VI/X, XI

     A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása és a kuruc állam.(1703-1705).

Az abszolút hatalomra törekvő bécsi udvar adói, a német, vallon, morva
katonák erőszakoskodásai országszerte növelték a feszültséget. Az
elkeseredés a nemességen belül is egyre nőtt. A nemesi szervezkedéshez
kedvezőalkalmat kínált az 1701-ben meginduló spanyol örökösödési háború.
Esze Tamás, Kis Albert és Szalontai György kérték fel a Brezán várában
rejtőző Rákóczit: álljon az elkeseredett tiszaháti parasztság élére
(1703. április). Rákóczi vállalta a vezetést. Brezánban kelt kiadványában
harcba szólította a Habsburgok ellen Magyarország minden lakosát. 1703
májusában megkezdődött a tiszaháti felkelés. Az első katonai sikereket a
Tiszántúl elfoglalásával aratták. A sikerek hatására a nemesség egy része
és a hajdúvárosok Rákóczi hűségére esküdtek. 1703 októbere a Duna- Tisza
köze és a felvidék jelentős része Rákóczi kezébe került. Károlyi Sándor
átkelt a morván, és rohammal bevette a Bécs védelmére épült sáncokat.
Egyes csapatok Bécs alá jutottak. Höchstédtnél súlyos vereséget
szenvedtek a Sovoyai Jenő, vezette császári seregtől. 1704 végén a
kurucok vereséget szenvedtek Nagyszombatnál. A nemzeti összefogás
erősítése érdekében szabályozta a jobbágykérdést. A Vetésen (Szatmár
megye) a hadba vonultak és közvetlen családtagjaikat mentesítette a
közterhek és a földesúri szolgáltatások alól. Szem előtt kellett tartani
a nemesség érdekeit is. A szabadságharc legmegbízhatóbb társadalmi bázisa
a vitézlő rend volt, az uralkodó osztályból, pedig a köznemesi réteg. A
társadalmi egyensúlyt az első nagy csatavesztésnél sikerült fenntartani.
Az 1705-ös esztendő sikereket és kudarcokat egyaránt hozott.
Legjelentősebb politikai eseménye a Nógrád megyei Szécsényben tartott
országgyűlés. Az államformát konföderációban (szövetség) jelölte meg
Rákóczit, és vezérlő fejedelemmé választották. Rákóczi teljhatalommal
intézte a külpolitikát, a katonai és pénzügyet. A kuruc állam tehát a
fejedelmi hatalom és rendi állam közötti átmenetként.