3. tétel Középkori Európa Gazdasági változások (X-XIII. sz.) Rendi monarchia Anglia, Franciaország A Clunyi reform A X-XI. században elterjedt a szenteknek, az ereklyéknek tisztelete. Zarándokutak épültek. Az embereknek nem felelt meg az elvilágiasodott egyház, reformmozgalom indult Clunyi bencés kolostorából. A pápaság a reformok élén A XI. században került sor a világi papság reformjára. Felléptek a szimónia ellen a papai nőtlenség követelésével. A római pápa a XI. század végére megszerezte a nyugati kereszténység vezetését, kivívta a világi hatalomtól való függetlenségét. Az 1059-es lateráni zsinat megtiltotta a világi invesztitúrát. Kimondták, hogy a pápát ezentúl a bíborosoknak kell megválasztaniuk. VII. Gergely politikai követeléseket is megfogalmazott, kizárólagos vezető szerepet a pápaságnak a római katolikus egyházon belül, felsőbbséget a világi hatalommal szemben. A német-római császárság a XI. században A Németrómai Birodalom Európa legnagyobb és legerősebb állama volt. A császárok meg tudták őrizni a központi hatalom tekintélyét. Az egyházi reformokat, míg azok a hitéletet érintették, a császárság támogatta. Az invesztitúra jelentős hatalom volt. A császár elutasította a pápaság követeléseit. Az összecsapások első szakasza (1075-1122) IV. Henrik 1076-ban megfosztotta méltóságától a pápát. VII. Gergely kiátkozta IV. Henriket. A császár 1077 telén Canossa várának kapujában könyörgött bocsánatáért a pápától. Henrik először leszámolt németországi ellenfeleivel, majd haddal indult Itáliába a pápa ellen. A császár sem győzött, IV. Henrik, a pápával Wormsban konkordátumot kötött. Különválasztotta az invesztitúrában az egyházi és világi méltóságban való beiktatást. A második nagy összecsapás I. Frigyes elrendelte a gazdag itáliai városok adóztatását, s beleszólt a pápaválasztásba is. III. Sándor pápa és a lombardiai városok 1176-ban Legnanonál legyőzte a császár lovagjait. I. Frigyes kénytelen volt elismerni a lombardiai városok függetlenségét. A pápaság kísérlete az európai hegemóniára III. Ince uralkodása idején a pápaság hatalma kiteljesedett. II. Frigyes Szicíliában mintaállamot hozott létre. A német területeken szabad kezet adott nagyhűbéreseinek, s halála után a Német-római Birodalom teljes anarchiába süllyedt. A keresztes háborúk okai II. Orbán a clermonti zsinaton meghirdette a harcot a Szentföld felszabadításáért. Az első keresztes hadjárat (1096-1099) 1096-ban indultak a nemesi seregek, vezére Bouillon Gottfried serege átvágta magát Kis Ázsián. Sikereit páncélos hadviselésnek köszönhették. 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A keresztes államok A keresztesek hűbéri államokat hoztak létre, elismerték a jeruzsálemi király főségét. Az államok állandó veszélyben éltek, ezért védelmükre lovagrendek szerveződtek. Szaladin előretörése Szaladin szultán csapatai az összevont lovasseregre vereséget mértek, ezután Szaladin elfoglalta a fontosabb városokat, Jeruzsálemmel együtt. A kereskedővárosok részvétele Genova és Velence óriási jövedelemhez jutottak levantei kereskedelem révén. A velencei dózse Bizáncot foglalta el. A keresztes háborúk vége Még néhány hadjárat indult Egyiptomba, Tuniszba, de sikertelenül, sorra estek el a még megmaradt városok, utolsónak 1291-ben Akkon. A gazdag kelet átalakította az életmódot, a vagyonos rétegek körében terjedni kezdett a keleti fényűzés és pompaszeretet. A fejlett arab tudomány közvetítette Európának az antik hagyományokat. A mezőgazdaság fellendülése A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, amely technikai és módszerbeli újításokat hozott, a XI-XII. században kiteljesedett a jobban táplálkozó emberek szervezete, könnyebben ellenállt a betegségeknek. Európa lakossága az ezredfordulótól a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Az eddig lakatlan területeket vették birtokba, tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé. A városi önkormányzat A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, mindez elősegítette a városok kialakulását. A polgár megkötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával. A városi önkormányzat fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás, saját adószedés, saját igazgatás és szabad plébános választás. E jogokat pénzzel és sokszor harcok árán lehetett csak megszerezni a város birtokosától. Közösségük megszervezését a távolsági kereskedők kezdték. Kommunákba tömörültek érdekeik védelmében. A városokat rendszerint fallal vették körül, az utcák szűk sikátorokká váltak, nem volt csatornázás, a népesség ki volt téve a járványoknak. A város vezetését, így a főbírói, vagy a polgármesteri tisztet a patríciusok tartották kezükben. Vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek, érdekvédelmi szerveződések voltak. Biztosították a piac szabályozását, korlátozták a piacűzők számát, a kontárokat üldözték. A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, alkalmi munkából élt. Az ipar fellendülése Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést indított el. A vízimalmot számtalan területen sikeresen alkalmazták. A gabona őrlését, a fák fűrészelését, hajtották a kovácsok fújtatóik, kalapácsait, a posztó tömörítését. A XIII. századra az araboktól átvett szélmalom terjedt el. Magjelent a textiliparban a lábítós szövőszék és a fonást meggyorsító rokka. Kereskedelmi útvonalak A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem luxuscikkek szállítását bonyolította, elsősorban vízi úton. Kelet fűszereit és iparcikkeit szállítottál Nyugat-Európába, ahonnan nemesfémet szállítottak cserébe. Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi- tenger térségében. Keletről heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról iparcikkeket szállítottak. E kereskedelmi útvonalat az északnémet és flandriai városok uralták, szövetséget hoztak létre, melyből a XIII. században a Hanza szövetség fejlődött. A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki Champagne városain. Széttagolt Franciaország - út az egység felé Capeting királyok hatalma Párizs környékére terjedt ki. A nagyhűbéresek, s az angol királyok franciaországi hatalmát II. Fülöp Ágost törte meg. A kishűbéresekre, az egyházra és az erősödő városokra támaszkodott. A francia királyok az ország jelentős részén tényleges hatalmat gyakoroltak. Anglia a XI-XIII. században Az egykori Britannia angolszász királyságát Vilmos 1066-ban hódította meg. Az angolszász előkelők elvesztették birtokaikat. A normann lovagság rátelepült az őslakosságra. I. Vilmos erős hűbéri államot épített ki, minden vazallus közvetlenül a királynak fogadott hűséget. I. Vilmos utódai megőrizték az erős központi hatalmat, kiépült az államszervezet. II. Henrik növelte a királyi hatalmat. A helyi bíróságok helyett minden szabad ember fordulhatott a királyi bíróságokhoz is. A hűbéresektől katonai szolgálat helyett birtokaik arányában pénzbeli juttatást követelt. Az angol rendiség kialakulása A XIII. századra a gazdasági fejlődés a főnemesség mellett a polgárok és a lovagok számára is lehetővé tette, hogy hallassa szavát a politikában. Kétségbe vonták az uralkodók hatalmának korlátlanságát. Az új felfogás szerint az országlakosok: a grófok, a főpapok, majd a lovagok és a polgárok képviselik az országot. Földnélküli János idején megingott a királyi hatalom tekintélye. 1215-ben a főnemesség a Magna Charta Libertatum kiadására kényszeríttette, a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. Összehívták az országlakosok "megbeszélését" parlamentjét. I. Edward 1295-ben hasonló módon hívta össze a parlamentet, ami ettől kezdve rendszeresen működött. A kialakuló új rendszer a rendiség. Az angol parlament kétkamrás volt. A francia rendiség kialakulása IV. Fülöp meg akarta szerezni Flandriát, a posztóipar révén fejlett tartományt, azonban Courtrai mellett tönkreverték Fülöp lovagi seregét. A háború miatt és a pápaság elleni támogatás ellenében IV. Fülöp 1302-ben összehívta a rendi gyűlést. A rendi gyűlés a király mögé állt. A király Flandriában megszerezte Lille-t.