2. "A" tétel Témakör: Az ókori Róma Tételcím: Róma történetének főbb szakaszai, a városalapítástól a pun háborúkig A római királyság története. Történelmi előzmények Róma őskori története nem igazán lényeges, maga az itáliai térség 4 nagy földrajzi egységre tagolódott, ami megszabta a fejlődést. az első nagy egység az appenin hegységtől északra eső terület, maga a pó völgye, és a pó síkság. ez a terület volt legalkalmasabb mezőgazdasági termelésre. kontinentális éghajlatú, mérsékelt. A pó völgye az első perctől kezdve a fejlett kultúrákat hordozta magában, ez a térség ma Torinót, Milánót stb. jelenti, amely a mai olasz ipar központjainak felelnek meg. a középitáliai rész nem igazán alkalmas se földművelésre, se állattenyésztésre, ennél fogva elmaradottabb rész. A földközi-tenger felé eső rész amely alkalmas volt kereskedelemre, értékes bányakincsek voltak itt, ez volt a legfejlettebb az etruszk kultúra is ide kötődött. a negyedik rész a déli rész volt, szerény adottságokkal bírt, földművelésre nem igazán alkalmas, de állattenyésztésre még használható, és rendkívül tagolt terület. Maga a vaskor az a millanova kultúra ideje alatt, kb. XIX. században megy végbe, nagyon jelentős urnatemetőkkel, ekkor válik igazán indoeurópaivá a térség, több hullámban érkeznek az indoeurópai törzsek a térségbe. a mediterrán jellegű kultúra visszaszorul, kivonul a térségből. a milanuva kultúra 7 két nagy csoportja volt, az egyik a bolonyai, a másik a Firenze, Toszkána, párció, kampánya környéki volt. Az indoeurópai népcsoportok több népcsoportot jelentett, jelentette a haliszkuszokat, nimbereket, oruszokat stb. A X. és VI. század időszaka a latin civilizáció általános időszaka, ebben az időszakban terjednek el a latin népcsoportok komolyabb elterjedése, és a sajátos etruszk kultúra jelenléte, kialakulása. Eredetükről több elmélet is van, vannak akik azt tartják, hogy az etruszkok kisĆzsiából vándoroltak Itáliába, vannak akik őslakóknak tartják őket, megint mások észak felől érkező törzsnek tartja az etruszkokat. Az etruszk kultúra Itáliában jött létre, ez biztos. Az etruszk nyelv egységes köznyelv lesz. Az etruszkok azért jelentősek, mert városállamhoz kötődtek, másrészt jelentős szerepet játszanak majd a római királyság meghódítása után. Sok olyan kulturális maradvány van, amely majd tovább él a római történelemben. Ilyen pl. az állati belsőségekből való jóslás, amikor is a papok az állatok beleiből stb. jósoltak. A valláskultúra is igen érdekes, több vallással rokon az etruszk vallás, mindez jelzi, hogy ténylegesen itt alakulhatott ki az etruszk kultúra a maga sajátosságaival. Minden családnak saját vallási kultusza volt, önálló területe, közös családi neve, egyfajta jogi autonómiája. Elvileg az állam politikai szervezetének első mozzanata. azt jelentette, hogy a hétdombkörnyéki lakosság meghatározó volt. a családban a családfő szava volt a döntő. a családfő a legtekintélyesebb férfi volt. nyilván a családfő volt az aki törvényt szabott. Neki volt joga befogadni, mármint a páternek. az apa akár ki is rakhatott valakit a családból. az atyától leszármazottakat nevezték patríciusnak. ez az atya nem csak ebben az értelemben ilyen értelemben döntött a ház dolgairól, de a ház külön vallásához is nagy köze volt, az atya volt az, aki a szakrális jellegű dolgokat elvégezte. Az atya mutatott be áldozatot, stb. Övé volt az igazságszolgáltatás joga is a családon belül. A térséget úgy nevezték el, ahogyan a családot hívták, vagy magáról a hely jellegzetességeiről, vagy a szent állatukról stb. A nemzettség kimondottan egy politikai szervezet volt, ez volt a kúria. Nyilván ez azt jelentette, hogy minden család küldött egy- egy főt, tehát tíz ember képviselte a nemzettséget. harminc kúria volt, háromszáz család. Már nem egyszerűen családi szervezet, hanem egy kezdetleges államhatalmi szervezet, tehát egyfajta fontos állomása az államhatalommá való szerveződésnek. Az egyes kúriák a meghatározó család nevét viselték. A kúriák élén állt egy kúrió, az ő tevékenységére épült a közélet. a kúria ő rajta keresztül szervezte meg a fegyverbeállítást stb. A kúriákhoz és kúriókhoz kötődik, hogy szuverén megszerveződik a népgyűlés a komincia kuriáta, ami a nemzetségi népgyűlést jelenti pontosan. Ezeken is csak az vehetett részt, aki a család teljes jogi képviselői, elsősorban a páterek vagy patrónusok. Egy komoly családfő, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy csak úgy egymagában maradjon, így vitte magával a klienseit, akiket úgy is neveztek, hogy "megalkuvók". Az etruszkoknál is jött ez a dolog, ott már megvolt ez a rendszer. A komincia kuriáta üléseit vagy a király, vagy a főpap vezette. Itt döntöttek, a felvétel illetve a kitaszítás, házasság kérdéséről is. Az államügyekbe igazán nem volt beleszólása, a szenátusi döntést a király után, elvitték a komincia kuriátába, ahol is mindig igent mondtak rá, hiszen a szenátusban többnyire a családok öregjei voltak, akik bölcsek, biztosan tudják mit akarnak. A szenátus választotta meg a királyt, és a királyválasztásra is természetesen igent mondott a komincia kuriáta is. A komincia kuriátában adták át az illető tisztségét, pl. valamilyen hivatalt kapott valaki. általában magas tisztségeket adtak. A nemzetségfők az öregek voltak, a tekintély volt a lényeg. az öregek adják a szenátust. ő dönt, hogy Róma háborúzik-e vagy sem, ők hozzák igazán a törvényt. ha eldőlt, hogy ki legyen a király, akkor kérték ki a madárjóslást, ez is az öregek joga volt. A király feladata volt a hadsereg vezetése, és a legfelsőbb bírói hatalom ellátása, de a nemzetséget érintő ügyekben a kúrió, a családban pedig a páter ítélkezett. A legfontosabb áldozatok bemutatása, valaminta törvénytelenségekkel szembeni fellépés is a király feladata volt. Ebben a rendszerben a király a végrehajtóhatalmat képviselte, a népgyűlés feladata pedig a törvények jóváhagyása volt. Az igazságszolgáltatásba lokálisan nem szólhatott bele a király, hiszen a család ügyeiben a páter volt a döntő, a nemzetség ügyét a kúrió intézte, de elsősorban vallási és belpolitikai kérdésekben a király bele beleszólt az igazságszolgáltatásba. Az etruszkok teljesen mást képviseltek. Városállamok szövetségét képviselték. Az etruszkok belátták, hogy soha nem fogják őket egyenlőként elismerni, ezért miután Róma a fennhatóságuk alá került, eltörölték az eddigi rendszert, a klienseknek jogokat adtak, és szembefordították a korábbi jogosultakkal. a patríciusokkal. Ennél fogva a kliensek politikai szerepe megnő, de helyzetük erősen függ a királyság helyzetétől. Ez az intézkedés óriási pofont adott a vérségi szerveződésnek, de teljes egészében nem lehetett azonnal felszámolni. Kerületekbe szervezték a lakosságot, amely kerület neve egybemosódott a nemzetség nevével, ugyanúgy mint a görögöknél a fülé esetén itt a tribus jelenti mindkét fogalmat. Ezen kívül az etruszkok felfüggesztették a komincia kuriáta tevékenységét. A királyi hatalom innentől fogva tejhatalom (impérium) a teljes hatalom. Megtörik az arisztokrácia hatalmát, és az etruszk uralkodók arisztokratikus hatalma érvényesül. A királyi hatalom Rómában nem volt olyan erős mint pl. a mükénei görögöknél. Hatalma nem öröklődött az utódokra. A szenátusra támaszkodott, amely előbb 100 majd 300 tagú lett. A római királyság és annak intézményrendszere Servius tullius alkotmánya: A korábbi származási elv alapján kialakított csoportok helyett vagyoni és lakóhely szerint sorolta be a polgárokat. a Romolusznak tulajdonított három tribus helyett négyet hozott létre: (palatina, Collina, Suburana, Esquilina). Ez volt a lakóhely szerinti besorolás. A vagyon alapján történő beosztás a kö- vetkezőképpen valósult meg. öt osztályba un. classisokba sorolta Róma népét a plebejusokat is beleértve. a vagyoni besorolás itt is akár Athén esetén a hadseregbe való besorolást is meghatározta. A leggazdagabbak, akik jövedelmükből akár lovat is tarthattak, a classisok felett álltak. A szegények akik csak utódokat (proles) tudtak lét- rehozni kizárták a katonai szolgálat alól. Az első osztályba a 100000 szeszterciusz jövedelemmel rendelkezők tartoztak, A második osztálynak 75000, a harmadik osztálynak 50000, a negyedik osztálynak 25000, az ötödik osztálynak 12500 szeszterciusz éves jövedelemmel kellett ren- delkeznie. A katonai besorolás: Az első osztály adott 80 centuriáta gyalogost, és 12 centuriáta lovast. A második, harmadik, negyedik osztály adott 20-20 centuriaáta gyalogost, az ötödik osztály 30 centuriáta gyalogossal járult hozzá a hadsereghez. A nincsteleneknek mivel nem volt katonai joguk, így más feladatot kaptak. Ki kellett állítaniuk 2 centuriáta kürtöst, 2 centuriáta kézművest, és még a ploretariátusnak is 1 centuriát kellett kiállítania. A classisokat különböző számú századokra (centuriára) osztotta. összesen 193 centuriáta volt. Ezek a számok valószínűleg később alakultak ki, de a rendszer megalkotása feltétlen Servius Tullius nevéhez kötődik. ő dolgozza ki a komincia centuriátát, ami a város népgyűlése. Tulajdonképpen a komincia kuriáta helyettesítésére szolgált. A korai köztársaság Rómában (Ie. 510 - Ie. 265) A római köztársaság létrejötte, egy bonyolult kérdést vetett fel, a bonyolultságot az okozta,, hogy a vérségi alapon szerveződő patríciusok gyorsan elfoglalják az állami hivatali pozíciókat, a plebejusokat pedig alávetik saját hatalmuknak. Másrészt az etruszkok elűzésével átmenetileg meggyengül Róma hatalma több háborús folyamat is elindul. Gazdaságilag visszaesés tapasztalható. Szövetségek kötődnek, harmadrészt arról is szó van, hogy belpolitikailag is kiéleződnek a konfliktusok. A római patríciusok a saját pozíciójukat nyilván szövetségben, a plebejusok rovására akarják megvalósítani, másrészt sorra háborúkba kerülnek a szomszédos népcsoportokkal. A nemzetiségi bomlást nem lehet meggátolni, valamint az is érződik, hogy a római társadalom osztályokra való tagolódása, könyörtelen gazdasági, anyag helyzetet teremtett. Ezen katonai és politikai cselekményeknek. lesz a következménye a római társadalom militarizálódása, egyre inkább a katonai erő lesz a meghatározó a társadalmon belül. A légiók lesznek a fejlődés meghatározói, valamint egyre másra születnek konfliktusok a patríciusok és plebejusok között. A köztársaság intézményrendszere egyszerre alakul ki azzal a váltsággal, amit polgári küzdelemnek is nevezhetünk, ami a patríciusok és plebejusok között zajlott. A patríciusok és plebejusok konfliktusai állandósítják az ellentéteket, másodszor mélységes elkülönülés jött létre, Róma városa néha védtelenné vált. Az állam vezetési kérdéseit is meg kellett oldani. Az egyik kérdés az impériumi hatalomnak a szétosztása volt, köztársasági formát figyelembe véve. Másrészt azonnal jelentkezik a társadalmi ellentmondás minden területen. Az intézményrendszer kiépülése és a társadalmi ellentét egy időben futó folyamatok voltak. A polgárjogi kűzdelem során a plebejusok 494-ben elérték, hogy két képviselőjük "tribunus plebisz" tisztséget kapjon, akiknek az a feladata, hogy megvédjék a plebejusok politikai érdekeit. A néptribunus gyakorlatilag politikai jogot jelentett, katonai úton bizonyos patríciusi kérdéseket megvétózhatott. Az osztályharcnak problémái abban jutottak kifejezésre, hogy a plebejusok elvesztették szabadságjogukat. Volt egy rendi igény, ami a plusz földek szétosztásával a földhöz való jutást szorgalmazta, s volt egy olyan kérdés is, hogy a plebejusok beleszólhassanak az állami élet irányításába. Ezt a polgárjogi küzdelmet két részre szokták osztani, a szeparatív szakaszra amikor a plebejusok nem a patríciusokkal megegyező jogokért kűzdenek, hanem sajátos kivételes jogokat akarnak, amelyeken keresztül stabilizálni lehet a patríciusok hatalmát. Ez a szakasz 510-451-ig tartott. a tizenkét táblás törvény elfogadásáig tartott. A második szakaszt úgy tekintik mint integráló szakaszt, ami a tizenkét táblás törvények után jött létre. Itt már a patríciusokkal megegyező jogokért küzdöttek a plebejusok. Időtartama: Kb. a komincia kuriáta létrejöttétől majdnem az első pun háborúig tartott. Ez a felosztás nem rossz felosztás de nem teljesen tükrözi a polgári küzdelem főbb részeit. A polgári küzdelem főbb kérdéseit úgy kell megközelíteni, hogy mikor jutnak egyensúlyi helyzetbe a vitapartnerek. Ez a két elmélet van, a tanár úr inkább az utóbbi híve. A 12 táblás törvényt öt patrícius, és öt plebejus készíti elő. A Drakóni törvényekhez hasonlított, a római szokásjog eddig kialakult gyakorlatát rögzítik írásban. Innentől kezdve hivatalossá válik a szokásjog. Kialakul egyfajta joggyakorlat, amely eltér a görög magántulajdon felfogásától. A tizenkét táblás törvény Az első két tábla a perrendtartás kérdéseit tartalmazza. Miként kell beidézni, lefolytatni egy tárgyalást, a tárgyalás lefolytatása után az ítélet hogy hajtódik végre. a harmadik tábla az adójogi, a negyedik tábla a házassági jogot, az ötödik tábla az örökösödési, és gyámsági jogot, a hatodik és hetedik tábla, a birtokjogi és adásvételi jogokat tartalmazza, a nyolcadik tábla a vagyoni kérdéseket, és a kárpótlással kapcsolatos jogokat tartalmazta, a kilencedik tábla a joghatósági és törvénykezési jogokat tartalmazta, a tizedik tábla a városrendészeti ügyeket foglalta magába, valamint a temetkezési jogot szabályozta. A tizenegyedik tábla a hivatalos naptárt a tizenkettedik tábla pedig a zálogjogot, és a rabszolgák által okozott károk rendezésére vonatkozó kitételeket tartalmazta. Az egyes, kettes és kilences tábla tehát a bíráskodással, igazságszolgáltatással kapcsolatos jogokat tartalmazta, egy-egy törvény foglalkozott a városrendészettel és a naptárral. A megmaradt hét tábla mind birtok és tulajdonjogi kérdésekkel foglalkozik. Az első három tábla, + a naptárat tartalmazó tábla tartozik abba a kategóriába amely a római jogokat tartalmazta. A többi alaposan kidolgozott, a magántulajdon védelmét szolgáló törvény. Nem sokban térnek el a görög magántulajdon kérdéseitől. Ezek a törvények igazán polgári törvények, nem az államhatalommal szembeni törvények. A még mindig öt classisú társadalom törvényei, amelyek rendkívül szigorúak voltak, magát az adósrabszolgaság kérdését nem szabályozta ebben az időszakban, nem is szüntette meg. Az intézmény 326-ban szűnt meg, következésképpen a szoloni törvények már az 590-es években megszüntetik az adósrabszolgaságot. Itt még nagyon sokáig megmarad. Ez egy olyan köztársaság, amely 326-ig ismeri az ókori keletre jellemző adósrabszolgaság intézményét, ezenkívül ismeri az állami, és családi rabszolgaság intézményét. Az adósrabszolgaság azt is jelenti, hogy az osztályrendszerhez kötődtek, nem is törődtek még annyira emberségesen az adósrabszolgák iránt mint mondjuk az ókori kelet társadalma. Ha valaki adósrabszolga lett, sorsa nem sokban különbözött a többi rabszolgától. Ez a törvénytábla fontos helyet tölt be az időszámítás előtti V. százat római történetében. Megerősíti a családfő korlátlan hatalmát, gyakorlatilag nem tükrözött maga a törvény egységes felfogást hiszen testi sértés esetén szintén használták a "szemet szemért, fogat fogért " elvet, ha egyszer van egy magasrendű magántulajdon tulajdoni védelmet szolgáló törvénykezés, amely mellett van egy barbár adósrabszolgaság intézményt fenntartó gyakorlat, táli elv, szemet szemért fogat fogért elv. valószínűség szerint ez azt is jelenti, hogy nem igazán volt hiteles a törvény. A végleges formáját az ie. IV. század végeén érte el, amikor már az adósrabszolgaság mint intézmény megszűnt. A tizenkét táblás törvénytől kezdődik igazán a polgárjogi küzdelemnek egy olyan második szakasza, amely szakasz gyakorlatilag arról szólt, hogy milyen alapon, milyen mértékben sikerült elérni ugyanazon jogokat, mint a patríciusok. 445-ben került sor a házasságjogi intézmény elismerésére, amely egy jogot biztosított a plebejusoknak, innentől kezdve plebejus fiatalember elvehet egy patrícius leányzót, ill. egy patrícius férfi is elvehet egy plebejus nőt. a következő nagyobb szakaszhatár 367-ben volt a közjogi egyenlőség kivívását jelentette. Ide tehető az egyensúlyi helyzet igazi kialakulása. A konkordia egyezmény három kérdésben hozott megállapodást. Az egyik az, hogy a felhalmozott adósságokat valamelyest enyhítették mégpedig úgy, hogy a kifizetett adósságot és a kamatot összeadták, kivonták a hitel összegéből, és már csak annyival tartozott a hitelezőnek az adós. A második dolog amit a konkordia tartalmazott, a meghódított földek amelyek a római nép tulajdonába kerültek, a patríciusok nem vehetnek korlátlanul bérbe földet hanem un. korlátot szabtak, 550 jugéro földet hasíthatott ki egy család. Ez azt is jelenti, hogy a plebejusok is hozzájuthattak a földhöz. egy jugéró 0, 25 hektár volt. 125 hektárt bérelhettek maximálisan. A plebejusok is A harmadik dolog az volt, hogy a magisztrátusi tisztségek közül, a legfontosabb tisztséget, a két konzuli tisztség egyikét plebejus tölthette be, nem válik gyakorlattá, de ez rögzítve lett. A konkordia szentéjt ennek a megállapodásnak a tiszteletére építették. Egyenrangú helyzet jött létre a két fél között. Innentől kezdve felgyorsulnak a polgári küzdelem eseményei. 360-ban a két fél megeggyezett, hogy a pontifexek közül az egyik szintén lehet plebejus. 287-ben megegyezés születik, hogy a tribusok általi határozatok a szenátus jóváhagyása nélkül is érvényesek. 241 környékén létrejön a komincia tribuáta. Itt ér véget a polgárjogi küzdelem. A római szabadságjog tartalmazza a kereskedelmi jogot a választási jogot, a házasság jogát, és tartalmazza a választhatóság jogát, egész pontosan a hivatalviselés jogát. ekkorra Róma nem csak Róma városa, Itália és a környező szigetek már Róma fennhatósága alá tartoztak. 441-ben. Vannak a népgyűlések, amelyekre nem lehet azt mondani egyértelműen, hogy a köztársasági formát követnék. Ezek a komincia kuriáta mint népgyűlés konkrétan a vérségi társadalom intézménye. A komincia kuriátát visszaállítják a köztársaság idején. Más lesz a funkciója. Elsősorban családjogi kérdések nyernek benne megfogalmazást, a magisztrátusi hatalom jelvényeit itt adják át, és a vezetők sem kúriók már, hanem egy 33 tagú testület, a három augur és a 300 lipton tartozott bele, ezek képviselték a kúriákat. Ez ekkor egy intézmény volt. Nem 30 kúriáról van szó, hanem ez egy intézmény, ahol minden ki adott bele kúriánként egy embert. Nyilvánvaló, hogy abszolut mértékben eltér az etruszk királyi időszak előtti intézménytől. A komincia centuriáta volt a népgyűlés. Igazán sokáig, a köztársaság első időszakában összehívták a legfőbb hivatalnokok, teljes jogú római állampolgárok, akik rendelkeztek szavazati joggal, itt szavaztak centuriátákban 198- centuria ülésezett 100-100 emberrel. Minden centúria egy szavazattal bírt. Az üléseket a Mars mezőn hívták össze. Mivel ez egyszerre fegyveres gyűlés is volt tagjai fegyveresen vettek részt. Az itt hozott törvények akkor emelkedtek törvényszintre, ha a szenátus jóvá- hagyta, és kihírdették. Itt döntöttek a háború és béke kérdésében, de a végső szót itt is a szenátus mondta ki. A szavazati arány a győzelemhez biztosítva volt. Amikor létrejön a komincia tribuáta, lakóterületenként itt a tribus már nem törzset, hanem kerületet jelent. Innentől kezdve a komincia kuriáta működik, de nem olyan intenzitással. A komincia tribuátában volt 35 tribus. ők szavaztak, tribusonként egy szavazati joggal rendelkeztek. ez azt jelentette, hogy az nyer, aki bírja a 18 tribus szavazatát. ezt nem volt olyan nehéz elérni, mert 4 tribus eleve szegény tribus volt. másrészt szavazáson csak az vehetett részt, akinek volt szavazati joga, részt is vett a komincia tribuáta gyűlésén. Ha padovában, vagy Nápolyban volt, Nápolyból felutazni csak akkor tudott, ha volt pénze. A szegények nem nagyon szavaztak. A 18 igen szavazat könnyen összejött. Ez az igazi népgyűlés. Ez a három intézmény innentől kezdve működik. a köztársaság valamikor Július cézár idején bukik majd meg. Magisztrátust legalább kettőt válasszanak. köztársasági jellemzőt vesz fel az aluamitász elvéből az évenkénti elve a hivatali rendszer felveszi. Egy ilyen tisztséget egy évig tölthetett be egy adott tisztviselő. Nem köztársasági jelleget hordott magában a májesztász elve, ami a harmadik elv volt. A római népfenséget jelentette. Érdekeit kellett volna hordoznia. Aki őrá emel kezet, az a római népre emel kezet. A római nép igazán csak 241-ben lesz igazi római nép. Olyannyira komolyan gondolták, hogy a plebejusokat képviselő, hordozhatta az elvet, szent és sérthetetlen volt. Ez úgy is kifejezésre jutott, a majesztáz elvét hordozók kikérhették maguknak a madárjósok jóslásait, ez már nem köztársasági elv. Az elmondott elvekből igazán csak kettő köztársasági. A hatalmat az impériumot úgy fogták fel, hogy az etruszk királynak volt ekkora hatalma, ez volt az impérium szumun, teljes hatalom. A teljes hatalmat meg kellett osztani a hivatalviselők között. A konzulok megkapták az impérium maximusz, vagy az impérium major jogosultságot, hogy ennek a hatalomnak a nagyobbik részével ők rendelkezzenek. A prétorok akik a konzulok alatt álltak, megkapták az impérium minimumot. A konzul 12 lipton kísérte. ennyi járt neki. A prétor mellett csak 6 lipton volt. A többinek nem jár liptonkíséret. volt még egy kivételes eset, rendkívüli körülmény: háború, földrengés, vulkánkitörés, tengerár, stb. választottak diktátort. őt 24 lipton kísérte. Mindenki láthatta, ez sem mondható köztársasági formának. Ami a római magisztrátusi tisztségeket illeti, gyakorlatilag a korábban egységes királyi hatalomnak különböző jellegű elkülönítését jelenti, a katonai, bírói, és szakrális hatalmat választották el egymástól. Minden magisztrátusi tisztség elnyerése választás útján történt, minden köztársasági tisztség időben korlátozott volt, a legfőbb korlátozási elv az volt, hogy egy évre választották meg a tisztviselőt. Minden hivatalt egy és ugyanazon időben két ember töltött be, ez a kolegalitász elve volt. A választás idő és a kollektív hatalom elve a többi mind arisztokratikus jellegű volt. Akiket megválasztanak a majesztasz elvéből választják, tehát a római nép méltóságának a képviselőik . tehát nem felelősségre vonhatók ezen időszak alatt. a majesztasz elve az egyben azt is jelentette, hogy joga volt jó néhány magisztrátusi tisztségviselőnek madárjóslat alapján kikérni az istenek véleményét, hogy milyen lesz az ő hivatali időszaka. a legmagasabb hivatás a konzuli méltóság volt, impérium szumum a teljes hatalomból a nagyobb rész a májusz hatalmat kapta. ez jött létre a leghamarabb. Ez azt jelenti, hogy ő a legfőbb polgári hatalom ő Róma első embere. két darab volt belőle. Ez kifejezésre is juttatták, adtak mellé, 12 liptont. A liptonok vitték a konzuli jelvényeket, meg a kétfejű bárdot. a konzul feladata volt a hadsereg vezetése, háború esetén s magukat az éveket is a konzul nevével jegyezték és a törvényeket is általában a konzul nevével illették. gyakorlatilag 367-től jött létre, hogy az egyik konzul plebejus is lehetett. ez még akkor is csak jogi elhatározás volt, később tölthették be a konzuli állást plebejusok a konzult a komincia kuriátában ruházták fel a konzuli jelvényekkel, és ott kapta meg a méltóságát is. A konzulságának lejárta után a szenátus tagja lett. A kisebb méltóságot impérium minimumot, a minimum hatalmat a prétorok töltötték be, maga a prétori intézmény 368-ban nyert bevezetést, a prétor ebből adódólag 6 lipton kisérte, a kissebb hatalomnak megfelelően, és a prétort is a komincia kuriátában látták el a méltóságával. 337-től kapott plebejus törvényesen prétori tisztséget. a prétorok igazi feladata a bíráskodás volt, mindkét bíráskodási területen a polgári és bűntetőbíráskodás is hozzájuk tartozott, és hozzájuk tartozott a városi rend fenntartása, az idő a pünkösök jelezték a prétor döntése alapján jelezték. gyakorlatilag a cenzorok voltak a harmadik olyan intézmény 443-ra tehető a cenzori működése a cenzorból több volt 3-3 cenzort választottak, és másfél-másfél évre választották, a cenzorok 339-től lehettek a plebejusok közül emberkék is. a komincia centuriátában választották meg a cenzorokat, a cenzor legfontosabb feladata a cenzusoknak a megállapítása, az hogy ki melyik osztályba, centurába, melyik tribusba tartozik az adott állampolgár, a cenzorok készítették el a szenátusi névjegyzéket, ő állította ki az adókat, a közmunkákat, a tulajdonképpen kőtelező feladatok elvégzését. a cenzornak nem volt katonai jogköre, és a cenzor intézkedése alá ne esett a tribunus vétójoga alá. a cenzor döntését nem vétózhatta meg a néptribunus. indez azért volt így mert Róma teljes lakosságát végignézték a vagyon nagysága alapján, adók házasság satöbbi vonatkozásában. ha egy olyan tribunus alá esett volna, amit meg lehetett volna vétózni, akkor hamar felhigult volna a szenátus, hiszen megvétózható lett volna egy szenátor beválasztása, egy szenátusban hogy szól hozzá az a névjegyzékből jött ki. az első hozzászóló a konzul volt, utána jöttek a volt konzulok, akik a vagyonuk alapján a legjobban álltak. utána jöttek a prétorok, meg a vagyonosok. ide tartoztak az ébilisz kurulliszek is, azok is ugyanígy be voltak számolva. Az is világos hogy mért nem volt katonai jogköre, hiszen akkor sok hatalom lett volna a kezében, hiszen ő hivatalt töltötte be, ő volt a tulajdonképpeni hivatal. az éves választásokat is ő bonyolították le. 447-től jött létre a kvesztori cím amit plebejus 409-től tölthetett be. tribusonként került sor a megválasztására, amikor a komincia tribuáta működött akkor ott választották meg. a ő képviselte a legkisebb hatalmat a magisztrátusi tisztségek között. gyakorlatilag pénzügyi feladatokat látott el, kezelte az államkincstár, kezelte a zsoldfizetést, a hadizsákmány felosztása az ő feladatuk volt a hivatalos okmányok kiállítása is az ő feladatuk volt. a néptribunus az nem magisztrátusi tisztség hanem politikai tisztség volt. a néptribunus az a legrégebbi volt a konzuli tisztség mellett vele egyidős 494- a dátum. a néptribunus a plebejusok érdekképviseleti személy volt, beleszólhatott a magisztrátusok intézkedésébe, sőt hatálytalaníthatta az intézkedést. ő nem rendelkezett azzal a joggal, hogy a népfelség elvével lenne, akkor a plebejusok nem tartoznak a római népbe. ebből adódólag a néptribunust is meg kellett védeni, nem lehetett egyedül hagyni. Szeméjét szentnek és sérthetetlennek nyilvánították, ez jól láthatóan a szaktoszanktusz kisebb jellemző mint a majesztasz a római népfenség elve. külön kellett arról gondoskodni... egyfajta védettséggel rendelekezett. amit személyileg élvezett, kiterjesztették lakóhelyére is s addig nem lehetett végrehajtani az ítélkezést, míg a néptribunus ebből adódott, a lakóhely is védettséget élvezett. ennek az intézkedésnek az volt a feladata, hogy felesleges spontán konfliktusok ne keletkezzenek. A néptribunusnak joga vont a kanszilium plebiszt, sőt, a későbbiekben elérte azt is, hogy a szenátust is összehívhatta. voltak az ébiliszek rendszere, ez a rendszer kétfajta ébilisz volt, volt az ébilisz plebisz, akit a plebejusok közül választották. a kalszilium plebisz választotta. az ébilisz kurulliszt a komincia kuriáta választotta ki a patríciusok közül. az ébilisz plebisz a tribusnak a segítőtársa volt, és a cédesz szentéj levéltárnoka. az ébilisz kurullisz az patriciusok részről delegált segítő társ, aki a prétoroknak és a konzuloknak segített, de elsősorban a prétoroknak. a városok fenntartása, a piaci árak ellenőrzése, az élelmiszer ellátás biztosítása, meg az úgynevezett cirkuszi játékok megszervezése volt a feladata. 10 fős volt az ébiliszek száma. ezzel elvileg nőtt látjuk, hogy az ébiliszek speciális magisztrátusok, un. segédmagisztrátusok, a néptribunusnak tartoztak felelősséggel. A rendkívüli esetekor, háború fenyegetettség, vulkánkitöréseknél, tengeri szökőár stb. Diktátort választottak, amiből értelemszerűen csak egy volt, na ezt 24 lipton kísérte, alkalmi időre választották maximum 6 hónapra választották. időtartama nem érte el az egy évet, impérium szumumnak nevezték a hatalmát, az összes hatalmat birtokolta. ha leült 24-en ültek köré természetesen ő is a majesztasz elvében választódott őt úgy is nevezték, hogy magiszter populum. a római nép mestere helyettese, a római lovasságnak a vezére volt, a magiszter populi ie 356-ban választottak először, a szenátus működésében szenátusi tartóztak a hivatalik betöltésében életfogytiglan a szenátus tagjai maradtak, legbefolyásosabb intézmény votl. A szenátus határozata. szavazás útján valósult meg, a szentus konzuláta. ennek már csak valamely szerve, pl. a népgyűlésnek igent kellett mondani, és ekkor lett törvényt. igazán azonban a törvények a szenátusban döntöttek illetve születtek. itt szavazták meg a diktátort, itt döntöttek a háború és béke kérdésében, a szenátus irányította a külpolitikát, segítségül vehették a cenzorokat. ő ellenőrizte az állami pénzfelhasználás gyakorlatát. ezek a főbb állami méltóságok, voltak papi tisztségek. voltak a pontifex kollégium először három majd hattagú lett. beletartozta az augur pontifex, a madárjóslás vezető papja, beletartozott a béljóslás az auszbicémesz pontifex, volt még egy augur pap, így jött ki a párok. választott ez a három tagú testület egy vezért, a pontifex maximusz. ő volt a papok főpapja. 300-tól lehetett plebejus a pontifex maximusz. 252-ben történt először a plebejus származású plebejus aminimum konzulnak, és a szenátusnak kellett lennie, akkor lehetett csak maximusz. emellett volt még a jánusz papja, a rexakrórum a szentségek királya. a jánuz papja aóz egyáltalán soha az életben mindvégig patrícius közegből került ki, nem lehetett plebejus. amikor lehetett volna plebejus, már-már nem volt igazán papi méltóság. nyitotta, meg csukta a városkaput. voltak a papi kisegítő személyek, akiket petiálisoknak hívtak. ezek a tisztségviselők végezték az állam legfontosabb diplomáciai munkáját . ők voltak igazán a követek, ők vitték a hadüzenetet ők irányították békeszerződéssel kpacsolatos szertartást, Itália meghódítása után nem voltak ennyire jószívűek a Rómaiakhoz, a konzulok közvetlen érvényesítették ezen hatalmakat. augusztus idején felújították a petoálisok tevékenységét, augusztus irányította a petiálisok munkáját is, hiszen cenzori méltósággal rendelkezett. ők ebből adódólag aszkéta életet éltek, férfivel nem találkozhattak, férfiak nem tartózkodhattak stb. természetesen külön előjogokat értelmezetek, lehetett rájuk vagyont hagyni, veszta istennő tüzét, és a patríciusok legfőbb iratát őrizték. az első provinciák a pun háborúk kapcsán születtek. a provninciák nem jelenteknek egyeben, mint a római nép közös földjét, másrészt azt is jelentik, hogy a provinciák a római nép közvetlen tulajdonaként lehetőséget adott, hogy tőbb földje legyen valakinek mint amennyije eddig volt. ezek a provinciák közvetlen római fennhatóság alá tartozott. konzulokat állítottak az élükre, egészpontosan prokonzulokat. létrejön a proprétori méltóság, és létrejön a propresztori méltóság is. ezeket előbb utóbb megszüntetik. a főpapi intézmény nem terjed ki a provinciákra. a háború kapcsán nem csak nagy tartományok kerültek meghódításra, Szicília és szardénia, a pun háborúkhoz az vezetett, Róma szövetségben oldotta meg az osztályharcot. Róma városállama egyre nagyobb lett. szépen lassan több mint húszezer majd több mint harmincezer négyzetkilométer nagyságú lett Róma, az irányítás maradt, Dél-Itália után sem lett más, mármint a térség meghódítása után. gyakorlatilag a háborúsorozatba jutnak el. ie 276-ig. akkor van az első igazin agy csata. a római társadalom ezen időszakban a plebejusok előtt gyakorlatilag megnyílik s a szenátusba való bekerülés, megnyílik a magisztrátusi tisztségek, megnyílik a közéleti felemelkedés útja. csak olyan lehetett elöljáró aki vagyonos emberke volt. olyan ok persze nem volt, hogy konzul lehessen, és bekerülhessen a szenátusba, valami mást kellet kiagyalni. az hogy ki volt plebejus, patrícius és ki plebejus, azt mindig számontartották, de a harmadik század végére, ez már értelmetlenné vált, létrejött a patríciusok és a gazdag plebejusok összefonódásából a nobilitász. a nobilitászt kétfajta értelemben használjuk. szűkebb ételemben az arisztokráciát jelentik, a szenátorok illetve a hozzátartozóik voltak. még szűkebben a konzuláris tisztségviselők utódjai igazán csak hithű szenátori tagok, tágabban a római arisztokráciát nevezzük nobuilitásznak. károlyi miháéjt 1918őszén homonóviszként új emberként bízzák meg az őszirózsás forradalom kormányzói tisztségével. szélesebb értelemben ahoonomusz csak akkor vesztette el a jelentőségét, amikor a lovagrend megerősödött. a lovagrend elsősorban a gazdasági élettel foglalkozott. sokkal inkább az I. százaad kérdésére volt. ami a helyzetet jelenti, nyilvánvaló a nobilitász rendszerében továbbra is megháatározoó volt a nemzetiségi, vérségi kapcsolat, meghatóáérozó volt, hogy kinek volt több kiliense, a vagyoniviszony, az itáliai arisztoráciavégül is 270 után a pub háborúk időszaában rűma mint köztársaság száz 130 ezer négyzetkilómátert tett ki. a rűmai állam 25 ezer négyzetkilómétert birtokolt, ehhez jötek a kolűniák, é a szövetséges terüetek, ami 1í2 ezer négyzetkilóméteres nagyságú volt. a tbbi terület a rűmai nép tulajdonában volt. a harmadik század végére, amikor ez a nobilitasz megszületik és a plebejusok és patriciusok teljes jogazonossága. pontos időszámo nehezenb lehet mondani, kb. 241 utáni időszakra tehető. teljesjogú róűmai polgár, nem azt nézték hogy pelbejus vagy patricus, hanem azokkal a jogokkal rendelkezik.rendelkezett a jusz konnibiusszal a házasság jogával. Rendelkezett a jusz komerciii jogával a kereskedelem jogával, rendelkezett a jussz szufrahettii jogával, a szavazás jogával.a negyedik jog a jussz hoóri, vpét a jovataévoseéás jpga. aki ezzel a négy joggal rendelkezett, az teljes jogú poolgár vot, ennek külön megnevezése volt, az optimális jogokkal rendelkező polgárok. ő már lehetett valaki a rűmai köztársaságbanm voltak un nemteljesjogú római polgárok, ők voltak a libertínuszok, általában rendelkezettek ak omercii joggal, mással nemküülönösebben mésgsem házasodhattak, nem szavazhattak, úgykhogy khivatalnt nem viselhettek, ha nagyon megbnészzük néhágy korlátozott szavazásói jogglal rendelkezett. voltak a teljesen jogtalanok, ők voltak a rabszolgák. gyakorlatil., a326+ban tól nem lehetett dós rabszolgaságot csinálni. a harmadik szakaszban róma bekebelezte a teljes itáliát. ebből adűdott,hogy lettek a latinjogúlag, az itálián túli hűdítások kapcsán ezek latin joggal rendelkeztek, szerezhetek vagyont. rendelkeztek a kereskedelem jogával, választani nem választhattak, házassági joguk sem volt. meg pláne ne viseltek. házasodni házasodhattak. a latinjogból lehetett római jogba kerülni,ha volt valakinek annyi pénze, hogy rómába ktüzött ott élt, akkor belekerülhetett a teljesjogúakkal rendelkezők sorában. volt mégegy jogosultság a szövetségi jogosultság, aki róma szövetséges teröletein a helyi vezető arissztokrácia kebelébe tartozott, a juszt fődisz joot kjaptak a területbűl adódólag. joga volt adót fizetni rűmának, meg joga volt rűma oldalán harcolni. e az emberekre vonatkozott. bonyolultabb volt, mert voltak területek , amelyek ugyanileyn joggal rendelkeztek.. jusz szövetségi, latin, és római joggal a teröl a városknak a nagy része szava7zatjog nélküli város volt, nem rendelekzett latinjoggal, rmai joggla nem rendelkezdhetett, s monduk mégis lehetett benne csak csökkentett rűmai jogú, aki elvileg latinjogot is kapott. a városok másik részem meg csak latin jogott kapott.l szövetségi jogot kapott a legtpbb város.nyilvánvaló falusi tribusokba sorolták be. ha emlmentek rűmába, ott kaptak fizettek az államkasszába, kaktonásodtak, kapták a föderáciá jgot, önállóű közigazgatást. nem volt más joguk, mint a kl és katonapolitiájukat is az adófizetés reményében odaédesgessenek róűmához, és a hely i nagyfőnöbkök a helyükön naradhassanak. azok a területek amelyek nem rendelkeztek szavazattal, municiumok voltak. későűbb azok is kpatak szavazati jogot, voltak az un kolómniák amit róma telepített a meghódított telepeketn. a kolóniáknak klön közigazgatása volt, vpltak római és latinjoggal rendelkezű kolűniák. viszont fokozott autonűmiával rendelkeztek,az alaítűk akik a kolűniát megalapították, magasabb pnöllűságot kaptak, és rűmai vagy latin joggla rendelkekztek. az önkormábnyzat élén helyoleg választottak tisztslgviselőt, decembírnek hívták. nem decembír volt, duumbír volt. a dekúdoó élén állt. élén két ember volt, hiszen a kolegalitászt elvét figyelembe kelle venni. ehhez jütt meghódított teröletek kapcsán ahol majd provinciákat szerveznek, ahol megint szerveznek kolómniákat, és külön szerveznek municipiumokat. helyi hivatalt. gyakorlatilag ebből adűdik, hogy nagyon bonylult a képlet, valaki adott provinciában a róűmai jogú kolúniában latinjoggal rendelkezi, és lehetősége van a hely i nkormányzatba valű bekerüléshez. lehet vóhogy valaki latin jellegű kolóűnmiában római joggal rendelkezik, amely római jogot ad gyakorohatja róűmában. is. nagyon széles a skála.