5. "A" tétel Témakör:A középkori magyar állam, eegyház, társadalom, gazdaság fejlôdése Tételcím:A királyi vármegye felbomlása magyarországon s ennek következményei II. András és IV. Béla uralkodása idején Imre és II. András III. Béla halála után Imre kerül a trónra (1196-1205) Szembefordul Andrással. ( Nem biztos, de valószínµ, hogy Imre és András III. Béla fiai voltak.) Szóval szembefordult, és ez belpolitikai megosztottsághoz vezettett. Andrisé volt Dalmácia és Horvátország, valamint saját pénzverést is bevezetett. 1199-ben katonailag is összeütköznek, Imre nyer, ezzel megerôsíti hatalmát. András külföldre menekül. 1203-ban újabb belviszáj. Ekkoriban Imrének fia születik, (Természetesen LĆSZLĄNAK kereszteli) Ezzel azt az egyességet, amely kettôjük között fennált, imre megszegte. az egyesség abban állott, hogy ha imre meghal András ül a trónra. A koronázási égszerekkel és a csecsemô trónörökössel a királyné elmenekül ausztriába VI. Lipót osztrák Herceghez. Itt azonban véget ér lacika eddig sem túl hosszú élete, így András kerül a trónra II. András néven (1205- 1235) András új intézkedéseket visz végbe (nomo husztitucionesz) Ezeknek az új intézkedéseknek ( A latin megfelelôt lásd 1 sorral feljebb!) a lényege András szavait idézve a következô volt. " Egy királyi fenség bôkezµségét misem mutathatja kellôbben, minhogyha az adományozás legfôbb mértékeként a mértéktelenséget gyakorolja." Ez azt jelenti, hogy minél mértéktelenebbül él a király a bôkezµséggel és az adományozással, annál kegyesebb, bôkezübb király. András ebben látta nevének megôrzését az utókor számára. Ebbül kifolyólag András uralkodásának egyik legjellemzôbb vonzata, a külön- bözô birtokadományok voltak sôt, szinte mindennapos gyakorlattá vált a királyi vármegyék eladománozása is. András trónralépésekor a királyi birtokok az ország 75%-át tették ki. András uralkodásának elsô 7-8 éve során ez az érték 50%-ra csökkent. Az eladományozott birtokokat és vármegyéket többnyire világi birtokosok kezébe került, akiknek ez az adományozás többszörösen is elônyös volt. 1. Nôtt a birtok, ezzel együtt nôtt az emberállomány is. 2. A adott földbirtokos hatalmi pozíciója megerôsödött. 3. A földbirtokos a birtokán különleges immunitási jogokat kapott, olyanokat, amelyek eddig csak a király joga volt. (Adóbeszedés,Igazságszolgáltatás) 4. András ezekért a birtokokért cserébe nem kért katonai szolgáltatást. András új gazdaságpolitikát vezettt be. Elsôsorban a pénzviszonyokra helyezte a hangsújt, a pénzbevételeket próbálta meg növelni. Ennek több módját alkalmazta. ¦jfajta pénzadók, nyolcadvám. Évente többször is vertek pénzt. Ez a gyakorlat a királyi kamara hasznát jelentôsen megnövelte. Kiterjesztette a regálé (királyi) jogokat (bérelhetôvé tette) pl. Adóbeszedés,sóbányászat,színesfémbányászat,vámjog stb. Ez a gazdaságpolitika elég rosszul sült el. András kétségtelenül jó ötletet próbált átültetni a gyakorlatba, de az ország ekkor még nem volt elég fejlett ehhez a gazdaságpolitikához. Ekkor még az volt a gyakorlat, hogy ha valaki kiment a piacra árúval fizetett így nagyon kevesen tudtak pénzel fizetni. A másik ok az, hogy a királyi kincstár fô bevételi forrását képezô bányászat stb mind regálé joghoz kötôdtek amit András bérbe adott, valamint a királyi birtokjogokból. Ekkoriban jelenik meg a tárnokmesteri tisztség megjelenése. A tárnokmester feladata: a királyi vagyon kezelése, a gazdasági ügyekkel való foglalkozás, a bérleti rendszer kialakítása, a pénverésnek a bérbeadása a marhakereskedelem bérbeadása, a királyi bor kereskedelmének bérbeadása) 1211-ben a bartaságot a német lovagrendnek adományozza András, azzal a szándékkal, hogy megvédjék az országot a tatárok által elôre hajtott népcso- portoktól. A németeknek eszükbe nem jutott erre berendezkedni, arra töreked- tek, hogy kiépítsék a maguk államát. 1213-ban Bánk bán Horvátország,Dalmácia,Szlavónia bánja, áll a fôuri össze- esküvés élére. Pilisszentkereszten megölik gertrúdot. Bánkot megfosztják nádori méltóságától, de ott marad neki a báni cím, és birtokait sem veszti el. A többi öszeesküvôt lényegében nem éri kár, kivéve egy Péter nevµ zászlóst akit halálra ítélnek. A helyzet tovább sújosbodott amikor 1217-ben apja halálos ágyánál megesküdött hogy elmeg a keresztes háborúba. hazatérvén vele jöttek mindazok akiknek birtokokat ígért, így még inkább nôtt a feszültség. Az aranybulla Megjárta a szent földet (Nem az aranybulla hnem III. Anrás.) Hazatérvén a birtokadományozások nagy ütemben folytatódtak, ennek köszönhetôen 1222-re robbanásig feszült a belpolitikai helyzet. Ekkor a fônemesek valamint a királyi szerviensek arra kényszerítették a királyt, hogy foglalja velük együttértésben írásba. hogy mik azok amelyben saját király hatalmát korlátozza, és a trsadalomban milyen jogokat érvényesít. Ekkor születik meg az aranybulla, amely késôbb is a nemesség "alkotmánya" volt. Ekkor fordult elôször elô az a gyakorlat, hogy egy árpátházi király kompromisszumra kényszerült, hatalmának megtartása érdekében. 1215-ben angliában már megszületett egy hasonló okirat, ami azt jelenti hogy mindössze 7 évvel maradtunk le, a hasonrangú iromány létrejöttével. Az arany bullába foglalt jogok nem valósultak meg azt gondolván, ezzel mindennek vége letudtuk a dolgokat, de az életben nemigazán tartották be. annál is inkább, mivel az élet módosult az aranybulla elfogadása elôtti élet- hez képest így 1231-ben egy új aranybullát fogadttattak el, amely már több ponton is módosította az eredetit. Ebben az idôszakban indul el az ország a rendi feudális fejlôdés útján. Maga az aranybulla nem maradt fönn enek ellenére jól rekonstruálható, hiszen másolatok stb utalnak az eredetire. Az aranybulla egy úgnevezett treambulumal (bevezetéssel) kezdôdik, amely elmondja, hogy a szentháromság és az oszthatatlan egység nevében András isten kegyelmébôl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Harics, és Logoméria királya mindörökké. Ebbôl az is kiderül, hogy András nevéhez fµzôdik Logoméria meghódítása. Az aranybulla tartalma: * birtokpolitikai vonatkozásban kimondatták Andrással, hogy egész vármegyét vagy bármiféle méltóságot örök tulajdonul nem fog eladományozni. s a jövôben becsületes szolgálattal szerzett birtokaitól soha senkit sem foszt meg. Az Aranybulla korlátozta az idegenek országos tisztségekbe juttatását, birtok-nyerését, tilalmazta az izmaeliták és zsidók pénzverô ispánként, só- és vám-tisztként való alkalmazását, valamint az évenkénti többszöri pénzbeváltást. * a serviensek engedélyt kaptak, hogy szabadon csatlakozhassanak az ifjabb királyhoz (Bélához), a király azt is megígérte, hogy nem fogadnak be olyan személyt, aki másikuk elítélt vagy perbe fogott; * több cikkelye fellép a hatalmon lévôk önkényével, a méltóságok halmozóival szemben. Elrendeli, hogy a várnépeket sanyargató ispánt el kell mozdítani; * tilalmazza, hogy bírói úton az elítélteket bárki megvédhesse; * elôírja, hogy a király Szent István király ünnepén évenként jelenjék meg Fehérváron, hogy a panaszosokat meghallgassa; * egy cikkely a megyei ispánok és az udvarispánok bíráskodását a királyi serviensek pénz- és tizedügyeire, illetôleg a várnépek feletti eljárása korlátozza; * a tolvajok és útonállók felett a királybírák mondhatnak ítéletet, az illetékes ispán jelenlétében; * serviensek: birtok feletti szabad rendelkezés, adómentesség, katonáskodási és jogszolgáltatási elôjogok, leánynegyed jogintézménye; * megtiltja a királyi népelemek megszállását a serviensek falvaiban, s a király meg is ígérte, hogy hívatlanul nem száll meg náluk; * az ország határán túl vezetett hadjáratban a serviensek csak pénzért tartoztak részt venni, de ha ellenség támadt az országra, egyetemlegesen harcolniuk kellett; * a király megígérte, hogy nem fogja el a servienseket senki kedvéért, csak ha elôzôleg perbe fogták és elítélték ôket; * a várjobbágyokat is megerôsíti ôsi kiváltságaikban, míg a várnépeket a megyei udvarispánok igazságszolgáltató jogkörébe rendeli; * az egyházat az az intézkedés sújtja leginkább, hogy kiiktatja a sókereskedelem tényezôi közül. Az egyházi tized beszedését ezüstpénz helyett természetben (borban, gabonában) írja elô; * a "híres utolsó (31.) cikkely" = ellenállási záradék kimondja, hogy a püspökök, nemesek, jobbágyok a hµtlenség vétke nélkül ellenállhatnak és ellentmondhatnak az uralkodónak, ha a király vagy utódai az Aranybulla rendelkezéseit megszegnék. Az aranybulla elfogadása után lényegesen nem változott András politikája. Lényeges változás IV. Béla trónralépésével jött létre (1235). Uralkodását egybôl úgy kezdte, hogy az andrási politika fôbb figuráit megvakítatta, majd szépen elkezdte visszaszerezni az andrás által elajándé- kozott földbirtokokat. Ez a földvisszavétel a következô szisztéma alapján zajlott le. Egy hat tagú testület (földbírók) járták az ország megyéit, és sorrba megvizsgálták a birtokok tulajdonosának jogosultságát az adott területre. A birtokos akkor tarthatta meg a földjét, ha azt már III. Béla ajándékozta a családnak. Ha ennél késôbbi adományozás révén jutott a birtokos a földhöz elkobozták tôle. Visszaszerezte a királyi vármegyéket is. Ćtalakította a királyi tanácsot, (természetesen a hozzá hµ embereit helyezte be). Keménykezµ politikát vezetett be, amely politikának részét képezte a kunok befogadása. A kunok a tatárok elôl menekültek. Béla azt remélte, hogy a kunok ismerik valamennyire a tatár harcmodort és így eredményesen lehet a segítségükkel védelmezni az országot. Ekkor értesült arról, hogy a keleti magyarok léteznek, valamint arról is, hogy a tatárok megsemmisítették ôket. Ezek után 1240-ban Batu kán levelet intézett a nyugat magyarok királyához efektíve IV. Bélához, azzal a felszôlítással, miszerint feltétel nélkül adja meg magát. IV. Béla igen nehéz hejzebe került, hiszen a nemesek jó része nem különö- sebben szerette lévén, hogy megfosztotta ôket azoktól a plussz birtokoktól amelyeket III. Béla uralkodása után kaptak. Ebben a helyzetben történt meg a tatárok megérkezése (1241 március). A tatárok három irányból támadtak Az egyik sereg lengyelország irányából, a másik a vereckei hágó felôl (északkelet) a harmadik sereg délerdély felôl tört az országra. (a vereckei hágó felöl jövô sereg volt a fôsereg). A vereckei hágót a nádor, névszerint Tomaly Dénes védte ameddig tudta, de végül is március 12-én a tatárok áttörik a magyar védelmi vonalakat, és március 17-én már pest környékén kalandoznak. Ennek tetejébe még a kunokkal is konfliktus robban ki. Ennek oka igen egyszerµ. A kunok alapvetôen nomádok voltak, így aztán az állatok be-be tértek a birtokokra egy kis gabonát legelni. Ami igazán elmérgesítette a helyzetet az az volt, hogy megvádolták ôket, miszerint a "kunok a tatárok kémei!" Ennek kapcsán 50 kun vezetôt kivégeztek. Válaszul a kunok dél felé elhagyták az országot, útjuk alatt felgyujtottak mindent. Ezek után a Sajó torkolatánál Muhi kösségnél állított fel védekezô tábort a magyar sereg, szekérvárat csináltak. A csata (április 10-11) igen hamar eldôlt. A tatárok elsô támadását még hárítani tudtuk a második támadás során a magyar sereg jelentôs része megsemmisült. Bélának és testôrének Kálmánnak is csak egészen speciális módon sikerült meglógni, a tatár seregen keresztül szöktek meg. Ekkor a fôsereg pestnek ugrott, ahol is a dunánál megtorpantak. A tatárok ezenkívül megkaparintották IV. Béla pecsétjét is. Ez alapján felszólították a magyar vidékeket, folytasság a mezôgazdasági munkát, arassák le a termést. Miután az aratásnak vége lett, a magyarok többségét felkoncol- ták, a terményeket elvitték. December-Január környékén bévagyott a Duna, ekkor a tatárok átkeltek és az egész dunán túlt uralmuk alá vették Kivételt képzett néhány várfallal rendelkezô város (esztergom,Székesfehérvár, Pannonhalma). Béla valami Bambel Frigyeshez menekül, aki alaposan kibaszott vele, (bocs a vehemenciáért) mivel megfizettette a vendéglátást, és három királyi vármegyét Moson,Gyôr,Vas megyéket birtokba vett. Ekkor Béla feleségét és a sebesült Kálmánt elôreküldte szalakóba, majd ô is a horvát országi Kraul szigetre menekült. Béla ekkor várta a sült galambot, hiszen katonái nem voltak, a horvátok álltak valamejest mögé. Ćm ekkor váratlanul 1242 tavaszán, a tatárok kivonultak az országból. Több feltételezés is él ennek értelmezésére. Az egyik az volt, hogy batu kán megpróbálta megszerezni a fô hatalmat hiszen ekkor halt meg Öbödöj a nagy kán. Ez azonban nem valószínµ, hiszen Batu kán nem jöhetett számításba, mint elsôdleges örökös. A másik feltételezés a tatár kínai összetµzésekben keresi a magyarázatot, amely szintén nem valószínµ. A magyarázat valószínµleg a tatár harcmodorban rejlett. A tatárok hódításainak többsége a következô séma szerint játszódott le. Elsô támadással megölni az uralkodót, az országot destabilizálni, rabolni, fosztogatni. Majd a következô évben visszatérni és meghódítani a területet. Béla visszatért, de változtatott politikáján. Most már ô is azon uralkodók táborába tartozott akik birtokokat, sôt egész vármegyéket aodmányoztak, de béla mindezt kemény veltételekhez kötötte. A feltétel várak városfalak erôdök építése volt. Ez a politika óriási eredményeket hozott. Egy német kutató aki 1243-44-ben járt a magyar királyságban azt írta a naplójába, hogy "a magyar királysággal többé nem kell számolni, a tatárok teljesen lerombolták" IV. Béla megcáfolta ezt a kijelentést, hiszen azt a temérdek kárt viszonylag rövid idô alatt teljesen felszámolt. A történészek ezért is szokták II. honalapítónak nevezni. A királyi birtokokon több mint 100 várat erôdítményt építetett, + a magyar fôurak is 100-150 várat építetnek. A várjobbágyoknak megerôsítik a szent istváni kiváltságokat. Innentôl a vár a központja az adott területnek. Béla kiváltságokat ad és felszólírja a városokat városfalak építésére. Ekkoriban körvonalazódik meg két típusú város. Az egyik a király által adományozott területen lévô város, a másik a késôbbi mezôvárosok, amelyeeknek lényegesen kevesebb kiváltságot kapnak. A hosszpeszek (nyugatról érkezett jobbágyok) kiváltságokat kapnak, Kb. 20 hoszpesz város jön létre ebben az idôszakban. Vámszabályokat kap gyôr,esztergom. Megszünteti a zsidók számára addig kötelezô megkülönböztetô jelvények használatát sôt, jelentôs kiváltságokat ad a zsidóknak. A kunokat visszatelepíti. Ennek következményeként a kunok alkotják a magyar katonaság egyik fô támaszát a könnyµlovasságot amely jellemzô lessz a magyar hadviselésben. Béla növelte a páncélos lovasság számát is, sôt jelentôs mértékben kötelezte a földbirtokosokat arra, hogy birtokaik nagyságának arányában állítsanak ki katonákat. Ekkor jönnek létre az úgynevezett "húsz lándzsás falvak". Jelentôs mértékben támogatja a szerviensek mozgalmát. A várjobbágyok jelentôs részét tömegesen nemesítette, valamint komárom,gyôr, somogy,zala megyékben már a nemesek ítélkeznek gyakorolják az igazságszolgál- tatást. Ekkortól nevezik a szervienseket nemeseknek a korábbiakban nemeseknek nevezett nagy birtokosokat pedig báróknak. Béla törekszik az egyház stabilizálására, ennél fogva az egyházat saját hatásköre alá vonja, ezzel a pápai jogokat visszább szorította az országban. A johanniták számára havasalföldet ajándékozza. Ezekkel az intézkedésekkel igen rövid idô alatt sikerült stabilizálnia az ország gazdaságát. A nemesek egy része megpróbálja kijátszani Béla fiát Istvánt apjával szemben. István 1257-ben erdély vezetôje lesz. Béla 1267-ben fontos törvényeket hoz amely az aranybulla megerôsítésének is felfogható. Megerôsíti a szerviensi jogokat, a nemesi kiváltságokat, rendezi a birtokproblémákat, és a közne- mesek részvételével az országos törvénynapokat. Gyorsítja a nemesi vármegyék kiépülését azzal, hogy 2-3 nemes képviselheti megyénként. külpolitika: Halicssal stabilizálja a viszonyokat. Harcias Frigyes rátámadt az országra, keveselve a három megyét, de meghal a csatában. Kiélezôdik a konfliktus a cseh királysággal, (Semisli dinasztriával ottokárral) több összecsapás után stájerországot magyarországhoz csatolják. A kun politika érdekében István fiát egy kun leányzóval házasítja össze a kun fejedelem lányával Kuligundával. István ekkor lép szövetségre a nápoji királyjal (anzsu család) A cseh király annyira elismeri béla hatalmát, hogy halála esetén rábízza özvegét, gyermekeit. IV. Béla 1270-ben meghalt.