14/A TÉTEL 1) ELEMEZZE SZÉCHENYI ISTVÁN REFORMPROGRAMJÁT! 2) MUTASSA BE KOSSUTH LAJOS POLITIKAI PÁLÁYÁJÁT, ELEMZZE PROGRAMJÁT! Széchenyi programja Széchenyi István (1791-1860) az 1825-ös országgyűlésen felajánlotta összes birtokainak egyévi jövedelmét az Akadémia megalapítására. 1830-ban az Akadémia megkezdte működését, elnöke Széchenyi lett. A dúsgazdag nagybirtokos édesapja Széchenyi Ferenc, a múzeumalapító. Édesanyja Festetich György nővére. Gyermekkora a bécsi udvar és a nagycenki kastély közt megosztva telt, később huszártiszt. Egy ideig könnyelmű életet folytat, amit lelkiismeret-furdalás követ. Önműveléssel, utazásokkal készült új életére (Wesselényi Miklóssal utazgat). Angliai útja rádöbbentette hazája elmaradottságára. 1830-ban írja meg a Hitelt (idézet: "Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretem hinni: lesz"): az eddig felbukkanó gondolatokat újításokkal egészítette ki és összefüggő reformprogramba foglalta ("A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene"). Arra keresi a választ, hogy miért tagadta meg egy bécsi bank a hitelkérelmét (amelyet adósságrendezésre kellett volna felhasználnia)? Arra a következtetésre jut, hogy mivel a nemesi birtokot sem eladni, sem elárverezni nem lehet. Széchenyi az ősiség törvényében látja a gazdasági fejlődés akadályát. Felismeri, hogy tőkére van szükség, ehhez hitel kell, így szükséges az ősiség törvényének eltörlése. Művében foglalkozik a feudális-jobbágyi rendszer felszámolásával is (a robotot el kell törölni, ezentúl bérlő legyen a paraszt). Gondolkodik a közteherviselés kérdéséről is. Az arisztokrácia támadja a Hitelt (Dessewffy József: Taglalat, 1831), a reformpárti köznemesség viszont egyetért vele. 1831-ben jelenik meg a Világ (mint világosság): ebben a jobbágyságról ír meleg szavakat, s a teendőek egymásutánjának leírásával ad programot. Stádium című művében rendszerét sűrítve tárja az olvasó elé. A mű 12 pontja olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hitel, az ősiség eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a monopóliumok, céhek, hatósági árak eltörlése vagy a magyar nyelvű közigazgatás és a nyilvánosság bevezetése a törvényhozás és az igazságszolgáltatás rendszerébe. Széchenyi gyakorlati alkotásai a Vaskapu hajózhatóvá tétele, a Tisza- szabályozás előkészületei, a dunai gőzhajózás fejlesztése, hajógyár és téli kikötő létrehozása. A lótenyésztés újbóli felfuttatása módot adott lóverseny létrehozására. Vasúttársaságot szervezett és gőzzel hajtott hengermalmot létesített. A sors iróniája, hogy Széchenyi a Lánchídon sohasem kelhetett át. Munkásságával Magyarország kimozdult tespedéséből és elindult a modern országgá válás útján. Kossuth: "Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit; ... ezért tartom őt a legnagyobb magyarnak". Széchenyi és Kossuth programjának összehasonlítása Mindketten a reformkor nagyjai, gazdasági és politikai reformokat kívántak megvalósítani. A gazdasági problémákat nagyjából ugyanúgy meglátták, de a megoldásukra más-más módot javasoltak. Politikai kérdésekben nagyobb eltérések mutatkoztak Széchenyi udvarhűsége és Kossuth radikálisabb volta miatt. A két program közti különbség abból is adódik, hogy Széchenyi a sajátját egy évtizeddel korábban fogalmazta meg, és meg is valósította néhány pontját. Értelemszerűen ezek az elképzelések kimaradtak Kossuth programjából. Széchenyi a programját először 1830-ban, a Hitelben fogalmazza meg. Művét a Taglalat által ért kritika miatt érthetőbb formában, magyarázatokkal kiegészítve 1831-ben adja ki Világ címmel. Végül 1833-ban megírja a Hitel pontokba szedett változatát, a Stádiumot, de ezt nem adják ki. Kossuth a saját reformelképzeléseit az általa 1841 és 1844 között szerkesztett Pesti Hírlap vezércikkeiben teszi közzé. Gazdasági kérdések közül egyetértettek feudális kötöttségek eltörlésében a gazdaság minden területén, ezzel lehetővé tenni, hogy bárki szabad polgári tulajdonnal rendelkezzen. Egyetértettek a kilenced és az ősiség eltörlésében. Széchenyi külön kiemeli még a robot eltörlését is. Fontos szerinte még a jobbágy érdekeltté tétele a termelésben, ily módon növelve ezt. Ezzel szemben Kossuth az állami támogatással végrehajtott kötelező örökváltságot vette fel programjába, mert a Kölcsey-féle önkéntes örökváltság legfőbb akadályozó tényezője a paraszt fizetésképtelensége volt. Egy véleményen voltak továbbá az ipar pártolásáról is. Céljuk volt a szabad iparfejlődés lehetőségeit megteremteni a feudális (céhes) keretek felszámolásával. Kossuth a kettős vámrendszer eltörlését követeli, Széchenyi csak annyit ír, hogy ez kedvezőtlen feltételeket teremt a magyar gazdaságnak. Szerinte fejlett ipar a mezőgazdaság gépesítéséhez, a kereskedelem és a közlekedés fejlesztéséhez elengedhetetlen. Kossuth önálló programpontba vette föl a nemzeti ipar megteremtését. Úgy gondolta - ellentétben Széchenyivel - a gazdasági, majd a politikai függetlenség kivívásához elengedhetetlen. Mivel a hazai ipar ekkoriban eléggé gyenge volt a cseh vagy az osztrákhoz képest, Kossuth védővámok bevezetését javasolta. Egyaránt nagy hangsúlyt fektettek a közlekedés fejlesztésére. Nézeteltérések abból adódtak, hogy amíg Kossuth a vasutat és a tengeri hajózást részesítette előnyben, addig Széchenyi egyaránt fontosnak tartotta az utak, hidak, vasutak építését, a folyami hajózást (ehhez folyószabályozások kapcsolódtak) és a mocsarak lecsapolását. A bevezetőben említett ok miatt Kossuth programja nem tartalmazza a hitelkérdést. Ezt Széchenyi kielégítően megoldotta (létrehozta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, a Magyarországi Takarékpénztárak Egyesületét, valamint kiépülnek ennek fiókjai is). Széchenyi programja tartalmazza még a mezőgazdaság gépesítését és sokoldalúvá tételét is. Lényegesnek tartotta a bortermelés és a borkereskedelem fejlesztését, továbbá, angol mintára, a ló és juhtenyésztés elterjesztését, valamint a selyemhernyó tenyésztését is, ezáltal lendítvén föl a magyar selyemipart. Kossuth kezdeményezésére létrejöttek: 1842 Ipari kiállítás a magyar és a külföldi ipar összehasonlítására 1844 Védegylet a hazai ipar pártolására 1846 Pest-Vác vasútvonal 1847 Pest-Szolnok vasútvonal Kiépül még a Bukovár-Fiume vasútvonal is. Politikai kérdésekben nemigen értettek egyet. A kevés kivételek egyike a törvény előtti egyenlőség volt, ennek bevezetését mindketten szorgalmazták. Egy véleményen voltak továbbá még a közteherviselés szükségességéről. Széchenyi azonban csak részlegesen akarta megvalósítani. Ez azt jelentette, hogy a nemesek csak a törvényhozási és az igazságszolgáltatási költségeket finanszíroznák a jobbágyokkal közösen. Ezzel Kossuth nem értett egyet, ő a teljes mértékű közteherviselés mellett foglalt állást, a fizetendő összeg nagyságát a birtok mérete alapján határoznák meg. Szöges eltérések mutatkoznak a nemzetiségi kérdésben. Kossuth ugyan elfogadja az uralkodó személyét, de célja, hogy Magyarország a Habsburg Birodalomtól és tartományoktól egyaránt független legyen, mind gazdaságilag, mind politikailag. Ehhez szükségesnek tartotta a nemzeti ipar megteremtése mellett a magyar nyelvhasználatot az élet minden területén, egy politikai nemzet kialakulását, melynek mindenki egyenrangú tagja. A baj ott kezdődik, hogy hazánk soknemzetiségű társadalom. Ezért azt írta Kossuth, hogy a nemzetiségiek a hétköznapi életben használják saját anyanyelvüket, de a hivatalos nyelv a magyar. Széchenyi ebben az erőszakos magyarítás veszélyét látta, amitől a nemzetiségek szembekerülnek a magyarokkal, és ezt az udvar ki fogja használni ellenünk. Azt vallotta, mivel ez a kérdés igen bonyolult, sokkal körültekintőbben kell eljárni, a nemzetiségeket meg kell nyerni a magyar politikának. A két politikus közti vérmérsékletbeli eltérés leginkább az osztrákokhoz való viszony kérdésében mutatkozik. Széchenyi a birodalmon belül akart maradni, gazdasági önállóságot és rendi alkotmány szerinti kormányzást kívánt. Ezt azzal magyarázza, hogy mi egy kis állam vagyunk, a körülötte lévő nagyhatalmak valamint a pánszlávizmus olyan fenyegető tényezők, amelyek elnyelhetik Magyarországot. További indoka volt még a gyenge ipar, amellyel nem lehet egy ország igényeit kielégíteni, ezáltal állandóan egy külső ország iparára lennénk ráutalva. Kossuth egy politikailag és gazdaságilag független országot képzelt el, ennek alapját egy erős nemzeti ipar adná. 15/A TÉTEL AZ 1848-49. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC MAGYARORSZÁGON. ISMERTESSE ÉS ÉRTÉKELJE AZ 1848-49-ES MAGYAR SZABADSÁGHARC FŐBB KATONAI ESEMÉNYEIT! A szabadságharc kezdete A szabadságharc katonai eseményeinek kezdete a Batthyány-kormányhoz kötődik. Miután 1848. április 11-én szentesítik az úgynevezett "áprilisi törvényeket", a nemzetiségi területeken parasztmozgalmak indulnak meg, mert a jobbágyok 60%-a zsellér, akiknek nem juttatnak földet, ezért sok helyen földfoglaló mozgalmakra kerül sor, s ezekkel is meg kell birkóznia a kormánynak. 1848 májusában fölállítják az első 10 honvédzászlóaljat, nemzetőrségnek álcázva. Júliusban az udvar kérést intéz a magyar országgyűléshez, melyben a magyarok hozzájárulásának mértéket akarja tisztázni az olasz forradalom leveréséhez. A pártok vitáját Kossuth július 11-i beszéde szakítja meg, amelyben 200 000 újoncot és az ellátásukhoz szükséges 42 millió forintot kéri megszavazni. Ez meg is történik ("önök fölállottak; s én leborulok a nemzet nagysága előtt!"), nyáron pedig megkezdődik a szabadcsapatok toborzása mellett a Kossuth-bankó kibocsátása és az európai forradalmak leverése is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a Habsburgoknak lehetőségük nyílik a komolyabb beavatkozásra Magyarországon (Windischgrätz és Radeczky felszámolják az olasz és a német mozgalmakat, Jellasics horvát felkelőihez pedig szerbek is kapcsolódnak). Júliusban a kormány tárgyal Jellasiccsal, de neki nem elég a Batthyány által felkínált autonómia, mert vissza kellene adniuk Fiúmét, és el kellene ismerni a magyar kormányt. Jellasics ezt elutasítja, ezért Batthyány és Deák augusztusban Bécsbe mennek, hogy a Habsburgok fékezzék meg a horvátokat, de nem fogadják őket. Augusztus 31-én királyi leirat érkezik az országgyűléshez, amelyben közlik, hogy a hadügy és a pénzügy továbbra is a birodalom hatáskörébe tartozik, valamint, hogy a horvát kérdést Magyarországnak kell fegyveres erőszak nélkül megoldania. A leirat hatására Kossuth az országgyűlés 100 tagját küldi Bécsbe, hogy az uralkodó engedékenységéről meggyőződjenek, azonban szeptember 4-én - amikor a küldöttség elindul- az udvar ismét kinevezi Jellasicsot horvát bánná. Szeptember 9-én a küldöttség megérkezik Bécsbe, de sürgősen hazajönnek Deákkal és Batthyányval egyetemben. Szeptember 10-én a kormány - Szemere, Mészáros és Kossuth kivételével - lemond, mert tárgyalási politikája sikertelen, de szeptember 28-ig helyettes híján tovább intézi az ügyeket. Szeptember 11-én Jellasics Légrádnál átlépi a magyar határt, ezzel megkezdődik a szabadságharc. A szabadságharc főbb katonai eseményei Szeptember 16-án megalakul az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), melynek hattagú vezetősége - beleértve Kossuthot is - teljhatalommal rendelkezik, de az irányítást csak október elején veszi át. Eközben Jellasics 35000 főnyi seregével szinte akadálytalanul halad a Dunántúlon Pest felé, az áruló ex-császári tisztek sorra visszavonulnak. Eszéktől követi őt a Roth és Philippovics által vezetett 8 - 10 000 főnyi oldalvéd. Szeptember 28-án gróf Lamberg Ferencet a teljhatalmú katonai biztost Pesten a hajóhídon fölkoncolják. A magyar hadsereg új főparancsnoka, Móga János parancsot kap az országgyűlési képviselőktől, hogy Pákozd- Sukoró térségében támadja meg Jellasicsot. Ez szeptember 29-én következik be, ahol Móga kétszeres túlerőt győz le újoncaival. A vereség miatt Jellasics fegyverszünetet kér, amit arra használ ki, hogy lóhalálában elhagyja az országot, október 4-én pedig kinevezik Magyarország teljhatalmú biztosává (miután aznap V. Ferdinánd már föloszlatta az országgyűlést). Szeptember 30-án Görgei Artúr, a haditörvényszék elnöke kivégezteti gróf Zichy Ödönt hazaárulás vádjával, és ezen tettével nyeri meg Kossuth tetszését. Jellasics magára hagyta Rothot és Philippovicsot, akik oldalvédjének sorsa október 5-6-án teljesedik be; az ozorai csatában Görgeitől szenvednek vereséget, és kényszerülnek a fegyverletételre. A magyar győzelmek hírére Bécsben október 6-án újabb felkelés tör ki, Latourt, a hadügyminisztert - aki elrendelte Magyarországnak a 9 iránybóli egyszeri megtámadását - a nép felkoncolja. Az udvar Olmützbe menekül, hogy onnan számolják föl a magyar segítséget váró bécsi forradalmat. Móga azonban megáll a magyar-osztrák határon, mert az országgyűlésen is vita alakul ki arról, hogy az önvédelmi harc kereteibe belefér-e Bécs megsegítése. Végül is háromhetes késlekedés után Móga átlépi a határt, de ekkorra Radeczky és Windischgrätz már fölszámolták a bécsi forradalmat. Október 30-án Schwechatnál az osztrákok győznek, de még nem tudják a magyarokat követni. Novemberben fölénybe kerülnek a Schwarzenberg-pártiak a windischgrätziekkel szemben. Céljuk egy erősen centralizált összbirodalom létrehozása, ennek érdekében december 2-án lemondatják V. Ferdinándot a trónról, Ferenc Károlyt a trónigényéről, Zsófia pedig eléri, hogy Ferenc Józsefet koronázzák meg. Ferenc József nem szentesíti az alkotmányt, ezért a magyar liberális nemesség egy része nem ismeri el törvényes uralkodónak, ami csak az ellentéteket növeli. Az összbirodalmi centralizáció megvalósításához természetesen vissza kell terelni Magyarországot a "helyes mederbe", ennek érdekében Magyarország ellen novemberben minden irányból támadás indul. A legnagyobb erőkkel Schlick Északkelet- Felvidéken, illetve Galíciában; Puchner Dél-Erdélyben; Urban Észak- Erdélyben és Bukovinában rendelkezik, az osztrák főerő (44000 fő) Windischgrätz vezetésével csak december közepén érkezik. Az OHB fokozatosan szembekerül a parasztokkal is, mert a radikálisabbak meg akarják szerezni a hazaárulók földjeit, de az OHB ragaszkodik azon kijelentéséhez, hogy földosztás csak a szabadságharc után lesz, valamint a nemzetiségi mozgalmak Béccsel szövetkeznek, mert ott nekik fűt-fát ígérnek. A schwechati csatavesztés után Kossuth Görgeit teszi meg főparancsnoknak, akinek a 20 000 fős fel-dunai hadseregével kellene Windischgrätzet a Kisalföldön föltartóztatnia Buda védelmében. Görgei azonban ehhez alkalmatlannak ítéli seregét, és visszavonul téli pihenőre a bányavárosokhoz. Eközben Puchner Háromszék kivételével elfoglalja Erdélyt, Schlick pedig Kassát, és Miskolc felé tart. Percel Mór Mórnál csatát vállal Windischgrätz-cel, de a túlerő győz, nyitva áll előtte az út Budáig. Erre az országgyűlésen ismét vita alakul ki, hogy mi költözzön át Debrecenbe, és mi ne. Windischgrätz jelentős győzelme után már csak a feltétlen megadásról hajlandó tárgyalni, amit azonban még a "békülékenyek" sem akarnak, december 31-én megkezdődik az országgyűlés és a hivatalok átköltöztetése Debrecenbe, de itt marad egy küldöttség, amelynek Windischgrätz-cel kellene tárgyalnia. A költözés jelenti a belső egység bomlásának kezdetét, mert jó néhány képviselő csak késve érkezik Debrecenbe, vagy pedig egyáltalán nem utazik oda. A nemesség egy része pedig a püspöki karral egyetemben a Habsburg udvarral keres kapcsolatokat. December közepén megkezdődik Erdély fölszabadítása Bem József által, aki sikeres hadműveleteivel kiveri az ellenséget Észak-Erdélyből, december 25-én pedig Kolozsvárt menti föl. 1849. január 4-én Windischgrätz bevonul Pestre, Batthyányt (a küldöttség vezetőjét) pedig lecsukatja. Január 5-én Görgei kiadja a váci nyilatkozatot, amelyben megtagadja Kossuth azon parancsát, hogy mentse föl Lipótvárat és Komáromot; és inkább a felvidéki bányavárosokba megy téli pihenőre, hogy hadseregét szervezhesse (de onnan kiszorul a hodrusbányai és a szélaknai vereségek miatt). Január 13-án Bem bevonul Marosvásárhelyre, mire Székelyföldön egy népfölkelés bontakozik ki. Puchner január 17-én Gálfalvánál megtámadja Bemet, de vereséget szenved. Bem nem várja meg a népfölkelőket, hanem február 4-én Nagyszeben ellen vonul, de Puchner Piskiig szorítja vissza, ahol azonban február 9-én Bem kerekedik fölül. Ezután Medgyesre kell vonulnia, mert Urban ismét betört Erdélybe, Brassót pedig oroszok szállták meg. Bem kétfelé osztja seregét. Az egyik fele Urban ellen vonul, akit sikerül is kiszorítaniuk Bukovinába, az újra egyesült sereget azonban Puchner Medgyesnél megveri, akik ezért kénytelenek Segesvárra visszavonulni. Itt Puchner be akarja őket keríteni, de március 10-én Bem áttöri a gyűrűt, és erőltetett menetben március 11-re Nagyszeben alá érkezik. Az itt állomásozó orosz csapatok megsemmisülnek az ágyútűzben, és a várost is sikerül még aznap bevenni. Március 19-én az ellenséges erők Feketehalomnál még egy csatát vállalnak, majd ennek elvesztése után Brassót harc nélkül föladják, és március 21-én kivonulnak Erdélyből, Erdély fölszabadul. Ez igen fontos tény, mert Nagyvárad a hadiipar egyik központja, valamint a Tiszántúlt nem lehet kétoldalról támadni. Evvel párhuzamosan, február 5-én Guyon Richárd áttöri a Branyiszkói- hágót védő osztrák vonalakat, így Görgei előtt szabaddá válik az út a Tisza felé, február közepére meg is érkezik a Felső-Tisza vidékére, a magyar hadműveleti bázis területére, Klapka pedig Tokajnál megállítja Schlicket. Az OHB parancsának értelmében Klapka haditervet dolgoz ki Windischgrätznek a Kápolna környékén történő bekerítésére, hogy ne tudjon Schlick-kel egyesülni, az elterelés érdekében pedig Perczelnek a Szolnoknál és a Kecskemétnél állomásozó csapatokkal meg kell támadnia Jellasicsot, és el kell hitetni az osztrákokkal, hogy ez a főerő. Perczel bár jól támad, az osztrákok mégis megtudják, hogy nem ő a főerő, ezért Windischgrätz és Schlick erőltetett menetben megindulnak egymás felé, hogy mihamarabb egyesülhessenek. A magyar haderők főparancsnoka, Dembinski Henrik (Görgeit a váci nyilatkozat miatt leváltották) február 26-27-én ellentámadást indít Kápolnánál, de a rossz manőverezések miatt nem sikerült a terv, Dembinski pedig - a magyar főtisztek tiltakozása ellenére - jobbnak látja Tiszafüredre visszavonulni. Görgei az elégedetlen tisztek élére áll, ezért Kossuth odautazik, hogy Görgeit most már haditörvényszék elé állítsa, de ott azt tapasztalja, hogy a többi tiszt is alkalmatlannak véli Dembinskit, így Kossuth Vetter Antalt teszi meg főparancsnokká, de néhány sikertelen csata után Vetter március 28-án betegségére hivatkozva lemond, Kossuth pedig újra kinevezi Görgeit a hadsereg főparancsnokának. A kápolnai csatát - bár nem volt győzelem az osztrákok számára, hiszen a magyarok visszavonultak - Windischgrätz úgy jelenti az udvarnak, mintha fényes győzelmet aratott volna. Ezen fölbátorodva március 4- én Schwarzenberg feloszlatja a birodalmi parlamentet, és új alkotmányt hirdet ki a császári teljhatalomra hivatkozva, ez az olmützi alkotmány. Ebben fölfüggesztik Magyarország 1848-as alkotmányát, és kimondják, hogy hazánk koronatartományként kezelendő. Ez azonban nem hátráltatja a magyar hadvezéreket, hogy Klapkával elkészíttessék a tavaszi hadjárat haditervét, amelynek alapján március végétől megkezdődik Magyarország fölszabadítása. A tavaszi hadjárat megint Windischgrätz bekerítését és megsemmisítését tűzi ki célul. Ennek érdekében egy hadtest a pest- gyöngyösi úton kelti a főerők látszatát, amelyet megerősít az ezen hadtest által elért hatvani győzelem április 2-án. Aulich Lajos, Damjanich János és Klapka György dél felől akarják bekeríteni Windischgrätzet, ez azonban a tápióbicskei csatában április 4-én kiderül, és bár április 6-án Windischgrätz újabb vereséget szenved az isaszegi csatában, Gödöllőnél sikerül kibújnia a gyűrűből. Az isaszegi vereség miatt Windischgrätzet leváltják, posztját Welden foglalja el, de ő sem jár sikerrel. Aulich ugyanis elhiteti Weldennel, hogy megint a főerővel áll szemben, miközben az Vácon (április 10.), Léván és Nagysallón (április 19.) keresztül Komárom fölmentésére indulnak (április 26.). Sajnos közben Welden is rájön, hogy mi a helyzet, és elrendeli Buda kiürítését, április 23-án az első lovasjárőr belovagol Budára, a főváros azonban csak május 21-én szabadul föl. A győzelmek hatására az ország még föl nem szabadított területein népfölkelések bontakoznak ki, amelyek a hadsereggel egyetemben fölszabadítják az ország nagy részét. Április 14-én a debreceni nagytemplomban a katonai sikerekre alapozva felolvassák a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely kinyilvánítja a Habsburg- ház trónfosztását és az elszakadást. 16/A TÉTEL MUTASSA BE AZ IPARI FORRADALOM HATÁSAIT A GAZDASÁGBAN, A TÁRSADALOMBAN ÉS A NÉPESSÉG ALAKULÁSÁBAN! Az ipari forradalom Angliában 1760 körül az iparban minőségi változások mentek végbe. A kézműipart a gyárak, a kézimunkát pedig a gépek váltották fel: kialakult a gyári nagyipar, a tömegtermelés. Az ipar átalakulásának előzménye a mezőgazdaság fejlődése volt: a munkások a falvakba áramlottak, ezáltal a mezőgazdaságban dolgozók aránya kevesebb lett. Megváltozott a mezőgazdasági tulajdon: polgári tulajdon jött létre. Bérmunkások dolgoztak, kapitalista viszonyok alakultak ki. Fontos feltétel a hitelrendszer kialakulása, ezáltal hitelt lehetett kapni a befektetésekhez, az első gyárak létrehozásához. Az ipari forradalom folyamata a könnyűipar (textilipar) fejlődéséből bontakozott ki - az itt keletkezett hatalmas haszon tőkeként szolgált a nagyipari termelés beindulásához. A termelési eszközök között fontos volt a fonógép, a szövőgép, a gőzgép (ezt James Watt tökéletesítette), a gőzmozdony, a gőzhajó és a szerszámokat gyártó gépek. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát: Anglia a XIX. század közepére világhatalomra tett szert. Az ipari forradalom demográfiai következményei Az ipari forradalommal együtt járt a lakosság gyors növekedése. A viszonylagos népességfölösleg. mely a városokba özönlik, fontos feltétele az ipari forradalom kibontakozásának (olcsó munkaerő). Megváltozott a falusi és a városi lakosság aránya - a város javára. Az ipari forradalom következtében megjelentek viszont a mezőgazdasági gépek, javultak a higiénés viszonyok. Ilyen módon az ipari forradalom hozzájárult az ún. demográfiai robbanáshoz (a népesség ugrásszerű növekedéséhez). Az ipari forradalom társadalmi és politikai következményei A városi olcsó tömegcikkek tönkretették a falusi kézműipart, később pedig megjelentek a mezőgazdasági gépek. A megélhetés nélkül maradt emberek az új ipari központokba vándoroltak, és bérmunkássá lettek. A polgári átalakulás megteremtette a szabad vállalkozás és a szabad alku lehetőségét. A nagy munkaerő-kínálat miatt a bérek alacsonyak voltak: nőket, gyermekeket foglalkoztattak, a munkaidő szinte korlátlan volt. Ugyanakkor a munkások szervezetbe tömörülése tiltva volt. Az érdekérvényesítési lehetőségek közül elsőként a géprombolás jelentkezett, majd munkásfelkelések törtek ki. Miután felismerték az összefogás előnyeit, ún. önsegélyező egyleteket hoztak létre, majd megalakultak az első szakszervezetek (trade union-ok), mint szakmai érdekképviseleti szervezetek. Újabb eszköz volt a sztrájk, amely sokszor gyármegszállással folytatódott. A munkásszervezetek éltek az angol parlamentalizmusban rejlő lehetőségekkel: küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért. 1836-ban alkotmányjavaslattal, charter-rel léptek föl (a kibontakozó tömegmozgalmat chartizmusnak nevezték). A tömegmozgalmak hatására Angliában gyári törvények születtek: korlátozták a munkaidőt, s munkafeltételeket határoztak meg. Számos elgondolás született a társadalomban fellelhető ellentmondások feloldására. Robert Owen, a jótékony gyáros felismerte, hogy az életkörülményeket kell megváltoztatni - olyan termelőegységeket kell létrehozni, ahol mindenki birtokos és munkás. Hasonló utat javasolt a francia Saint-Simon, akinek tanítványai később vallási szektát alapítottak, s az ugyancsak francia Fourier, akinek falanszterét Madách is megjelenítette művében. Hármójukat - másokkal együtt - utópistáknak szokták nevezni. Franciaországban a társadalmi igazságosság megvalósítását célul kitűző szocialisták a munkásokat forradalomra hívták föl. Blanqui a teljes politikai és vagyoni egyenlőséget tűzte ki célul (a megvalósítás érdekében még a diktatúrát is megengedhetőnek tartotta). Blanc hirdette meg elsőként a munkához való jogot, a munkanélküliekről való gondoskodást. Proudhon a kistermelők társadalmáért lelkesedett, szokás az anarchisták előfutárának tekinteni. A forradalmi munkásmozgalom kialakulására és fejlődésére a legnagyobb hatást Karl Marx és Friedrich Engels gyakorolta. Marx átvette Hegel elméletét, mely szerint a világ az ellentmondások harca (tézis-antitézis- szintézis) útján halad. De míg Hegelnél a külső világ változásai az eszme változásaitól függnek, Marxnál fordítva - úgy mondta: "a lét határozza meg a tudatot". Marx a történelmet osztályharcok történetének minősítette, s úgy vélte, hogy a kapitalizmus pusztulásával megvalósul az osztály nélküli társadalom. Nézeteit a Kommunista Kiáltványban tette közzé (1848). Marx és Engels nézetei komoly befolyást gyakoroltak a megalakult munkásszervezetek és -pártok programjaira. 17/A TÉTEL NEMZETI EGYSÉGMOZGALMAK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN. AZ OLASZ ÉS A NÉMET EGYSÉG KIALAKULÁSÁNAK FOLYAMATA Az olasz nemzeti állam megteremtése Itália a XIX. század derekán a teljes területi széttagoltság állapotában volt. Olyan államokból állt, mint a Lombard-Velencei Királyság, a Nápoly-Szicíliai Királyság, a Pápai állam és a Szárd Királyság. A területi széttagoltság gazdasági különbségekkel párosult: északon már kibontakozott az ipari forradalom (Piemont), délen viszont a hanyatlás jelei mutatkoztak. Felmerült az igénye egy egységes, alkotmányos Olaszország létrehozásának. Az egyik elképzelés szerint a feudális dinasztiák elűzése után sor kerülne a köztársaság kikiáltására. Ennek pártfogója volt Mazzini ("Itália maga is megteszi!") és Garibaldi. Az egység megteremtésének másik útja szerint külső szövetségesre van szükség és látszatlegitimitásra. Ez az út dinasztikus megoldású volt, diplomáciai módszerekkel. A dinasztikus megoldás híve volt Cavour, Piemont miniszterelnöke. A piemonti miniszterelnök 1855-ben 15 000 olasz katonát küldött a Krímbe, így a krími háborút lezáró béketárgyaláson tárgyalóasztalhoz ülhetett, majd titkos szerződést kötött III. Napóleon francia császárral. A császár a támogatásért Nizza és Savoya átengedését kérte. 1859-ben Ausztria hadat üzent Piemontnak (ezért a korábbi német-osztrák megállapodás érvényét vesztette). Magnetánál a francia-piemonti csapatok arattak győzelmet, csakúgy, mint Solferinónál (ehhez a csatához kapcsolódik a Nemzetközi Vöröskereszt létrehozása, Dunant által), amely után III. Napóleon Villafrancában fegyverszünetet kötött. Piemonté lett Lombardia, de Velencét Ausztria kapta meg. A fegyverszünetet nemzeti sorscsapásként értékelték sokan, s erre felkelések törtek ki. 1860. május 11-én Garibaldi 1067 vörösingesével partra szállt a szicíliai Marsalában. Rövid, véres hadjáratban a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott. Garibaldi seregében kulcsszerepet játszottak a magyar főtisztek (Türr István, Dunyov István, Éber Nándor). A köztársasági érzelmű Garibaldinak Szicíliában és Nápolyban teljhatalma volt, de letette azt Viktor Emmmanuel kezébe. 1861. március 18- án kikiáltották az olasz királyságot, amely egyesítette egész Itáliát - Róma (a pápa székhelye) és Velence kivételével. A főváros átmenetileg Firenze lett. Garibaldi 1862-ben kiadta a jelszót: "Roma o morte!" (Róma vagy halál!) és Róma ellen vonult, azonban útját állták a királyi hadak. 1866-ban Olaszország, mint Poroszország szövetségese, hadat üzent Ausztriának, s bár vereséget szenvedtek, Velencét megkapták. A porosz- francia háború kitörését követően a francia csapatokat hazarendelték Rómából, és az olaszok 1870. szeptember 20-án bevonultak az örök városba. A pápa a Vatikánba zárkózott. Megszületett az egységes olasz nemzeti állam. A német egység kialakulása A Német-Római Császárság 1806-os megszűntét követően kialakult a Német Szövetség az osztrák császár formális vezetésével, mely tartományokból állt. Az egyesítés az egyik módszer szerint Ausztria és a Habsburg Birodalom vezetésével történne meg, s ebben részt venne a Német Szövetség valamennyi állama. Ezt, a nagynémet egységnek nevezett tervet középkori univerzalizmus (nemzet feletti egyetemesség) jellemzi. A másik, ún. kisnémet egység szerint az egyesítés Poroszország (és a Hohenzollernek) vezetésével történne meg, így egy protestáns nemzetállam jönne létre. Magyarországon sokat vártak a német egységtől, az ország békés leválásának lehetőségét látták benne sokan. Az ipari forradalom következményeként a Rajna-vidék lett a gazdasági fejlődés motorja, míg Kelet-Poroszországban (az Elbától keletre) a második jobbágyság intézménye alakult ki. A jobbágyfelszabadítás az úrbéres földek egy részének átadásával történt. Ez a nagybirtok növekedését eredményezte, amely a terjeszkedő nagyipar rendelkezésre állt (mind a felszabaduló munkaerő, mind a mezőgazdasági modernizációt illetően). Fejlődött a gépgyártás (pl. Krupp-művek), a vasúthálózat, a kikötők (Hamburg). A nagyvállalatok gyors fejlődése a hadiipar szolgálatába állhatott. Németország gazdasági egysége megvalósult, de ellentmondást jelentett a politikai széttagoltság. Poroszországban is fennmaradt az alkotmányos monarchia, élén I. Vilmos királlyal. 1862-ben Otto von Bismarck, a junkerek (földbirtokosok) képviselője lett a miniszterelnök, a "vaskancellár", kitűnő diplomata. Fejlesztette a hadsereget, a legmodernebb technikával látja el a sereget, bevezeti az általános védkötelezettséget. A német egységért vívott háborúk előjátéka a schleswig-holsteini háború volt 1863-ban. A hercegségek Dániához tartoztak, amíg Bismarck Poroszországhoz csatolta őket, miután Dánia vereséget szenvedett. Az Ausztria elleni háborúban Poroszország mellé állt Oroszország (mivel hálás volt a lengyel felkelőkkel szembeni fellépéséért), III. Napóleonnak pedig Bismarck területeket ígért. A német államok többsége azonban Ausztria mellé állt. A königr(tzi csatában a Benedek Lajos vezette osztrák erők vereséget szenvedtek. Poroszország gyenge feltételeket szabott a legyőzötteknek, majd létrehozták az Északnémet Szövetséget. 1870-ben III. Napóleon hadat üzent Poroszországnak, de a kirobbant porosz-francia háborúban egyedül maradt és vereséget szenvedett. Amikor a Sedannál bekerített francia csapatok kapituláltak, III. Napóleon is fogságba esett, majd Párizsban kikiáltották a köztársaságot. Párizsba bevonultak a porosz csapatok, majd elszakították Elzász-Lotaringiát. 1871. január 18-án pedig kikiáltották a német császárságot. Ezzel új nagyhatalom született. 18/A TÉTEL 1) HOGYAN ÉPÜLT KI AZ ABSZOLUTIZMUS MAGYARORSZÁGON 1849 UTÁN? MUTASSA BE A NEMZETI ELLENÁLLÁST! 2) MUTASSA BE AZ 1867-ES KIEGYEZÉST A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉG SZEMPONTJÁBÓL! Kísérlet Magyarország beolvasztására Az orosz szuronyok segítségével kicsikart győzelmet Bécs egy régi ábránd új kiadására: az egységállammá szervezett új Ausztria megvalósítására kívánta felhasználni. Az egyes nemzetek udvarhű főrendei, köztük a magyar konzervatívok, a birodalom föderalisztikus átszervezése mellett törtek lándzsát (az egyes tartományoknak rendi jellegű önkormányzata lett volna). Szószólójuk Windischgr(tz volt. Az azonos módon kormányzott, német államnyelvű, centralizált birodalmat a katonatiszti- államhivatalnoki rétegek szorgalmazták, de ezt az elképzelést támogatta az osztrák-német nagypolgárság is. Képviselőjük Schwarzenberg miniszterelnök volt. 1850-ben véget ért Haynau rémuralma, s a katonai diktatúra szerepkörét a Bécsből irányított polgári kormányzat, a "Bach-rendszer" vette át (Alexander Bach osztrák belügyminiszter). A Bach-rendszer a birodalom "koronaországait" közigazgatási egységekként kezelte. Magyarországot tovább darabolták: a déli területekből kialakították a "Szerb Vajdaságot", a maradékot pedig öt kerületre osztották. Az osztrák- magyar belső vámhatárt eltörölték, egyúttal bevezették az osztrák adórendszert (ez körülbelül háromszoros terhet jelentett). Az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették. A közoktatást az egész birodalomban egységesen szervezték meg. Az élet minden területén nyílt germanizálás folyt. A jobbágyfelszabadítási folyamatot megakasztották. Az országban jelentős számú katona állomásozott, a rendszer szülötte az államrendőrség és a csendőrség, a hivatalnokok (a "Bach-huszárok") jellemzően idegenek voltak (főként csehek). A szellemi értelmiség vagy börtönben volt vagy az emigrációt választotta. A szuronyok hegyén felkínált minden intézkedés ellenállást váltott ki (például Libényi János merénylete Ferenc József ellen, Noszlopy Gáspár szervezkedése). A fegyveres harcnak nem kedveztek sem a belső, sem a külső viszonyok. A forradalmat vezető réteg, a liberális köznemesség nevéhez és vezéréhez, Deák Ferenchez ("A nemzet prókátora") fűződik a passzív ellenállás: nem vállaltak hivatalt, közszereplést, ápolták a szabadságharc emlékét. Az emigráció és vezére, Kossuth folyamatos összeköttetésben volt a hazaiakkal. A passzív ellenállást az emigráció tevékenysége tette fenyegetővé, és viszont, a Kossuth-emigráció tárgyalásainak a néma és ellenálló ország adta a hátterét. Az önkényuralom csődje és a kiegyezés Magyarország és a nemzetközi viszonyok tekintetében változás állt be az osztrák-olasz háború kapcsán: ez az esemény felvillanyozta a csüggedt emigrációt. Kossuth létrehozta a Dunai Szövetséget, amely Magyarország, Szerbia, Horvátország és Románia államszövetségét javasolta, bár a hazai közvélemény nem fogadta megértéssel. Megalakult a Nemzeti Igazgatóság, az emigráns kormány magja, Teleki László, Klapka György és Kossuth részvételével. Románia és Szerbia is támogatta a magyar emigrációt, Anglia pedig semlegességet ígért. Miután viszont III. Napóleon fegyverszünetet kötött, világossá vált, hogy a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. A háborús vereség miatt Bachot menesztették. Ferenc József abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt "ajándékozott" népeinek (októberi diploma, 1860). Az önkényuralom hazai hadállásait a valóban kibontakozó nemzeti ellenállás, a fenyegető nemzeti összefogás ingatta meg. A márciusi megemlékezésen életét vesztett diák temetése tüntetésbe torkollt, csakúgy, mint Széchényi temetése, miután a "legnagyobb magyar" öngyilkos lett. Az államcsőd küszöbén pattant ki egy botrány, melynek következtében a pénzügyminiszter öngyilkos lett. 1861-ben az országgyűlés visszautasította a februári pátenst, amely a magyarokat kiszolgáltatta volna az örökös tartományoknak. A képviselők egységesen az 1848-as alapra helyezkedtek, ragaszkodván a '48-as törvényekhez. A Deák vezette Felirati Párt a szokásos, a királyhoz intézett felirat mellett érvelt, a '48-as törvényeket maximumnak tekintve. Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt. A teljes függetlenséget akarták, amit határozattal akartak kifejezni. Miután Teleki öngyilkos lett, Deák pártja győzött a szavazáson. Ezt követően a hatalom feloszlatta az országgyűlést. A nyílt önkényuralmat Schmerling miniszterelnök is átmenetinek tartotta, az 1861-65-ig terjedő időszakot ezért nevezzük provizóriumnak (ideiglenes állapotnak). A kormányzatot ismét pénzügyi csőd és egy új (a porosz-osztrák) háború fenyegette. Deák kivárta, amíg Bécs kezdeményez, majd 1865 húsvétján közzétette álláspontját: egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. Schmerlinget menesztették, Ferenc József összehívta az országgyűlést. A Habsburg Birodalom nagyhatalmi állásait csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére fenntartotta, ezzel megkönnyítve a folyamatot. 1867-ben gróf Andrássy Gyulát választották miniszterelnöknek, az országgyűlés pedig becikkelyezte a kiegyezési törvényt. Ferenc Józsefet királlyá koronázták. A kiegyezés mérlege A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitélet, az iparfejlesztés állami támogatására, a közoktatás, a közművelés liberális újjászervezésére és fejlesztésére. A magyar gazdaság számára több előny, mint hátrány származott a kiegyezésből. A kiegyezést a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzet kizárásával. A fontos kérdésekben a végső szót az uralkodó és a birodalmi érdekeket képviselők szűk köre mondta ki. A gazdaság fejlődött, a politikai rendszer változatlan maradt. A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, megfelelt az erőviszonyoknak, viszont megmerevítette, anakronisztikussá tette Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését. 19/A TÉTEL 1) A HÁBORÚ OKAI, A HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS ÉS A HÁBORÚ LEFOLYÁSA 1914 ÉS 1916 KÖZÖTT 2) A HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI MAGYARORSZÁGON. AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM A háború okai, a háborúra való felkészülés Európa országai az első világháború előtt Anglia nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik (India, Egyiptom, Szudán, Kenya, stb.). A pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője. A világ legnagyobb hadiflottájával rendelkezik. Külpolitikájának célja az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németország, Franciaország és Oroszország között, valamint gyarmatbirodalmának megtartása, illetve új birtokok megszerzése (Közép-Afrika, Kairó-fok város vonal). Franciaország jelentős gyarmattartó (Indokína, Tunézia, Marokkó, Nyugat-Afrika). Gazdasága főleg a XIX. század végén dinamikusan fejlődik. Az 1870/71-es francia-porosz háborúban elveszítette kontinentális vezető szerepét Európában. Külpolitikájának célja gyarmatbirodalmainak megvédése és kiterjesztése, Európában kontinentális vezető szerepének visszaszerzése, revánspolitika Németországgal szemben, Elzász-Lotaringia visszaszerzése. Oroszország területe óriási, lakossága rendkívül nagyszámú. Gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek. A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi presztízsét. Terjeszkedni akar a cár személyes hatalmának növelése érdekében. A terjeszkedés iránya Közép-Ázsia, Szibéria, a Kaukázuson túli területek. Külpolitikájának célja a válságban lévő Törökország hatalmi helyének betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában, ezúton a feketetengeri szorosok megszerzése. Németország 1871-ben egyesült ismét egységes politikai állammá. Gazdasága a legdinamikusabban fejlődik. Gyarmatbirodalma korlátozott kiterjedésű. Gyarmatait csak a többi nagyhatalom rovására tudná növelni. Külpolitikájának célja a teljes európai hegemónia megszerzése, terjeszkedés a Közel-Keleten, német befolyási övezet kiépítése Közép-Európában, Afrikában és a Csendes-óceánon gyarmatainak növelése. Az Osztrák-Magyar Monarchia nagy területű, soknemzetiségű monarchia. Súlyos belpolitikai gondokkal küzd (gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek). Külpolitikájának célja politikai befolyás szerzése a Balkánon, igazodás Németország közel-keleti terjeszkedéséhez. Szövetségi rendszerek, a világháború kirobbanása 1879-ben Németország létrehozta a kettős szövetséget az OMM-val. 1882- ben Németország, az OMM és Olaszország között létrejött a hármas szövetség. Érvénytelen a szövetség, ha az Anglia elleni háborúhoz vezetne. 1893-ban létrejött egy francia-orosz katonai szerződés. 1904-ben Anglia és Franciaország megkötötte az Entente Cordiale-t, a szívélyes megegyezés elnevezésű szerződést (antant). 1907-ben angol-orosz katonai szerződést kötöttek. Létrejöttek az antanthatalmak. A szerződés lényege, hogy az egymás elleni konfliktusokat békés úton oldják meg, és háború esetén közösen lépnek fel ellenségeikkel szemben. Erőviszonyok A központi hatalmak összefüggő területtel rendelkezik, így könnyebben lehet a csapatokat mozgatni, élelmet, fegyvert szállítani. Viszont nincs elég nyersanyag felhalmozva egy elhúzódó háború esetére. Az antanthatalmak számára gyarmatbirodalmaik szinte kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent, viszont szárazföldi hadseregeik gyengébbek. A háború menete 1914-1916 között Haditervek Schlieffen-terv (Németország terve): feltételezi Oroszország lassú mozgósítását. 1. lépés: Nmetország egyfrontos háborút vív Franciaországgal, az OMM pedig Szerbiával. Villámháborús győzelem. 2. lépés: Oroszország elleni háború. Angol-francia haditerv: az első ökölcsapás kivédése. Oroszország: lehetőleg azonnali támadás Németország és az OMM ellen. Hadüzenetek 1914 júniusában a Monarchia hadserege Bosznia-Hercegovinában hadgyakorlatot tartott. Gavrilo Princip június 28-án lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst. Július 23-án a Monarchia demarsot (erőteljes tiltakozást) küldött Szerbiának. Szerbia ezt visszautasította. Július 28- án az OMM hadat üzent Szerbiának. A nagyhatalmak hadba lépése augusztus 1-jén Németország hadüzenete Oroszországnak; augusztus 3-án Németország hadüzenete Franciaországnak és Belgiumnak; augusztus 4-én Anglia hadüzenete Németországnak; augusztus 5-én az OMM hadüzenete Oroszországnak; augusztus 12-én az OMM hadüzenete Angliának és Franciaországnak; augusztus 23-án Japán hadüzenete Németországnak. Az USA, Olaszország, Románia, Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett. Az 1914. évi hadműveletek Nyugati front: A németek támadást indítanak Párizs ellen (augusztus 3). Az antantcsapatok ellentámadása és a németek megállítása. Állóháború alakult ki (szeptember 5-10). Keleti front: Orosz támadás indult Galíciában és Kelet- Poroszországban (augusztus). Hindenburg tannenbergi győzelme, a 2. orosz hadtest megsemmisült (augusztus 17-19). Német győzelem a Mazuri tavaknál (szeptember 6-15). Az oroszok elfoglalják Kelet-Galíciát (augusztus vége). Európán kívüli csaták Japán elfoglalta Németország távol-keleti gyarmatait. Törökország belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán (október). Mezopotámiában, a Dardanelláknál, Palesztinában és a Kaukázusban is megindultak a harcok. A Boszporusznál és a Dardanelláknál elzárták Oroszországot szövetségeseitől. A német flotta kudarcot vallott Helgolandnál (november 1). Anglia tengeri blokád alá vonta Németországot (november 2). Az 1915. évi hadműveletek Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán (május). A Monarchia az Isonzó folyónál megállította az olasz támadást. Németország fő erőit keletre irányította. Gorlicénél áttörték a frontot, jelentős területeket foglaltak el (május 2). Bulgária belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán (szeptember). Bulgária és a Monarchia együttesen legyőzik Szerbiát (október). Ypernnél német gáztámadás, állóháború. Az 1916. évi hadműveletek Verdun erődjének véres ostroma (február). Az Isonzó folyónál a Monarchia sikereket ért el Olaszország ellen (május). Jütland partjainál német-angol tengeri csata (május-június). Bruszilov orosz tábornok támadását Galíciában a német-osztrák-magyar erők visszaverték (június). A román hadsereg betört Erdélybe (augusztus 17). A Monarchia német segítséggel visszaverték a románokat, majd elfoglalták Bukarestet is (december). Az őszirózsás forradalom Magyarországon A magyar politikai életben Károlyi Mihály gróf vált a békét akaró erők vezéralakjává. Mivel az uralkodó - IV. Károly - szükségesnek tartott bizonyos reformokat, Tisza István lemondott (1917). Megalakult a Választójogi Blokk, amely a parlamenti ellenzék mellett a parlamenten kívüli erőket is magába foglalta. A blokk belépett Esterházy Móric kormányába, Tisza azonban - immár ellenzékben - ellenállt a reformoknak, ezért Esterházy lemondott. Utódja Wekerle Sándor lett. 1918-ra a magyar társadalmat is áthatotta a békevágy és a változások iránti igény. Miután Tisza elismerte a háborús vereséget (a "háborút elvesztettük"), a Károlyi vezette Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt és a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond által irányított Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, Károlyi Mihály elnökletével. Programjukkal vállalták az ellenkormány szerepét. Wekerle lemondott, de a király nem akarta Károlyit miniszterelnökké kinevezni. Kormány nélkül maradt az ország, a Nemzeti Tanács helyzete erősödött. Miután mind a külpolitikai (az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása), mind a belpolitikai környezet (október 30-31-ének éjjele) a Nemzeti Tanácsnak kedvezett, József főherceg Károlyi Mihályt miniszterelnökké nevezi ki. Ezzel békés úton, alkotmányosan győzött a polgári demokratikus forradalom (1918. október 31.). Károlyi kormányát a nemzeti összefogás ígérete támogatta: szervezetek, pártok, politikusok és közéleti személyiségek csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz, sőt Tisza is a kormány támogatására szólított fel. Súlyos ellentét forrásává vált a hadsereg kérdése: néhány hónap alatt Magyarország - történelmének egyik legsúlyosabb pillanatában - katonai erő nélkül maradt. A Belgrádban ránk kényszerített fegyverszüneti szerződés értelmében Erdély délkeleti részét a románok, Dél-Magyarországot pedig a szerbek vehették birtokba. A parlament szerepét ellátó kibővített Nemzeti Tanács 1918. november 16-án kikiáltotta az első magyar köztársaságot. A fokozódó külső (fegyveres betörések) és belső nehézségek (késő földreform) közepette tehetetlenkedő kormányból egyre többen ábrándultak ki, s váltak az ígéreteikben nem fukarkodó magyarországi kommunisták támogatóivá. S amikor a kormány a Vix-jegyzék (a román-magyar demarkációs vonal eltolása) követelései miatt lemondott, az új kormány megalakításával megbízott szociáldemokraták titokban egyesültek a kommunistákkal, s létrejött a proletárdiktatúra, a Magyarországi Tanácsköztársaság. 20/A TÉTEL 1) A HORTHY-RENDSZER HATALOMRA JUTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI 2) MUTASSA BE A BETHLENI KONSZOLIDÁCIÓT! Az ellenforradalom győzelme A tanácsköztársaság kikiáltása után erőteljes szervezkedésbe kezdtek az ellenforradalmi erők. Ellenkormányt alakítottak, s hozzáfogtak a Nemzeti Hadsereg megszervezéséhez. Miután 1919. augusztusában lemondott a Forradalmi Kormányzótanács és ezzel a tanácskormány megbukott, szakszervezeti kormány alakult Peidl Gyula vezetésével. A szakszervezeti kormány visszaállította a polgári demokráciát, elismerését azonban a békekonferencia megtagadta. 1919. augusztus 4-én bevonult Budapestre a román hadsereg, majd kis létszámú ellenforradalmi csoport vette át a hatalmat - Friedrich István koalíciós kormányt alakít valóságos politikai hatalom és az antant elismerése nélkül. A vörösterrort felváltotta a fehérterror. Az antant figyelme az egyetlen tényleges hatalommal rendelkező fegyveres erő, a Nemzeti Hadsereg és annak vezére, Horthy Miklós felé fordult. 1919. november 16-án Horthy bevonult Budapestre, kezében a tényleges hatalommal. Megkezdődik a román seregek visszavonulása, majd a párizsi békekonferencia kezdeményezésére megalakul Huszár Károly nemzeti egységkormánya, amelyben valamennyi főbb párt helyet kapott. Magyarország meghívást kapott a tárgyalásokra, de egyetlen észrevételét sem vették figyelembe. Az államforma alkotmányos királyság, a kormányzó pedig Horthy Miklós lett, államfői teendőkkel. Magyarország király nélküli alkotmányos királysággá vált, amelyben a végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolta. Intézményesült a hatalommegosztás klasszikus elve, de a politikai gyakorlat, a demokrácia korlátozottsága részben formálissá tette érvényesülését. Bethlen István miniszterelnöksége 1920. június 4-én Magyarország aláírta a trianoni békeszerződést, amely elvette egykori területének kétharmadát és elszakította a magyar nemzetiségű lakosság egyharmadát. A békeszerződés aláírása ugyanakkor megteremtette a megcsonkított, de függetlenné vált Magyar Királyság megszilárdításának nemzetközi feltételeit. Horthy 1920 nyarán Teleki Pál grófot kérte fel kormányalakításra. Programja a jogrend volt: felszámolta a fehérterrorista különítményeket, földosztást hajtott végre (Nagyatádi Szabó István - féle földtörvény). Teleki IV. Károly első visszatérési kísérlete után lemondott, utóda gróf Bethlen István (1921-1931) lett. A király második visszatérési kísérlete után (budaörsi csata) Bethlen a szilárd kormánytöbbség kialakítása érdekében néhány képviselőtársával belépett a Kisgazdapártba. Az így létrehozott Egységes Párt elnöke Nagyatádi Szabó István, ügyvezető elnöke pedig Gömbös Gyula lett. Fontos megállapodás volt a Bethlen-Peyer egyezség (1921): a kormány elismerte a szociáldemokrata pártot mint törvényes politikai tényezőt, aki ezért cserébe tartózkodott a sztrájkszervezéstől. Az új választójogi rendelet megalkotásával tartósítja fölényét az Egységes Párt. A rendelet értelmében visszaállt a nyílt szavazás, szűkítették a választásra jogosultak körét, újra létrehozták a felsőházat. A gazdasági intézkedések körében a legfontosabb feladat volt a szétzilált gazdaság helyreállítása. Az ország iparterületet és piacokat vesztett, exportja visszaesett. Külkereskedelemre utalt ország lett. Bethlen kölcsönt kért és kapott a Népszövetségtől, aminek politikai jelentősége volt a nagyobb: ezt követően megkezdődött a magánbankok megtelepedése, a külföldi tőkebeáramlás. 1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank, 1927-ben pedig új pénzt vezettek be, a pengőt. Az államháztartás egyenlege is helyreállt, gazdasági növekedés kezdődött. A szociálpolitikai intézkedések között meg kell említeni a kötelező betegbiztosítás kiszélesítését, illetve az Országos Társadalombiztosító Intézet létrehozását. A kultúrpolitika célja a magyarság kulturális és szellemi felemelkedése, a magyar kultúrfölény megteremtése volt. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nevéhez fűződik a népiskolai törvény megalkotása, egyetemi központok (Debrecen, Pécs, Szeged), kutatóintézetek létrehozása. Bethlen aktív külpolitikát folytatott, aminek következtében megszűnt az ország elszigeteltsége (1927: Bethlen-Mussolini barátsági és együttműködési szerződés). 21/A TÉTEL A VÁLSÁGKEZELÉS MÓDSZEREI A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG IDEJÉN A gazdasági világválság A világháború alatt a résztvevő országok átálltak a hadigazdálkodásra, ezért 1918 után nagy gondot okozott az ipar visszaállítása. Az egyetlen állam, amelyik a háború alatt és után fejlődésnek indult, az Egyesült Államok volt. Az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb hitelezője, jelentős kölcsönöket nyújtott az európai háborúhoz. Az 1920-as, 30-as években megkezdődött a gazdaságok szerkezetének átalakítása, stabilizálása, mely azonban nem a háború előtti viszonyoknak megfelelően alakult: a klasszikus húzó-ágazatok (textilipar, szénbányászat) visszaestek, de fellendülés figyelhető meg új ágazatokban: villamosenergia- fejlesztés, autógyártás, műszergyártás, stb. A mezőgazdaságban azonban nem ment végbe fellendülés. Kinyílt az agrárolló, tehát a mezőgazdasági termékek árai jóval alatta maradtak az ipari áraknak. 1929. október 24-én (fekete csütörtök) hatalmas árzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: az értékpapírok árfolyama 40-60%-al esett. Az összefonódó tőkés kapcsolatok miatt a válság gyorsan átterjedt a többi ágazatra, majd a többi országra is. Az 1920-as évek közepétől nagymértékben fejlődött a tömegtermelés. A megnövekedett termelő kapacitásokkal azonban nem tartott lépést a kereslet növekedése. A túltermelés következtében a termelés és a fogyasztás egyensúlya felborult, eladhatatlanná vált árutömegek keletkeztek. A termelést mesterségesen csökkentették, ez a munkanélküliség nagyarányú növekedését idézte elő. A válság tehát egyre mélyítette magát. A kistőke és a parasztgazdaságok tönkrementek. Az életképes nagytőke a tönkremenő kisüzemeket beolvasztotta, s tőkekoncentrációt eredményezett. Az Egyesült Államok gazdaságának összeomlása miatt beszüntette a hiteleket, sőt a kiadottakat is minél hamarabb visszakövetelte. Mivel a válság kiterjedt az egész világra, nem volt lehetőség arra, hogy új piacok szerzésével azon enyhítsenek. A válság az országokat különböző mértékben és módon érintette: a nagy gyarmatbirodalommal rendelkező országok veszteségeiket át tudták hárítani a gyarmatokra, a fejlett tőkés országok pedig nagy tartalékokkal rendelkeztek. Németország - a diktatórikus út A háború vesztesei közül Németországban volt a legsúlyosabb a válság. Eddig a kapott hiteleket befektették, de a profit elment a jóvátételre. Most, hogy a hitelt megvonták, a gazdaság összeroppant. A válság által legjobban sújtott országok tehát a vesztesek voltak, mert nem volt gyarmatuk. A válság politikai következménye volt a szélsőséges pártok befolyásának növekedése. A fejlett tőkés országokban, ahol a parlamentarizmusnak nagyobb múltja volt, fenn tudták tartani a polgári demokratikus kormányzást, de pl. Németországban és Olaszországban totalitárius fasiszta, más országokban fasiszta jellegű rendszerek alakultak ki. Jellemző volt a totális állami ellenőrzés, a cél a háborúra való felkészülés volt. A közmunkák elsősorban katonai célokat szolgáltak (pl. autópályák, védelmi vonalak). Keynes elmélete A válság mélypontja 1932 volt. Ekkor dolgozta ki John Maynard Keynes angol közgazdász a válság megoldására a növekedési elméletet, melyet széles körben alkalmazni kezdtek. Célja a kereslet-kínálat egyensúlyának helyreállítása volt úgy, hogy az állam szabályozza a gazdaságot. Keynes szerint azokat az ágazatokat kell az államnak támogatni, melyek nem termelnek árut, de a tőkés termelést biztosítják. Ezek az igazan tőkeigényes ágazatok, melyeket még egy-egy monopólium sem képes finanszírozni. Ilyen ágazatok az egészségügy, az oktatásügy, az építés, stb. Keynes szerint elengedhetetlenek a szociális intézkedések: a munkanélküli segély, a betegbiztosítás, a nyugdíj, a fizetett szabadság. Fontos a munkaidő csökkentése is, mert ha a munkaidő kevesebb, akkor több ember dolgozik és kap bért, ami szintén a fogyasztóképes keresletet növeli. Egyesült Államok - a demokratikus út Keynes programja adta Roosevelt (1933-1945) New Deal című programjának alapját. A New Deal program három területen vitt véghez nagy változtatást: a hiteléletben, a mezőgazdaságban és az iparban. A bankokat bezáratta Roosevelt, csak azok maradhattak, amelyek az állami bankhoz kapcsolódtak. Korlátozta tehát a magánbankok működését. Korlátozta továbbá a kötvények kibocsátását, s a dollárt leértékelte. Az 1933-as mezőgazdasági törvény kereslet híján csökkentette a termelést: az állam kártérítést fizetett azoknak, akik földjüket bevetetlenül hagyták. Ennek hatására azonban a kisbirtokok elhaltak. Munkanélküli segélyt vezetett be, a maradék munkanélkülit pedig közmunkákon foglalkoztatta az állam. Mivel azonban ezekhez az intézkedésekhez az államnak is pénzre volt szüksége, Roosevelt kidolgozta a "tisztességes verseny kódexét": a nagytőkével megállapodott az árakban és a bérekben, továbbá a nagytőke vállalta, hogy profitja egy részéről lemond az állam javára. A tisztességes verseny kódexe kiküszöbölte a konkurenciát, megállapította a termelés volumenét, s az egyes cégek között a piacokat felosztotta. 22/A TÉTEL 1) A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐZMÉNYEI, OKAI, FŐBB ESEMÉNYEI 1942-IG 2) ELEMEZZE MAGYARORSZÁG HÁBORÚBA LÉPÉSÉNEK OKAIT ÉS A SZOVJETUNIÓ ELLENI HADMŰVELETEKET! A világháború okai Az I. világháborút lezáró békék nem oldották meg az alapvető problémákat. A háborúra való készülődés Németországban gazdasági program is volt egyben, ez párosult az agresszív külpolitikával. Mindemellett az antanthatalmak engedékenynek mutatkoztak, mindenáron a béke fenntartására törekedtek. Az Egyesült Államok elzárkózott az európai politikától, a Szovjetunió pedig kiegyezett Németországgal (német-szovjet megnemtámadási szerződés), ezzel Hitler biztosította magát kelet felől. A világháború sajátosságai A II. világháború folyamán totális háború folyt, azaz minden erővel, minden téren, a gazdaságot, a társadalmat nem kímélve a végsőkig. A háború főszereplői az új, tömegpusztító fegyverek voltak. A harcok a polgári lakosságot közvetlenül és súlyosan érintették (bombázások, népirtások). A háború szakaszai A német-szovjet terjeszkedés és együttműködés időszaka (1939-1940) Lengyelország lerohanása (1939. szeptember 1.) Furcsa háború (Nagy-Britannia és Franciaország nem avatkoznak be) Balti államok szovjet bekebelezése, finn-szovjet háború Dánia, Norvégia német megszállása (1940. április) Franciaország, Benelux-államok megszállása A német sikerektől a lassú fordulatig (1940-1942) Angliai csata (bombázások - viszontbombázások; német vereség) Háromhatalmi egyezmény: Berlin-Róma-Tokió tengely Olaszország afrikai és balkáni kudarcai Észak-Afrikai hadszíntér (Rommel sikeres támadása a brit erők ellen) A Balkán lerohanása Német-szovjet háború (1941. június 22-től) Japán támadás (Pearl Harbor) - amerikai hadba lépés (1941) A fordulat (1942-1943) A japán támadás megállítása a Midway-szigeteknél Sztálingrádi vereség (1942-1943) A szövetségesek olaszországi partraszállása (1943) Atlanti csata (amerikai hadihajók és tengeralattjárók ellen) Teheráni konferencia (Churchill, Roosevelt, Sztálin) A szövetségesek győzelme (1943-1945) Normandiai partraszállás (1944. június 6.) Japán vereségek Jaltai konferencia (1945) Német kapituláció (1945. május 8.) Potsdami konferencia Atomtámadás Japán ellen - a világháború vége Magyarország háborúba sodródása Az 1938-as első bécsi döntés értelmében Magyarország birtokba vette a Felvidéket. Teleki Pál miniszterelnök arra törekedett, hogy Magyarország a fegyveres semlegesség politikájával kimaradjon a világháborúból, és katonai erejét őrizze meg a háború utáni rendezés idejére. Ezért ígéretet tett a brit kormánynak, hogy Magyarország nem adja fel semlegességét, nem enged át német csapatokat. Teleki tehát 1939-ben elutasította azt a berlini kérést, hogy a németek csapatokat szállíthassanak a Felvidéken keresztül Lengyelországba. A határ nyitva maradt, hazánkba lengyel menekültek érkeztek (főként katonák). A németek a lengyelbarátságra a hadianyag- szállítás leállításával válaszoltak. Az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés visszaadta Magyarországnak Észak-Erdélyt és a Székelyföldet jelentős nemzetiségi lakossággal. Teleki mindent megtett annak érdekében, hogy az erdélyi bevonulás megbékélést hozzon: ő nem az elmúlt évek sérelmeinek megtorlásában, hanem egy türelmes nemzetiségpolitikában látta a kiutat. Magyarország számára Jugoszlávia volt az egyetlen lehetőség, hogy kijárata maradjon a német "élettérből". Ezért a két ország 1940-ben örök barátsági szerződést kötött egymással. 1941-ben a németek hozzákezdtek a görögországi hadjárat előkészítéséhez, Bulgáriát és Jugoszláviát csatlakoztatták a háromhatalmi szerződéshez. A jugoszláv ellenállás miatt Hitler üzent Horthynak, hogy Magyarország engedje át a német csapatokat, és vegyen részt a Jugoszlávia elleni harcokban - cserébe a délvidéki területekért. Horthy erre igent mondott, Teleki viszont látta, hogy ezzel hazánk a náci birodalom csatlósává válik. Ezzel összeomlott Teleki koncepciója. A miniszterelnök 1941. április 3-án öngyilkos lett. A német haderő lerohanta Jugoszláviát, Magyarország birtokba vette Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket. Kassa feltételezett szovjet bombázása (1941. június 26.) ürügyet adott Bárdossy László miniszterelnöknek, hogy bejelentse: Magyarország és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot. Az év végén beállt a hadiállapot Magyarország és Nagy- Britannia között is, és Bárdossy hadat üzent az Egyesült Államoknak is. Harcok a Szovjetunió ellen 1941. július: 45 000 magyar katona lépi át a szovjet határt 1942. április: megkezdődik 200 000 katona és 50 000 munkaszolgálatos kiszállítása a Don partjára 1943. január: a szovjet hadsereg általános támadása, áldozatul esik ennek a Voronyezs térségben harcoló 2. magyar hadsereg 1944. április: a szovjet fronton támadásra vezénylik az 1. magyar hadsereget (300 000 magyar katona harcolt a nácik vesztett ügyéért) 23/A TÉTEL A NEMZETKÖZI VISZONYOK ALAKULÁSA 1945-TŐL SZTÁLIN HALÁLÁIG Szövetségesekből ellenfelek A II. világháború után a vesztes tengelyhatalmak (Németország, Olaszország, Japán) kiszorultak a nemzetközi politikából. Nagy-Britannia és Franciaország visszasüllyed középhatalommá. A két nagyhatalom az Egyesült Államok és a Szovjetunió lesz. A nemzetközi politikai élet meghatározói felismerték, hogy összehangoltabb nemzetközi együttműködés szükséges: megalakul az UNESCO (Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet), a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet), az IMF (Nemzetközi Valutaalap), valamint a Világbank. 1944-ben megkezdődik az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) létrehozására összeült előkészítő tanácskozás. 1945-ben 51 alapító ország létrehozza az ENSZ-t. Az Egyesült Államok a háború nagy nyertese: rendelkezik atomfegyverrel, védi az "óceánpajzs", a belső fogyasztást nem kellett visszafognia, az életszínvonal emelkedik. Mint vezető gazdasági-katonai hatalom, részt kell vállalnia a nemzetközi politikában. A Szovjetuniót viszont hatalmas anyagi-emberi veszteségek érték - gazdaságilag nyomorúságos helyzetben van. Terjeszkedési törekvések jellemzik, a világ kommunistáit a Kremlből irányítják. A szovjet előretörési kísérlet jó példája az iráni események, ahol kommunista fordulatot akartak előkészíteni. Erre a nyugati válasz sem késett - Churchill fultoni beszédében így fogalmaz: "vasfüggöny ereszkedett le Európára". 1947. február 10-én megtörténik a párizsi békeszerződés aláírása: Japán, Németország és Ausztria ügyében nem születik döntés, ezek az országok megszállás alatt maradnak. Szovjet befolyás alá kerül viszont számos kelet-közép-európai ország. A Truman-elvtől Sztálin haláláig Egyre nyilvánvalóbbá válik az Egyesült Államok számára, hogy a szovjet kommunizmus agresszív és hódító természetű, így az Egyesült Államoknak vállalnia kell a feltartóztatási politikát. Ezt fejezte ki Truman elnök 1947-es kongresszusi beszéde is (Truman-elv). George Marshall amerikai külügyminiszter a Harvard Egyetemen felveti azt, hogy a kimerült és részben elpusztult európai gazdaságot segélyekkel kell talpra állítani, ami az Egyesült Államok száméra is előnyös lesz (piacszerzés miatt). Ezekkel a segélyekkel (Marshall-segély) szemben a Szovjetunió folytonos kifogásokat emel, s befolyási övezetének megtiltja az elfogadását. A segélyek szétosztásának koordinálására jön létre az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet. 1947-ben szovjet kezdeményezésre megalakul a Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), és ezzel szervezetileg is biztosítottá vált a moszkvai irányítás a világ kommunistái felé. 1949-ben Moszkva megalakítja a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa). A nyugati hatalmak úgy döntöttek, hogy Németország általuk megszállt övezeteit be kell vonni a Marshall-segélybe. A nyugatiak valutareformot hajtottak végre, erre a Szovjetunió a berlini blokáddal válaszolt, azaz lezáratta a városba vezető utakat. A nyugatiak viszont légihidat létesítettek (1948-1949). Németország kettéválása felgyorsult, a blokád ugyanakkor elősegítette az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, a NATO- nak a létrejöttét (1949). 1949 májusában megalakult a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK), válaszul a szovjetek létrehozták a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK). 1951-ben Franciaország kezdeményezésére létrejött a Montánunió (az Európai Szén- és Acélközösség), amely az 1957-es Közös Piac csírájának tekinthető. 24/A TÉTEL MAGYARORSZÁG 1944-45 ÉS 1956 KÖZÖTT AZ EGYPÁRTRENDSZER KIALAKULÁSA Kommunista hatalomátvétel Magyarországon Magyarország a II. világháború végére a teljes összeomlás szélére került. Újjá kellett szervezni az országot szinte a semmiből. 1944. december 21-én Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány Dálnoki Miklós Béla vezetésével. 1945 januárjában Magyarország fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. Magyarország nem független, a szovjet befolyású Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) gyakorolja a hatalmat. Az országban a demokratikus erők közé tartozott a) a Független Kisgazdapárt (FKGP), mint a polgári demokrácia, a magántulajdon és a birtokos parasztság védelmezője Nagy Ferenc és Tildy Zoltán vezetésével; b) a Szociáldemokrata Párt (SZDP) - vezetője Szakasits Árpád -, amely belsőleg megosztott volt a kommunistákhoz való viszony tekintetében és c) a Nemzeti Parasztpárt (NPP), amely a szegényparasztságot képviseli, Veres Péter és Kovács Imre irányítása alatt. Az 1945. novemberi választást a kisgazdák abszolút többséggel (57 %) nyerték meg, míg a kommunisták csak 17 %-ot értek el. A győzelmet a kisgazdák nem tudták kihasználni, koalíciós kormányzásra kényszerültek a kommunistákkal a szovjet befolyás miatt. A kommunisták kulcspozíciókhoz jutottak (belügy, gazdasági tárca). 1946. február 1-jén kikiáltják a második köztársaságot, melynek elnöke az eddigi kormányfő Tildy Zoltán, az új miniszterelnök Nagy Ferenc lesz. A Kisgazdapárt kísérletet tett a kommunisták visszaszorítására, orvosolni akarta a földosztás során a gazdagabb parasztság sérelmére elkövetett szabálytalanságokat. Ennek ürügyén a kommunisták szembefordították a szegényparasztságot a kisgazdákkal. Megalakult a Baloldali Blokk (MKP, SZDP, NPP), amely tüntetéseket szervezett a Kisgazdapárt ellen. 1946 őszén a kommunisták köztársaság ellenes tevékenység ürügyén letartóztattak egy sor kisgazdapárti és parasztpárti politikust (Magyar Közösség - titkos szervezet) - ezek voltak az első politikai perek. Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát a Szovjetunióba hurcolták, Nagy Ferenc miniszterelnököt lemondatták. Megtörtént a Kisgazdapárt felbomlasztása, ez volt a hírhedt Rákosi-féle "szalámi- taktika". 1947 augusztusában újra választásokat tartottak, melyen a kommunisták 22 %-kal elsők lettek - ehhez választási csalások kellettek (kék cédulás választás). Ettől kezdve a kommunista párt - Sztálin irányvonalának megfelelően - felgyorsította az egypárti uralom kiépítését. 1947-48-ra az ellenzéki pártok kénytelenek voltak beszüntetni működésüket. 1948-ban Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven egyesült az MKP és az SZDP. Az új párt főtitkára Rákosi Mátyás, elnöke Szakasits Árpád lett. Megvalósult az egypártrendszer, Rákosi hozzákezdhetett egyszemélyi diktatúrájának megvalósításához. 25/A TÉTEL 1) A RÁKOSI-RENDSZER ÉS CSŐDJE 2) AZ 1956-OS FORRADALOM ESEMÉNYEI, KÖVETKEZMÉNYEI A diktatúra kiépülése és jellegzetességei A kékcédulás csalásokkal elért eredmények ellenére a magyar demokrácia hívei alkották a magyar társadalom döntő többségét. A szociáldemokraták beolvasztása (1948 - MDP létrejötte), majd a demokratikus pártok felszámolása után a kommunisták 1949-ben megrendezték az első "egypárti választást", melyen megkapták a szavazatok 96 %-át. Ezt követően került sor az egyházak elleni támadásra: Mindszenty József bíboros érseket, a katolikus egyház fejét igyekeztek eltávolítani a közéletből - életfogytiglanra ítélték. Államosítottak 6000 egyházi iskolát. Már 1947-ben elkezdődött az államosítás a gazdasági életben: államosították a nagybankokat, majd a nagyüzemeket, később pedig a kisműhelyeket is. A hatalom fő fegyverének számított az 1948-ban létrehozott Államvédelmi Hatóság (ÁVH), amit a Belügyminisztérium addigi Államvédelmi Osztályából (ÁVO) önállósítottak. Az ÁVH-t Péter Gáboron keresztül maga Rákosi irányította. 1949-ben - mint imperialista kémet - kivégezték Rajk Lászlót és társait. Szakasits Árpádot házi őrizet alá helyezték, Marosán Györgyöt és társait pedig bebörtönözték. 1951-ben letartóztatták Donáth Ferencet és Kádár Jánost is. Megkezdődött az osztályellenségnek tekintettek kényszerlakhelyre telepítése, folytak a kényszervallatások. 1949-ben az egypárti parlament elfogadta az új, szovjet típusú alkotmányt. A köztársasági elnök helyett Elnöki Tanács alakult, mely a parlamentet megkerülve rendelkezhetett. Elfogadták a tanácstörvényt, tanácsválasztásokat tartottak, így a helyi közigazgatás is kommunista befolyás alá került. A magyar parasztság nagy ellenszenvvel fogadta a kolhozosítás gondolatát, amit Nagy Imre is elhibázottnak tartott, Rákosi ezért kizáratta a pártvezetésből. A "szövetkezetei mozgalmakba" való erőszakos beszervezést a gazdagabb parasztok tönkretételével kezdték: a 25 kataszteri holdnál nagyobb földdel rendelkezőket kulákokká nyilvánították és olyan terheket róttak ki rájuk, hogy annak teljesítése eleve lehetetlen volt (ez volt a padláslesöprések időszaka). Őket gazdasági bűncselekményekért el lehetett ítélni. Jellemző, hogy 1952-ben 1,2 millió parasztcsaládból 800 ezernek nem maradt vetésre való gabonája. A Gerő irányította gazdaságpolitika a parasztsággal akarta előteremteti az erőltetett ütemű iparosítás költségeit. A beruházások a nehézipar, ezen belül a hadiipar céljait szolgálták. Emellett elhanyagolták a fogyasztói ipart és a szolgáltatásokat. 1952-ben ünnepeltette Rákosi a születésnapját, amely hű képet adott a kommunista személyi kultusz és diktatúra igazi arcáról. 1953-ra a magyar nép teljesen elnyomorodott: a félelemnél csak a kiábrándultság és a gyűlölet volt erősebb. A Rákosi-rendszer csődje 1953 márciusában meghalt Sztálin. A tehetetlenség még biztosította a májusi választásokon a Népfront (szokásos) 98,2%-os sikerét. Rövidesen kitört a kelet-berlini munkásfelkelés, sztrájkok voltak Csehországban. De az új szovjet vezetést leginkább a magyarországi helyzet nyugtalanította. 1953 júniusában Moszkvába hívták Rákosit és több más vezetőt, ahol keményen megbírálták addigi politikájukat. Rákosi megtarthatta pártfőtitkári tisztségét, de a miniszterelnöki posztot át kellett engednie Nagy Imrének, aki reformokat akart. Az új kormányfő júliusban az Országgyűlésnek terjesztette be programját. A változások híre a rádión keresztül futótűzként terjedt az országban: amnesztia a kevésbé súlyosan elítélteknek; a kitelepítések, internálások megszüntetése, az internálótáborok feloszlatása; a paraszti termelés és tulajdon biztonságának megteremtése, a magánvállalkozások engedélyezése; a kulákok zaklatásának, a kuláklistáknak s az erőszakos tsz- szervezésnek a megszüntetése; a nehézipar erőltetett ütemű fejlesztésének visszafogása, az életszínvonal emelése. Rövidesen kiderült, hogy Rákosi és a pártapparátus minden áron akadályozza a reformok végrehajtását. A főtitkárnak sikerült a szovjet vezetést Nagy Imre ellen hangolnia. 1954-55 fordulóján Moszkva támogatásával a Rákosi-Gerő csoport ismét magához ragadta a teljes hatalmat, s visszatért az 1953 előtti politikához. Újrakezdték a tsz- szervezést, a nehézipar fejlesztését, a kulákok megszorítását. Nagy Imrét 1955 tavaszán leváltották miniszterelnöki tisztéből, kizárták a pártvezetésből, sőt a pártból is. Bolsevik szokások szerint Nagy Imrének "önkritikát" kellett volna gyakorolni, megtagadni "eretnek" nézeteit, vezekelni "bűneiért". Erre nem volt hajlandó, Rákosi viszont ahhoz már nem volt eléggé erős, hogy bíróság elé állítsa, mint tette volna Sztálin életében. A leváltott kormányfő így egyre népszerűbbé, sokak reménységévé, Rákosi ellenzékének vezetőjévé vált. Sok ismert író, újságíró, politikus, művész állt mellé, bírálta a Rákosi-féle politikát, ami nem volt veszélytelen dolog. 1956 tavaszán megint megváltozott a helyzet, előbb Moszkvában, utána Budapesten. Az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov elítélte a sztálini - s közvetve minden - személyi kultuszt. Rákosi helyzete mind tarthatatlanabbá vált, arra kényszerült, hogy nyilvánosan beismerje a Rajk-perben játszott szerepét. Végre júliusban leváltották, de helyére Gerő Ernő, klikkjének másik tagja került. Mögötte a második ember, a börtönből 1954-ben szabadult Kádár János lett - Nagy Imre nem került vissza a vezetésbe. A Gerő-féle vezetés nem tudott, nem is akart reformpolitikát folytatni, a Rákosi- rendszert megváltoztatni. De szinte mindenki más igen, s a kiszabadult szellemet nem lehetett visszakényszeríteni a palackba. A Petőfi-kör vitáin ezrek jelenlétében bírálták nyilvánosan a pártvezetést. Az MDP korábban érdektelen taggyűlései olykor napokig tartottak, az egyetemisták gyűléseztek. A hangadók mindenütt a valódi változtatásokat, emberibb szocializmust követelő reformkommunisták voltak, akik vezetőjüknek Nagy Imrét tekintették. Ősszel már érezhető volt a rendszer bomlása. A társadalom valamennyi rétege változást akart. Rajk László és kivégzett társainak 1956. október 6-i újratemetése százezres néma tüntetés volt a Rákosi-Gerő rendszer ellen. Az 1956-os forradalom főbb eseményei Az 1956. október 6-i Rajk-újratemetés tüntetéssé fajult. Az Írószövetség, a Petőfi Kör és a Szegeden alakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) egyre erősebb ellenzéki politizálást folytatott. Az egyetemisták 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket és október 23-ára tüntetést szerveztek a lengyel nép melletti kiállás és saját céljaik alátámasztására (Lengyelországban 50 ezer munkás kenyeret és szabad választást követelve tüntetett, amit a hatalom feloszlatott). Az október 23-i tüntetés a Kossuth térről átterjedt a Sztálin- szoborhoz - amit ledöntöttek -, majd a Rádióhoz. Itt nem voltak hajlandók felolvasni a pontokat, ezért a fegyveres felkeléssé fajult tüntetés résztvevő megrohamozták az épületet. Közben Nagy Imrét választotta miniszterelnöknek a pártvezetés. Október 24-én megkezdődött a szovjet beavatkozás, a harcok városszerte folytak. Október 25-én délelőtt a Kossuth téren gyülekező tüntetők közé lőttek a karhatalmi erők. Ugyanezen a napon a Budapestre érkező szovjet vezetés két tagja (Mikojan és Szuszlov) Kádár Jánost ültette a főtitkári székbe. Nagy Imre és Kádár reformokat helyezett kilátásba. Október 26-án eldördült a mosonmagyaróvári sortűz, 28-án pedig a párt nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette az eseményeket és a legelemibb követelések teljesítését ígérte (ÁVH feloszlatása, szovjet csapatkivonás). Megkezdődött az ÁVH lefegyverezése. Október 30-án Nagy Imre bejelentette a koalíciós kormányzás visszaállítását, az egypártrendszer összeomlott. A felkelők elfoglalták a párt Köztársaság téri épületét. Mindszentyt kiengedték, győzött a forradalom, úgy tűnt, hogy az ország függetlensége helyreállt. Október 31- én azonban Moszkva a szovjet beavatkozás mellett döntött. A forradalom leverése és a korai Kádár korszak A repülőtereket szovjet csapatok vették körül. Kádár és Münnich Ferenc szovjet megbízásból ellenkormányt alakított, megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP). November 4-én a szovjet haderő támadást indított Budapest ellen. Megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Kádár vezetésével, üres ígéreteket hangoztatva. Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségre ment, nem ismerte el az új kormányt, ezért Romániába hurcolták. A magyar társadalom ellenállására Kádár és a szovjetek az erőszak politikájával válaszoltak: az eseményeket ellenforradalomnak nyilvánították, sortüzet zúdítottak a tüntetőkre (Salgótarján, Eger), rögtönítélő bíráskodást vezettek be, Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték. A megtorlással egy időben a magyar kommunista vezetés hozzálátott a pártállami rendszer helyreállításához, újjászervezte a téeszeket. Az 1960- as évek elején finomítottak a diktatúra módszerein és amnesztiát adtak a politikai elítéltek többségének. 1968-ban egy bátortalan reformkísérletbe kezdtek, de ezt hamar leállították.