3. Tétel barbár királyságok közül, Nyugat-római birodalom területén létrejöttek, a frank volt a legnagyobb és a legerősebb. nagy sikereket értek el Meroving- uralkodócsaládból Klodvig uralkodása alatt (481-511). után kitört feudális anarchiából az egyik országrész udvarnagya, Martell Károly kezdte kiemelni a királyságot. A régi római hadi úton Párizs felé nyomuló hadseregnek 732- ben Poitiersnél útját állta, így Európa megmenekült az arab inváziótól. követelménye hadseregreform. Martell károly egyházi birtokokból katonai szolgálathoz kötött, életfogytig tartó adományokat juttatott a szegény szabadok részére, így próbálta életre kelteni a király kíséretet. a birtokadományok intézménye fokozatosan az egész társadalmat behálózta gyakran saját birtokot is felajánlottak hűbérbirtoknak. A hűbérbirtok később örökletessé vált, de mindvégig megőrizte szolgálati birtok jellegét. Ezt hangsúlyozta a személyi hűségkapcsolatot létesítő felajánlkozás is. e kettő együttesen létesíti a feudális, vagy hűbéri kapcsolatot a hűbérúr és hűbérese között. Ez a kapcsolat kétoldalú kötelezettséget jelentett. A hűbéres segítségnyújtásával és odaadásával szemben ott áll a hűbérúr ugyan csak mindenre kiterjedő pártfogása, védelme. Ha az egyik fél megszegi kötelezettségét, a másikat is felmenti a magáénak teljesítése alól. A hűbérrendszer új összetartókapcsokat adott a már-már széthulló frank feudális államnak. Károly fia, kis Pippin eltávolította útjából a tehetetlen meroving-királyt, majd a pápa segítségével királlyá kenette magát 751-ben. Kis Pippin fia és utódja, Nagy Károly (768-814). Kiváló hadvezér volt. Hatalmas birodalmat kovácsolt össze. A 800. év karácsonyán a pápa római császárrá koronázta. A kiterjedt állam megkívánta az igazgatás újjászervezését. Az államigazgatás központja a királyi udvar volt. A tartományok élén a grófok és esküdtek álltak. Nagy Károly fő jövedelmeit a birodalom területén szétszórt uradalmaiból húzta, ahol háromnyomásos gazdálkodást folytattak. a gazdálkodás kifejezetten természeti gazdálkodás. Nagy Károly 814-ben meghalt. halála után birodalma felbomlott. A 843-ban megkötött verduni egyezményben három részre osztották a birodalmat. szabad parasztok összeolvadása egy feudális nagybirtok keretei közt oly módon, hogy mindezek az elemek kisgazdasághoz, telekhez jutottak olyan feltétellel, hogy ennek fejében ingyen megműveli a földesúr magánkezelésű földjeit, majorját. ez a földesúr viszont hűbéres lovag, aki hűséggel és katonai szolgálattal tartozik birtoka adományozójának, hűbérurának. Az európai feudalizmus történetének első szakasza a X-XIII. századig élénk gazdasági és demográfiai fellendüléssel járt. Ezek miatt a politikai tér is átalakulásra kényszerült. A közhatalom három. egymást szorosan kiegészítő intézmény között oszlik meg: A világi nagybirtok, az egyház és a város között. 4. tétel Az önállóvá vált és egységes etelközi magyarság vezetőiben már a 890-es években felmerült a Kárpát-medencébe költözés gondolata. 892-ben újból a Kárpát-medencében vannak a magyarok: a keleti frankokkal szövetégben pusztítják Szvatopluk Morva birodalmát. 894-ben viszont Árpád fia, Levente vezetésével a Balkánon a bolgárok ellen. ugyanebben az évben Szvatopluk hívására újból a Kárpát-medencében teremünk. Ekkor történik az esemény, amely elindítja a honfoglalást. Váratlanul meghal a magyarok szövetségese, Szvatopluk nagyfejedelem. A Dunántúlt fosztogató hadak nem térnek vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékére vonulnak. Maga a fősereg Álmos fiának, Árpádnak irányításával 895 tavaszán nyomult be a Vereckei-hágón át az Alföldre. A 894-es háborúban vesztes bolgárok a magyarok háta mögött szövetkeztek a besenyőkkel és a fősereg távollétét kihasználva rátámadtak az etelközi magyarságra. A katonai védelem nélkül maradt nép fejvesztetten menekült, és átvergődött a Kárpát-medencébe. Ez a vereség az életébe került a főfejedelemnek: Álmosnak. Halála után Árpád lett a kündü, míg a gyulai méltóságot továbbra is Kurszán birtokolta. A katonai hatalom azonban nem a kündü, hanem a gyula kezében összpontosult, így a honfoglalás hadműveleteit valószínűleg Kurszán irányította. Az etelközi vereség súlyos volt, de nem sorsdöntő. 895-ben a Kárpát-medencének a Dunától keletre eső része került magyar uralom alá. 4 éves szünet: ország védelmére . 899-ben a magyarok megverték az észak-itáliai királyt. A hadjárat közben meghalt szövetségesük, Arnulf császár. Most már semmi sem tarthatta vissza a magyarokat a Dunántúl birtokba vételétől. A Keleti-frank Birodalom 907-ben kísérletet tett a régi szövetséges magyarok visszaszorítására. A Pozsony mellett megvívott bajor-magyar csata a bajorok megsemmisítő vereségével. Ezzel fejeződött be a honfoglalás. A záró harcban Árpád nagyfejedelem már nem tud résztvenni, mert 900-ban meghalt. A honfoglalástól a korai magyar feudális állam megalakulásáig eltelt éveket a honfoglalás korának nevezzük 200-500 ezer közt ingadoznak. letelepült gazdálkodás a jellemző. A szántóföldek bősége miatt a földművelés került előtérbe. Az állatállomány is változik. A társadalom alapsejtjét a nagycsalád alkotta. következtetni a temetőtérképekből. A sírok szerkezete a társadalom szerkezetét tükrözi, csakhogy a másvilágon minden fordítva van (bal-gazdagok, jobb-szegények). a nemezsátrak, faházak, később téglaházak. A honfoglalók falvakban éltek. Már a honfoglalás előtt bekapcsolódtak a kereskedelembe. A társadalom felső rétegének támasza a fegyveres kíséret volt. Katonai feladataik ellátásáért szállást, eltartást, ruhát, fegyvert kaptak. Az ő eltartásukat szolgálták elsősorban a kalandozások. A magyarok többféle célt szolgáló hadjárat sorozata 7 évig szinte állandó hadiállapotban tartotta Európát. könnyűlovas harcmodor mesterei voltak. A 930-as években végeszakadt a győzelemsorozatnak, mert Európa megtalálta a hatékony védekezés módját. A városokat fallal veszik körül, várakat építenek. A magyarok a különböző királyoktól sorra szenvednek vereséget. A kalandozásoknak bealkonyult. A belső helyzet sem biztató: a törzsszövetség felbomlott és a legfőbb hatalom kicsúszott a nagyfejedelmek kezéből. A 972- ben uralomra jutott Géza sorsdöntő választás előtt állt. 5. Tétel honfoglalás idején a Kárpát-medencében körülbelül 600 ezer ember élt. Az ezredfordulóra ez a szám kb. 1 millióra nó. (népszaporulatl és keleti bevándorláss. A XI-XII. században Magyarország viszonylag sűrűbben lakott belső dombvidékre, valamint lakatlan vagy gyéren lakott peremvidékre oszlott. Ez utóbbit a védelem hiányában is üresen hagyták. halálozás 35 %- os volt. Átlagos élettartam 28-29 év. Magyarország lakossága a XII. század végére 2 millióra nőtt. Gazdálkodás: önellátó, természeti gazdálkodás. A közrendűek falvainak gazdasága az állattartás. Földművelés: vad talajváltó, később szabályozott talajváltó rendszer. A földművelés alá volt rendelve az állattartásnak, helyhiány miatt. Főleg búzát, árpát, kölest, rozst és zabot vetettek. A kertekben veteményt műveltek. A középgazdálkodástól eltért a királyi udvarházak és nagybirtokok gazdálkodása. Itt részint félszabadok, részint rab cselédek dolgoztak. Szolgáló népek: szolgáltatásra szakosodtak, pl.: szőlőművelők, kovácsok. Új nagybirtokos osztály: idegen lovagok, egyháznagyok, hazai előkelőségek. Ezek közül kiemelkedtek a megyék ispánjai és az országos méltóságok viselői. A társadalom középrétegét a vitézek alkották. Voltak még a szabad közrendűek. István egyik törvénye: megszűnik a családi vagyonközösség. Kiscsaládi birtoklás: azoknak kedvezett, akik nagyobb részt kaptak a korábbi közös vagyonból. A kiscsaládok döntő többsége megindul lesüllyed Szabadok lesüllyedése: nő a félszabadok aránya. A legelnyomottabb réteg: a rab cselédek. A gazdasági élet megélénkülésének, az árutermelésnek és a pénzgazdálkodásnak fő haszonélvezője a nagybirtokosság volt. Helyzetét erősítették II. András tömeges birtokadományai. II. András (1205-1235) adományai az István király óta kialakult hatalmi rendszert összeomlással feny. úgy gondolta, hogy eladományozott birtokainak jövedelmét pótolhatja egyéb pénzjövedelmekkel, regálékkal. Rendkívüli adókat vetett ki, új pénzverő és sókamarákat állított fel. A regálékat meghatározott összegekért mohamedán és zsidó vállalkozók bérelték. Az új rendszer a nagybirtokosok azon csoportjainak kedvezett, akik nagyobb részt kaptak a birtokadományból. A királyi intézkedések ellen fordultak azok az arisztokraták, akik kimaradtak az adományokból. Az egyház tartott az adományok révén megerősödő világi nagybirtoktól is. Társadalom II. András idején:1. Legfelsőbb réteg: nobilis-nemesség 2. Várnépek, szerviensek 3. Paraszti réteg Az országban még csak önellátó gazdálkodás volt, így az áru- és pénzviszonyok nem bírták el az államháztartás terheit. A szerviensek, várnépek és várjobbágyok tömegmozgalma 1222-ben az Aranybulla kiadására kényszerítette az uralkodót. Főuraknak: tisztséghalmozás, idegenek visszaszorítása. Szerviensek: nem adóznak, birtoköröklés, katonai szolgálat. Parasztok: hatalmaskodás büntetése, tized terményben. A záradék a püspökök és a főurak jogává tette az ellenállást, ha a király megszegné az Aranybulla intézkedéseit. Az Aranybulla nem tudta megakadályozni, hogy a királyi hatalom ne gyöngüljön tovább és a főúri hatalom ne növekedjék. Az Aranybullát tíz év múlva megújították az egyház nyomására (1231.) A sókereskedelem visszakerül az egyháznak. Az ellenállási záradék helyébe az egyházi átok lépett. 1351-ig elfelejtették az Aranybullát, és csak 1351-ben veszik újra elő. Tétel 6 Károly Róbert 1310-es megkoronázása utáni években sikerült a kiskirályok hatalmát megtörnie (rozgonyi csata, 1312.) és a tartományurakat legyőznie, elszigetelnie és meghódításra kényszerítenie. királyi székhelyét Temesvárról Visegrádra. államháztartás rendbehozatala. Az Árpád-korban az állami-királyi jövedelmek fő forrása a királyi magánföldbirtok, az ún. dominális jövedelem volt. I. Károly gazdasági reformjának lényege, hogy az Árpádokkal ellentétben uralkodói jövedelmét a regálékra alapozta. Erre késztette a fejlődő árutermelés és a vele együtt terjedő pénzgazdálkodás, valamint a királyi uradalmak korábbi súlyos veszteségei. Nem mondott le a jogtalanul elidegenített királyi birtokokról sem, a levert tartományurak földjének jelentékeny részével is a királyi birtokállományt gyarapította, s ezek egy részét honorként, használatra adta legfőbb tisztségviselőinek. Gazdasági reformjai serkentették az árutermelést és a pénzgazdálkodást. Nagyszabású reformjait úgy hajtotta végre, hogy közben fennen hangoztatta: csak a régi rendet állítja vissza. Az ország vezetésében minden jelentős tisztség új kezekbe került, visszaállt a királyi birtokok 50 %-os aránya. A tatárjárás következtében elnéptelenedett területek betelepítése új lendülettel indult meg, elsősorban német telepesekkel, akik tíz évi adómentességet élveztek. A felvidékre a németeken kívül sok morva és lengyel telepes érkezett. Az udvari bevételek fokozása céljából az Anjouk számos várost és falut vontak ki a földesurak fennhatósága alól. A szabad királyi városok csoportja a fallal is körülvett településekből alakult ki.. A világviszonylatban kiemelkedő magyar aranytermelés pénzügyi reformot tett lehetővé. A nemesfém-kitermelés fokozására alapította a Felvidéken Körmöcbányát, mely évszázadokra a bányavárosok központja maradt. Az uralkodói jövedelmek növekedésére eltörölték a bányamonopóliumot, s a termelés növelésére érdekeltté tett tulajdonosok jelentős illetéket fizettek a termelés után. Az új magyar aranyforint Európa megbecsült pénzévé vált. A kincstár helyzete jelentősen javult a sóregálék bevezetése révén, az újjászervezett harmincadvám kereskedelem hasznát fölözte le, a kapuadó a pénzbeváltás jövedelmét pótolta. Az Anjouk gyakori háborúskodása vélhetően nem ingatta meg a kincstár anyagi helyzetét, hiszen Károly Róbert és utódja I. (Nagy) Lajos egyaránt a nemesi felkelést vette igénybe, ami ellenkezett ugyan az Aranybullában leírt jogokkal, viszont megfelelt a tényleges hatalmi helyzetnek. A pezsgő gazdasági élet fellendítette a külkereskedelmet is. Magyarország hátrányos helyzetben volt Bécs árumegállító joga miatt. Előnyösebb helyzetet sikerült teremteni az 1335-ös visegrádi királytalálkozón, ahol Károly Róbert Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel királlyal kötött kereskedelmi egyezményt. Károly Róbert így halálakor nemzetközileg elismert, belpolitikailag szilárd államot hagyott fiára, I. Lajosra. Ahogy a betelepített területeken is egyre sűrűbb lett a lakosság, a földesurak már kevésbé voltak "kiszolgáltatva" jobbágyaiknak, fokozták a terheket. a jobbágyok elvándorlása. Nagy Lajos 1351-ben vitathatatlanul a kevésbé módos földesurak védelmében intézkedett, amikor elrendelte a kilenced egységes beszedését. Így jogilag is egységes jobbágyság jött létre. Az 1351. évi törvények az Aranybullát újították fel, s az azonos jogú nemesség elvének megfogalmazásán kívül kimondták a nemesi birtok elidegeníthetetlenségét (az ősiség törvénye). A nemzetség kihalása után a birtok a királyra szállt vissza. 7. Tétel dinamikusabban terjeszkedő Oszmán-török Birodalom először az első rigómezei csata után kezdte közvetlenül veszélyeztetni. Az ellene való védekezésben Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás tűnt ki. A török elleni küzdelemben Hunyadi János hozott fordulatot: az aktív védelem taktikáját alkalmazva, számos támadó hadjáratban vette fel a küzdelmet. Az európai viszonyok miatt nem számíthatott külső segítségre. Hunyadi János a havasalföldi származású Vajk vitéz fiaként 1407 körül született, s több nemesi család szolgálatában is katonáskodott már, amikor Zsigmond Csehországi hadjáratában fölfigyeltek rá. Hunyadi itt sajátította el a huszita harcmodort. Mivel Hunyadi döntő érdemeket szerzett Ulászló mellett, hamarosan rábízták a déli határvonal védelmét. Hunyadi már 1441- ben sikerrel vette föl a harcot a törökkel: Benyomult az általuk megszállt Szerbia területére, és győzelmet aratott Isza bég seregén. A következő évben Mezid bég vezetésével tört be egy török portyázó csapat Erdélybe. Miután végigdúlták az országrészt legyőzték Hunyadi seregét, és foglyokkal, zsákmánnyal gazdagon hazafelé vették útjukat, Hunyadi a Vaskapunál megsemmisítő vereséget mért a betolakodókra. A törökök rendszerint legalább kétszeres túlerőben voltak. Hunyadi harcmodora viszonylag egyszerű: a szárnyakon lendületes lovasrohammal kell megzavarni az ellenség lovasságát, miközben a gyalogság megkezdi az átkarolást.. A törökök ezúttal nem kis martalóc-felderítő sereget küldtek az ország ellen, hanem a ruméliai hadtestet janicsárokkal, tehát szultáni elit egységekkel kiegészítve. Hunyadi szeptember 2-án győzött a Törcsvári-szoros bejáratánál, s ez a győzelme már Európa-szerte lelkes visszhangot váltott ki, hiszen először szenvedett vereséget komoly török hadsereg. Hunyadi egyedül látott neki. A hosszú hadjárat néven ismert vállalkozás során a harmincezer főnyi sereg átvonult Szerbián, s közel ezer kilómétert megtéve, a Balkán-hegységig nyomult. Több csatában mértek vereséget a törökökre, Balkán-hegység útjaira vizet hordtak.. Hunyadi még a télen hazavezette siralmas képet mutató seregét, igaz veretlenül. Így 1444. június 12-én a drinápolyi békeszerződésben foglaltak szerint II. Murád 100 000 arany hadisarc megfizetését és az általa birtokolt szermiai várak visszaadását vállalta. Ulászló felrúgta a a békeszerződést, és a pápa által ígért hajóhadban bízva ismét támadást indított. A hajók feladata az lett volna, hogy ne engedjék átkelni a törököket Ázsiából, ezt azonban csekély számuk miatt nem tudták megakadályozni. Az 1444-es várnai csata így nem csak súlyos vereséggel, de Ulászló halálával is végződött. Hunyadi utolsó támadó hadjárata vereséggel végződött, 1448-ban Rigómezőnél győzte le a török. 1453-as esztendő, amikor a törökök bevették Bizáncot. Jelentősen lerövidült az idő, amit korábban seregeik felvonulásával kellet eltölteniük. Miután végleg elfoglalták Szerbiát, Magyarország kulcsa, Nándorfehérvár ellen indultak 1456-ban. A pápa a déli harangszó könyörgéséként való elrendelésén kívül csak Kapisztrán János szerzetes Magyarországra küldésével "támogatta" a védelmet. A Kapisztrán vezette népfelkelők segítségével Hunyadi eredményesen védte meg az amúgy rommálőtt várat, míg végül II. Mehmed az éj leple alatt elvonult csapataival. A nándorfehérvári győzelemmel a magyar határvédelem bebizonyította működő képességét. 8. Tétel A XV. század végére az európai világ túljutott a XIV-XV. századi nagy válságon. "Hosszú XVI. századnak" nevezik az 1450-es évek végétől a XVII. század elejéig tartó időszakot, amely alatt átalakult az európai gazdaság és társadalom, megnövekedett a népesség, s új világgazdasági rendszer jött létre. Kolumbusz Kristóf 1492-ben felfedezi Amerikát, a portugálok Indiába hajóznak, és megindul a gyarmatosítás. A nagy felfedezőutak a XV. század végétől sokasodtak meg. A fejlődő európai gazdaságnak számos olyan árucikkre volt szüksége, amelyeket a hagyományos utakon-módokon nem tudtak megfelelő mennyiségben és kedvező feltételekkel megszerezni. A felfedezésekkel együtt járó terjeszkedés és az új jövedelemforrások az uralkodó és a nemesség érdekeit is szolgálták, hiszen a XIV-XV. században csökkentek a jobbágyoktól behajtható földesúri jövedelmek. A terjeszkedésre való hajlandóságot fokozta az európai népesség nagyarányú növekedése: Európa lélekszáma 1600-ban már 89 millióra nőtt. Az első nagy felfedező utak Portugáliából és Spanyolországból indultak ki. Mindkét ország uralkodói fő vállalkozóként támogatták a felfedezéseket. Mindkét ország rendelkezett az Atlanti-óceánra nyíló kikötőkkel, ahonnan a széljárást és a tengeráramlatokat kihasználva könnyű volt nyugati és délnyugati irányban kihajózni és visszatérni. A felfedező utak összefonódtak az újonnan megismert területek kifosztásával és gyarmatosításával. Az ázsiai kikötőkbe Afrika megkerülésével érkező portugálok kisajátították az Indiai-óceán fő hajózási útvonalait. Hajóhaduk védelmében kereskedelmi telepeket és támaszpontokat létesítettek. A tengeri kereskedelem fölötti uralom így is óriási haszonhoz juttatta a portugálokat. Közép- és Dél-Amerika - a mai Brazília kivételével - a spanyol hódítóknak jutott. A spanyol betörés jelentős spanyol népesség betelepülésével társult. A közvetlen kifosztás időszaka után megszervezték a gyarmati közigazgatást és gazdaságot. A kényszermunka különböző formáira alapozták az ültetvényes gazdálkodást és a bányák művelését. Miközben az érintett területeket a spanyolok gyarmattá szervezték, szétzúzták Közép- és Dél-Amerika korábbi társadalmi szerkezetét. Az őslakosság a háborúk, kényszermunkák és a betegségek miatt szörnyű veszteségeket szenvedett. Az emberveszteségek a kieső munkaerő pótlására kezdték el a gyarmatosítók a fekete rabszolgák tömeges átszállítását Afrikából. Kolumbusz felfedezése révén a spanyolok egy csapásra behozták a portugálok évszázados előnyét, ami feszültségeket okozott a két ország viszonyában. Az ellentéteket az 1494-ben a pápa által szentesített tordesillasi szerződés simította el, amely lényegében kettéosztotta a világot a spanyolok és a portugálok között. Kolumbusz sikerei meggyorsították az Afrika megkerülésével Indiába vezető út végleges felfedezését. Vasco da Gama 1498-ban elérte az Indiai partokat, ahonnan fűszerekkel, kincsekkel megrakodva tért haza. A világkereskedelem számára ezzel az utazással új korszak kezdődött.