5. Tétel A középkori magyar állam, egyház, társadalom, gazdaság fejlődése az Árpád- korban. - Mutassa be a magyar társadalom XI-XII. századi fejlődését és az Aranybulla-mozgalmat! A honfoglalás idején a Kárpát-medencében körülbelül 600 ezer ember élt. Az ezredfordulóra ez a szám kb. 1 millióra emelkedett. Ez a népszaporulattal és a keleti bevándorlással magyarázható. A XI-XII. században Magyarország viszonylag sűrűbben lakott belső dombvidékre, valamint lakatlan vagy gyéren lakott peremvidékre oszlott. Ez utóbbit a védelem hiányában is üresen hagyták. A feltárt adatok szerint ebben az időben a halálozás 35 %-os volt. Átlagos élettartam 28-29 év. Magyarország lakossága a XII. század végére 2 millióra nőtt. Gazdálkodás: önellátó, természeti gazdálkodás. A közrendűek falvainak gazdasága az állattartás. Földművelés: vad talajváltó, később szabályozott talajváltó rendszer. A földművelés alá volt rendelve az állattartásnak, helyhiány miatt. Főleg búzát, árpát, kölest, rozst és zabot vetettek. A kertekben veteményt műveltek. A középgazdálkodástól eltért a királyi udvarházak és nagybirtokok gazdálkodása. Itt részint félszabadok, részint rab cselédek dolgoztak. Szolgáló népek: szolgáltatásra szakosodtak, pl.: szőlőművelők, kovácsok. Új nagybirtokos osztály: idegen lovagok, egyháznagyok, hazai előkelőségek. Ezek közül kiemelkedtek a megyék ispánjai és az országos méltóságok viselői. Ők közvetlenül adhattak tanácsokat a királynak, és méltóságuk külön jövedelmekkel járt. A társadalom középrétegét a vitézek alkották. Voltak még a szabad közrendűek. István egyik törvénye: megszűnik a családi vagyonközösség. Kiscsaládi birtoklás: azoknak kedvezett, akik nagyobb részt kaptak a korábbi közös vagyonból. A kiscsaládok döntő többsége megindul az alávetettség felé vezető úton. Szabadok lesüllyedése: nő a félszabadok aránya. A legelnyomottabb réteg: a rab cselédek. A gazdasági élet megélénkülésének, az árutermelésnek és a pénzgazdálkodásnak fő haszonélvezője a nagybirtokosság volt. Helyzetét erősítették II. András tömeges birtokadományai. II. András (1205-1235) adományai az István király óta kialakult hatalmi rendszert összeomlással fenyegették. A király úgy gondolta, hogy eladományozott birtokainak jövedelmét pótolhatja egyéb pénzjövedelmekkel, regálékkal. Rendkívüli adókat vetett ki, új pénzverő és sókamarákat állított fel. A regálékat meghatározott összegekért mohamedán és zsidó vállalkozók bérelték. Az új rendszer a nagybirtokosok azon csoportjainak kedvezett, akik nagyobb részt kaptak a birtokadományból. A királyi intézkedések ellen fordultak azok az arisztokraták, akik kimaradtak az adományokból. Az egyház tartott az adományok révén megerősödő világi nagybirtoktól is. Társadalom II. András idején: 1. Legfelsőbb réteg: nobilis-nemesség 2. Várnépek, szerviensek 3. Paraszti réteg Az országban még csak önellátó gazdálkodás volt, így az áru- és pénzviszonyok nem bírták el az államháztartás terheit. A szerviensek, várnépek és várjobbágyok tömegmozgalma 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítette az uralkodót. Főuraknak: tisztséghalmozás, idegenek visszaszorítása. Szerviensek: nem adóznak, birtoköröklés, katonai szolgálat. Parasztok: hatalmaskodás büntetése, tized terményben. A záradék a püspökök és a főurak jogává tette az ellenállást, ha a király megszegné az Aranybulla intézkedéseit. Az Aranybulla nem tudta megakadályozni, hogy a királyi hatalom ne gyöngüljön tovább és a főúri hatalom ne növekedjék. Az Aranybullát tíz év múlva megújították az egyház nyomására (1231.) A sókereskedelem visszakerül az egyháznak. Az ellenállási záradék helyébe az egyházi átok lépett. 1351-ig elfelejtették az Aranybullát, és csak 1351-ben veszik újra elő. - Milyen külpolitikai feltételek (veszélyek) közepette szilárdult meg a magyar állam? II. András birtokadományozó politikájának legélesebb ellenzője fia, a későbbi IV. Béla király volt. Az egyház támogatásával visszaszerezte apja adományainak egy részét. Megkoronázása (1235.) után a királyi hatalom megszilárdítását tűzte ki célul. A birtokvisszavételek mind nagyobb méreteket öltöttek. Kancellária megszervezése: a panaszosok a kancelláriába mennek, nem közvetlenül a királyhoz, és csak a fontosabb dolgok kerülnek a király elé. Bárók visszaszorítása: az ülésteremből kihordatja és elégetteti a székeket, így jelenlétében a báróknak állniuk kellett. Julianus barát 1235. Bulgária, Konstantinápoly, Törökország, Volga mellett eljut Vlagyimírig. Megtalálta az ottlakó ősmagyarokat, majd Lengyelországon keresztül visszatér. Másodszorra eljut Szuzdályig, de nem találja ott a magyarokat, mert kiderül, a tatárok jártak ott. Meghozta a hírt, hogy tatárveszedelem várható. A király és a nagybirtokosok ellentéteit fokozta a kun kérdés. IV. Béla befogadta a mongolok elől menekülő kunokat és letelepítette őket az Alföldön. Velük akarta kiegészíteni fegyveres erőit. A kunok életmódjai és szokásai azonban sértették az ország rendjét. Megölik a kunok királyát: a kunok kivonulnak az országból, de keletről jönnek a tatárok. A tatárjárás olyan gyorsan múlt el, amilyen gyorsan érkezett. 1241 telén a mongolok átkeltek a befagyott Dunán, feldúlták a Dunántúlt, s a következő esztendőben kivonultak. Ebben a hirtelen elhatározásban az játszott szerepet, hogy meghalt Ögödej nagykán, s Batu kán, a mongol horda vezére érdekelt volt az utódlásban. Nem végeztek félmunkát: Magyarország siralmas állapotban maradt utánuk. IV. Béla politikáját a tatárjárás (1241- 1242) igencsak megváltoztatta. Magyarország gyenge, nincs erős hadsereg és nincs még várrendszer. A király a fő védelmi eszközt a várak építésében látta. Erre tömegesen adott engedélyt a nagybirtokosoknak. Új védelmi intézkedés: megújuló birtokadományozások. A nagyurak törekvései: függésükbe akarják vonni a királyi szervienseket, szabad birtokosokat és várjobbágyokat. A kisebb birtokosok hűségesküt tettek, ezzel a főúr háztartásába, famíliájába kerültek. Innen az elnevezésük: familiárisok. Hatalmuk növelésére valóságos várépítési verseny bontakozott ki a főurak között. Így a királyok részesedése a várakból egyre csökkent. 1232. Nemesi vármegye kezdete, de még nem államhatalmi szerv. A királyi hatalom összeomlása egybeesett az Árpád-ház kihalásával (1301. III. András halála). - Ismertesse a gazdaság gyarapodását és a kultúra fejlődését az Árpádok korában. A kereszténység meggyökeresedett hazánkban, bár régészeti leletek a pogány temetkezési szokások továbbéléséről is vallanak. Mivel az új hit mindenkitől megkövetelte a templomba járást, nagyarányú templomépítkezések indultak (Szent István fehérvári temploma). Egyházi építészetünkre nagy hatással voltak a bencés és a cisztercita szerzetesek, akik francia hatásokat közvetítettek. A XIII. században nemzetségek kolostorépítései. (Lébényi és jáki templom.) Templomot építettek a falvak is, kezdetben fából, sárral, agyaggal. A XI. században falusi kőtemplomok a XII. századtól váltak általánossá. Alapjuk téglalap vagy kör. A XI-XIII. századból ránk maradt írásos emlékek jelentős része oklevél és törvényszöveg. Adománylevelek kiállítását elsősorban az egyház igényelte. A királyi kancellária tehermentesítésére jöttek létre a hiteles helyek. Krónikák: latin nyelvű krónikáinknak is csak egy része maradt ránk. A névtelen krónikás, Anonymus a XIII. század elején írhatta meg művét a magyarok történetéről, Kézai Simon pedig 1282-1285 között. A magyar nyelvű írásbeliség kezdeteit az oklevelekben találjuk. A latin szövegben elszórva sok a magyar szó (a tihanyi apátság alapítólevele). Legelső összefüggő magyar nyelvű írásos emlékeink a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária- siralom.