19. Tétel Az első világháború története - Melyek voltak az első világháború kirobbanásának okai? Mutassa be a háború menetét 1914 és 16 között! - Miért következett be a fordulat az I. világháborúban, és miért nyeri meg a háborút az antant? - Ismertesse és értékelje a versailles-i-washingtoni békerendszert! Melyek voltak az első világháború kirobbanásának okai? Az első világháború kitörésének hátterében az európai hatalmak érdekellentéteinek és a köztük lévő feszültségeknek sokasága rejlett, amelyeknek eredője a vezető ipari országok gazdasági vetélkedése a nyersanyagforrásokért, és a nem ipari országokban történő tőkeelhelyezési piacokért folytatott harc, a gyarmatok után való törekvés volt. Ezen hatalmak hagyományos politikája világpolitikai összefüggésben imperializmussá fejlődött, amely további gazdasági és politikai konfliktushoz vezetett. Anglia: gazdasági fejlődése 1870-től a II. ipari forradalomtól lelassul, mert a gyarmatok profitjából ugyanolyan életszínvonalat tud biztosítani, mintha a gazdaság profitjából élne. Politikai célja a gyarmat-szerzés, az ország védelme és a kontinentális hegemónia megőrzése. Fro.: gazdasága visszaesik, mert a németeknek fizetett magas hadisarc és Elzász-Lotaringia elvesztése gátolja a fejlődésben. Politikája gyarmatszerzés, védelem és a revans, a visszavágás politikája (Elzász- Lotaringia). No.: a Franciaországtól beszedett hadisarcot a hadiipar fejlesztésébe fektette be. Ezenkívül fejlődött a nehézipar és a bányászat is. Politikája a gyarmatszerzés és a terjeszkedés Belgium és Franciaország felé. Oroszo.: 1861-ben fölszabadítják a jobbágyokat. Politikája: a szorosok megszerzése Törökországtól és Angliától, ezenkívül terjeszkedés a Balkán felé. OMM: Politikája a hatalom megőrzése a birodalmon belül, valamint terjeszkedés az oroszok és Szerbia felé. Európa országai a világháború előestéjén Anglia: - Nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik (India, Egyiptom, Szudán, Kenya, Nigéria, Pretoria). - A pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője. - A világ legnagyobb hadiflottájával őrködik gyarmatai és kereskedelmi hatalma felett. Külpolitikájának célja: - az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németország, Franciaország és Oroszország között, - gyarmatbirodalmának megtartása, illetve új birtokok szerzése (Közép- Afrika, Kairó-Fokváros-vonal). Sikert akkor remélhet, ha flottája megőrzi vezető szerepét, és jól működő diplomáciával szövetségi rendszereket sikerül kialakítania a rivális nagyhatalmakkal szemben. Franciaország: - Jelentős gyarmattartó (Indokína, Tunézia, Marokkó, Nyugat-Afrika). - Gazdasága dinamikusan fejlődik. - Európában az 1870/71-es francia-porosz háborúban elvesztette kontinentális vezető szerepét. Külpolitikájának célja: - gyarmatainak megvédése és kiterjesztése (e téren Angliával vannak konfliktusai), - a kontinentális vezető szerep visszaszerzése, visszavágás Németországnak, Elzász-Lotharingia visszaszerzése. Az egyre erősödő Németország komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra és gazdaságra. A francia tudta, hogy az ellentétek békés eszközökkel nem oldhatók fel, ezért egy németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul. Oroszország: - Területe óriási, lakossága rendkívül nagyszámú. - Gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek. - A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi presztízsét. - Jellemző a terjeszkedési szándék (Közép-Ázsia, Szibéria, Kaukázuson túli területek). Külpolitikájának célja: - a válságban lévő Törökország hatalmi helyének betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában, - a fekete-tengeri szorosok megszerzése, hogy az országnak legyen melegtengeri kikötője. Az orosz politikai propagandának fontos része a pánszlávizmus (szláv egység). A szláv kölcsönösség indokával lépett fel Oroszország a balkáni szláv népek "védelmezőjeként". Németország: - 1871-ben egyesül ismét egységes politikai állammá. - Gazdasága a legdinamikusabban fejlődik. - Gyarmatbirodalma korlátozott kiterjedésű. Fejlődő ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacokat igényel. Gyarmatait csak a többi nagyhatalom rovására növelhetné. Külpolitikájának célja: - teljes európai hegemónia, - a "Drang nach Osten" politikája: terjeszkedés a Közel-Keleten, - német befolyási övezet Közép-Európában, - Afrikában és a Csendes-óceánon gyarmatainak növelése (( flottaépítés, fegyverkezés) A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépítő külpolitikát folytatott. Nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmi igényeit a diplomácia útján nem tudja érvényesíteni, s előbb-utóbb a fegyvereké lesz a döntő szó. Osztrák-magyar Monarchia: - Nagy területű, soknemzetiségű monarchia. - Súlyos belpolitikai gondok (gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek). Külpolitikájának célja: - politikai befolyás a Balkánon, - igazodás Németország közel-keleti terjeszkedéséhez. A "Drang nach Osten" politikája egy összefüggő szövetségi területet képzelt el Német-országtól a Balkánon át Kis-Ázsiáig. A Monarchia fennmaradását ettől a szövetségtől remélte. A háborús tömbök létrejötte Központi hatalmak: 1879-ben Németország és az Osztrák-magyar monarchia létrehozta az ún. "kettős szövetség"-et Oroszo. ellen. 1882-ben csatlakozott a szövetséghez Olaszo., így jött létre a "hármas szövetség", amely Oroszo. és Fro. ellen irányult. Antant: 1893-ban Fro. és Oroszo. szövetséget köt. Ehhez a szövetséghez csatlakozik 1904-ben Anglia. Megkötik a "szívélyes megegyezést", amelyben rendezik a gyarmati vitákat. Az Antant német-ellenes szervezet lesz. Mutassa be a háború menetét 1914 és 16 között! Bécsben Bosznia nyugtalanító helyzetét figyelve született meg a terv, hogy a soron következő - 1914. júniusi - hadgyakorlatot Boszniában rendezzék meg, ami erődemonstrációt is jelent a térségben. Ennek kegészítéseként a trónörökös, aki hivatalból megtekinti a hadgyakorlatot, parádés látogatást tesz Szarajevóban. Ez lehetőséget adott a tartományban működő illegális "Ifjú Bosznia" mozgalomnak, mint a szerbiai titkos szervezetnek a merénylet előkészítésére. 1914. június 28-án (ekkor volt az első rigómezei csata évfordulója, amely az önálló szerb állam elbukását jelentette) Ferenc Ferdinándot és feleségét meggyilkolta Szarajevoban Gavrilo Princip boszniai szerb diák. A szarajevói merényletet német és osztrák vezetés nem egyértelműen értékelte. Ausztria casus bellinek (háborús ok) tekintette. Ezt az irányvonalat támogatta Moltke német vezérkari főnök, kinek belátása szerint No. előnye a gazdaságban és fegyverkezésben egyre csökken, ezért a háborút most kell megindítani, különben a későbbiekben csak kedvezőtlenebb lesz a helyzet. Ausztriában Berchtold külügyminiszter és Ferenc József belátta, hogy Berlin jóváhagyása és támogatása nélkül katonai hadműveleteket nem kezdhet. Tisza István magyar miniszterelnök elutasította a fegyveres konfliktus kirobbantását, (ennek jelentőségét adta, magyar hozzájárulás nélkül a monarchia nem folytathat háborút, mivel a kiegyezés egyik lényeges eleme volt a magyar kormány egyetértési joga a külpolitikában), mivel Szerbia oldalán beavatkozna Románia és Oroszország is. Mikor azonban Románia ellensúlyozására ígéretet kap a kormány a bolgár szövetségére Berlinből, amivel a románokat ellensúlyozni lehet, a magyarok is a hadüzenet mellett állnak ki. 1914. július 23-án az OMM, 48 órás határidővel, egy 10 pontos ultimátumot juttatott el Szerbiába. (ultimátum: diplomáciai jegyzék, mely valamely határidőhöz kötött követelést tartalmaz. Elutasítása esetén gyakran hadiállapot bekövetkezését helyezi kilátásba) A szerb kormány lojális választ kívánt adni, de két pont elfogadása Szerbia függetlenséget sértette volna. (Az 5. pont szerint az OMM nyomozó hatóságai Szerbia területén is nyomozhattak volna, illetve a 6. pont szerint az OMM hadserege az OMM ellen irányuló felforgató tevékenység elnyomására beavatkozhatott volna Szerbiában). A jegyzék visszautasítása miatt, 1914. július 28-án az OMM hadat üzent Szerbiának. 1914. augusztus 1-jén No. hadat üzent Oroszországnak, megszállta Luxemburgot (a franciák elleni támadás előkészítéseként), illetve ultimátumban követelte Belgiumtól, hogy engedje át csapatait Franciaország ellen. Ezt követően 1914 augusztusában kölcsönös hadüzenetek történtek a nagyhatalmak részéről (Olaszo., Egyesült Államok, Bulgária és Románia semlegességet hirdetett). Néhány szót az erőviszonyokról: az antant népességi és gazdasági fölényben volt. A hadseregek létszámát tekintve a központi hatalmak 7,5 millió katonájával szemben (No. 4 millió és OMM 3.5 millió) az antanthatalmak a szövetségeseikkel együtt 13 millió katonát sorakoztathattak fel. A központi hatalmak előnyét jelentette, hogy összefüggő tömbben helyezkedtek el (könnyebb csapatokat mozgatni és szállítani), hátránya volt, hogy nem rendelkeztek elég felhalmozott nyersanyag, nem voltak felkészülve a kétfrontos háborúra. Az antanthatalmak előnyét jelentette, hogy jelentős gyarmatbirodalommal rendelkeztek, ami szinte korlátlan nyersanyagbázist biztosított, emellett nagyobb fegyverkészlettel rendelkeztek. Hátrány volt viszont, hogy egy összehangolt, gyors támadással legyőzhetőek lettek volna, mert szárazföldi hadseregük gyengébb volt a központi hatalmak ugyanilyen hadseregénél. A hadviselő felek a következő hadászati terveket kívánták megvalósítani: No. koncepciójának alapját Alfred von Schlieffen dolgozta ki a századfordulón. Lényege, hogy No. a kétfrontos - Franciaország és Oroszország elleni - háborút egyfrontos háborúként, egymás utáni rendszerben vívja meg. A lassú orosz mozgósításra és az OMM feltáró szerepére számítva az egész haderő bevethető Franciaország ellen, ami így 6 hét alatt elbukik. Ezt követően átdobva a hadsereget a keleti hadszíntérre, az osztrák hadsereggel együtt 1-2 hónap alatt a háború győztesen befejezhető. A francia hadászati terv is támadó háborúra készült. A német támadást nem ítélték túlságosan veszélyesnek, és ennek feltartóztatására csak a hadsereg viszonylag kis létszámát szánták. A haderő nagy részével Lothatingián keresztül indítanak támadást, melynek sikerében biztosak voltak. Az orosz koncepció is támadáson alapult. Északon erős támadás indulna a németek ellen, amíg délen a monarcia ellen védekeznének. Amint a mozgósítás eredményeként beérkeznek a nagy haderők, a front közepén beindul a nagy gőzhenger, ami néhány hónap alatt végez mindkét ellenféllel. Az osztrák elképzelés is támadáson alapul: mielőtt Oroszország ellen konkrét összeütközés lenne, egy gyors, lerohanó támadással végezhet Szerbiával. Valamennyi hadászati terv összeomlott azonban: a győzelem, ha pusztán katonai eszközökről van szó, az ellenfél erőinek felmorzsolása útján lehetséges, csakis akkor, amikor az ellenfél nem képes már arra az ellenállásra sem, amelyre a stabil védelem az ellenfél nagyobb erőivel szemben is lehetőséget ad. 1914-ben a villámháborús tervek kudarcot vallottak. 1914. augusztusában Japán belépett a háborúba az antant oldalán, elfoglalta No. Távol-keleti gyarmatait. 1914. októberében Törökország lépett be a központi hatalmak oldalán, ezzel új frontok nyíltak meg a Kaukázus vidékén, amely az orosz haderő megosztását igényelte. 1915 a központi hatalmak katonai sikerét hozta, azonban a katonai sikereket nem tudták politikai eredményekre váltani. 1915 tavaszán diplomáciai csatározások kezdődtek Olaszo. körül. Olaszo. és az OMM közötti érdekellentétek miatt erről az oldalról legfeljebb csak Olaszo. semlegesítéséről lehetett szó. Nagyobb esélye volt az antantnak, gondot csak ez okozott, hogy az olasz igények szláv területekre is kiterjedtek, melyeket Oroszország szövetségesének, Szerbiának szánt. 1915 ápr.-ban megszületett az antant és Olaszo. között a Londoni szerződés, amely értelmében Dél-Tirol, Trieszt, az Isztriai-félsziget és az Albánia feletti protektorátus fejében Olaszo. csatlakozik az antant-hatalmakhoz. 1905. máj.- ban Olaszo. belépett az antant oldalán, ezzel az osztrák haderőnek újabb frontokon kellett helytállnia. 1915. októberében a német hadvezetés bekapcsolta Bulgáriát a Szerbia elleni külzedelembe, amivel a szerb hadsereg összeomlott. Ez azonban nem jelentette a Balkán teljes legyőzését, mivel a az antant-hatalmak elérték Görögország csatlakozását a németellenes tömbhöz. Az 1916-os évben a harcoknak nem volt igazi győztese, de a központi hatalmak a végsőkig kimerültek. Ezzel a kezdeményezés a nyugati és keleti fronton is az antant kezébe ment át. Kulcsszerep jutott az eddig semleges Romániának, amelynek hatalmas területi igényei voltak az OMM.-val szemben. Ezen igényeket rögzítette az 1916. aug.-i bukaresti szerződés, melyben az antant Romániának ígérte Erdélyt, Partiumot, K-Alföldet, Bánságot és Bukovinát. Ezt román hadüzenet követte a központi hatalmak felé. Ez nem jelentett azonban döntő erőeltolódást, mivel a magyar haderők nem csak visszaverték a támadást, hanem Románia nagy részét is elfoglalták és a kormányt az ország kis területére szorították vissza. Miért következett be a fordulat az I. világháborúban, és miért nyeri meg a háborút az antant? 1917. áprilisában döntő jelentőségű volt az Egyesült Államok hadbalépése, közvetlenül a német korlátlan tengeralattjáró-háború (1917. feb.) reakciójaként. Igaz, az Egyesült Államok ipara eddig is az antant- utánpótlás legfontosabb bázisa volt. Innentől kezdve azonban mintegy 1 millió fős, jól kiképzett amerikai hadsereg harcolt Európában. Az antant szövetségesévé vált továbbá Kína, Kuba, Panama, Brazília, Nicaragua és Portugália. 1918. az antant sikerét hozta valamennyi hadszíntéren. 1918. januárjában Wilson amerikai elnök 14 pontos béketervet terjesztett elő, amely a következő alapelveket fogalmazta meg: titkos diplomácia megszűntetése, tengeri hajózás szabadsága, nemzetközi kereskedelmi egyenlőség, gyarmattartó kormányok jogainak korlátozása, fegyverkezés csökkentése, Oroszország maga döntsön politikai berendezkedéséről, Belgium és Észak- Franciaország német kiürítése, olasz határok nemzeti elv szerinti kiigazítása, Ausztria-Magyarország népeinek önrendelkezés, balkáni államok nemzeti vonalak szerinti átrendezése, török uralom alatt álló népek autonóm fejlődése, független Lengyelország, Nemzetek Szövetségének létrehozása. 1918. márc.-ban Breszt-Litovszkban No. és a bolsevik Oroszo. különbékét kötött, ezzel német hadtestek szabadultak fel. Márc.-ban különbékét kötöttek Romániával is. Így márc.-ban német offenzíva indult nyugaton, amelyet a második Marne.-i csatában megállította az antant. A jún.-ban indult antant ellentámadás megpecsételte No. sorsát. Aug.-ban megtörtént a német katonai összeomlás. Szept. 29-én Bulgária, okt. 30-án Törökország, nov. 3-án az OMM Páduában, nov. 11-én a compiegne-i erdőben Matthias Erzberger révén Fosc francia marsall vasúti szalonkocsijában No. kapitulált. A német fegyverszünet értelmében az összes német haderőt 15 napon belül vissza kellett vonni a volt német határok mögé, illetve Elzászból ki kellett vonulniuk. A párizskörnyéki békék A háború idején olyan béketervezetek láttak napvilágot, melyek a párizskörnyéki békék alapját képezték: ilyen volt a szovjet békéről szóló dekrétum, amely annexió és hadisarc nélküli azonnali békét és a titkos diplomácia megszűntetését követelte. Ide sorolható még Wilson amerikai elnök 14 pontos béketerve. 1918. jan. 18-án (a német császárság kikiáltásának évfordulóján) nyitották meg a békekonferenciát Párizsban, hogy a nagyhatalmi törekvésekkel összeegyeztetve a nemzetközi jog pecsétjével lássák el az európai változásokat. 27 ország delegációja vehetett részt eltérő beleszólási joggal a döntésekbe. A veszteseket nem hívják meg a tárgyalásokra, ezért a békék diktátumoknak tekinthetőek. A legfontosabb döntéshozó szerv az öt győztes állam vezetőiből (miniszterelnök és külügyminiszter) álló 10-ek tanácsa, melynek tagjai: az amerikai Wilson és Lansing, az angol Lloyd Geroge és Balfour, a francia Clemenceau és Pichon, az olasz Orlando és Sonnino, a japán Szaiondzsi és Makino. Az igazán jelentős döntések ( főleg az európai kérdésekben ) a 4 nagy Wilson, Lloyd George, Clemenceau, és Orlando tárgyalásai folytán születtek. A békék arculatát meghatározták a háború alatti szerződések, melyek az antant szövetségeseinke területi ígéreteket tartalmaztak. A tárgyalások kezdetén Anglia célja No. tengeri hatalmának megszűntetése, gyarmatainak megszerzése volt, illetve célként szerepelt, hogy Franciaország ne erősödjön meg túlságosan (balance of power). A francia miniszterelnök célja Németország teljes legyőzése volt, amivel soha többé nem veszélyeztethette volna a francia kontinentális vezető szerepet. Az olaszok célja csupán a londoni szerződés pontjainak megvalósítása volt, vagyis befolyásra szert tenni a Balkánon és a Duna-medencében. Az USA nem igazán volt érdekelt az Európát érintő kérdésekben, figyelmét főleg a távol-keleti és szibériai kérdésekre fordította. Komoly problémát jelentette a bolsevik Oroszo. jelenlétének kérdése. Győztesnek volt tekinthető, de a bolsevik hatalomátvételt a nyugati hatalmak nem ismerték el. Lehetséges lett volna valamelyik emigráns kormány meghívása, de végül az orosz távollét mellett döntöttek. Ismertesse és értékelje a versailles-i-washingtoni békerendszert! 1919. jún. 28-án Versailles-ban Hermann Müller aláírásával kötötték meg a békét a nagyhatalmak No.-gal. Elzász-Lotaringia Franciaországhoz került, a Saar vidéket 15 évre nemzetközi felügyelet alá helyezték, ásványkincseit a franciák aknázhatták ki. A döntés értelmében a 15 éve eltelte után népszavazást kell kiírni e terület hovatartozásról. A Rajna folyó bal partja nemzetközi felügyelet alá került, jobb partját pedig demilitarizált övezetté nyilvánították 50 kilóméteres sávban. Gdansk (Danzig) szabad városi státuszt kapott, a német hadsereget létszámát 100 ezer főben maximálták (ami alkalmas volt a tisztikar átmentésére) és megtiltották az általános hadkötelezettséget. A hadiflottát át kellett adni az antanthatalmaknak, a német gyarmatbirodalom megszűnt. Rendelkeztek a német háborús bűnösök bíróság elé állításáról, II. Vilmos császár kiadatását azonban Hollandia megtagadta. Lengyelország megkapta Pomerániát, Kelet- Poroszországot No.-tól pedig egy folyosó (korridor) választotta el. A jóvátétel összege 1920-ban 400 milliárd aranymárkában állapították meg (ez a német nemzeti vagyon kétszeresét jelentette volna), ezen összeget 1921- ben 132 milliárdra mérsékelték. (ténylegesen 32 és 50 milliárd márka között fizetettek, ennél valószínűleg több hitelt nyújtott az USA a német gazdaság feltámasztására) 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-ben Ausztriával kötöttek békét a nagyhatalmak. Deklarálták a Habsburg monarchia megszűnését. Trieszt, Isztria és Dél-Tirol Olaszo.-hoz került. Klagenfurtban népszavazást tartottak, ahol a szlovén többségű lakosság az Ausztriához való csatlakozást választotta. Az osztrák kormányt kötelezték a független Mo., Csehszlovákia és Szerb-Horvát-Szlovén Királyság elismerésére. Hadseregét 30 ezer főben maximálták és nem túl magas jóvátétel fizetésére kötelezték. El kellett fogadnia a No.-gal való egyesülés (anschluss) tilalmát. A békeszerződés pontjainak némi megváltoztatását jelentette az 1921. évi soproni népszavazás, ahol a lakosság a Mo.-hoz való tartozás mellett döntött. 1919. november 27-én Neully-ben kötötték meg a békét Bulgáriával. A 7 ezer négyzetkilométer területveszteség, főleg a tengeri szigetek elvesztését jelentette. Hadseregét 40 ezer főben maximálták, illetve nem túl magas jóvátételi kötelezettséget írtak elő. 1920. augusztus 10-én Sevres-ben kötöttek békét Törökországgal. Európai területeit elveszítette, egyéb területeit felosztották nagyhatalmak (un. mandátumrendszer), olajmezői főleg angol fennhatóság alá került. A sok vitára okot adó tengerszorosokat nemzetközi ellenőrzés alá helyezték. A komoly tiltakozás hatására 1923. júliusában Lausanne-ban felülvizsgálják a béke pontjait, ebben a szultanátus eltörlését is lehetővé tették. Ennek következtében 1923. októberében Musztafa Kemál vezetésével kitört forradalom győzelmét követően kikiáltják a parlamentáris köztársaságot. 1920. június 4-én a Versailles-i Kis-Trianon palotában kötötték meg a békét Magyarországgal. A béke aláírói Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ, Bénárd Ágost munkaügyi miniszter voltak. Az ország hatalmas területek veszítette, hadseregét 35 ezer főben maximálták. A párizsi békekonferencia nem igazán foglakozott az Európán kívüli történésekkel. Ezek orvoslására ülésezett 1921-22-ben a Washingtoni konferencia, melyen a távol-keleti kérdések rendezésére került sor. 1919-ben a béke szavatolására a wilsoni pontok alapján létrehozták a Nemzetek Szövetségét (League of Nations). Ennek célja lett volna, hogy garantálja az új rendet, vitás esetekben közvetítsen, a béke megsértőivel szemben pedig fellépjen. A népszövetségi alapokmány nem különálló dokumentum volt, hanem beleillesztették az egyes békeszerződésekbe. Így a német békeszerződés aláírásával, ratifikálásával és 1920. január 10-i érvénybe lépésével az első fejezetőt képező Nemzetek Szövetsége alapokmány is érvénybe lépett, 1920. január 18-án a Nemzetek Szövetsége Tanács meg is tartotta első ülését. No. Fro. ellen indul, 50 km.-re megközelítik Párizst, majd Marne folyónál ellentámadás (szeptemberre kialakul az állóháború) - Oroszo.: - hadműveletekbe kezd Galiciában és Ny-Poroszo.-ban - OMM feladja támadó terveit a déli fronton, mivel célja az orosz előrenyomulás megállítása - aug.: Tannnenberg - szept: Mazuri-tavak: OMM győzelme Oroszo. felett - aug. Japán belép az antant oldalán (elfoglalja No. gyarmatait) - okt.: Töröko. belép a központi hatalmak oldalán (új frontok nyílnak meg a Kaukázus vidékén) - nov: Helgoland: tengeri csata (No. veszít) + Anglia tenderi blokádja No. ellen - összegzés: a villámháborús tervek nem valósultak meg 1915 - OMM-orosz front a Kárpátokban ( márc.: Prsemysl váránál orosz győzelem, a monarchia a Kárpátok mögé vonul vissza ) - ápr: Londoni szerződés az antant és Olaszo. között ( D-Tirol, Trieszt, Isztriai- félsziget, Albánia feletti protektorátus ) - máj: Olaszo. belép az antant oldalán - jún.: német hadvezetés a nyugaton bekövetkezett kudarc után keleten akar döntést hozni - máj: OMM áttörése Gorlicénél - No. támadása K-Poroszo.-ban, ezzel elfoglalják Lengyelországot - okt: Bulgária belép a központi hatalmak oldalán, ezzel Szerbia összeomlik - a belgiumi Ypernnél a németek bevetik a harci gázt - összegzés: központi hatalmak katonai fölénye, de a katonai sikereket nem tudják politikai eredményekre átváltani 1916 - No. célja: keleten tartani az előnyös pozíciót és nyugaton sikereket elérni - feb: Verdun ( 1/2 millió halott ), utána lassú antant előrenyomulás - máj: skagerraki tengeri ütközet ( német flotta veresége ) - jún. orosz ellentámadás Galiciában ( Bruszilov offenzíva ), a Kárpátok vonaláig nyomulnak - aug 17.: Románia és antant szerződése ( Erdély, Partium, K-Alföld, Bánság, Bukovina ), majd román hadüzenet a központi hatalmaknak - szept: központi hatalmak elfoglalják Romániát - összegzés: a harcoknak nincsen győztese, de a központi hatalmak a végsőkig kimerültek, ezzel a kezdeményezés a nyugati és keleti fronton is az antant kezébe megy át 1917 - fordulat: USA hadbalépése ( eddig csak élelmiszer és fegyverszállitás Angliának ) - elviekben azonban No.-nak is szállítanának, ennek elkerüléséért Anglia minden No.-ba tartó hajót ellenőriz - feb.1:No. válasza a korlátlan tengeralattjáró-háború ( minden kereskedelmi hajóra lőnek - ápr: USA hadüzenete No.-nak ( elősegíti:csak antant győzelem esetén kapja vissza az Angliának nyújtott hiteleket + 1915: Lusitania elsüllyesztése ) - feb: Oroszországban megdöntik a monarchiát, a tömegek békét akarnak ( ez a központi hatalmaknak is előnyös lenne, mivel igy sok hadtestük felszabadulna ) - jun: Kerenszkij offenzíva összeomlik, a németek jelentős területeket foglalnak - nov: isonzói csata: OMM áttöri az olasz védelmi vonalat Caporettonál 1918 - jan. wilson 14 pontos béketerve - márc: Breszt-Litovszk ( No. és Oroszo. békéje ) - márc: különbéke Romániával is - márc: német offenziva nyugaton: II. Marne.-i csatában megállítják - jún: antant ellentámadás - aug: német katonai összeomlás - szept. 29 Bulgária kapitulációja - okt. 30 Töröko. - nov 3 OMM ( Pádua ) - nov. 11 compiegne-i erdő No. ( Fosc marsall szalonkocsija ): összes német haderőt 15 napon belül vissza a volt német határok mögé + Elzászból vonuljanak ki