862-től őseink egyre többször jártak Nyugaton, ugyanis a fejedelmi hatalom megerősödött, ezért a magyarság többször viselt különböző szövetségekben háborút. Így módjuk volt a Kárpát-medencét mind földrajzi, mind politikai szempontból alaposan megismerni. Az itt talált legelők, szántóföldek kedvezők voltak gazdálkodási szokásaiknak, stratégiai szempontból pedig jól védhető a medence. . A 890-es években a magyarok valószínűleg tudatosan készültek a Kárpát- medence megszállására. A megszállás hosszabb folyamat volt, a felderítő, portyázó seregeket csak később követte Árpád hada. A honfoglalók száma közel félmillió volt, míg az itt talált lakosság népessége csak kétszázezer lehetett. 892-ben a magyarok a keleti frankokkal szövetkezve pusztították Szvatopluk morva birodalmát. 894-ben Bizánc szövetségében megtámadták a bolgárokat. Még ugyanebben az évben Szvatopluk fejedelem hívására ismét a Kárpát-medencébe mentek a magyarok, a keleti frankok birodalmát, a Dunántúlt pusztították. A dunántúli hadjárat idején meghalt a morva fejedelem és a magyar hadak nem tértek vissza az Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén várták be az Árpád (Álmos fia) vezette fősereget. A fősereg 895 tavaszán a Vereckei-hágón vonult be a Kárpát-medencébe. Ez volt tulajdonképpen a honfoglalás első lépése. A magyarság zöme ekkor még az Etelközben maradt. A besenyők és a bolgárok megtámadták és menekülésre késztették az Etelközben védelem nélkül maradt magyarságot. a menekülök csak nagy veszteségek árán érkeztek a Kárpátok hágóin keresztül a fősereg után az új hazába. Valószínűleg maradt velük némi katonai védelem, így el tudták kerülni a teljes vereséget. Bizonyos elméletek szerint a besenyőktől és a bolgároktól elszenvedett vereség tisztségébe és életébe került a főfejedelemnek, Álmosnak. Mások szerint az akkori fejedelemnek tilos volt meglátni az új hazát. Legalább 400 ezer magyar jött be a honfoglalással, vagy már éltek itt magyar anyanyelvűek. Az utóbbi László Gyula kettős honfoglalás elméletét látszik igazolni, miszerint 670 körül már bejött egy magyar törzs a Kárpát-medencébe. Ezt igazolja az avarok nagyon kis száma is, mivel azok közben elmagyarosodhattak. Ennek ellenére az itt talált lakosság zömét avarok és szlávok alkották. 895-ben a Dunától keletre eső területeket szállták meg a benyomuló magyar törzsek. 895 és 899 között rendezkedtek be az elfoglalt területeken. 899-ben került sor Pannónia megszállására. 900- ra az egész Kárpát-medence a magyarság megszállása alá került. A megtelepedést erőskezű, tudatos politikai hatalom irányította. A vezető valószínüleg Kurszán kündü volt. A hadak vezére pedig Árpád gyula volt. Később - 904-ben, Kurszán halála után - Árpád lett a nagyfejedelem. Társadalom: A törzsfők egy-egy ország rész urai voltak. A törzsi keretek már erősen bomlottak. A magyar társadalom a honfoglalás után már lényegében osztálytársadalom volt. Alapsejtje a nagycsalád, amely több családból állt. A X. századi magyar társadalmat a személyi függés tartotta össze. A csúcsán a fejedelem állott, alatta az úrnak tisztelt törzsfők és a bőnek nevezett nemzetségfők. Alul a szabad köznépi falvak lakossága és a szolganépek, az ínek voltak. A kettős fejedelemség utolsó formái is eltűntek. Vallás A magyarság vallása a sámánizmus, a világ gonosz szellemek, a láthatóvilág és az égi világ hármasából áll össze. A három szintet a csodálatos életfa fogja össze. Ez átmenet az egyistenhit felé. A művészet egységes, fejlett volt, számos mohamedán, perzsa, bizánci elemet vettek át. Ezekből a motívumokból és vallási képzeteik ábrázolásából alakították ki páratlan művészeti stílusukat. Életmód A honfoglalás után a lakosság mind nagyobb része foglalkozott földműveléssel, állattenyésztéssel. A marhatenyésztés került túlsúlyba, de a juhtenyésztés, valamint a ridegen tartott lovak száma is nagy volt. Az ipar is kiterjedt, voltak már vasverő- és fazekasműhelyek, szövőházak. Kóbor fémművesek is járták az országot. Kialakult a vaskohászat és a fémművesség. Őseink kiterjedt kereskedelmet folytattak. Nem szakadtak meg a régi szálak /Kijev/, észak felé új utak alakultak ki /Prága/. Kalandozások A Kárpát-medencébe érkező magyarságot félelmetes harcmodor jellemezte, a X. század első felét jellemző kalandozások során őseink elsősorban zsákmányszerző célzatta több hadjáratot is vezettek Ny-Európába, Bizáncba. A hadjáratokat egyedül a Keleti Frank Királyság tudta megtörni 933-ban Merseburgnál, és 955-ben Augsburgnál. Ezzel le is csillapodott a magyar kalandozási kedv. Az ittmaradás és a függetlenség érdekében új életformát kellett felvenni. Ebben óriási szerepet játszott Géza fejedelem és fia Szt. István.