5. tétel II.András és IV. Béla II. András (1205-1235) uralkodása alatt, a királyi birtokok tömeges eladományozása miatt meggyengül a királyi hatalom, és megerősödnek a nagybirtokosok. A gazdasági élet, az árutermelés és a pénzgazdálkodás térhódításainak fő haszonélvezője a nagybirtokosság volt. Helyzetét megerősítették II. András tömeges birtokadományai. II. András adományai azonban a hatalmi rendszert összeomlással fenyegették. Eladományozott birtokainak jövedelmét pótolhatja egyéb pénzjövedelmekkel, regálékkal (A királyi felségjog alapján az uralkodót megillető összeg vagy jövedelem). A regálékat meghatározott összegként izmaelita és zsidó vállalkozók bérelték. A új rendszer a nagybirtokosok azon csoportjának kedvezett, akik nagyobb részt kaptak a birtokadományokból. Ezek a német előkelők és a király főembereinek szűk körei voltak. A király intézkedései ellen fordultak azok az arisztokraták, akik kimaradtak az adományokból. Az egyház a nem keresztény pénzemberek térnyerése miatt tiltakozott. Tartott a megerősödő világi nagybirtokosoktól. Tömeges ellenzéke a királyi szerviensek. A királyi szerviens olyan szabad ember, aki örökölhető birtok fejében király zászlaja alatt harcol, s aki felett csak a király ítélkezhet. A nagybirtokosoktól való szoros függéstől féltek a kisbirtokos szerviensek. A várjobbágyoknak nem volt saját földtulajdonuk, kiváltságos helyzetük elvesztése fenyegette őket. Várnépekre a magánföldesúri alávetettség súlyosabb terheket jelentett, mint a királyi vármegye szolgálata. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás csírái nem bírták el az államháztartás terheit. A királyi szerviensek, várjobbágyok és várnépek tömegmozgalma. 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítette az uralkodót. Az Aranybulla nem tudta megakadályozni, hogy a királyi hatalom ne gyengüljön tovább, s a főúri hatalom ne növekedjék. 1214-ben megkoronáztatta fiát, IV. Bélát, de területi hatalmat még nem adott neki. IV. Béla csak 1235-ben kapta meg az egészet. Először Szlovákia és Erdély kormányzásával bízta meg. Trónra lépése után szembefordult apja birtokadományozó politikájával. Az egyház támogatásával visszaszerezte apja eladományozott birtokainak egy részét. A királyi hatalom megszilárdítását tűzte ki céljául. IV. Béla politikáját a tatárjárás (1241-42) alaposan megváltoztatta. A Mongol-Tatár Birodalom hadjáratának alakulása: A muhi csatában (1241) legyőzték a magyar sereget, majd a fagy beálltával átkeltek a Dunán, és elözönlötték a Dunántúlt. Kádán serege a Dalmácia felé menekülő IV. Bélát üldözte. A kőfalú dalmát és az erősített magyarországi helységeket nem tudták bevenni. IV. Béla sem a pápától, sem az európai uralkodóktól nem kapott segítséget. Ögödej váratlan halála után a tatárok kivonultak Magyarországról. A tatárjáráshoz hasonló csapás fennállása óta nem érte a Magyar Királyságot. Az uralkodó először kényszerült az ország nagyobbik részének feladására. Bomlófélben lévő királyi vármegyeszervezet haderői már nem, a kialakuló magánhadseregek még nem voltak elég erősek. IV. Béla 1242 utáni politikájának középpontjába a várak építése állott. Tömegesen adott erre engedélyt a nagybirtokosoknak, sőt kötelezte is őket. A városokat fallal vette körül. Megújuló birtokadományozásokkal együtt a nagybirtokosok megerősödtek. Támogatta a polgárságot és a szervienseket. A nagyurak arra is törekedtek, hogy függésükbe vonják a királyi szervienseket, a szabad birtokosokat és a széteső királyi vármegyék várjobbágyait. A kisebb birtokosok hűbéresi esküt tettek, s ezzel a főúr háztartásába, famíliájába tartoztak. Innen a nevük, a familiárisok. Várnagyok, gazdasági ügyeket intéző udvarbírók, számadó diákok, a magánhadsereg katonái lettek. Megtartották birtokaikat, s szolgáltatásaikért valamilyen fizetséget is kaptak. Várépítési verseny alakult ki a főurak között. 1242: fiát hun Erzsébettel házasította össze. 1246: Frigyes osztrák hercegtől visszaszerezte a három nyugati vármegyét. Havasalföldön letelepítette a védelem céljából a Johannita-lovagrendet. Uralkodásának utolsó szakaszában súlyos harcokat vívott II. Ottokár cseh királlyal és saját fiával. 1260: vereséget szenvedett Ottokár csapataitól a kroissenbrunni csatában. 1265: fiától szenvedett vereséget az isaszegi csatában. Kibékült fiával, és vele együtt megerősítette 1267-ben a szerviensek kiváltságait. IV. Béla uralmának a végén (1270) az ország várainak kétharmadát birtokolta, az utolsó Árpád-házi király, III. Andrásnak már csak az egyötöde volt a birtokában. IV. Béla védelmi szempontokat előtérbe helyezve kénytelen volt támogatnia főurak megerősödését. Kis- és középbirtokosok mozgalmai jelentettek esélyt a nagyúri hatalom korlátozására. Széteső királyi vármegyék. A királyi vármegyék idővel nemesi megyévé alakultak. A nemesítés következménye, hogy ez a kifejezés nemes" korábban az előkelőkre vonatkozott, most a kis- és középbirokosok címe lett. Belőlük alakult ki a köznemesség. A főurak ezután a bárói címet viselték. IV. Béla halála után a bárói csapatok harcai jellemezték az ország helyzetét. A királyi hatalom összeomlása egybeeset az Árpád-ház kihalásával: 1301.