16. tétel

                                 A kiegyezés

1.,  Föderalisztikus  elképzelés:  egyes  tartományok  rendi   önkormányzata
  megmarad. Arisztokrácia a támogatója, képviselője Windischgrätz.
2., Centralizált birodalom: egységes kormányzást képzel el, német legyen  az
  államnyelv.  Katonatiszti,  államhivatalnoki   réteg,   nagypolgárság   a
  támogatója, képviselője Schwarzenberg.
A második irányzat valósult meg. Az abszolutizmus fejlődése figyelhető  meg.
  A polgári és nemzeti jogok korlátozása a tőkés átalakulást segítette.

A szabadságharc leverése után véres megtorlások következtek.
1849-50: Haynau rémuralma.
1850-60: Bach rendszer.
Magyarország   földarabolása   történik   meg.    Leválasztották    Erdélyt,
  Horvátországot és a Szerb Vajdaságot. A  maradék  területet  5  kerületre
  osztották, ezáltal megszűnt  a  megyei  önkormányzat.  Az  osztrák-magyar
  belső  vámhatárt  eltörölték,  bevezették  az  osztrák  adórendszert,  az
  osztrák polgári és büntető törvénykönyvet kiterjesztették  Magyarországra
  is. Bevezették az egységes oktatást, nyílt germanizálás folyt.  A  magyar
  középiskolák számát csökkentették.
Támaszai a katonaság, a hivatalnoki réteg, a papság és a titkosrendőrség.
Ellenállás: Magyarországon az itthonmaradt nemesség Deák Ferenc  vezetésével
  passzív ellenállásba vonult vissza.
Passzív ellenállás:  nem  vállal  hivatalt,  nem  fizet  adót,  kijátssza  a
  rendeleteket az, aki passzívan ellen állt.
Külföldön élő emigráció: Kossuth  Törökországból  Angliába,  majd  Amerikába
  ment, ott szervezte a magyar emigrációt. Az ő elnökletével Teleki  László
  és Klapka György részvételével  megalakult a Magyar Nemzeti  Igazgatóság.
  Ez volt Kossuth terve a dunai államok konföderációjáról.
1860-ban Bach menesztése után Ferenc József  kiadta  az  Októberi  Diplomát.
  Abszolutisztikus eszközökkel a Habsburg birodalom  népeire  kényszerített
  alaptörvény.
1861-ben  a  Februári  Pátensben  Ferenc   József   a   birodalom   érdekeit
  képviselte, és így Magyarországot a birodalmi parlamentben egy  kisebbség
  képviselte. Az 1861-es magyar országgyűlés ezt elutasította, és követelte
  az 1848-as törvényekhez való visszatérést.

                                Felirati párt

Deák Ferenc vezetésével.
                               Határozati párt

Teleki  László  vezetésével.  Ferenc  Józsefet  nem  fogadta  el   törvényes
  uralkodónak.

Bécs  visszautasította  a  Felirati  Párt  követeléseit,  és  Ferenc  József
  felosztotta a parlamentet 1861-ben.
1861-1865: Schmerling féle provizórium (átmeneti állapot).
1865:  Deák  Húsvéti  cikkében   alkotmányos   rendszert   kíván   kölcsönös
  kompromisszumokkal.
Európában  egységes  Itália  és  egységes  Németország  létrejön.   Ausztria
  elveszítette  Itáliai  birtokait,  és  kiszorul  a  Német  egységből  is.
  Ausztria legalább Magyarországot  meg  akarja  tartani,  ezért  hajlik  a
  kiegyezésre.
1867: Kiegyezés
Egy kétközpontú dualista állam jön létre, közös az  uralkodó,  a  külügy,  a
  hadügy és a pénzügy. Külön az országgyűlés és a kormány is.
                         A kiegyezés utáni események

Gróf Andrássy Gyulát kinevezték magyar  miniszterelnöknek.  Az  országgyűlés
  becikkelyezte  a  kiegyezési  törvényt.  Ferenc  József  magyar  királlyá
  koronáztatja magát. A kiegyezés  előnyei  és  hátrányai  abból  fakadnak,
  amennyit visszaszerzett és föladott az önálló magyar állam.
Lehetőség nyílott a  közlekedés,  a  hitélet  és  az  iparfejlesztés  állami
  támogatására. Több előny  származott,  mint  kár  a  Lajtán  túli  szoros
  kapcsolatokból. A kiegyezés a birodalom két legerősebb,  de  számszerűleg
  kisebbségben lévő  nemzete  kötötte  meg,  több  nemzet  kizárásával.  Az
  osztrák-németek és a magyarok is elégedetlenek voltak. A  végső  szót  az
  uralkodó és a birodalmi érdekeket képviselők szűk köre mondta ki.
A  kiegyezést  reális   kompromisszumként   értékelhetjük,   de   nem   volt
  továbbfejleszthető.   Megmelegítette,   vagy   anakronisztikussá    tette
  Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését.