15. Tétel Jellasics futása Szept. 11-én Jellasics, császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát. A magyar csapatok visszahúzódtak, Jellasics Pest felé indult. Móga János altábornagy, főparancsnok, az országgyűlés utasítására szept. 29-én Pákozd és Sukoró között megütközött a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel, s fényes győzelmet aratott. Jellasics fegyverszünetet Győrön át elhagyja az országot. A Bécs elleni magyar támadás kudarca Okt. 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, és Jellasicsot kinevezte Mo. katonai biztosává. Móga Schwechatnál csatát vállaltak. visszavonulást. A lemondott helyett Görgey Artúr 1848. dec. 2-án V. Ferdinándot lemondatták, Ferenc Józsefet nyilvánítva osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgratz a "rebellis" Mo. megrendszabályozására. A császári fősereg 44 ezer \ 25 ezer részben kiképzetlen honvéd . A Délvidéken már nyár óta folytak a harcok, de döntés nem született. A Galliciából betört Schlick hadteste elfoglalta Kassát, és Miskolcot fenyegette. Erdély is elveszett. Puchner a császári csapatokat a szászföldön összevonta, majd támadott, s kis híján kijutott az Alföldre. A törvényhozó hatalom átmentése Debrecenbe Kossuth aktív védekezést kért. Görgey harc nélkül visszavonult, Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett. A Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés szilveszter éjszakáján megkezdte a főváros kiürítését, Debrecenbe költöztek. Batthyány és Deák békeküldöttséggel felkereste Windischgratzet. Ő feltétlen(NEM!!) megadást követelt, s börtönbe záratta Batthyányt. 1849 első napjaiban a császári tábornok ellenállás nélkül bevonulhatott Pest-Budára. Görgey a bányavárosokba vonult vissza téli pihenőre, ám innen is kiszorult. Feb. 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói- hágón, s így Görgey előtt megnyílt az út a Tiszához. Klapka Tokajnál megállította a vérszemet kapott Schlicket. Perczel kiverte a kényelmeskedő Windischgratz elővédjét Szolnokról. Az új erdélyi főparancsnok Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Debrecenben mindent előröl kellett kezdeni, Fölállították a vértörvényszékeket, dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, létrejött az egészségügyi és postaszolgálat. A felkészülés, az ellencsapás sikere attól függött, hogy Bem tudja-e tartani az erdélyi frontot. 1849 márc.-ra nehéz téli harcokban egész Erdélyből kitakarította az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat. 1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth az 1830-31-es lengyel szabadságharc főparancsnokát Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré. Dembinski feb. végén indított először koncentrált támadást. Az össze nem hangolt seregek együttműködése akadozott, a kétnapos kápolnai csata (február 26-27) eldöntetlen maradt. Windischgratz és az udvar jócskán túlértékelte a kápolnai győzelmüket. 1849 márc. 4-én Olmützben az ún. oktrojált alkotmány megszüntette Mo. függetlenségét. A magyar sereg ismét visszahúzódott a Tisza mögé. A tisztikar jó része Görgeyt szerette volna főparancsnokként, s valósággal fellázadtak. Végül Görgey vezetésével 1849 márc.-ban az 50 ezer fős sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget. Ápr. 2.-án Hatvannál, 4.-én Tápióbicskénél, 6.-án Isaszegnél arattak jelentős győzelmet. Ápr. 23-án a honvédő huszárok bevonultak Pestre. A fősereg időközben északra fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott győzelmes csatát, felmentette az ostromlott Komárom várát. A győzelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és a Temesközt Perczel és Bem tisztította meg. A fő célkitűzést azonban, a császári csapatok bekerítését és megsemmisítését, nem sikerült elérni. Az időközben leváltott Windischgratz utóda, Welden altábornagy, serege maradványaival osztrák földre húzódott. Buda várában osztrák véderő maradt hátra. A várvédő Hentzi tábornok vad gyűlöletében Pest lövetését rendelte el, de végül máj. 21-én a honvédok ostrommal elfoglalták a várat. Magyarország felszabadult, elhárította az ellenforradalom második rohamát. Az ország közvéleménye joggal várt méltó választ az olmützi alkotmányra. Kossuth ápr. 14-én Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Mo. függetlenségét. Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. A legsürgetőbb feladatot ismét a katonai teendők épezték, ugyanis május elején már bizonyossá vált, hogy az orosz cár sereggel siet a szorongatott Habsburgok segítségére. A cárt több cél is vezette. A magyar hadseregben sok lengyel katona szolgált, s így egy esetleges lengyel forradalom kiindulópontját is meg akarta semmisíteni. De számított arra is, hogy Ausztriát gyámsága alá helyezi, amely így a jövőben nem akadályozhatná balkáni terveit. A magyar szabadságharc végzetesen elszigetelődött, a belső erőviszonyoktól függetlenül megpecsételődött. Jún. elején megindult a császári és a cári seregek összehangolt támadása. A császáriakat Haynau, a cáriakat Paszkevics herceg irányította. 1849 jún. 26-i minisztertanács elfogadta Görgey tervét, mely szerint a két ellenfél közül - mielőtt egyesülnének - a közelebbit, Ausztriát kell megtámadni. Ezért a jól védhető Komáromnál kell az erőket összevonni, ugyanakkor a cári sereg előrenyomulását tárgyalásokkal lassítani. A tervet Kossuth és Bem is jónak tartotta, mégsem ez valósult meg. Görgey távollétében a pesti haditanács a tervet elvetette, amiben szerepe volt ellenlábasainak, Dembinskinek és Perczelnek is. Az új terv rosszabb és veszélyesebb volt. Délkelet felé jelölte ki a visszavonulás irányát, ezzel az ország nagy részét feladta, és megkönnyítette az orosz és az osztrák erők egyesülését. Görgey helytelennek tartotta ezt az intézkedést, de engedelmeskedett a kormánynak. Júl. 13-án Komáromból északkeletnek fordult, nagy ívben, kerülő hadmozdulattal magára vonta a figyelmet és lefékezte a cári sereget. Aug. 9-én Aradra érkezett, hogy a fősereggel egyesüljön. A fősereg Dembinski vezetésével azonban Arad helyett Temesvár alá hátrált, miután feladta Szeged jól kiépített erődrendszerét, de az utóvédharcokban vereséget szenvedett és teljesen feloszlott. A kormány az engedetlen Dembinskit leváltotta, s helyette kinevezte Bemet. Ő aug. 9-én Temesvárnál csatát vállalt Haynau ellen, de vesztett és ő maga is megsebesült. A Szemere-kormány aug. 11-én lemondott. Görgey ezért Kossuthtól a hatalom formális átadását kérte. Így a haditanács Görgey vezetése alatt elhatározta a fegyverletételt, kizárólag az oroszok előtt, számítva Haynau és Paszkievics ellentétére. Aug. 13-án Világosnál feltétel nélkül letették a fegyvert. A cári hadvezetés a fegyverletétel után amnesztiát javasolt, de a hatalom Haynau kezében volt, aki megtorlásra készült. Az egyik legnagyobb közép-európai erődrendszer, a bevehetetlen komáromi vár 20 ezres őrségével szilárdan állott. Parancsnoka, Klapka tábornok hosszas huzavona után elérte az összes, a várban tartózkodó katonai és polgári személy bántatlanságát, és okt. 2-án feladta a várat. Haynau okt. 6-án Aradon kivégeztetett tizenhárom honvédtábornokot, Pesten Batthány Lajost. A megfélemlítést kiegészítették a börtönök és a besorozások az osztrák ezredekbe. A magyar szabadságharc elbukott, de a feudális rendszert többé már nem lehetett visszaállítani.