Magyarország helyzete a Rákóczi-szabadságharc után

    A  Rákóczi-szabadságharcot  lezáró   szatmári   béke   (1711)   alapján
Magyarország megtarthatta alkotmányos különállását, és  a  császár  ígéretet
tett arra, hogy megtartja a vallási törvényeket, valamint országgyűlést  hív
össze, hogy a rendi sérelmeket orvosolják.

III. Károly (1711-1740)

    Mivel  nyugaton  még  folyt  a  háború,  az  új   uralkodó   igyekezett
kompromisszummal rendezni a konfliktusokat. Szentesítette  a  szatmári  béke
határozatait,   és   az   abban   foglaltak   szerint   1712-ben   Pozsonyba
országgyűlést hívott össze.  Hitlevelet  adott  ki,  esküt  tett  az  ország
törvényeire,  majd  megkoronáztatta  magát.  Az  újonnan  hozott   törvények
megteremtették a lehetőséget a rendek és az uralkodó együttműködésére és  az
ország felemelkedésére.
    Az 1715-ös törvényekben magyar, de a  Haditanács  vezetése  alatt  álló
hadseregről rendelkeztek, amire szükség is lett, mert a  Habsburg  birodalom
még 1715-ben beavatkozott a Porta és Velence  háborújába.  Savoyai  Jenő  és
Pálffy  János  vezetésével  a  császári  sereg  visszavette   Temesvárt   és
Belgrádot.  Az  ezt  követő  1718-as  pozsareváci  béke  helyreállította   a
történelmi Magyarország egységét. Az udvar  a  visszakapott  területek  nagy
részét határőrvidékké alakította és rácokat telepített oda, ezzel  megkezdte
kiépíteni a déli védvonalat.
    Erdélyt  továbbra  sem  egyesítették  a  Magyar   Koronával,   1765-ben
nagyfejedelemség lett, de még mindig külföldről kormányozták.
    A török háborúk  befejezése  után  az  országgyűlés  által  létrehozott
bizottság   az   1715-ös   törvények   alapján   hozzáfogott    az    ország
"rekonstrukciójához":   javaslatokat   készített   az   újratelepítésre,   a
mezőgazdasági és ipari termelés fellendítésére és  az  új  állami  szervezet
kialakítására.
    Az 1722/23-as országgyűlésen szó esett az új államszervezetről  is,  de
összehívásának fő oka a dinasztia nőági  örökösödésének  rendezése  volt.  A
Pragmatica Sanctio értelmében III. Károly lányai öröklik a trónt, az  örökös
tartományok és Magyarország nem osztható fel, valamint Magyarország  nem  az
örökös tartományokhoz hasonlóan,  hanem  saját  törvényeit  figyelembe  véve
kormányzandó. Ezek a  rendelkezések  1918-ig  szabályozták  Magyarország  és
Ausztria viszonyát.
    Az uralkodó és a rendek viszonya azonban megromlott,  amikor  a  rendek
megtagadták III,  Károly  kívánságát,  aki  a  birodalom  terheihez  nagyobb
magyar hozzájárulást kért. Ezek után Károly nem hívott össze  országgyűlést.
Hatalmát a  protestánsokra  is  ki  akarta  terjeszteni,  ezért  1731-ben  a
Carolina  Resolutióban  szabályozta  a   vallásgyakorlatot:   korlátozta   a
protestánsok nyilvános  lelkigyakorlatát,  és  bűncselekményként  kezelte  a
katolikusról protestáns vallásra való áttérést.

  Értékeld a jegyzetet!

    Kérünk, hogy értékeld a jegyzetet,  pontozd  egy  1-től  10-ig  terjedő
skálán. Segíts másoknak eligazodni, könnyen megtalálni a legjobb  anyagokat!
Segíts  nekünk  megtalálni   a   kevésbé   jól   sikerült   munkákat,   hogy
kijavíthassuk  a  hiányosságokat!  Szavazz  az  Interneten,  vagy  küldd  el
értékelésedet e-mailben, és mi felírjuk szavazatodat!