3/A A humanizmus és reneszánsz nagy évszázadai Európában A reneszánsz az olasz újjászületés szóból ered. Az antik örökséget felhasználják, de nem szolgai, hanem alkotó módon. Három nagy korszakra bontható: Trecento - XIV. század vége, a megismerés kora, Quattriocento - XV. sz. , a valóság realisztikus ábrázolásának kora, Cinquecento - XVI. sz. , az érett reneszánsz kora. A reneszánsz Itáliából indult ki, az olasz városállamokból, ahol a keresztes hadjáratok alatt a polgárság meggazdagodott. Itália egyik legjelentősebb városköztársasága, s egyben a világ legnagyobb városa Firenze volt. Hatalmát iparának, kereskedelmének és hatalmas bankjainak köszönhette. A bankcsaládok kezében felhalmozódott hatalmas vagyon lehetővé tette, hogy politikai hatalmat is magukhoz ragadjanak. A Mediciek alatt épültek a város kemelkedő műemlékei. Célkitűzés a harmonikus emberideál megformálása volt. A középkor reménytelensége után megjelentek az önálló arculatú, összetéveszthetetlen művészegyéniségek. A hagyományos bibliai témákat a festők világi szellemben dolgozták fel, emellett szerepet kapott az antik mitológia. Az élethűbb ábrázolás érdekében elmélyülten tanulmányozták az anatómiát, perspektívát. A legnagyobb alkotás a kor festészetében a Tér megjelenése. Az első nagy festő Giotto. Freskóin az alakok szabadon mozognak, ő használja először tudatosan a teret. Jelentős festők voltak még: Botticelli (Vénusz születése), Leonardo da Vinci (Mona Lisa), Michalangelo (Sixtusi kápolna), Raffaello (Athéni iskola). A szobrászat jellemző újjítása a szép emberi test megformálása, a boldog életérzés ábrázolása. Szobrászati feladatok: Dávid szobrok. Fő alkotók: Donatello, Michalangelo, Verochio. Az építészet merész, bátor újításokat alkalmazott. Fellendült a kastély és palota építés. A kor legjelen-tősebb építészeti feladata a Szent Péter templom építése volt Rómában. Filippo Brunellescki új korsza-kot nyitott az építészetben. Nem másolta az antik épületeket, hanem felhasználva őket újakat alkotott. A reneszánsz északon - A társadalmi háttér hiányában a művészet másképp fejlődött. Megőrizte a gótikus hagyományokat mind az építészetben, mind a festészetben. A reneszánsz fejlődését a reformáció is gátolta, ellenezték a képek és szobrok elhelyezését a templomokban. A németalföldi reneszánsz nagy alakjai: Dürrer (Ádám és Éva), Brueghel (Parasztlakodalom). Humanizmus: A meggazdagodott polgárság új életformát alakított ki, új eszméket kezdett magáévá tenni. Tudatos programmá vált az emberi képességek sokoldalú kifejlesztése az ember harmonikus művelése. Terjedni kezdett annak tudata, hogy Itália egykor a Római Birodalom központja volt, a az antik Róma feltámasztásának óhajaösszekapcsolódott Itália újrafelvirágoztatásának törekvéseivel. Az új stílusú életfelfogásnak igazolására feltámasztották az ókori görög és római kultúrát. Tudatosan tárták fel a múlt emlékeit, mohó kiváncsisággal ásták ki a földből a régi szobrokat. Megjelent a régészet. Az ember újra felfedezte önmagát, minden dolgok mértéke és végső célja ismét az ember lett. A humaniz-mus a reneszánsz szerves része, de ennél szűkebb fogalom, a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. A humanizmus megkövetelte a klasszikus műveltséget. A humanista tudósok újrakezdték a latin szerzők műveinek tanulmányozását. A legtöbb figyelmet a középkor során elhanyagolt klasszikus latin szerzők felfedezésének szentelték, de fokozatosan latinra fordították az ókori görög irodalmat is. Szilárd meggyőződésük szerint írni és jól beszélni csakis az antik minták utánzása révén lehet megtanulni. Erénynek tekintették a minél magasabb számban felhasznált klasszikus idézeteket, mitológiai utalásokat. Legismertebb humanista írók, költők: Petrarca (Daloskönyv), Boccaccio (Deka-meron). Magyarországon Janus Pannonius és Balassi Bálint, Angliában Shakespeare.