4. "A" tétel témakör: A magyar nép eredete és vándorlása, a kalandozások, és az államalapítás. tételcím: A feudális magyar állam megalapítása, szent istván államalapítási tevékenysége. István születésének pontos időpontját nem tudjuk, Kb. a 970-es évek végére tehetjük. a legenda szerint esztergomban született, az biztos, hogy születése után rögtön megkeresztelték. Géza fejedelem 14-15 éves korában nevezte ki utódjául, és a bajor hercegnő Gizella kezét kérte meg fia számára. a házassággal a két nép közötti területi ellentéteket is rendezték. 977-ben géza halálával istván első dolga az volt, hogy fejedelemmé neveztesse ki magát. Ezek után Koppánnyal kellett leszámolnia, aki fellázadt ellene, hiszen ő magát tartotta a jogos örökösnek. Megtámadta veszprém várát, István seregeinek közelettére azonban felhagyott az ostrommal, és valahol veszprém és várpalota között összecsapott a két sereg. István győzött, koppány a csatában meghalt. Testét felnégyelték, és Veszprém, Esztergom, Gyűr, és Erdélyi várra tüzték a testrészeket. A felnégyelést István Annya Sarolta szorgalmazta, de maga István is támogadta, hiszen hatalmának megszilárdításához szüksége volt erre az ítéletre. A koronázás: Koppány legyőzése után istván kihasználva a külpolitika kedvezű alakulását, koronát kért és kapott II. Szilveszter pápától. István felismerte, itt az idő, az egységes és független magyar állam létrehozására. A koronázás időpontja bizonytalan. Vagy 1000 December 25-én, vagy 1001 Január 1-én koronázták meg. A korona nem csak világi de egyházi hatalmat is adott Istvánnak, (teljes apostoli hatalom). Így egyházi ügyekben is dönthetett. Koronázása után az egység teljes megteremtése érdekében még két ellenálló főurral kellett leszámolnia. Az egyik az erdélyi Gyula volt, a másik Ajtony volt, aki a Maros és az Al-Duna vidékét uralta. A két főur nem fogott össze egymással, nem fordultak szembe fegyveresen Istvánnal, de önálló poltitizálást folytattak, amit I. István természetesen nem engedhetett meg. 1003-ban személyesen vezette hadait Gyula ellen, aki harc nélkül megadta magát. Ajtony Görög-keleti vallású volt, a bizányci császár segítségében bízva nem volt hajlandó behódolni istvánnak. Az ellene vezetett hadjáratot 1008-ra teszik. A királyi sereget Csanád vezette. Ajtony a csatában meghalt. Az államalapítás: Egyházszervezés: I. István rögtön megkoronázása után hozzálátott az egyházszervezet megszervezéséhez. Ebben Aztrik segítette, akik korábban kalocsai püspök volt, majd Esztergom második érseke lett. Az első esztergomi érsek Radla volt. Az érsek volt az ország első főpapja (prímása). Előjogai közül talán a királykoronázási joga volt a legfontosabb. István 10 egyházmegyét hozott létre, a püspökségek a következők voltak: veszprémi, győri, pécsi, váci, egri, csanádi, bihari, erdélyi. I. István az egyházmegyék fenntartásáról is gondoskodott. Bevezette a tized fizetését, valamint hatalmas földbirtokok adományozásával alapozta meg az egyház gazdasági hátterét. Törvények szabályozták a templomba járást is, Megindultak a templomépítések. A templomok felszerelését a király biztosította, a püspökök feladata csak a szent könyvek biztosítása volt. A kolostorok száma is emelkedett. pannonhalmi, pécsváradi és zalavári apátságok. Ebben az időben a bencés irányzat volt a legelterjettebb, de a keleti szerzetesek sem voltak idegenek. Ezt bizonyítja a veszprémvölgyi kolostor, amelyet István görög apácák részére alapított. Az adományozás Imre herceg menyasszonyának volt köszönhető, aki bizánci hercegnőként került veszprémbe. A királyi vármegyerendszer kiépítése: Az államszervezet kiépítéséhez olyan központokra volt szükség, amelyek biztosították a király hatalmát ország szerte. Magyarországon ezt a funkciót a várak látták el, amelyek még a 11-dik században is földvárak voltak, fábol ácsolt palánkokkal, és fööldsáncokkal megerősítve. A megyék határait a várak, egyházmegyék és törzsi területek határozták meg. A várak keletkezésére vonatkozólag elmondatjuk, hogy egy részük szláv várak vagy törzsfői szállások formájában maradt fenn, de többségüket Géza és István építette. Miden várhoz tartozott vábirtok, és megfelelő számú szolganép. A várbirtok álltalában a várhoz közeli földekből tevődött össze, de volt olyan eset is, amikor a várhoz távolabbi földek is tartoztak. A lényeg az, hogy nem összfüggő földekről volt szó, hanem szétszortan elhelyezkedő földek alkották a várbirtokot. A várak élén a várispánok álltak, nekik voltak alárendelve a várjobbágyok, akik a várkatonaság tisztjeit is adták. A várjobbágyok adták. Feladatuk volt a vár védelme, és a várhoz tartozó nép igazgatása. De a hadsereg nagy részét is ők adták. Közülük kerültek ki a vezető tisztségviselők (százados, hadnagy, várnagy). A várhoz tartozóm várnépek tagjai jogilag szabadok voltak, d örökösen a vár szolgálatához voltak kötve. A A várnépeket századokba szervezték száz háztartás volt egy egység. Egy részüknek katonáskodni kellett, de a többségnek pénz és terményadóval kellett "fenntartani" a várat. A várispánságok száma nagyobb volt mint a vármegyék száma, ami azt jelenti, hogy nem minden vár jelentett egyben megyeközpontot is. A várispánságokra épült rá a vármegyerendszer. A vármegyéknek elsősorban közigazgatási és nem katonai feladatuk volt. A vármegye szemben a várispánsággal kezdettől fogva összefüggő terület volt, amely terület határán túl egy másik vármegye "hatásköre" következett. Ezen a területen belül nem csak várnépek éltek, akár egyházi és világi birtokosok, birtokok is lehettek. A vármegye élén a megyésispán állt, Az adott területen ő volt a legfőbb bíró, az adót ő szedte. A jövedelem kétharmadát a kincstár kapta, a maradék a megyésispánnál maradt. Ha egy vár egyben megyeközpont volt, a várispán és a megyésispán ugyanaz a személy volt. István idejében Kb. 30-45 lehetett a vármegyék száma. A megyésispáni tisztséget a király álltalában kíséretének taagjai közt osztotta szét, később a megyésispánról nevezték el a várat. A vármegye jövedelmét növelték a különböző vámok (vásárvám, útvám, hídvám stb). A templom a vár mellett állt, lehetőleg szintén egy magaaslaton. Noha nem volt a várban, a várispán oltalma alatt állt. A vár alján helyezkedett el a vásártér, ahol a hét meghatározott napján vásárt tartottak. (először vasárnap, majd az egyház kívánságára szombaton). Később több napon is tartottak vásárokat, ez aazért volt fontos, hogy a kereskedők végigjárhasság a különböző helyeken különböző időben tartott vásárokat. Az udvari szervezet: Az udvari szervezet feladata a királyi "udvar" ellátása volt, az egész országot behálózta, és független volt a vármegyeszervezettől. Egy vármegyéhez több udvarház is tartozhatott, amelyeket szintén elláttak szolgálónéppel. Ezek az emberek az udvarház "tartozékai" voltak, és az adott vármegye dolgozó népességének mintegy egyharmadát tették ki. Minden udvarházhoz tartozott egy-két kápolna, ahol a káplánok tevékenykedtek. Vezetőjük álltalában az esztergomi érsek volt, szervezetükből alakult ki a királyi kápolna intézménye. Ez az intézmény nem csak egyházi feladaatokat látott el, tagjai jegyzői munkát is végeztek. A királyi udvarházakon kívül voltak királynéi és hercegi udvarházak is. Az első királyi székhely Esztergom volt, majd István áttette székhelyét Székesfehérvárra, ahol is felépítette a székesfehérvár bazilikát. Ez az épület volt a kor magyarországának legnagyobb épülete. Később Fehérváron tartották a szokásos éves törvénykezési napot, amikor is mindenki a király elé járulhatott sérelmével. A gazdaság és a társaadalom átszervezése: A földtulajdon kialakulása: A korábbi vándorló életmód miatt a gazdagoknak az állatok birtoklása volt a fontos, ezen Istvánnak változtatnia kellett, a változtatás sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az ő birtokrendszere lett az alapja az árpád-ház kori magyarország birtokrendszerének. A korábbi nagycsaládi birtokok heloyett magánbirtokokat (uradalmakat) hozott létre, amely birtokok örökölhetőek voltak akár oldalágon is, sőt az egyházra is át lehetett őket ruházni. A későbbi birtokadományozásoknál már csak egy meghatározott ágon lehetett örököltetni a birtokot, ha ez nem volt lehetséges a birtok viszaszállt a királyra. A birtokoknak alapvetően három fajtája volt. Az egyházi birtok, kezdettől fogva írásba foglalták, nagyságát, később határait is. A világi birtok: A királyhoz hű nemzetségek megtarthatták földjeik jelentős részét. Határait nem foglalták írásba, tanuk tanusították tulajdona jogosságát. A királyi birtokok ebben az időben messze meghaladták az egyházi és világi birtokok össznagyságát, sőt birtokai voltak a királynének és a hercegeknek is, ezzel az árpádház magánvagyona gyarapodott. István törvényei: I.István két törvénykönyvet alkotott, törvényeit azonban nem egyedül, hanem a királyi tanács bevonásával alkotta. (magyarország püspökei, főurai bevonásával). Magát a törvény szövegét az udvari káplán foglalta írásba. A törvénykönyvek nem tartalmazták istván öszes rendelkezéseit. Az első törvénykönyv 35 cikkejből áll és csak a szabadokra vonatkozik. A könyvben a következő csoportokat figyelhetjük meg: - Az egyház és a papság helyzetére vonatkozó álltalános rendelkezések, - Az új birtokrend biztosítása, - A keresztény vallásgyakorlás biztosítása, - Az erőszakos cselekmények megakadályozása, - Az esküszegés büntetése, - A földesúr jogának biztosítása népei felett, - Az özvegyek és árvák jogainak védelme, - A boszorkányok és varázslók büntetése. A második törvénykönyv 20 cikkejű. Az korábbi törvénykönyv törvényeit pon- tosítja, vagy módosítja. A bíráskodásban kétféle elv érvényesült. Az egyik a függőség elve volt, ami azt jelentette, hogy az előkelő ítélkezhetett alatvalói felett. Eszerint a király ítélkezett egyházibirtok ügyekben, vagy a legnagyobb méltóságok ügyeiben is. A másik elv a területi elv volt, ahol is az ispán és a megyék bírái a saját területükön élők felett bíráskodtak.