18/A A neoabszolutizmus rendszere Magyarországon a kiegyezésig Az osztrák nagypolgárság, s még inkább az uszályába vont középrétegek alkotmányos centralizálásra vágytak, alkotmányt azonban nem kaptak. Az abszolutizmus ezen új kiadásának legfőbb jellegzetessé-ge épen az volt, hogy lábbal tiporta a polgári és nemzeti szabadságjogokat, de a tőkés átalakulást, már csak a birodalom erősítése érdekében is, elfogadta, sőt előmozdította. A nemzetközi felháborodás és saját kényúri törekvései 1850 nyarán véget vetettek Haynau rémuralmá-nak. A katonai diktatúra szerepkörét a Bécsből irányított polgári kormányzat, a "Bach rendszer" vette át. A Bach rendszer a birodalom koronaországait minden autonómiát nélkülöző közigazgatási egységek-ként kezelte. Mivel Magyarországot még Horvátország és Erdély leválasztása után is túlságosan nagynak találták, tovább darabolták. A megyei önkormányzat megszűnt. Az osztrák-magyar belső vámhatárt eltörölték, de egyúttal az osztrák adórendszert is bevezették. Az osztrák polgári és büntető-törvénykönyv hatályáy Magyarországra is kiterjesztették. A közoktatást - a katolikus egyház maximális befolyásának biztosításával - az egész birodalomban egységesen szervezték meg. Az élet minden területén nyílt germanizálás folyt. Mindez nemcsak a magyarokat, hanem a nemzetiségeket is sújtotta, akik "azt kapták jutalomból, amit a magyarok büntetésből". 1848 legnagyobb vívmányát, a jobbágyfel-szabadítást nem merték, talán nem is akrták visszacsinálni. De a forradalmi magyar kormány által megszabott módját a császári parancs a jobbágyság rovására megváltoztatta. A forradalmat vezető birtokos nemesség, bár gazdasági szempontból is nagyon súlyos helyzetbe került, kitartott 1848 tavaszának vívmányai mellett. Az igazi hazafi ellenállt az abszolútizmus csábításának, nem vállalt hivatalt és közszereplést, nem fizetett adót, a rendeleteket kijátszotta, és szűk körben kegyelettel ápolta a szabadságharc emlékét. A reformkor nagy nemzedékéből egyetlen ember élt Magyarországon aki 1848 sikereiben még osztozott, s bér 1849-ben a politikától visszvonult, a forradalom ellen nem bontott zászlót. Ez az ember Deák Ferenc. Magatartása a passzív ellenállás jelképe lett. A nemzet fokozato-san ráébredt, hogy van vezére. A passzív ellenállást az emigráció minden követ megmozgató tevé- kenysége tette fenyegetővé, és viszont, a Kossuth-emigráció fegyveres készülődésének, a nagyhatal-makkal folytatott tárgyalásainak a néma és ellenálló ország adta a hátterét. A belső bajokkal küszködő Ausztria önhitt vezetői maguk mentek a háború elé, mely háború életre villanyozta a már-már elcsüggedt, csoportokra szakadt magyar emigrációt. Az események kulcsa III. Napóleon kezében volt, aki a solferinói győzelem után sebtében fegyverszünetett kötött a Habsburgokkal. Keserű volt a bizonyosság: a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. A háborús vereség leleplezte az új-abszolutizmus gyöngeségeit. Bachot menesztették. Ferenc József tejhatalma erejével abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt aján-dékozott népeinek. Ez volt az októberi diploma (1860 október 20). Már az októberi diplomát, még in-kább a centralisztikus februári pátenst az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés egységesen visz-szautasította. A hatalom bécsi birtokosai Deák feltételeit utasították vissza és föloszlatták a magyar or-szággyűlést. A nyílt önkényuralmat a miniszterelnök, Schmerling is átmenetinek tartotta. Az 1861-65-ig terjedő időszakot ezért nevezték provizóriumnak (ideiglenes állapot). Deák Ferenc nem kevés tépelődés után a 48-as állapotok visszaállítása helyett egy olyan alkotmányos rendezést tett kiinduló-pontjává, amely az állami önállóság egy részének feladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. A megegyezés hívei Bécsben is felülkerekedtek, és Schmerling miniszterelnököt, a centralizálás hívét menesztették. 1865 decemberében ferenc József összehívta az országgyűlést. A königrétzi csatavesztés után (porosz-osztrák háború) az események felgyorsultak. A Habsburg birodalom nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. 1867 elején gróf Andrássy Gyulát kinevezték magyar miniszterelnöknek. Az összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt. A talpig magyarba bújt Ferenc Józsefet királlyá koronázták.