II/IX, X A rendi monarchia megszilárdítása Hunyadi Mátyás idején. Hunyadi halálát személyes tragédiák sora követte. A magyar hatalmasok vitáját Garai nádor és a szilágy testvérek szegeden kötött egyezménye oldotta meg 1458. januárban. Garainak büntetlenséget a Hunyadi fiúnak királyságot ígértek Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóként Mátyás mellé kívánták állítani. Szilágyi tizenötezer katonával érkezett a királyválasztó országgyűlésre. 1458. január 20. A köznemesség a Duna jegén állva Hunyadi Mátyást kiáltotta királlyá. Hunyadi Mátyás (1458-90) bebizonyította, hogy saját képességei teszik méltóvá a királyságra. A kormányzóvá kinevezett Szilágyit eltávolította Budáról. Végső céljának az ország biztonságának függetlenségének megőrzését tekintette. Ennek föltétele volt a belső rend megteremtése nekilátott a bárók megfékezésének. Az általuk kisajátított felségjogokat a széjjelhordott királyi jövedelmeket próbálta visszaszerezni. A régieket legtöbbször köznemesi híveivel, a Hunyadi-ház familiárisaival helyettesítette. A trónra lépés után megfosztotta Garait a nádori, Ujlakit pedig az erdélyi vajda tisztjétől. A bárók hatalmának visszaszorítása érdekében, Mátyás uralkodásának első évtizedeiben cselekedett a rendi fejlődés eddigi eredményeire támaszkodva megszilárdítsa a rendi monarchiát. Köznemesi többségű országgyűléssel kívánta korlátozni a bárók hatalmát. Mindennek gazdasági föltételeit az árutermelés és a pénzgazdálkodás teremtette meg. A jómódú parasztok mellett a szegényebbek is mind sűrűbben vitték piacra terményeiket. A földesurak szintén kezdtek bekapcsolódni a piaci forgalomba. Főleg a jobbágyoktól kilenced fejében elsajátított terményeiket értékesítették a piacon. Az ipari termelés általában céhes keretek között folyt. Egy- egy város vonzásában (50-60km) megszilárdultak a piaci kapcsolatok. De a nagyobb körzetek, sőt országos kapcsolatok is létrejöttek. A gazdasági fejlődés következményeként a lakosság száma jelentősen megnőtt. A XV. Sz. végén 3.5-4 millióra emelkedett. A mezővárosok száma 800-900 között mozog. Lényegesen kevesebb volt a város, kb. másfél tucatnyi. A legfejlettebb városok lakossága 4000- 5000 fő; Buda népessége viszont már a század elején több 8000-nél. Magyarországon tehát az állami adók terhét, a központosítás anyagi terhének jelentős részét az ipar és a városi polgárság fejletlensége miatt a jobbágyságnak kellett viselnie. Mátyás kísérlete a rendi monarchia központosítására. Mátyás nyugati céljainak elérése végett volt apósa (felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben, gyermekszülésben halt meg), a cseh király ellen fordult. Erre ösztönözte is a pápa is, aki keresztes hadjáratot hirdetett az eretnekséggel vádolt Podjebrád ellen. Tíz évig tartó háború után Mátyás elfoglalta ugyan Morvaországot és Sziléziát, de a cseh királyi címen osztoznia kellett a lengyel Jagellókkal. Ugyanakkor az államszervezet továbbfejlesztésével, a közigazgatás, az uralkodótól függő állandó zsoldos hadsereg megteremtésével a hatalom erőteljes központosítását akarta elérni. Az új adót, amely éppúgy 20 dénárt tett ki, mint a régi, már nem telkenkénti, hanem háztartásonként (kéményenként, "füstpénz") szedett be. A legfontosabb adófajta azonban a rendívül hadiadó lett. Az egy aranyforintnyi állami adót is általában háztartásonként és évente néha többször is behajtották. Az államkincstár bevételei lehetővé tették, hogy Mátyás állandó zsoldossereget állítson fel. A központosított álomhatalom megteremtésében Mátyás fontos szerepet szánt a hivatalszervezetnek. A bárói befolyás alatt álló királyi tanács háttérbe szorult. A legfontosabb államügyeket a nagy kancellária intézte. Az ország gazdaságának vezetése, a királyi jövedelmek behajtása a kincstartóság feladata volt. A legfőbb szintű igazságszolgáltatást a király személyes jelenlétének bírósága végezte, amely folyamatosan működött. Ezeknek az intézményeknek a vezetői, hivatalnokai többnyire a köznemesi, a polgári, időként, pedig a jobbágyi sorból emelkedtek föl. 1471-től kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Az országgyűlést egyre ritkábban hívta össze. A bárók növekvő ellenállásával szemben továbbra is a köznemességre támaszkodott. Mátyás a nyolcvanas évek első felében - a Habsburgok visszaszorításával párhuzamosan - a déli végek, elsősorban Bosznia megerősítésére fáradozott. Mátyás a rendi monarchia központosítására törekvő politikájával megteremtette a belső rendet, elhárította a külső veszélyt, megállította a török további terjeszkedését. Igaz nagyságát nem hódító háborúi mutatják. Kiemelkedő személyiségnek azért tekintjük, mert az ország gazdasági és társadalmi erőit össze tudja fogni.