2. tétel Julius Caesar és Augustus császár uralkodása Julius Caesar A néppárt újjáéledése-az elsô triumvirátus: A hadvezérek befolyása növekedett a politikai életben. Crassus és Pompeius Sulla híve volt. Sikeres hadvezérek voltak, és i.e.70-ben consulok lettek. Pompeius felszámolta a Földközi-tengeren a kalózok uralmát. A keleti hadjárat után hazatérve feloszlatta a hadseregét. A szenátus nem adott földet a veteránoknak, és nem hagyta jóvá a keleti intézkedéseket. E sérelem Pompeiust a nyílt ellenállók táborába vezette. Julius Caesar fellépése: A politikai erôk játékát figyelte éberen. Annak ellenére, hogy Róma legrégibb családjából származott, egyéni törekvései a néppárthoz kapcsolták. Korán bekapcsolósott a közéletbe. Jó szónok volt, népszerű a polgárság körében. Célja a néppárt hatalmának helyreállítása volt. A Római köztársaság válságát is meg akarta oldani. Elôször Crassus bizalmát nyerte meg, majd felfedezte Pompeiusban rejlô lehetôségeket. Így jött létre i.e.60-ban Crassus, Pompeius, és Julius Caesar között az elsô triumvirátusnak nevezett titkos szövetség. Caesar a következô évben consul lett, így nagyméretű földosztást hajtott végre, és jóváhagyta Pompeius keleti intézkedéseit is. Ezután a gall provonciák helytartóságát kapta meg. Caesar egyeduralma: A helytartóságot Caesar nagy hódításokra használta fel. A gallok lakta területeket egészen a Rajnáig hódoltatta, visszaverte a germánok támadásait, és benyomult Británniába is. E harcok közben seregét a kor legfegyelmezettebb és legütôképesebb seregévé tette. A triumvirátus rövidesen bomlásnak indult. Crassus elesett a harcokban, Pomeius pedig kibékült a szenátussal. Caesar helytartósága lejárt, így a szenátus felszólította, hogy hadseregét elbocsájtva jelenjék meg Rómában. A szenátus ajánlatát elutasította, és seregével elindult Róma ellen. Pompeiusnak nem volt Itáliában serege, ezért a Balkán felé vonult vissza. Caesar elfoglalta Itáliát, majd Pompeius tartományában, Hispániában, a vezér nélküli sereget verte meg. Ezután Pompeius serege ellen fordult. A döntô összecsapás i.e.48-ban a pharszaloszi csatában volt, ahol Caesar nyert. Pompeius Egyiptomba menekül, ahol az egyiptomi uralkodó megölette. Caesar politikája: Caesar leszámolt a köztársasággal, és minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Élethossziglan diktátor lett és megtartotta az imperátor címet. Consul és néptribunus, de élt a censopri jogkörrel, és pontifex maximus is volt. Földreformot hajtott végre. Kiszolgált katonái és a római proletáriánusok földhöz jutottak. A szenátus létszámát 900 fôre emelte. Provinciabelieket is felvett nemcsak a hadseregbe, hanem a szenátusba is. Számos provinciabeli település megkapta a római polgárjogot. Megreformálta a naptárt. Ô verette az elsô aranydénárt. Adóreformot hajtott végre. A zsarolások ellen szigorúan fellépett, az adüsok védelmére törvényt hozott. A hatalom eddigi birtokosai nem tudtak beletörôdni a régi rend pusztulásába, és összeesküvést szerveztek Brutus és Cassius vezetésével. I.e. 44-ben Caesart megölték. Augustus császár Octavianus útja a hatalomhoz: Caesar meggyilkolása után a polgárháború kiújult. Világos volt, hogy Caesar gyilkosainak programja éppúgy megvalósíthatatlan, mint Sulla korában volt. A harc személyes hatalmi érdekekért folyt. Antonius Caesar utódjának tekintette magát. Octavianus, Caesar unokaöccse ugyancsak. I.e.43-ban Octavianus szövetkezett Antoniussal és Lepidussal Caesar gyilkosai és szenátusi párt ellen. Ez a második triumvirátus. Antonius és Octavianus Philippinél i.e.42-ben megverték Brutus és Crassius hadait. Lepidust hamarosan lemondatták. Antonius a birodalom keleti, Octavianus a nyugati részének vált urává. A két politikus között egyre több lett az ellentét. Octavianus a fegyverekhez nyúlt. A döntô ütközet i.e.31-ben, Actium mellett zajlott le, és Octavianus gyôzelmével végzôdött. Octavianus Egyiptomba nyomult. Antonius és Kleopátra öngyilkos lett, így Egyiptom római provinciává lett. A principátus: Octavianus a római birodalom egyedüli ura lett. Ezzel a köztársaság is megbukott. Octavianus lemondott a triumviri hatalomról, és átadta azt a szenátusnak. Felvette az Augustus nevet. Legfontosabbnak a princeps címet tartotta. Augustus nem tagadta meg nyíltan a köztársaságot, de a valóságban új államformát alakított ki, a császárságot. Augustus egyeduralmába az ellenpárt hívei is beletörôdtek. Augustus belpolitikája: Legelsô feladat a rend és a nyugalom helyreállítása volt. A bíróságokat újjászervezte, erkölcsi és családvédelmi törvényeket hozott. A kiváltságos rendek hatalmát nem korlátozta, de politikai szerepüket szigorúan ellenôrizte. A népet ingyengabona osztásával, és cirkuszi játékokkal kápráztatta el. Uralkodása alatt indult meg a császári közigazgatás kiépítése. A provinciák egy részét a szenátusra bízta. Egyiptomot magánbirtokként tartották számon, mivel innen származott a legtöbb pénzjövedelem. Augustus külpolitikája: Keleten az Eufrátesz lett a határvonal. Nyugaton Hispániát és Galliát végleg lecsöndesítette. Meghódította Pannoniát. A római béke (pax romana) nemcsak a birodalom belsô, hanem külsô békéjét is jelentette.