19. tétel Párizskörnyéki békék Wilson békejavaslata 1918 január 8-án hirdette meg Wilson amerikai elnök az Egyesült Államok 14 pontból álló békejavaslatát, mely kilátásba helyezte a tengerek és a kereskedelem szabadságát, a gyarmati rendszer átszervezését, a titkos diplomácia megszűntetését, s a béke fenntartása érdekében indítványozta a Nemzetek Szövetségének létrehozását. A határok tekintetében javasolta a megszállt területek kiürítését, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolását, s kedvezményeket helyezett kilátásba Olaszország és Szerbia javára. Ugyanakkor a nemzetek önrendelkezési jogának meghirdetésével biztosítani kívánta az Osztrák-magyar Monarchia népeinek szabad fejlődését, és szót emelt a független Lengyelország helyreállítása mellett. A javaslat hatalmas nemzetközi visszhangot keltett. A háborús kormányok azonban mindenáron győzni akartak. hogy a feltételeket diktálhassák. Békediktátum: a veszteseket nem hívják meg, de kész tények elé állítják őket. 1919 január 18-án megnyitják a párizsi békekonferenciát. A veszteseket nem hívják meg. Clemenceau francia, Lloyd George angol, Wilson amerikai és Orlando olasz miniszterelnök vettek részt rajta. A győztesek igyekeztek minél jobban kihasználni a győzelmeiket. Franciaország elégtételt akart venni Németországon. Elzász-Lotaringia, Saar vidék és a Rajna vidék elvételére törekedett. Több jóvátételt akartak, ami az éves francia nemzeti jövedelem lett. Anglia a német hadi és kereskedelmi flotta felszámolására törekedett. Meg akarta szerezni Németország távolkeleti gyarmatait, de nem volt célja Németország tönkretétele, mert az európai egyensúlyra törekedett. Olaszország beltengert akart csinálni az Adriából. Nagyhatalom akart lenni. Elhitték, hogy egyedül ők nyerték meg a háborút. USA pártatlan döntőbíró akart lenni, de túl idealista és járatlan az európai politikában. (Lásd Wilson 14 pontja) Japánnak nincs európai érdekeltsége, így nem is jelenik meg. Az Osztrák Magyar Monarchia utódállamai: Csehország a középkori cseh királyság határait akarja visszaállítani (Szilézia, Morvaország, Csehország). Szlovákiának nincs történelmi múltja. Kitalálja a nagy Morva Birodalmat. Szerb-Horvát-Szlovén királyság: 1929-től ők Jugoszlávia. Görögország: Konstantinápolyt, az Égei tengert és a kisázsiai partvidéket akarta megkaparintani. A veszteseket nem hívták meg a béketárgyalásokra. Németország elveszti Elzász-Lotaringiát, a Rajna vidék bal és jobb partját demilitalizálják. A Saar vidéket 15 évre nemzetközi felügyelet alá vonják. 7 millió lakost vesztett. A hadsereg létszámát 100.000 főre maximalizálják, jóvátételt kell fizetniük (1921: 132 millió aranymárka) Ausztria elismeri az utódállamokat. Triesztet, Isztriát és Dél Tirolt elvesztette. Jóvátétel fizetésére kötelezték. A hadsereget 30 ezer főre maximalizálták. Megtiltják a németekhez való csatlakozást. Az Osztrák Magyar Monarchia területe Ausztriára csökken. Törökországot érte a legnagyobb területveszteség. Az európai rész a görögöké lett. Az arab területek leválltak. A tengerszorosok nemzetközi felügyelet alá kerültek. Kemal attatürk szembefordul a békével, és 1923- ra kiharcolja a módosítást. Az egykori oszmán birodalom török része visszanyeri a függetlenségét. 1920: A magyar békeszerződés aláírása a Trianoni palotában. A békerendszer kritikája: a háború kitörését okozó ellentmondásokat nem tudta feloldani, bár jelentkeztek a feszültségek feloldásának tendenciái is a kelet-közép-európai térségben a kisebbségvédelmi rendszer kialakításánál. 1919-ben megalakul a Nemzetek Szövetsége, aminek célja a béke fenntartása. A békekonferencia súlyos hibái: a túlzott jóvátételi igény Németországgal szemben. Új, soknemzetiségű állam létrehozása. Középkelet Európában súlyos nacionalista ellentétek alakulnak ki. A békekötés nem volt képes új, tartós stabilitást létrehozni.