IV. VII

                  Erdély aranykora és romlása. (1613-1660)

Bocskai István halála után az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot
választották meg fejedelemnek. Tőle, a kiváltságaik védelméért fölkelt
hajdúk segítségével, 1608-ban Báthory István unokaöccse, a 18 éves Báthory
Gábor szerezte meg a fejedelemséget. A hajdúk Báthoryt árulónak tartva
megölték és halála után az erdélyi rendek Bethlen Gábort (1613-1629)
emelték a fejedelmi székbe. Bethlen korának egyik legnagyobb politikusa
volt. Minden eszközt felhasznált az ország újraegyesítésére. A Báthory
Gábortól örökölt gazdasági káoszban rendet teremtett. Az érdemtelenül
szétosztott javak visszavételével jelentősen megnövelte birtokait. A
nagyobb mennyiségben kivitelre, kerülő cikkekre - higany, méz, viasz, marha
- állami monopóliumot vezetett be. Gondja volt az ipari fejlesztésre is.
Külföldi mesterembereket telepített az országba. Jövedelme félmillió arany
körül mozgott. Ennek jó részét állandó hadserege fenntartására fordította.
Bethlen Gábor az állam irányításban háttérbe szorította a rendeket, és
megerősítette a fejedelmi hatalmát. A fejedelmi birtokokra és az állandó
hadseregre támaszkodott. A közigazgatás minden szála a fejedelem kezébe
futott össze. Az 1618-ban meginduló harmincéves háborúban Bethlen a
független magyar állam visszaállításának lehetőségét látta meg. 1620
augusztusában a besztercebányai országgyűlés Bethlen Magyarország
királyának választotta. A sokféle gond és kudarc 1621-ben arra
kényszerítette Bethlent, hogy Nikolsburgban békét kössön II. Ferdinánddal.
Bethlen uralmának rövid 16 esztendejét Erdély aranykorának is szokták
nevezni. Neki sikerült a külső és belső háborúktól pusztuló országrészt
hatékony központi kormányzattal a további romlástól megmenteni gazdaságilag
és kulturálisan fejleszteni. Utóda I. Rákóczi György (1630-1648) Bethlen
Gábort vallotta mesterének, az ő művét kívánta folytatni. Belső hatalma
megerősítésére elsősorban birtokait növelte. Rákóczi György is
bekapcsolódott a harmincéves háborúba. Az 1645 decemberében aláírt linzi
béke, az 1606-os bécsi béke és az 1608-as törvények alapján kiterjesztette
a protestánsok vallásszabadságát a mezővárosok és a falvak lakosságára is.