5. "B" tétel.


                A IV. Béla utáni időszak


  IV Béla Halála után fia V. István kerül a trónra (1270-1272) Rövid
  uralkodása alatt két fő télnyezővel kellett szembenéznie. Az első a
  középeurópai hegemóniára törekedő Ottokár Cseh uralkodó volt, A másik
  tényező pedig a megerősödött nagyurak hatalmi próbálkozásai voltak. A két
  kérdés összefüggött, hiszen a nyugati határvidék főurai Ottokárt ismerték
  el hűbéruruknak, ráadásul Anna IV. Béla lánya a királyi kincstárral
együtt
  szintén Ottokárhoz menekült. A fegyveres összecsapásra 1271-ben került
sor,
  amikor is Ottokár seregei betörtek az országba, és egészen a Rajna
vonaláig
  jutottak. Csak itt sikerült őket megállítani és kiszorítani az ország
  területéről. A békekötés pozsonyban volt, Ottokár lemondott a magyar
bbárók
  támogatásáról, István pedig a kivitt kincstárról. A nyugalom azonban nem
  taartott sokáig. 1272-ben István a tengermellékre igyekezett, amikor a
  szlavón bán elrabolta fiát Lászlót. A bán Kapronca várába vitette az ifjú
  trónörököst. A bán ezzel a királyt igyekezett zsarolni, és az országot
  megosztani. István hiába próbálta kiszabadítani fuát, az esemény
teljesen megtörte, a Nyulak Szigetére vonult vissza, nem sokkal késűbb itt
hunyt el. Margit testéve mellett temették el a Nyulak Szigetén.

IV. (kun) László (1272-1290)

  1272-ben IV. László lépett a trónra, trónralépése azonban csak névleges
volt, hiszen ekkor alig volt 10 esztendős. Az ország ügyeit Anyja Erzsébet
királyné irányította. Illetve csak szerette volna, hiszen a hatalom a bárók
kezében volt.
1274-ben  Kôszegi Henrik fogságába kerül annyával és öccsével Andrással
együtt. Ekkorra nô meg a Csák család befolyása. A csákok szabadították ki
IV.
Lászlót Kôszegi Henrik fogságából. Ide kötôdik 1278-ban Habzburg Rudolf és
a Cseh király ütközete, amely ütközetben a magyarok a habzburgok oldalára
állnak. A pápai befolyás növekszik.