2. "B" tétel Juliusz Cézár egyeduralma Rómában a vitákat egyre inkább katonai erôvel próbálták eldönteni, így megnôtt a hadvezérek szerepe a politikában. A fôbb hadvezérek Szulla pártiak voltak: Krásszusz, Pompejusz Mágmosz. 70-ben ôk lettek a konzulok. Pompejusz a Földközi-tengeren felszámolta a kalózok rémuralmát. A szenátus félt, hogy túl nagy hatalmat szerzett Pompejusz, és megtagadta a szélnek eresztett katonáitól a földet. Pompejusz ettôl fogva a nyílt ellenállók táborába került. Juliusz Cézárt sok szál fµzte a Nép párthoz, és éles logikájábal, határozott fellépésével, megnyerte az emberek bizalmát. Célja: a Nép párt hatalmának a helyreállítása. Reformokkal igyekezett felszámolni azt, ami elavult. Elôször a hatalomra kerülô Krásszusz bizalmát nyerte meg, majd felismerte azokat a lehetôségeket, amelyek Pompejusz sértetségében rejlenek. Elhatározta, hogy konzul lesz. Kbékítette az addig politikai ellentéteket valló Krásszuszt, és Pompejuszt. IE. 60-ban így jött létre Krásszusz, Pompejusz, és Juliusz Cézár között az ún. trionvirátusnak nevezett szövetség. A megállapodás szerint Cézár a következô évben (59-ben) konzul lett. Cézár a hatalmát hódításokra használta fel, bevonult egész Brittaniáig. Katonáin a fizikai erôt nézte, és elnézôen, de szigorúan bánt velük, így a legütôképesebb hadsereget szervezte össze. A trionvirátus Krásszusz eleste után felbomlott, mert Pompejusz ismét kibékült a szenátussal, s egyedül lett konzul. Mikor Juliusz Cézár helytartósága lejárt, felszólították, hogy bocsássa el seregét, és jelenjen meg Rómában, de ô ultimátumot intézett a szenátushoz. Azt követelte, hogy Pompejusz mondjon le a telj hatalomról. Mi után a szenátus ajánlatát elutasította, hadseregével átlépte a Rubikó folyót, és 49-ben megindult Róma felé. Mivel Pompejusznak nem volt serege Itáliában, hátrébb vonult, így Cézár minden gond nélkül elfoglalta Itáliát, majd tovább nyomulva megverte a vezér nélkül lévô Pompejusz seregét. A Fárszáloszi csatában 48-ban a túlerôvel szemben Cézár mégis csak megnyerte a csatát. Pompejusz a vesztett csata után Egyiptomba menekült, ahol megölték. Cézár a szenátori erôk ellen fegyveres hadjáratott indított. Egyiptom, Palesztína, Szíria, és Kis-ázsia megtisztítása következett, majd Afrika-provincia került sorra. Cézár tulajdonképpen leszámolt a köztársasággal, és minden hatalmat a saját kezében öszpontosított. Elôbb tíz évre, majd életfogytiglan diktátor lett, és megtartotta az imperátor címet. Konzul volt, és nép tribulus, de élt a cenzori jogkörrel, s pontifex maximusz is volt, de a királyi koronát, s címet elutasította. Földreformot hajtott végre, mi által a veterán katonák, a szegény ploretárok, a háromnál több gyermekes családok földhöz jutottak. A szenátus számát megnövelte számos volt tisztjeivel. Provincia belieket is fölvett nem csak a hadseregbe, hanem a szenátusba is, és számos Provincia beli település megkapta a Római polgárjogot. Az idôszámítás modernizálása sem kerülte el, megreformálta a naptárt is. (a mai naptárunk alapja.) ľ verette az elsô arany dínárt, mely az egész világ fizetô eszköze lett. A zsarolók ellen szigorúan fellépett, az adósokra törvényt hozott. A volt szenátori tagok nem tudtak belenyugodni a köztársaság felbomlásába, így Glótusz, és Kássziusz vezetésével összeesküvést szerveztek. Idôszámítás elôtt 44. március 15-én Julius Cézárt megölték. Julius Cézár önéletrajza 19. éves korában hadsereget szervezett, melyel a párturalomtól a népet felszabadította. Ebben az évben lett konzul. Apja gyilkosainak tettét törvényes ítélettel megtorolta. Sok ellenséget legyôzött, de a kegyelmet kérôknek megkegyelmezett. KB. 500 ezren tették le nála a Római polgárjogot, és 300 ezret saját kolóniával (önkormányzattal) rendelkezô városba küldött. Földeket kaptak, vagy katonaságuk leteltével pénzt adott nekik. A diktatúrát, melyet a nép, és a szenátus megszavazott nem fogadta el. A szenátus feje volt 40. éven keresztül. Növelte a patriciusok számát a szenátusban. Törvény született,hogy szent és sérthetetlen, és élete végéig megillesse a tribulusi hatalom. Megnövelte azokat a provinciai területeket, melyeknek szomszédságában a hatalmát elnem ismerô népek éltek. Ćllítása szerint ô tisztította meg a tengeren lévô szökött rabszolgákat, kik kalózkodtak. A Római fennhatóságot Egyiptomra is kiterjesztette. * Ezeket 76. éves korában írta le! * Tácitusz viszont ilyen képet formált az I. század végén: Ellenfelei azt ismételték, hogy csak ürügyül használt fel dolgokat, és csak hatalom vágyból kenyerezte le a katonákat pénzel, vagy földel. A konzulságot kicsikarta, és az Antóniusztól kapott sereget az állam ellen fordította. A sok megölettetés után tényleg béke következett be, de véres béke. Júliusz cézár Crassus elesett, Pompeus kibékült a szenátussal, és egyedül lett konzul. Cézár megbizatása lejárt, a szenátus felszólította, hogy jelenjen meg rómába a hadserege nélkül. De ô ultimátumot intézett a szenátus irányába. Ha pompeus lemond a teljhatalomról, akkor én is úgy teszek. A szenátus elutasította, és cézár ezért átlépte a Rubikó folyót a hadseregével. Elindúlt rómába. (ie 49-ben) Pompeus a balkán felé vonult vissza. Cézár róma elfoglalása után hiszpániát is bevette. A fárszároszi csatában ie 48-ban megverte a túlerôben lévô pompeuszt. Pompeus egyitomba menekült, és ott az ottani uralkodó megölette. Cézár sokaknak megbocsálytott, akik átpártoltak hozzá, de fegyveres leszámolással készült a szenátus ellen. Egyiptom, kisázsia megtisztítása következett. Ebbe tartozott Paleszttína, és szíria is. Majd afrika provincia következett. Cézár politikája Jó szervezô volt. Felszámolta a köztársaságot, minden hatalmat magának akart. Elôbb 10 évre, majd életfogytiglani diktátor lett, de megtartotta az inperátor címet is. Konzul, néptribunusz, de a cenzori jogkörrel is élt, sött pontifex maximusz is volt. A királyi és a diadémot elutasította. (korona) Cézár teljhatalmú uralkodó lett. A földreformjában a kiszolgált katonáik, ploretairátusok és azok a családok akiknek 3 gyereknél több volt, földhöz jutottak. Az ingyengabonán élôk számát 320 ezer fôrôl 150 fôre csökkentette. A szenátus létszámát 900-ra emelte. Számos volt tisztjét besorolta a szenátusba. Provinciabelieket is. Számos provincián belüli település megkapta a római polgárjogot. Meglátta, hogy itália egyenjogusitása utánn a provinciák egyenjogusításának kell következnie. Cézár megreformálta a naptárt is. Rómát fejlesztette. Az elsô aranydínár is az ô nevéhez fµzôdik. Adóreform, a zsarolás ellen fellép, az adósok védelmére törvényeket hozott. A szenátusi rend nem törôdött bele a vereségbe, hogy a régi törvényeket visszaállítsák szövetkezett brútusz és kasszinusz. 44-ben júliuszt Cézárt meggyilkolták. (március 15)