2. "B" tétel

      A válság elmélyülése   (Spartacus)

A Nép párt erősödését az optimaták nem nézték tétlenül.
Céljaik érvényesítéséhez ők is a hadsereg segítségét vették igénybe.
A szenátori párt hadvezére: Lúciusz Kornéliusz Szulla.
Ez volt az első eset, hogy római sereg fegyverrel vonult Róma ellen.
Szulla más harcok közepette értesült, hogy véres harcok
folytán a Nép párt ismét megerősödött.
Lényegében a Nép párt fizikai megsemmisítésére törekedett.
A Nép párt tagjait üldözték, s ha elkapták, megölték.
Ebben az időben jelentősen romlott a rabszolgák helyzete. A
rabszolgákból került felügyelők kegyetlensége nem ismert határt.
Az időszámításunk előtti I. században a gladiátorok helyzete
különösen rossz volt.
Amíg éltek, mozgásuk a fegyver forgatási tudásuk miatt
szabadabb volt, de nem sok esélyük volt a hosszú életre.
Az időszámítás előtti II. században Eunusz vezetésével egy
nyertes rabszolgafelkelés után önálló királyságot alapított
egy-két rabszolga, és a szenátusi pártnak öt évébe tellett,
míg leverte őket.
IE. 104-ben újabb rabszolgafelkelés volt, de négy év múlva ezt
is véresen leverték.
Időszámítás előtt 74-ben robbant ki a Kálpójai gladiátor
iskola felkelése.
Vezetőjük Spartacus volt, kinek testi ereje fölött
bölcsessége, és szelífdsége is volt.
Spartacus serege gyorsan gyarapodott, és céljuk az volt, hogy
visszajuthassanak szülőföldjükre, és ismét szabadon élhessenek.
Előbb Itália déli felére, majd keletre a Poo síkság felé
vonultak, és az ellenük küldött csapatokat mind leverték.
Spartacus a már százezer fős seregével nem mert átmenni az
Alpokon, és ismét dél felé söpört végig Itálián,  és
Sziciliába akart eljutni, a rabszolgák fölkelésének hazájába.
Szulla megbízta Spartacus leverésével Krásszuszt.
Spartacus Krásszuszt a döntő ütközetben megakarta gyilkolni,
Spartacus a döntő ütközet végén még akkor is harcolt, mikor
egyedül maradt a harcmezőn a tömérdek ellenséggel szemben, de leverték.
A felkelés leverése után kegyetlen bosszú volt.
6000. rabszolgát végeztek ki keresztrefeszítéssel.
îgy semmi hatása nem volt a Spartacus felkelésének, de a
rabszolga tartás szabályai, ha lassan is, de átalakultak.
A szabad jövedelemmel rendelkezőket  kibertinuszoknak nevezték.
Az egyes birtokosok a rabszolga utánpótlásról is gondoskodtak,
így emberibb lett a bánásmód.
Mások birtokaik egy részét bérbe adták szabad embereknek,
kolonuszoknak adták bérbe, és már nem csak rabszolgák
dolgoztak a földeken.