III/I, II A nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás kezdete. A XIV. századi gazdasági és népesedési megtorpanás után - amikor járványok tizedelték Európa lakosságát -, a XV. Sz. közepétől lassú fejlődés indult meg. Az erősen iparosodó és Európa keleti felénél jóval sűrűbben lakott Nyugat Európa már nem tudta elég élelemmel ellátni népességét. Ezért mind több mezőgazdasági terméket importált. A kereskedelem fő útvonala tehát lassanként a nyugat-európai országokba irányuló kereskedelem lett. Ezt elsősorban az atlanti part menti hajózás bonyolította le. A növekvő és kiszélesedő kereskedelmi forgalom szomjazta a nemesfémet. Konstantinápoly elfoglalása (1453) után a török hatalom ellenőrizte és lefölözte a földközi- tengeri kereskedelem hasznát. A portugál hajósok fokozatosan haladtak előre Afrika nyugati partjain aztán áthaladtak az egyenlítőn is. A reményt beváltó hajós Vasco da Gama (vászkó da gáma) volt: 1498-ban Afrikát körülhajózva elérte India nyugati partjait. Az indiába vezető tengeri út megismerése óriási esemény volt a világkereskedelem történetében. Kolumbusz 1492. augusztus 3-án indult el három hajóval, és október 12-én reggel lépett partra Guanahani szigetén, abban a hitben, hogy Indiában van. A kor utolsó nagy utazója Fernando Magellán öt hajóból álló flottája 1519 augusztusában indult el Sevillából, illetve Sanlucar kikötőjéből, hogy megkerülje a földet. Magellánnak a királyi meghatalmazásra spanyol földön is jó ideig kellet várnia. Végül 5 hajójával mégis elindulhatott. A cél megtalálni a közvetlen vízi utat- az olcsóbb szállítás lehetőségét - a fűszertermő keleti szigetek és Európa között. A büszke flottából egy hajónak és 18 embernek adatott meg, hogy 1522 szeptemberében visszaérkezhettek Sanlucar biztonságos révébe. A bennszülöttek eleinte szívesen fogatták a nem egyszer isteni eredetűnek hitt hódítókat. Mikor azonban világossá vált hogy kincseikre törnek, fegyverrel fordultak szembe a rablókkal. A pénzszegény Európába megindult a nemesfémek áradata. A nemes ércflották 1521-1600 között 16000 tonna ezüstöt és 200 tonna aranyat szállítottak. Amerika igazi kincsei mégis azok a növények, amelyek a következő századokban terjedtek el kontinensünkön is: a kukorica, dohány, burgonya, paprika, paradicsom, napraforgó, ananász, tök és a gyapot. Amerikából származik a kinin, a kaucsuk a kakaó és a vanília is. Az indiánokat a bányákban illetve a cukornál-, a gyapot- és a dohány ütetvényeken dolgoztatták. Amikor erre fizikailag gyengének bizonyultak a rabszolga-kereskedők Afrikából néger rabszolgákat hoztak be. A rabszolgák szállítása az atlanti forgalom jelentős tétele lett. A tőkés termelés föltételeinek kialakulása. Az élelmiszer iránti nagy kereslet hatására a XVI.sz. 1. évtizedeiben lassan, majd a század közepétől rohamosan emelkedtek a mezőgazdasági termékek árai, főleg a gabona árak. Ezeknél kisebb mértékben nőtt, csak az iparcikkek ára és még csekélyebb mértékben nőttek a bérek. Ily módon az árak változása az iparból és a munkabérből élőket sújtotta: pl. sokkal több posztót kellet előállítaniuk, sokkal több munkaórát kellett dolgozniuk, ahhoz hogy ugyanannyi élelmiszert vásárolhassanak, mint korábban. Az ipari termelés növelését sürgette az iparcikkek, elsősorban a posztó iránt megnőtt kereslet is. Kelet-Közép-Európa országai ugyanis a kitűnő piaci lehetőségek hatására nagymértékben növelték mezőgazdasági termelésüket, és egyébként is fejletlenebb ipari termelésük, pedig háttérbe szorul. Az Újvilágból beáramló nemesfémtömeg tovább növelte az árakat. Megnövekedett a kereslet az aprólékos és merev céh-szabályok kereteiben azonban nem lehetett volna kielégíteni. Élelmes vállalkozók kilátszották, megkerülték a céheket. A vállalkozók az általuk felállított műhelyekben, az úgynevezett manufaktúrákban fizetett munkásokkal állítattak elő egy-egy terméket. Ők gondoskodtak a nyersanyagról és a szerszámokról is. A manufaktúrákban fokozott szerepe volt a munkamegosztásnak: a dolgozók csak egy-egy munkamozzanatot végeztek így abban nagy gyakorlatra tettek szert és így gyorsabban dolgoztak. A manufaktúrában olcsóbban és nagyobb mennyiségben termeltek. Sok kézműves ment tönkre. A kereskedők kezén, pedig jelentős tőkék halmozódtak fel. A kereskedelem mellett busás hasznot kínált a újonnan felfedezett területek gyarmatok kifosztása a rabszolga - kereskedelem és a tengeri kalózkodás is. A gyapjú iránti nagy nagy kereslet arra ösztönözte a földbirtokosokat és a tehetős parasztokat, hogy a földművelés helyett juh-tenyésztéssel foglalkozzanak. A földesurak részben az addig közösen használt legelők kisajátításával részben a kor végén pusztán hagyott területek, majd egyes paraszti földek elvételével szereztek egyre több juh-legelőre alkalmas földet. A XII.sz. végén de főleg a XIII.sz.-ban vált általánossá és igazán súlyossá. A földjükről elkergetett parasztok és a tönkrement kézművesek számára egyetlen megélhetési forrás maradt: munkát vállalni. A terjedő európai kereskedelem világkereskedelemmé fejlődött, az európai piac világpiaccá fejlődött.