16/A Az ipari forradalom és hatása a gazdaságra és a társadalomra

Kb. egy évtizeddel a francia forradalom kitörése előtt Angliában az  iparban
minőségi  változások  mentek  végbe.  A   kézműipart   a   gyárakban   folyó
tömegtermelés  váltotta  fel.  A  manufaktúrákban  elemeire   bontot-ták   a
munkafolyamatokat, melyeket gépesíteni  lehetett.  A  termelés  eszközei  az
egyre termelékenyebb gépek lettek. A gőz lett a legfontosabb  energiaforrás.
A  gépek  és  a  gőz  átalakította  a  munkahelyeket,   és   új   üzemformát
eredményezett: a gyárat.
A XVII-XVIII. században a feudális kötöttségek után  fokozatosan  megszűntek
a  föld   közösségi   haszná-latának   maradványai   is.   A   háromnyomásos
gazdálkodást felváltotta a vetésforgó. Az angol mezőgazda-ság  képessé  vált
arra, hogy csökkenő  mezőgazdasági  népességgel  növekvő  városi  lakosságot
tartson el. Az ipari forradalom  kibontakozásának  feltétele  a  jól  működő
hitelszervezet. Nagy  előnyt  jelentett  Anglia  sziget  volta.  A  termelés
gépesítése csak  akkor  gazdaságos,  ha  biztosítható  a  termelés  folyama-
tossága.
Anglián  valóságos  vasútépítési  láz  lett  úrrá.   A   vasútépítés   újabb
lehetőséget adott a gőzgépnek, s piacot teremtett a szén, a vas számára.  Az
új ugrás a  gépek  előállításának  gépesítése  volt.  A  vasútépí-tés  és  a
gépgyártás nagy tőkét igényelt. A fölhalmozott  hatalmas  összegek  ezért  a
nehéziparba áramlottak. Az ipari forradalom Angliája a XIX.  század  középső
harmadára világhatalomra tett szert.  Az  ipari  forradalom  együtt  járt  a
lakosság  gyors  növekedésével.  A  viszonylagos  népességfölösleg,  mely  a
városokba özönlett, egyenesen feltétele az ipari forradalom  kialakulásának.
Az ipari forradalom visszahatotta mezőgazdasági fejlődésre:  megjelentek  az
első mezőgazdasági gépek.
A gabonaárak csökkenése  és  a  gyapjúárak  növekedése  arra  ösztönözték  a
nagybirtokosokat, a nagy-bérlőket, hogy a szántókat legelőkké alakítsák  át,
a közös földek egy  részét  elkerítsék,  kisbérlőiktől  megszabaduljanak.  A
mezőgazdaság és a falu egyre kevesebb  munkáskezet  igényelt.  A  megélhetés
nélkül maradt emberek az új ipari központokba  vándoroltak,  és  bérmunkássá
lettek. A polgári átalakulás eltakarította az útból a szabad vállalkozás,  a
szabad alku akadályait, de szó sem volt még olyan  törvényekről,  amelyek  a
munkás jogait védték volna.
Az ipari forradalom metropoliszaiban  egymás  közvetlen  közelében  tárultak
fel a a hihetetlen  gazdagság  és  a  kirívó  nyomor  példái.  A  nyomor,  a
létbizonytalanság megfosztotta az egyént emberi méltóságától.