20. tétel A modern világ létrejöttének kezdetei a múlt században A XIX. század második felében az ipari forradalom kiterjedt egész Európára. Ezt, a klasszikus ipari forradalmat meghaladó fejlődést "második ipari forradalomnak nevezzük. A gazdasági hatalom alapja a nehézipar lett. A gazdaság szerkezete is átalakult: a kisműhelyek helyét a gyárak, a kereskedők szerepét a bankok vették át. Számos új tudományos felfedezés új iparágak alapjává vált. Bell feltalálta a telefont, Faraday felismerte az elektromágneses indukciót (generátorok, villanymotorok), elkezdték az acél széleskörű felhasználását, kidolgozták az ammónia előállítását ( műtrágyák, robbanóanyagok), megjelentek a belső égésű motorok és a repülés álma is valóra vált. Az átrendeződő világgazdaság új és növekvő súlyú vezető hatalmai Németország és az USA voltak. A gépek megjelentek a mezőgazdaságban is: megjelentek a cséplőgépek, a traktorok, elkezdődött a műtrágyák felhasználása. A század végén megkezdődött a fegyverkezési hajsza. Az ipari forradalom kiterjedése egész Európára és a világ számos részére demográfiai robbanást idézett elő. Nem a születések száma nőtt, hanem a halandóság csökkent. A városok rohamosan növekedtek és a falvak viszonylagosan elnéptelenedtek. A XIX. század második felében a termelés rohamosan bővült, a technika fejlődött, egyre hatalmasabb pénztőkére volt szükség. Új vállalkozási formák jöttek létre: 1.) Részvénytársaság: elsősorban az USA-ban terjedt el; előnye: a vállalkozás tőkéje gyorsan, szinte korlátlanul bővíthető. 2.) Tröszt: az USA-ban az ipar vezető ágazataiban terjedt el; ezek az óriási vállalatok mono- polizálták az egész belső piacot, sőt részben a világpiacot is. 3.) Kartell: Európában és Japánban terjedtek el, pl. Ausztria- Magyarországra is jellemző volt; egy ágazat vállalatai szorosabb-lazább együttműködését jelenti; a vállalatok megegyeztek a nyersanyagok vagy késztermék árában, a piacik eloszlásában stb. 4.) Konszern: főleg az újonnan iparosodó országokban bankok irányításával született óriásvál- lalatok; azt a jelenséget mikor a banktőke és az ipari tőke összefonódik finánctőkének nevezzük. A monopólium képes volt az ipari verseny korlátozására, ami ellentmondott a polgári szabadságeszménynek. Gazdaságilag csak egy szűk csoport érdekeit szolgálta, a polgárság többségének és a középrétegeknek nem kedvezett. Az Egyesült Államokban már 1887-ben trösztellenes törvényt hoztak, amelyet újabbak követtek, s végül lehetetlenné vált trösztök alapítása és működése. A monopóliumok, már a trösztellenes törvények után létrejött, a világgazdaságra ma is jellemző formája a korporáció. A korporáció sokszor több ezer kisebb-nagyobb vállalat termelési láncát jelenti. Az ipari forradalom nagyra növelte városok a gépek, a tőke és a munkaerő gyűjtőmedencéi voltak. Az ipari metropoliszok peremén túlsúlyra jutottak a munkások, akik sajátos életformát alakítottak ki. A centrum (mindenekelőtt Anglia, Franciaország, USA) társadalmában igen népes "középosztály" (middle class) alakult ki, amely emberek millióit foglalta magába a kis és középvállalkozóktól, farmerektől az értelmiségig. A legfejlettebb ipari országok tágabb környezetében, a perifériákon, az ipari forradalom fáziskéséssel bontakozott ki. Ezekben a térségekben nem bomlott föl a hagyományos társadalom, többséget alkotott a parasztság. A tőkés vállalkozók és az ipari munkások társadalma a hagyományos agrártársadalom mellett, arra rárétegződve született meg. Ún. torlódott társadalmak keletkeztek, amelyeket éles társadalmi ellentétek jellemeztek. Ellentétek voltak a földbirtokosok, mezőgazdasági munkaadók és a kisparasztok, mezőgazdasági munkások között, de a hatalomba nem részesülő polgárság és a földbirtokosság között is, és természetesen a munkások is ott voltak a a politikai palettán. A "torlódott" társadalmak szűk vezető csoportjai féltékenyen őrködtek kiváltságaikon, és hajlottak a tekintélyelvű-önkényuralmi kormányzásra. A parasztság és a munkásság forradalmi baloldali mozgalmakban kereste a kiutat, és a radikális polgárság is ellenzékben volt. A világgazdaság kialakulása többek között a tőkék világméretű áramlását jelentette. A centrum országai kedvező tőkebefektetési lehetőségeket kerestek. A tőkekivitel egyik célpontja az általános modernizációt akkor meghirdető országok (pl.: Oroszország) voltak. Ezekben az országokban már volt bizonyos infrastruktúra és ipari előzmény, az állam pedig garanciát adott a kamatokra. A tőkebefektetések másik kívánatos terepét az ásványkincsekben, természeti forrásokban gazdag tengeren túli területek képezték. Itt a biztosítékot a területek gyarmatosítása, katonai és politikai ellenőrzése jelentette. A gyarmatbirodalom egyszerre garantálta a nyersanyagokat és a piacot. A XIX. század végéig azonban a világ ilyetén felosztása nagyjából befejeződött. A legtöbb értékes terület az ipari forradalomban egykor élenjáró gyarmatosító hatalmaknak jutott. Az új évszázad küszöbén gyarmatokat már csupán mások rovására lehetett szerezni. A világ "újrafelosztásáért" indított küzdelem válságból válságba vezetett.