Magyarország újjáépülése és beilleszkedése a Habsburg Birodalomba a XVIII. században A Habsburg Birodalom a XVIII. sz. elején A Habsburgok kísérlete a spanyol trón megszerzésére kudarcba fulladt. Kárpótlásul megkapták a Spanyol-Németalföldet, Szardíniát és Milánót. Savoyai Jenő az újabb török háborúban Szerbia északi részét is meghódította. Igaz hogy az egymástól messze eső tartományok növelték a birodalom területét, de erejét az állandó háborús készenlét meghaladta. Az új hatalmi szervezet Magyarországon A magyar nemesség a Szatmári békének (1711) köszönhetően nem jutott a cseh nemesek sorsára. A bécsi udvar elismerte, hogy a nyílt, brutális erőszak Magyarországon nem alkalmazható, de nem is látta értelmét. A nemesség megelégedett a rendi látszatönállósággal. Még a XVII. században felállították a kormányszéket a magyarországi ügyek intézésére. Az ún. magyar kancellária Bécsben, az intéző kamara és a helytartótanács Pozsonyban székelt, ez utóbbit később II. József Budára helyezte át. Önálló magyar haditanácsot nem állítottak föl. A magyar és az erdélyi kormányszékek önállósága csak látszat volt. Titkos konferencián, majd államtanácsban döntöttek Magyarország sorsáról. A Habsburgok a katolikus egyház befolyását mindenképp növelni próbálták. A XVIII. században óriási egyházi birtokok keletkeztek. Pragmatica Sanctio Mivel sem III. Károlynak, sem I. Lipótnak, sem pedig I. Józsefnek nem volt fiúörököse, ezért a Habsburg család törvényt hozott ezen uralkodók nőágának örökösödési jogáról. A Pragmatica Sanctiót az 1722-23-as országgyűlés becikkelyezte. A rendek kikötötték, hogy az uralkodóknak a jövőben is kell esküt tenniük "az ország szabadságának megtartására". Ezek után kialakultak azok a viszonyok, melyek a hazai politikai élet kereteit nagyjából meghatározzák 1918-ig. A Habsburgok igyekeztek a Pragmatica Sanctiónak minél általánosabb értelmezést adni. Ezzel a veszéllyel azonban a főnemesség mit sem törődött. Osztrák örökösödési háborúk III. Károly igen nagy áldozatokat hozott annak érdekében, hogy a nőágú örökösödést az európai hatalmakkal elfogadtassa. Azonban halála után az "osztrák örökségért" kitört az ún. osztrák örökösödési háború (1740-1748). III. Károly leányára, Mária Teréziára üres kincstárat hagyott, és szerencsétlen vállalkozásai miatt sok D-Itáliai birtokát és É-Szerbiát is elvesztette. A Habsburg birodalom igencsak meggyöngült., ezért sikerült II. Frigyes porosz királynak elfoglalnia Sziléziát, melyet hadüzenet nélkül rohant le. Ez a Habsburgokra nézve jelentős csapás volt, ugyanis egyik legfejlettebb iparú tartománya volt ez. Miután Mária Terézia Pozsonyban segítséget kért a magyar nemesektől, a birodalom léte Magyarországtól függött. A rendek nem késtek hadsereget toborozni, rövid úton 35000 főnyi haderőt állítottak ki, mielőtt a nemesi föld adómentességét alaptörvénnyé emelték ki. Ám Szilézia visszaszerzése nem sikerült, hasztalanul vívtak harcot (hétéves háború, 1756-1763), ennek ellenére változatlanul támogatták a birodalom törekvéseit. A Habsburgok gazdaságpolitikája Az állam a XVIII. században a merkantilista tanok jegyeiben igyekezett serkenteni az ipart és a kereskedelmet. A magyar ipar, mely ekkor igen kezdetleges volt, különösen rászorult volna az állam támogatására, ám ez szinte kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült. Magyarország hátrányos helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendeletben rögzítették. Eme rendelet kettős vámhatárt húzott: a külső a Habsburg birodalomtól elzárta a külföldi iparcikkeket, míg a belső vámhatár egész Magyarországot és az örökös tartományokat is elválasztotta. Ennek az volt az értelme, hogy az olcsó magyar árukat bent akarták tartani az országban amellett, hogy a cseh és az osztrák termékeknek ne legyen versenytársa. Ez a belső vámhatár 1850-ig fennmaradt, súlyos károkat okozva a magyar gazdaság szerkezetében. A jobbágy-földesúri viszony és a Habsburg-államhatalom A jobbágyparasztság A jobbágyparasztság a benépesítésre váró hódolságbeli területekre áramolt, ahol földesuraiktól kedvezményt kaptak. Pénzben a legtöbbet a hadiadó jelentette, de a nemesi megye költségeit is a parasztság ún. házaidója fedezte. A beszállásolt katonát etetni kellett. 1735 parasztmegmozdulás ( a fölkelést elnyomták A földesúri terhek és a parasztság differenciálódása A földesúri követelések nagy helyi eltéréseket mutattak. A paraszt kilenceddel, ajándékkal, robottal tartozott a földesurának. Egyre kevésbé létesítettek új telkeket. Szaporodott a kicsiny földű v. teljesen nincstelen zsellérek száma. A zsellérek kénytelenek voltak a majorságból egy-egy parcellát felvállalni. A parasztság egy vékony rétege gazdagodott. Az úrbérrendezés 1765-66-ban Dunántúlon jobbágymozgalom bontakozott ki, megtagadták a robotot, visszafoglalták a jogtalanul elvett földjeiket. A mozgalom alkalmat adott a Habsburg államhatalomnak a beavatkozásra. 1767 szabályozási rendelet: Urbárium (kilenced, heti egy nap igás vagy két nap kézi robot, 1 Ft pénztartozás) A parasztság tömegét is érintette az alsó és középfokú oktatás rendjét szabályozó Ratio Educationis (1777). Az állam előírta, hogy 6 és 12 év között minden gyerek tanköteles.