IV/I,II Háromfélre szakadó Magyarország. (1526-1551) A mohácsi csata után Szulejmán serege akadálytalanul pusztította az országot egészen Budáig. A török a tél közélettével visszavonult de e déli végvárakat továbbra is megtartotta. A nemességet megtévesztette a török visszavonulása, és elsősorban a királyválasztás érdekelte őket. A székesfehérvári országgyűlés az 1505-ös Rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb főurat Szapolyai Jánost 1526 nov. 10-én választotta királlyá. A Habsburg-párti nagybirtokosok főpapok zöme mohács halottai között feküdt. Az életben maradottak dec. 17-én Pozsonyban Habsburg (I) Ferdinándot emelték trónra 1526-1564. Az ország nagy része még sértetlen és látszatra szabad volt. A meggyötört rész azonban csak egynegyede volt az egésznek és azon is folyt az újjáépítés. Mindenki sejtette azonban, hogy sorsa elsősorban a két szomszédos nagyhatalom közötti erőviszonytól függ. 1532 tavaszán I Szulejmán ismét Bécs ellen indult. Az előrenyomulás kőszeg alatt torpant meg. Az országban eközben tovább folytak a pártharcok. Ferdinánd és Szapojai végül belátta, hogy nem tudja legyőzni ellenfelét 1538-ban váradon békét kötöttek. I János közben feleségül vette Jagelló Izabella lengyel királylányt. Egy évre rá fia született. A kis János Zsigmond két hetes volt, amikor Szapojai János meghalt 1540 nyara. De híveit még megeskette, hogy fiát segítik a trónra. II. Jánost csecsemő korában királlyá választották. 1514-ben Ferdinánd seregei Buda ellen indultak, hogy a váradi békének megfelelően átvegyék az országot. A janicsárok kardcsapás nélkül megszállták Budát 1541. augusztus 29. a szultán a Duna menti területet birodalma részévé tette. Magyarország három részre szakadt. A hódítás következtében a királyi Magyarország mindinkább keskenyedő sávja a Habsburg birodalom része lett. A magyarországi rendek fokozatosan kiszorultak a legfontosabb ügyek kiszorulásából. Az országgyűlések elvesztették régi jelentőségüket. A török megszállta országrész és a királyi Magyarország mellett a XVI. Sz. második felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség. Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. A Magyar székely, német, román, lakosság vallás terén is erősen megosztott volt. A magyar vármegyék a székely és a szász székek alkották politikailag a három nemzetet. Rendi szervezetű élesen elütött egymásétól. Külpolitikailag Erdély nem volt független. Hűbérura a szultán akinek adót fizetett. Török világ Magyarországon. AZ oszmán birodalom I Szulejmán idején 1520-1566 érte el hatalmának csúcspontját. Ez a korszak egyszersmind az oszmán-török irodalom, művészet és történetírás kora is. Megteremtője és támogatója a szultán, aki maga is költő volt. A meghódított magyar területeket katonai célú közigazgatási egységekre, vilajetekre azokat, pedig szandzsákokra osztották. A vilajet élén a pasa a szandzsák élén a bég állt. A budai pasa a szultán magyarországi helytartója is volt. A török birtokrendszer lényege szerint a meghódított föld a rajta élőkkel (a rájákkal) együtt a szultáné. Ebből a földterületből kaptak birtokot a tisztviselők és a hűbéres lovas katonák a szpáhik. A kapott birtokot azonban örökölni nem lehetett a földet a szultán bármikor visszavehette ideiglenes tulajdonosától, ez a módszer a rablógazdálkodáshoz vezetett. A XVI. Sz. közepén a települések adóköteles lakosai, pénzel és terménnyel szolgáltak földesuruknak. Pénzben fizették a kapuadót. Az állami adók közül első helyen szereplő nem mohamedán hitű alattvalókra kivetett harádzs, jelentős teher volt az egész hódoltságra kiterjedő állami robot. A török hódoltság az ország pusztulását okozta. Az elnéptelenedett felvidéki falvak helyére ekkor kezdtek beszivárogni a rácoknak nevezett szerbek és bosnyákok. Még a török hódítás előtt annak hírnökeként szlavónok és horvátok érkeztek a Dunántúl nyugati felére. Helyükbe elszlávosodott vlach pásztorok nyomultak a balkánról. A kincstár fennhatósága alatt álló mezővárosok: Kecskemét, Halas, Gyöngyös- nagyot fejlődtek. A földművelés háttérbe szorult. Felgyorsult az a XV. Sz.-ban megindult folyamat, amelynek során a külterjes állattenyésztés fejlődött ki. A parasztháború programjában a vagyonközösség elve föl sem merült. A harcok lezajlása után pedig az ország az maradt ami 1514 előtt volt.