18. Tétel neoabszolutizmus A szabadságharc az osztrák és orosz haderő együttes támadása alatt elbukott. Ezután Haynau véres önkényuralma következett (1849-1850). Ő véres bosszút állt a szabadságharc vezetőin (1849. okt. 6-án kivégeztette Batthyányi Lajos magyar miniszterelnököt és a szabadságharc 13 vezető tábornokát), bár ez csak akkor látszott nagy számnak, a világháborúkban nagyságrendekkel több magyar pusztul el. A Habsburg-birodalmat az 1847-es föderáció mintájára szervezték újjá, hazánk tartományi előjogokat kapott. A nemesi előjogokat megtarthatták a magyar nemesek. A Habsburg-udvarnál két nézet hívei vitték a prímet. Az egyik a birodalom föderalisztikus átszervezését akarta, szószólójuk Windischgrätz. A másik egy centralizált összbirodalmat akart: német államnyelv, azonos módon való kormányzás ezt a katonatiszti-államhivatolnoki rétegek szorgalmazták élükön Schwarzenberg, majd az osztrák nagypolgárság is csatlakozott hozzájuk a nagy, egységes birodalmi piac reményében. Volt aki alkotmányos centralizálást akart, de csak centralizálást kapott, alkotmányt nem. Ez volt a neoabszolutizmus. Ezt Schwarzenberg halála után Alexander Bach neve fémjelezte. A modernizációnak, a tőkés átalakulásnak nem volt ellene az udvar sem, Bach sem. De ezt Bach erős központosítás mellett hajtotta végre. Magyarországot Erdély és Horvátország leválasztása után is nagynak találták, így kialakították a Szerb Vajdaságot, a maradékot 5 kerületre osztották. A jobbágyfelszabadítás (kötelező örökváltság) költségét pótadó formájában a lakosságra hárították. A nemzetiségek ugyanazt kapták jutalomból, amit a magyarok büntetésből. Bebizonyosodott, hogy a fegyveres aktív ellenállásnak nem kedveznek sem a belső sem a külső körülmények a birtokos nemesség passzív rezisztenciába kezdett Deák Ferenc vezérségével. Az igazi hazafi nem vállalt hivatalt, nem fizetett adót. Ekkor alakult ki a Kossuth-kultusz és sajnálatosan a magyarkodás, azaz csak külsőségekben magyar ember. Az 1859-61-es francia- olasz-osztrák háború és Lombardia elvesztése leleplezte az abszolutisztikus rendszer gyöngeségét. Bachot menesztették. Ferenc József kiadta az Októberi Diplomát (1860) amely abszolutisztikus, föderalisztikus, alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvény volt. Majd 1961-ben kibocsátotta a februári pátenst. 1861-ben összehívják a magyar országgyűlést, ami mind az októberi diplomát, mind a februári pátenst visszautasította. A képviselők az 1848-as törvényekhez ragaszkodtak. Két párt volt: A Felirati és a Határozati párt. A Felirati Párt Deák vezetésével a 1848-asokat tömörítette, a 1848-as törvényeket tartották a maximumnak és a királyhoz intézendő felirat mellett érvelt. A Határozati Párt Teleki László vezetésével a 49-eseket tömörítette, a 1848-as törvényeket minimumnak fogadták el, és a 49-es trónfosztást is, ők határozatban kívántak Ferenc Józsefhez fordulni. Teleki a szavazás előtti nap öngyilkos lett, végül Deák és pártja nyert három szavazattal. Az udvar még Deák feltételit is visszautasította, föloszlatta a magyar országgyűlést és visszaállította a nyílt önkényuralmat. Ezt Schmerling provizóriumnak (61-65) nevezték, mert az udvar is ideiglenesnek tartotta. A nemesség visszatért a passzív rezisztenciához, bár egyre jobban látszott, hogy ezt sok kisnemes nem bírja. Hivatalnokként vagy katonatisztként lett volna jövedelme, de pont ezeket nem vállalhatta a passzív rezisztencia miatt. Az udvart pénzügyi csőd és háború fenyegette Poroszországgal. Mindkét fél tehát közeledett egy megegyezés felé. Deák nagy nyugalommal kivárta míg az udvar kezdeményez. Deák híres húsvéti cikkében ismertette álláspontját (Pesti Napló 1865). A birodalom biztonságát tartotta fontosnak, alkotmány kért mind Magyarországnak mind az örökös tartományoknak. A megegyezés hívei kerekedtek fölül Bécsben is, Schmerling miniszterelnököt menesztették. 1865 végén Ferenc József összehívták az országgyűlést. 1866 porosz-olasz-osztrák háború, Könnigrätzi csatavesztés. Ezek után 1867-ben létrejön a kiegyezés. Gróf Andrássy Gyula lett a miniszterelnök.