3 "A" tétel témakör: A középkor európája a IV. századtól a XV. századig. tételcím: Mutassa be (frank példán keresztül) a nyugateurópai feudalizmus kialakulását. A frank birodalom A frankoknak két jelentôsebb törzse, illetve törszövetsége volt, a száli frankok, és a ripuári frankok. A száli frankok a Maas folyó vidékén, míg a ripuári frankok Köln környékén éltek. A két törzsszövetség a népvándorlással jutott a római birodalom terü- letére, a száli frankok Gallia északi részén, míg a ripuári frankok a közép Rajna-vidékén telepedtek le. A romanizálódott Gallokkal való együttélés következményeként a frankok is romanizálódtak, a A frank lovasság már mint róma szövetségeseként vett részt a Catalaunumi csatában (451-ben) Klodvig uralkodása (482-511) A 480-as években még a nemzetségek és a törzsek laza halmazából állt a birodalom, de Klodvig száli frank fejedelem, magához ragadta a hatalmat és egyeduralmat alakított ki. Uralkodása kezdetén felvette a katolikus hitet, ezzel biztosította a pápa jóindulatát. Hódításai során megverte róma utolsó galliai helytartóját Sygariuszt, (486-ban Soissons-nál.) A várost királyi központá tette. A ripuári frank királyt és kisérôseregét megverte, a burgundiakat és az alemann törzsszövetséget szintén (utóbbit kb. 500 környékén). 507-ben a leveri a vízí gótokat (Vouglénál). A vízí gótok legyôzése során Klodvig Bizánc barátja, a rómaiak tanácsadója és barátja, valamint római patricius lett. Országának egységes törvényeket adott, megszervezte az új közigazgatást. A területi egységek, a grófságok élére kiséretének megbízható tagjait állította. Ezek voltak a grafiók, (a magyar gróf kifejezés innen ered), akik a rájuk bízott területek gazdasági ügyeit irányították, gondoskodtak a katonai védelemrôl, végezték a helyi igazságszolgáltatást, és ellátták a közigazgatási teendôket. A VI. század második felében (561) a birodalom három részre szakad: - Ausztrázia (tényleges hatalom, a keleti területeket foglalta magában), - Neutrázia, (ide tartoztak a frank "törzsterületek" a leginkább romanizálódott térség) Burgundia. (a hagyományos burgund királyságot foglalta magában.) Dagobert (628-638) volt az utolsó olyan uralkodó, aki átmenetileg úrrá tudott lenni a birodalom nagyságából adódó nehézségeken. Tényleges verseny Ausztrázia és Neutrázia között alakult ki, a királyi hatalom jelentôsen meggyengült, a politikai széttagolódás következményeként megnôtt a germán-római arisztokrácia és az egyház szerepe. A tényleges hatalmat a majordómuszok (királyi udvarnagy) birtokolták, a király csak a szakrális hatalmat képviselte, az evésem-iváson kívül mással nem törôdött. Pippin ausztrázia majordómusza 687-ban legyôzte Neutráziát, ezzel egyesí- tette a birodalmat. A majordómuszok igazán a XVII. században válltak jelentôssé, kezdetben a királyi kíséretet fogták össze, majd a királyi birtokok felügyelôi, valamint a királyi udvar vezetôi (udvarnagy) lettek. Jelentôségük a sok kiskorú Mero- ving király idején nôtt meg, hiszen ekkor ôk irányították az adott területet. minden részállamnak volt majordómusza, egészen addig, míg Pippin nem egyesí- tette a birodalmat. A hµbériség annak kapcsán jött létre, hogy közvetlenül nem lehetett a Merovingokat félreállítani, hiszen a korabeli felfogás szerint ôk isten kegyelmébôl uralkodnak. Ezért a majordómusz igyekezett hivatala határain belül növelni hatalmát. A vezetô pozíciókat saját embereikkel töltették be, hµségükért ajándékokat adtak, elsôsorban földet. így jött létre egy új kapcsolatrendszer, maga a hµbériség. Megjelenik a földbirtok ajándékba adása (beneficiális földbirtok). Ezt a földtipust az ajándékozott (vazalus) élete végéig birtokolhatta, de halála után visszaszált az ajándékozóra (senyor). A IX. X. században a beneficiális föld öröklôdôvé vált, innen nevezzük feudumnak. Mindkét földtipus szolgáltatással terhelt föld volt, katonai vagy gazdasági szolgáltatással terhelték. A szolgáltatást a vazalusnak kellett a szenyornak bisztosítani. A földhöz tartoztak a földön lévô ingatlanok (pajta, viskó), lábasjószágok (liba, tyúk, marha), valamint a szolgák, akik fölött a vazalus büntetôjoggal rendelkezett. A nagybirtokok megerôsödnek, erôsebb lesz a földhözkötés. Kialakul a prekária rendszere, ami azt jelenti, hogy a nagybirtokos földet ad megmµvelésre. A prekária rendszerének három fajtája van: - prekária odáta - prekária obláta - prekária remanatúria A prekária odáta: Akinek nem volt földje az kap termelésre földet, terményadó és elsôbbségi munka (ebbôl lesz késôbb a robotgazdálkodás) ellenében. A prekária oblata: Akinek volt földje, de nem tudná megtartani, annak ad megmµvelésre földet. A prekária remanatúria: Jutalmazott föld, amit jutalomkénet ad a nagybirtokos. Az egyház is növeli földbirtokait. A vazalus és a senior közti függôség egyre erôsebbé válik. A vazalus nem földet kap, hanem valamilyen imunitást (szolgáltatás alóli felmentés). A nagybirtokos pedig jogokat kap (bírói jogok gyakorlása). A gazdaságon kívüli kényszer szerep egyre növekszik. A területi széttagolodás miatt nincs egységes birtokrendszer. Az egyházi birtok több immunitást kap, mint a világi birtok. A lovagok elôdjei voltak azok a szabad frank emberek, akinek vérttel, karddal, vértezett lóval, páncéllal, pajzzsal kellett a király rendelkezésére állnia. Ebbôl kitünik, hogy ezek az emberek vagy nagy vagyonnal, vagy nagy földbirtokkal rendelkeztek, hiszen akkoriban drága "mulatság" volt ennyi féle fegyver tartása és gondozása. Kezdetben egy vazalusnak több szenyorja is volt, ezen vazalusoknak is lehe- tett vazalusa, így létrejött a hµbérlánc. Késôbb létrejött az a rendszer, hogy a király a legfôbb hµbérúr, neki min- denki köteles esküt tenni, katonai szolgálattal rendelkezésére állni stb. Ekkor vállnak jelentôssé a lovagok. A karoling-család Martell Károly (714-741) Martell Károly hatalmát és tekintélyét igen megnövelte a betörô arabok feletti gyôzelem 732-ben Potiers mellett, valamint a fríz támadások kivédése. Martell Károlyt fia, Kis Pippin követte a trónon (741-768). Kis Pippin 714-ôl 741-ig majordomusz volt. Kompromisszumot kötött az egyházzal, újraegyesítette a birodalmat. Kis Pippin fia, Nagy Károly (768-814) örökli az erôs királyi hatalmat, amit elsôsorban hódításokra használ fel. A birodalomhoz csatolja a Longobárd Királyságot, megszerzi Pannóniát, kiµzi az arabokat Hispániából, s még a szászokat (az utolsó még nem keresztényre tért germán törzset) is leigázza, és erôszakosan a keresztény hitre térítetti. Miután a birodalom nagyságát megnövelte, 800. decemberében Rómában a pápával a Szent Német-Római Birodalom császárává koronáztatja magát. Létrejön a királyi udvar, a királyi megbízotti rendszer és megépül a királyi palota a birodalom központjában Aachel-ben. A helyi közigazgatás feudalizálódik. A grófok a jövedelembehajtók, a hivatali képviselôk, a bírók, és a haderômozgosítás megbízottjai az egyes területeken. A jövedelem egyharmadát saját és környezetük szükségére fordíthatják, míg a fennmaradó kétharmad részt kötelesek a királyi udvarnak beszolgáltatni. A grófok tevékenységét a király két küldötte (missi dominia=az úr küldöttei), az egyházi, illetve a királyi birtokot, ellenôrzi. A határvidékeken több imunitást kapnak a földdel rendelkezôk. A határmenti ôrgrófságok élén az ôrgróf áll. A birodalmi gyµlésen kiemelkedô szerepet kapnak a fôpapok és a grófok (comes). Létrehozza a királyi hivatalokat, a kancelláriát, a birodalmi ítélôszéket, és az udvari kápolnát. A kancelláriákat egyházi személy vezeti, feladat oklevelek kiadása. A birodalmi ítélôszék feladat az ítéletgyakorlás. Az egyházi birtokokon az egyház gyakorolja ezt a jogot. Az udvari kápolna pedig a kormányzás elôsegítôje, míg a kamarás az udvartartás vezetôje. A XI. századra létrejön a társadalom tagozódása: - oratóresz: egyházi személyek, - balatóresz: lovagok, - laboratóresz: dolgozók. Nagy Károly nemcsak a politikai kereteit akarta felújíteni a birodalomnak, hanem a mµveltségét is, amit Karoling reneszánsznak is neveznek. Az érdeklôdés a mµveltség terén az antik világ felé fordult: - császári, királyi pompa, - könyvmásolások, - latin írás átalakítása, - építészet, - nagy diplomáciai tevékenység (arab kalifátus, Bizánc), - septen ates liberates = hét szabad mµvészet. 814-ben Nagy Károly meghal, fia Jámbor Lajos kerül a trónra, de a birodalmat három részre osztják a verduni (verdöni) szerzôdés alapján. Az császárvárosok és a birodalom északi része felett Lothar uralkodik, de 845-ben meghal, s az ô területei a verduni szerzôdés értelmében (Német) Lajos Keleti-Frank Királyságához tartozik, s Lajos lesz a császár. A birodalom nyugati részén pedig (Kopasz) Károly uralkodik. Ćltalánossá válik az anarchia. A Nyugati-Frank Királyság a X. század végére Francia Királysággá alakul, míg a Keleti-Frank Királyságból és a szászok lakta területbôl létrejön a Német Királyság.