5. tétel A középkori magyar állam, egyház, társadalom és gazdaság fejlődése az Árpádkorban. Szent István országa Harcok az új rend megszilárdulásáért Szent László és Könyves Kálmán uralkodása A küzdelmes XII. század II. András - az Aranybulla A tatárjárás A széteső királyi hatalom - egyesülő társadalom Szent István országa Egyházalapítás Az államalapítás folyamatában elengedhetetlen volt a kereszténység megerősítése. A keresztény Európához kötődést és a királyi hatalom megerősítését szolgálta. István kiépítette országa egyházi szervezetét, hatalmas földadományokkal biztosította az egyház működésének anyagi alapját. Az uralkodó hosszú távon gondoskodott törvényeiben egyházáról. A tized, tíz falu építsen templomot. István a törvények erejét is felhasználta az új hit előírásainak betartására. A magyar egyházszervezet a XI. században A magyar katolikus egyház élén az esztergomi érsek állt. Az egyházi hierarchiában az érseket a püspökök követték. A bencések számos kolostort alapítottak, a pannonhalmi főapáton keresztül közvetlenül kapcsolódtak a pápasághoz. A vármegyerendszer A királyi hatalom megerősödésével párhuzamosan épült ki. A királyi vármegye különböző tulajdonú földterületekre terjedt ki. Vezetőjét, az ispánt a király jelölte ki, bíráskodott és ő vezette a megye hadseregét. A vármegyei szervezet vezetője a királyi udvar bírója, a nádorispán volt. Az uralkodó és a magyar társadalom A magyar társadalom élén a király állt, hatalmát óriási földbirtokai alapozták meg. A szokásjognak megfelelően a király a fontos döntések előtt kikérte a királyi tanács véleményét. Az egyházfők a vezetőréteghez tartoztak. A törzsi vezetők és a bevándorolt lovagok leszármazottaiból kezdett kialakulni a világi nagybirtokos réteg. Törvényeiben István elismerte mind öröklött, mind szerzett birtokaik tulajdonjogát. A magyar társadalom középrétegét a vitézek alkották, akik rendelkeztek saját földbirtokokkal. A földjeiket vesztett szabadok az ország peremterületén fekvő szabad földekre vándoroltak, vagy egy nagybirtokos oltalmát választották. A XI. században az emberek között a legfőbb választóvonal még mindig a szabadok és szolgák között húzódott. Külpolitika István király békességre törekedett szomszédaival. Harcok az új rend megszilárdulásáért Imre herceg halála 1031-ben meghalt Imre herceg, István gyermeke. István nővére gyermekében, Orsedó Péterben látta biztosítva a folyamatosságot. Péter királysága Péter folytatta István politikáját, de idegenekkel vette magát körül. A mellőzött előkelők elűzték, Aba Sámuelt emelték a királyi székbe. Péter visszatért az országba, a magyarok egy része a ménfői csatában átállt Péter oldalára. Péter hűbéri fogadalmat tett a császárnak, ezért a világi és egyházi előkelők hazahívták Vazul két fiát, Andrást és Leventét. A belső villongások lehetőséget adtak a lesüllyedő parasztok felkelésére. A békési Vata vezette lázadók a pogányságot kívánták vissza. A hercegek átmenetileg együttműködtek a lázadókkal, de győzelmük után leverték őket. András és Béla III. Henrik érvényesíteni akarta a hűbérúri jogait, ezért a király hazahívta Bélát, hercegség címén átengedte neki a királyság harmadát. 1051- ben III. Henrik nagy haddal támadt az országra. Béla legyőzte, a császár békét kötött. Béla haddal támadt Andrásra, s legyőzte. 1063-ban azonban Salamon német segédhadakkal betört az országba. Bélát baleset érte, fiai Lengyelországba menekültek Salamon elől. Salamon és Géza Salamon német hadak segítségével szerezte meg a trónt, békét kötött Gézával és Lászlóval. A trónviszályt még sem sikerült elkerülni. I. Géza halála után öccse, László vette át az uralmat. Szent László és Könyves Kálmán uralkodása László külpolitikája László külső kapcsolatait a Salamonnal szemben folytatott harc határozta meg az invesztitúra-küzdelmekben a pápához közeledett. VII. Gergely pápa viszonzásul elismerte Salamonnal szemben királynak. László 1091-ben elfoglalta Horvátországot, szakítva a pápasággal, VII. Henrik oldalára állt. László törvényei A törvénykönyvek három kérdést emelnek ki: a tulajdon védelmét, a vándormozgalmak korlátozását, az egyház erősítését. A nagy társadalmi változás vesztesei nem akarták tudomásul venni az új tulajdonviszonyokat. László feladatának tekintette, hogy erős szigorral védje a tulajdont. A függés elől menekülni igyekeztek a szabadok. László törvényei erejével gátolta a kóborlást. Kálmán és Álmos harca A trónt László végakaratával ellentétben nem Álmos, hanem testvére, Kálmán szerezte meg. Kálmán hódításai Lehetővé vált, hogy Kálmán beleavatkozzék a kijevi állam belső küzdelmeibe.Megkezdte a part menti dalmát városok hódoltatását. Kálmán törvényei A törvénykezés Kálmán uralkodása alatt is folytatódott. A magántulajdon védelme még mindig fontos kérdés volt, ám jelentősége csökkent. A lesüllyedő szabadok kóborlása gondot jelentett. A megoldást Kálmán is az erőszakos letelepítésben látta. A küzdelmes XII. század A trónviszályok kora Kálmánt fia, II. István követte a trónon. Sorozatos külpolitikai kudarcok érték. Dalmáciában a megerősödő Bizánc törekvéseivel került szembe. A belső béke II. Béla uralkodása alatt sem állt helyre. Uralmukat véres események követték. II. Géza uralkodása alatt hadjáratok sorozatát vezette. Mánuel császár a magyar trónharcokat kihasználva beavatkozott Magyarország belügyeibe. III. Béla uralkodása (1172-1196) Béla Mánuel halála után visszafoglalta a Szerémséget és Dalmáciát, növelte az írásbeliség szerepét. Oklevelek kiadására külön hivatalt hozott létre, a kancelláriát. A XII. század gazdasága Az ország gyarapodó népessége nagyrészt már betelepült. A korszakban már tért nyert a földművelés a legelőváltó gazdálkodás rendszerével. A szántóföldeken gabonát termeltek. Az állattartás átalakulóban volt. A kézműipari termékeket továbbra is az e szolgáltatásokra kötelezett falvak állították elő. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődését elősegítették a nyugatról érkező hospesek. A Szepességben és Erdély déli részén szászok telepedtek le. A természetbeni bevételek még mindig jelentősek voltak. Megjelentek a regálék, a királyi felségjog alapján szedett jövedelmek. Legjelentősebb a pénzváltás, a kamara haszna volt. A gazdaság élénkülését mutatja a vámokból származó tekintélyes jövedelem. A XII. század társadalma A trónharcok megerősítették a világi és az egyházi nagybirtokot. Nagybirtokos családok csapataikat saját zászlaik alatt vezethették a király hadába: bandérium. A szabad lakosság katonáskodó része megőrizte függetlenségét, servienseknek nevezték őket. Az uradalmakban továbbra is a szolgák voltak többségben, de egyre több szolgának hasítottak ki parcellát terményhányad fejében. Ezt a folyamatot erősítette a hospesek megjelenése. II. András - az Aranybulla Imre és András küzdelme III. Béla idősebb fiára, Imrére hagyta a trónt. András szervezkedni kezdett bátyja ellen, s az ország megosztására kényszerítette. A testvérek küzdelmében a királyi birtokállomány volt a vesztes. Imre halála után András szerezte meg a koronát. András hadjáratai II. András uralkodása hadjáratok sorozatával telt el. A hadakozás rengeteg pénzt és királyi birtokot emésztett fel. A várkatonaságon alapuló királyi haderő az adományozások révén egyre gyengült. A király kénytelen a bárók bandériumára támaszkodni. Az új berendezkedés A királyi birtokállomány drámai csökkenése birtokpolitikáját "új intézkedésnek" nevezte. A királyi hatalom Szent István óta kialakult rendszere omlott össze. A király a regálékból származó bevételeket volt kénytelen növelni. Az ország gazdasága ugyan fejlődött, de a növekedés még nem pótolta a kieső jövedelmeket. A pénzrontás eszközéhez nyúlt. Az Aranybulla Az Imre-párti bárók serviensek és várjobbágyok tömegeire támaszkodva, 1222- ben érdekeik védelmét biztosító oklevél kiadására szorították Andrást. Az Aranybullában kirajzolódnak az egész vármegyék adományozásának, a méltóságok halmozásának, az idegenek birtokszerzésének és hivatalviselésének tilalma. A bulla a világi és egyházi előkelőknek jogot adott az ellenállásra. A bulla a mozgalom fő erejét adó serviensek érdekeit biztosította: adómentességet, bírói ítélet nélkül nem fogadhatók el, csak az ország védelmében kötelesek hadba vonulni. Az Aranybulla kiadása nem változtatott a helyzeten. András folytatta korábbi politikáját. II. András és az egyház Az egyház kimaradt az adományozásokból. 1231-ben érdekei biztosítására az egyház az uralkodót az Aranybulla megújítására kényszerítette. A tatárjárás IV. Béla politikája a tatárjárás előtt lV. Béla célja a III. Béla kori állapot visszaállítása volt, melynek legfőbb eszközét a királyi birtokállomány helyreállításában látta. Intézkedései ellenzést váltottak ki a vezetőrétegben, a birtokvisszavételeket a 30-as évek végére leállította. Hír a tatárokról - a kunok betelepülése A tatárok meghódították Kelet-Európát. A hírt 1236-ban Julianus hozta meg. IV. Béla Kötöny kun királyt befogadta országába, támaszt remélt a tatárokkal és a bárókkal szemben. Tovább mélyítette a király és az alattvalói között feszülő ellentétet. A tatárjárás (1241-1242) A közelgő tatár veszélyt nem mérhették fel kellő súllyal Magyarországon. A tatárok a Vereckei-hágónál elsöpörték Tomaj Dénes nádor hadát. Az ország külső segítség nélkül szállt szembe az ellenséggel. A tatár előőrsök a magyar fősereg elől visszavonultak. A döntő ütközetre Muhi közelében került sor, a magyar csapatok döntő vereséget szenvedtek. A csatából a királyt hívei kimentették. A tatárok berendezkedtek az országba, behajtották az adókat, raboltak. A tél beállta után keltek át a Dunán. 1242 márciusában a tatárok váratlanul kivonultak az országból. A pusztítás méretei - etnikai összetétel A tatárjárás legfőbb velejárója a hatalmas emberveszteség volt. A pusztítás mértékét a történeti demográfia kutatói 50% és 20% közöttire becsülik. A veszteségeket részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat. Nőtt az Erdélybe települő vlachok száma, délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70-80%-át továbbra is a magyarság alkotta. A széteső királyi hatalom - egyesülő társadalom A tatárjárás után IV. Béla lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat katonaállításhoz, várépítéshez kötötte. Maga is számos erődítményt emeltetett, tömeges várépítés indult meg. Számos településnek adott városi rangot, szakított a hagyományokkal, békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal. A bárók - familiaritás IV. Béla uralkodásának utolsó éveit a fiával folytatott küzdelem keserítette meg. Harcuk a bárók megerősödését eredményezte. Egyes családok egybefüggő, hatalmas területek uraivá váltak. A befolyásuk alá került területek kisebb birtokosaiból szervezték meg uradalmaik irányítását, fegyveres kíséretük, bandériumaik tisztjeit. Ezt a jelenséget familiaritásnak nevezzük. A nemesi vármegye kialakulása A kiszolgáltatott helyzetbe kerülő serviensek a király engedélyével szolgabírákat választhattak, a nemesi vármegye bontakozott ki. A XIII. század 60-az éveire a középréteg jogi helyzete megszilárdult. Az 1267-es törvények a servienseket már nemeseknek nevezik, ami a nemesi megye megerősödését jelzi. A servienseken kívül a vagyonos várjobbágyok alkották a nemességet. A jogilag egységes jobbágyság kialakulása Növekedett a munkaerő értéke, a földbirtokosok a munkáskezekért több évi adómentességet, szabad költözést ajánlottak. Hospesek erősítették a kialakuló jobbágyságot, jogi helyzetének megszilárdulását. IV. (Kun) László - a szétesés kezdete IV. László helyett két nagyúri csoport kormányozott. Az országot belső trónharcok, hatalmaskodások jellemezték. Az egyház a nemességre támaszkodva kísérletet tett a hatalom megszilárdítására, átmeneti sikerek után kudarcot vallott. László rendteremtő kezdeményezéseit a Fülöp pápai legátus hiúsította meg. Lászlót a kun törvények kiadására szorította. A kunok fellázadtak, s László a bárók kénytelen segítségével a hód-tavi csatában leverte őket. III. András - a tartományúri hatalom létrejötte A trónra III. András került, származását kétségbe vonták. A bárók azonban elfogadták, bízva abban, hogy Andrást kezükben tarthatják. Az ország a leghatalmasabb bárók, a tartományurak kezére jutott. Magyarország a szétesés szélére sodródott, mikor 1301-ben András halálával kihalt az Árpádház.