14 "A" tétel témakör: A polgári átalakulás és nemzeti függetlenség kérdései a reformkorban Magyarországon. tételcím: Mutassa be magyarország gazdasági, társadalmi viszonyainak változásait a XUIX. század elsô feléében. Az 1830-as országgyµléés egyrészt a hitel megjelenésével függ össze, s általában a 30-as évekhez kötik a reform kor kezdetét. Ebben az idôszakban magyarország lakossága 12,8 millió fô, ebböl 60% katolikus, 25,6% reforrmátus 2,28%-a zsidó vallású. Az 51 városban a népesség 6,85%-a lakott, a 686 mezôvárosban 22,16% falun lakott a népesség döntô többsége 66,25%-a, és a pusztán lakott 15 százalék. Ebben az idôszakban méég mindíg a céh rendszer a jellemzô, ami természetesen a fejlôdés gátlója. A 30-as évek egyfajta gazdasági válsággal kezdôdik amely következménye a földesurak pénzhiánya lesz, amely hiány jelentôs szerepet fog kapni abban hogy a nemzeti jogok kérdéséhez nagyobb százalékban nyúlnaki. A magyar köznemesség mindenhogy a polgári gazdálkodásra való áttérést fontolgatta, a bocskoros nemeség nem volt igazán föld tulajdonban, egyetlen egy kiváltsága volt a nemesi kiváltság, ebbôl adódott, hogy a nemesi kkiváltságait védte, és ez a kiváltság védése tovább nehezítette a modernizációt. A jobbágyság nem tudott szabadulni a földesúri kötöttség alól, annak ellenére, hogy jogi státuszában változások álltak be. Széchenyi, a háborúk után angliába ment, Veselényivel, és ez az angliai út a modernizáió látványa, felismertette vele a magyarországon is végbevitendô modernizáció nagy fontosságát. Haza is hozza lóversenyek tartását, amely mögött nem csak egyszerµen a verseny van, hanem a ló tartás és tenyésztés volt. Másrészt a a londoni klubbo mintájára, un. nemzeti kaszinót lakart létrehozni, amely gyµjtôhelye lehetne a magyar reformer gondolkodású erôk számára. A hitel címµ munkája, a magyar mezôgazdaságból, és a magyar fpldbirtokból indult ki, azt a következtetést vonta le, hogy azzal, hogy a ôsiség törvénye érdvényesül a földbirtokon, a földbirtoknak nincs igazi értéke, nem tud részt venni a piaci forgalomban, s ennek az állapotnak a megszüüntetését javasolta. Másrészt a jobbágyi földmµvelés helyett a bérmunkás földmµvelést vezetetné be, hiszen sokkal gazdaságosabb, és hatékonyab lenne a bérmunkás földmµvelés. A földmµvelésse párhuzamosan a jobbágyfelszabadítás is szóba jött. A munka megjelenése után vita bontakozott ki közte és Deseffi között, amely következménye lesz a második jelentôs szécheny munka a "világ" és valamint a távíró megírása és kiadása. Deseffi nézeteire adott választ, 12 pontban foglalta össze a legfontosabb reformkérdéseket, Széchenyitôl eltérôen Veselényi is kidolgozza programját, veselényi pedig a magyar vármegyére építve kívánja a reformfolyamatokat felgyorsítani. Veselényi a magyar gazdaság kérdését a habzburg gazdaság uralkodói szerepében látta, úgy ogy mindnen rosszat a habzburgok nyakába vart. A veselényi vármegyei köznemesség látta a gazdaság reformfolyamatok megindulásának a lehetôségét. A két koncepció között jelentôs eltérsek voltak, úgy is lehet mondani, hogy a veselényi olyan koncepciót tart jónak amely a reform folyamat kossúti munkássága igazán kirajzolódik, míg a Széchenyi gondolatához képest radikálisabb változtatásokat követelô az angol polgári viszonyokat közvetlenül lemásoló reformokat akart. A kötôdések a reformmozgalom kiteljesedésekor a korábbi nézetek egy bizonyos visszafogását, és további nézetek továbbvitelét is jelentette. Széchenyi a reformelképzeléseiben a gazdaság modernizálását tartotta a legjelentôsebb feladatnak ezért ô a reformokat szó szerint az udvar megnyerésével, s fôként a közlekedés modernizálásával akarta elkezdeni, Ide tartozott a duna hajózhatóvá tétele, a lánchíd éppíttetése, a lánchhídban az az ezköz hgoy a híd használatáért un. hídfôpénzt kellett fizetni, s ez egyaránt vonatkozott mindenkire, ezálltal a nemseesség adómentessége némileg csorbát szenvedett. Megteremtôdött a mayar hajóipar, a balatoni gôzhjajózási trsaság létrehozása, másrészt a malomipart is felfejlesztette. Széchenyi maga távolról rokoni kapcsolatban volt az akkori kancellárral mehternikkel, ami azt is jelentette, hogyaz elképzelései az udvar megnyerésére nem tµntek lehetetlennek. Annak ellenére, hogy Széchenyi sok elkéépzelését képzelgésnek tartották. Ebbe a gondolatmenetben vetôdik fel az örökváltság kérdése, amely az érdekegyesítéssel egyfajta önkéntes örökváltság megvalósítását jelentené, s így kerül be a 36-as országgyµlés gyakorlatába. A széchenyi elképzelés mellett veselényi az udvar heléyett a hazai rendi alkotmányosságban látja a haladás lehetôségét, s a nemzeti hagyományokat látja olyannaak, hogy azok alkalmasak a reformok kialakítására. A nemesi önzéást tette a bírálat tárgyává, amely egyben lehetôvé tette volna, a vármegyei nemesség vezetôi szerepét a reformmozgalomban. Az I. országgyµlés az udvar részérôl is meg a magyar reform erôk részérôl is szügségszerµen foglalkozott az úrbéli kérdéssel, maga az udvar is tett javaslatot az úrbéli viszonyok megvál- toztatására, Az elsô reformországgyµlés, azonban Kölcsey Ferenc, aki a nemes- ség és a parasztság érdekegyeztetését tµzte ki célul, amely a szabadság és tulajdon kérdésének öszekapcsolásával látta megvalósíthatónak. A hazai haladás, a haza szabadságát, valamint a tulajdon szabadságát jelentette vol- na a számára, ez az a közös érdek, amelyen keresztül a két magyarország (a nemesi magyarország, és a paraszti magyarország) öszekapcsolódhatnak. A sza- badság és tulajdon elve lesz az a politikai jelszó is, amelyet a reform erôk magukévá tesznek, s ez a két szó fejezi ki igazán a reformmozgalom legfonto- sabb követeléseit, és a többi követelés is ebbôl a két fogalombol nô majd ki. Az érdekegyesítésnek az önkéntes örökváltság lenne a megfelelôje, ami nem ten- né kötelezôvé az örökváltságot, hanem az adott nemes ill. az adott jobbágy viszonylatára vonatkozna. Az alsó ház döntôen az örökváltság törvénybe fogla- lását támogatt, a felsô ház pedig igyekezett elszabotálni s a megkapott alsó házi beadványt újra meg újra viszakülte az alsóháznak átdolgozásra. Az örök- váltság révén születnek meg azok a kérdések, amelyek az ôsiség a hivatali jogok, a közteherviselés, a személyszabadság irányába viszik a reformtábor jó részét. Az országgyµlés végül is a robot megváltását engedélyezi, valamint jogilag is elfogadja, hogy a jobbágy is lehessen felperes a bíróságon, tehát tovább fejlôdik a II. józsefi elképzelés. Veselényi átköltözött erdélybôl szatmármegyébe, hogy az országgyµléseken részt vehessen, s ekkor bontakozik ki a reformban részt vevô ifjak, s a konzervatívok álláspontja, valamint polarizálódik a Széchenyi Veselényi közti reformértelmezés vitája. A harmincas években a már említett Széchenyi Veselény vita zajlott, a negyvenes években pedig Kossuth és Széchenyi itatkoztak a reformelképzelésekrôl. Széchenyi egyébként egy igen felvilágosult rendi nemzeti mozgalom alakjaként kell megemlíteni, Vezér szinten. Az ô elképzelésének a közééppontjában az angol társadalom, és gazdaság, valamint az azt meghatározó gazdasági fejlôdés volt az irányadó számára, Veseléényi pedig sokkal inkább a hazai rendi alkotmányosságban látta a reformok sikerét. Híres munkájában a "balítéletek"-ben osrtorozza bécset, a magyar elmaradottságáért, érthetôen a belsô reformok híve volt. Miután megromlott kettejük között a viszony, a viszony egyébként anyagi okok miat romlott meg, Veselényi szégyelte, hogy az ô birtokainak nincs akkora bevétele, hogy az angliai utat saját maga finanszírozhatta volna, ezért Széchenyire kellett támaszkodnia. Veselényi egyébként nagyon népszerµ fônemes volt, emellett legendás volt a testi ereje, viszonylag szép embernek volt mondható, elkötelezettje volt a magyar fejlôdésnek. Miután átjött erdélybôl, birtokcsere útján és bekerült a pozsonyi országgyµlésbe, egyértelmµen az egyik vezetô személyisége a reformfolyamatoknak. Az 1838-as budapaesti árvízznek a legendás árvizi hajósa volt. Uralkodó sértésért indítanak ellene törvényi eljárást, nádori vizsgálatot, amely elhúzódott, de olyan személyek védték, mint Kölcsey és Deák. Három évi fogságra ítélték, a börtönbüntetést azonban nem töltötte le egészen, mert megvakult, s gyógykezelésen vett részt. Amikor igazán népszerµsége csúcsán állt, már Kossuth neve is ismert volt az országban, de a Kossuti Veselényi párhuzam nem véletlen, hiszen kossuth a veselényi féle elképzeléseket vitte tovább. Maga az országgyµlés a robot kérdésében engedéjezte a terhek megváltását valamint jogilag a jogilag a jobbágy felperesi mivoltját. A pozsonyi országgyµlés mellett, viszonylag nagy számú rendi halgatója volt az országgyµlésnek, elsô sorban jogi halgatók voltak, akik a pozsonyi bírói testületekben dolgoztak. Itt tµnik fel egy másik lánglelkµ fiatal Szlováci László, aki a társalgási egyletet is megalapította, és az országgyµlési ifjak egyik vezéralakja is volt. A harmincas évek második felében megindul az udvar ellentámadása, érinti az imént említett vezérkét, elfogják, perbefogják stb. Ekkor erôsödött meg Kossuth személyisége, aki szintén a pozsonyi országgyµlésekrôl tudósított, a cenzúra éberségét kijátszotta, az un. "országgyµlési tudósítások"-kal magánlevél fomában tájékosztatta a megyék reformerôit az országgyµlés fôbb kérdéseirôl. Majd az az országgyµlési tudósítások mellett megjelenik egy másik kiadványa a törvényhatósági tudósítások, amelyek szntén jelentôs szerepet játszanak a reformerôk társadalmi bázisának kiszélesítésében. A 39-40-es országgyµlés végüll is az örökváltságot elfogadta, másrészt elfogadt a váltójogi kérdésekben a reformerek álláspontját. Kossuth ellen jogi felelôsségre vonásra részesült, saját maga látta el smaga jogi védelmét, végül is három évi börtönbüntetést kapott, valamikor a negyvenes évek elején szabadult. Szintén a jogi adminisztráció áldozata lesz Lováci László aki tíz év börtönbüntetést kap. A 39-40-as országgyµlés tµnt fel a reformelôk élén Deák ferenc, aki részben Szécenyi elképzeléseit vitte tovább, Részben pedig a centristákhoz húzott. Deák gyakorlatilag el is foglalja a széchenbyi álltal megöresedve hagyott helyet, hiszen a harmincas évek végén Szécheyni felhagyott a politikai tevékenységgel, bár emellett emberi nagyságát nem lehet leírni, Veselényi védelmére kel, amikor azt bíróság elé viszik. A deáki reformelképzelések elsôsorban a gazdasági kérdéseket, sés a törvényesség kérdéseit tartalmazták, valamint összevüggenek az újoncozás kérdésével, valamint a rendi kérelmek felülévizságálásával. A rendiség többek között ebben az idôszakban másként jelenik meg az elítélt reformerek mellett, másrészt a reformerek a negyvenes évek elejére jórészt kiszabadulnak a börtönökbôl, és felmerül az önkéntes öröökváltság továbbvitele, az un. kötelezô örökváltság kérdése. A kötelezô örökváltság még mindígf nem adta meg a választ arra, hogy a megváltás árát, a jobbágynak kell e megváltania, vagy sem. Felmerült az álltalános örökváltság kérdése, amely "szélesítené" az örökváltság folyamatát. Szóba került a nemesség adómentessége, illetve az önkéntes vagyonmegajánlás kérdése a kölcsönös teherviselés kérdésében, valamint a zsidó vallás legyen történelmileg bevett avallásfelekezet. A pestmegyei színház felépítése, saz ún. váltótövény bevezetése. 44-benm Kossuth kiszabadul a börtönbôl, a bécsi bisztospolitika végül is a pesti hírlaphoz juttatja, annak lesz a fôszerkesztôje, a bécsi poltika elsôsorban is az volt, hogy egy legális színten jelenjen meg egy hírlap amely hírlapnak Landerer volt a tulajdonosa, aki kapcsolatban állt a habzburg titkosrendôrséggel, miáltal a cenzúra is érvényesült. A lap hetente kétszer jelent meg de a kitµzött célt nem tudta megvalósítani. Azok a vezércikek amelyeket Kossuth írt, mindegyike a kor legfontosabb kérdéseit tartalmazta, olyan vezérdcikkek mint " erdély úniója, vagy a " börtönviszonyok magyarországon, " fa szegénység ügye" vagy a közlekedés stb. A vármegyei törvénykezés mind mind olyan témák voltak amelyek elvileg is, tartalmilag is a reformok legégetôbb kérdései voltak, a magyar iparfejlôdés kérdése, a kereskedelmi kérdések stb. ľ lesz a pesti hírlap fô szószólója. Nem véletlen, hogy ilyen körülmények közt, az elsô munkák után jelennek meg Szécényi nek a kossutot elítélô véleménye, amely részben elismeri kossut tehetségét jószándékát, de helytelenítti modorát, izgató stílusát, amely Széchenyi megítélése szerint, egy nem kívánt forradalomhoz vezetne. A szécényi és Kossut közötti véleményeltérés nem csak stílus téren volt, hanem inkább az adott szituációban megvalósítandó reálpolitika megfogalmazása volt. Széchenyi minden féle képpen a habzburg birodalommal együtt, kossut viszont a habzburg birodalom nélkül képzeli el a reformokat, legalábbis abban az esetben, ha a birodalom nem akarja azt. Kossuth integrálni akarja a magyar nemzetiséget, ráadásul úgy hogy a magyar aspektusok szerint nézzék a dolgokat. Széchenyi viszont azt állította, hogy a nemzetiségek szembe fordulhatnak a magyar forradalommal. A negyvenes évek országgyµlsének másik témája a nemesi alkotmány kérdése volt, amely adómentesség keresztülvitelét akarta megvalósítani, részben állami úton mebvalósított örökváltsága merült föl Az országgyµlés a nemesi adómentesség mellett foglalt állás, beleértve a megyei köznemességet is, ez a fajta törekvás ennek értelmében elbukott, a megbukás következménye lesz, hogy Deák lemond. A negyvenes évek másik kérdésköre, a reformfolyamat fôbb gazdasági programjának a kidolgozása volt, az ország gazdasági alávetettsége elleni fellépés, az iparegylet létesítéséhez való fellépés, a magyar ipar megteremtésére irányuló lépések, a védôvámvonal átalakítása , egész pontosan a kettôs vámrendszer átalakítása és a magyar ipart védô vámpolitika kérdése az, ami ebben az idôben megfogalmazást nyert, valamint ide kötôdik a kereskedelmi társaság alapítása, valamint az országos védegylet létrehozása 44-bn. Ezek a gazdasági ribaeralizmus ismérvei, annak politikai, vagy jogi szintµ megfogalmazódásai,. A reformmozgalom arra a problémára amelyet a habzburg beilleszkedésnél is volt, nem a belô vámvonal megszüntetését hanem a belsô vámvonal átalakítását vetette fel, a magyar ipar megvédésének érdekében. Kossuth, a pesti hírlapnál töltött ideje alatt sokat keresett a cikkeivel, fôszerkesztôi állást töltött be. Ebben az idôben alakult ki egy kb. 5000 fôs vidéki köznemesi tábor, amelyik a reformfolyamatot támogadta, s a reformkérdésekben viszonylag haladó agilis erôk nézeteit veszik át. Azok a cikkek amelyek kossuth tollából kikerülnek felkarolják a reform kor fontosabb kérdéseit ( már leírtam ezeket a kérdéseket). Az országgyµlés mindezen kérdésekben lassabban járt el, s ennek a lassúságnak nem szabad lebecsülni az eredményét. Végül is az eredmény olyan, hogy a reform országgyµlése 1848 március 13-ig egy sor kérdést megoldottak, tehát azért még sem voltak tétlenek. Pl. Másrészt két kétrést még külön is kezelni kell, az egyik kérdés a magyar nyelvhasználattal volt kapcsolatos, amely szerves részét adja a reformmozgalomnak (kµzdöttek a magyar nyelvhasználatért). A nemzeti krdés is fontos volt, pl a horvátok tiltakoznak az 1805-es rendelkezések ellen, jelesül ammagyar nyelvhasználat ellen. a 36-as országgyµlésen elérik a törvénykönyv magyar hitelességét, tehát a magyar törvénykönyv lesz a hiteles nem a latin, holott latinul is kiadták. 1840-ben az országgyµlési feliratok ügyintézés szintén magyarul történt, ráadásul a három bevett vallás (katolikus, evangélikus, református) egyházak álltal kibocsájtott anyakönyvek is, szintén magyarul készültek. 1843-44-es országgyµlés nyelvtörvényt fogad el, amely nyelvtörvény kimondja, hogy magyarország határain bellül, a magyar nyelvhasználat a kötelezô, tíz éves átmeneti periódust figyelembe véve. hiszen ez érinti a magyar királyi koronához tartozó országokat is, pl. horvátországot is. A felsô házban a horvát autonóm állam egy fôvel képviseltette megát, s itt szintén magyarul kellett felszólalni. A 44-es országgyµlés még egy cikket hozzá tesz a törvényhez, hogy a magyar országi kiadványok a magyar nyelv. A 47-48-as országgyµlés erdély vonatkozásában is a magyar nyelvet használja, de itt is szembetalálkozik a román szembeállással. Mindezek végül is azzal jának, hogy a magyar nemzetállam megteremtéséért a magyar nyelv fontossága központi elem iliyen értelemben a magyar nyelv küzdelme általános kezdeményezôje a reformgondolkodásnak, de kiváltója a nemzetiségi ellenállásnak. Másrészt a reformnnemesség szemében, a magyar nemzetállam kialakítása a magyar történelmi országhatárokra vonatkozó felfogást jelentett, amelyben benne vannak a részállamok, amelyek bécshez kötôdtek, amúgy autonóm vidékek voltak. A magyar nyelvhasználattal párhuzamban, egyfajta mgayarosítási kép is megjelenik a reformerôk felfogásában, ilyen a közigazgatási nyelv magyar nyelvre módosítása, amely nem veszi figyelembe a nemzetiségi körülményeket, sôµt azokat a helyeket sem, ahol szinte csak nemzetiségiek élnek. A magyar nemzetiségi kérdésre, gyakorlatilag egyfajta nemesi rendi elképzelés érvényesül, a reform középnemesség sorában. Ez igaz Kossuthra is. A cél a magyarosítás gyakorlata volt, emögött az a képzés is meghúzódott, hogy a horvát nyelvhasználat is ebbe tartozott bele, hiszen horvátország a magyar köznemesi felfogásban a szent korona része volt, és ilyen érzelemben a szent koronához való csatlakozáson belµl egyfajta autonómiával rendelkezett, így elképzelhetô volt egyfajta horvát nyelvhasználat, amirôl eddig viták folytak. a szerbekkel a viták elsôsorban a temes köz hovatartozását illetôleg folytak, hiszen a szerbek maguknak akarták eme területet. a magyar köznemesek között nem volt vita a szlovákokkal kapcsolatban, mert szlovákia nem bírt ún. történelmi nemzetiségi jellemmel, nem is nagyon ismerték el a szlovák önállóságot. abból a szempontból sajátos volt az a helyzet, hiszen szlovákiában ekkor belpolitikailag, Zaj Károly vezetésével egy evangélikus kollégium felállításának terve fogalmazódott meg, amit elleneztek az ottani katolikusok, de Kossuth, aki szintén református volt, segített Zajnak. Széchenyi a nemzeti törekvéseket túlzásaitól óvta a reformmozgalmat, valamint a nemzeti igény töretlenségétôl. másrészt Széchenyi a kötelességgel ellentétben semmiféleképpen nem a szent koronán keresztül látta a gondok megoldását. Egy dolog volt még hátra, a jobbágyoknak politikai elôjogok biztosítása.pl. úrbéli jogok megváltoztatása, a szabad költözködés joga, valamint egyéb jobbágyoknak eddig meg nem lévô jogok Mind ez azt is jelentette, hogy a magyar polgári forradalomban is érzékelhetô a magyar rendi megközelítés. az 1843-44-es országgyµlésen a reform erôk és a nem reform erôk között un. patthelyzet alakult ki, a vármegyéken belµl próbálták a reformhíveket háttérbe szorítani, és ezálltal az országgyµlés reformellenes erôket megpróbálták felerôsíteni. A megyék élére fôispáni helytartókat nevezett ki az uralkodó akiket adminisztrátoroknak neveztek. Az lehetett a fôispán, aki a vármegyében lakott, részt vett a vármegye közgyµlésén, és a bírósági igazságszolgáltatásban, emellett kormányhµ volt, s emellett komoly fizetést is kapott (ez nem volt követelmény) eme rendszer bevezetése egyfajta programmal is párosult, amelyet a fontolva haladók kifejezése jellemzett. Igyekeztek a reform folyamatot lelassítani. Ilyen értelemben nem kell csodálkozni azon, hogy a konzervatív erôk szervezôdtek zárt egységbe (pártba) 1846 konzervatív párt, a reformprogram idézôjelben a közlekedés fejlesztésére, a büntetôjog továbbfejlesztésére, a városok igazgatásának megreformálására, a bécsi kormány reformfolyamatainak támogatására, és a monarchiához fµzôdô dolgokhoz. ezeket nevezték "kecsovistáknak". A másik eddig kevésbé hangoztatott reformerô a centristák képezték, Hozzájuk sorolható Szalai, aki késôbb a külügyek képviselôje lett, Tréfort Ćgoston. stb. AZ ô elképzelésükben a központi elemet a nemesi vármegye megszüntetése, helyében egy helyi önkormányzat felállítása, egy népképviseleti elven mµködô állami berendezkedés megfogalmazása, egy erôteljes parlamentalizmus kormány felállítása, az egyesülési jog támogatása, és a szövetkezeti mozgalom támogatása volt. A entristák igen is nagyon radikális polgári átalakulás képviselôi voltak, Nagy mµveltséggel rendelkeztek, akik nagyon jól látták a polgári átalakulás kérdését, de nem tettek szert nagy népszerµségre. A reformmozgalom deréghadát a municipalisták képviselték, amely a nemesi vármegye köznemességére támaszkodva, lényegében a modernizálni kívánta a vármegyét élén kossuth állt. a 47-es országgyµlésen az úrbéli viszonyok teljes felszámolását sürgették, a közteherviselés mielôbbi bevezetését, és rendkívül erôs tömegbázissal rendelkeztek. A reformerôkhöz tartozott a széchenyi álltal vezetett kis létszámú magyar feudális arisztokráciához tartozók száma, akik az eddig radikalizálódott reformmozgalom osztrák kezelésétôl jelentôs mértékben féltek. egy várható katasztrófát jósoltak meg, amelyben Kossutot és a köznemességet tették felelôssé. Kossuth ezekre az érvekre mégegyszer megfogalmazza a rendi nemesség alapállását nem a nemesség megszüntetése a cél, hanem a kközteherviselés a cél, nem forradalmat akarnak, hanem reformok útján akarnak haladni. Ha nem tudnak elôrejutni a reformok útján, kossuth szerint egy félelmetes kisnemesi mozgalom kibontakozása várható. A reform erôk ilyetén való tagozódása szügségessé tette, az ellenzék sorainak szorosabbra zárását. Ennek lesz fontos állomása az 1847 tavaszán elfogadott javaslat, amely a nemzeti és pesti kör tagjai vesznek részt, egyesülnek, és kiadják azt a dokumentumot, amelynek az a feladata, hogy a tömörítést megvalósítsa a reformerôk sorában. A kossuti reformelképzelések is helyet kaptak, írott formába deák ferenc öntötte, 1847 júliusában fogadják el. A kormány ellenôrzését, a jelenlegi kormányzat nem alkotmányos, a jelenlegi kormányzat inkább a birodalmat kormányozza ,a particiumot nem csatolták magyarország területéhez, a határôr igazgatás változatlanul katonai igazgatás alatt van, a nyelvtörvény nem hajtották végre, pedig az országgyµlés elfogadta, s ahelyett, hogy a törekvéseket elfogadnák, bevezették a megyékben az adminisztrátori rendszert. A helyzet jellemzése után tértek át a jelreform kérdésére. Parlamentális rendszerre van szükség, amely azt jelentette, hogy a kormány szükségszerµen a parlamentnek kfelelôs, biztosítani kell az egyesülési és gyülekezési jog szabadságát, biztosítani kell a sajtószabadságot, fell kell számolni az urbáriumot, vallásszabadságot kell megvalósítani, reformokat kell megvalósítani a közteherviselés terén, a nem nemesek un. törvénykezési jogát is érvényesíteni kell ezzel egyidôben a törvény elôtti egyesülést is véghez kell vinni. Az úrbéli viszonyok megszüntetésével az örökváltság megfogalmazása is megtörtént. Az ellenzéki nyilatkozat tartalmában hµ maradt a birodalmi kapcsolatokhoz a birodalmi kapcsolatot a fragmatika szankció alapján fogalmazzák meg de ragaszkodnak a már korábban megerôsített önállósághoz is 1791( Benne van, hogy ha ez a reformkísérlet nem valósulna meg, a magyar állam függetlenségébôl adódóan a reformok keresztülvitelét akkor is véghezviszi. Ez a nyilatkozat egyfajta elvi összefoglalása elfogadható az összes reformerô számára, de Ettôl voltak lényegesebb forradalmi elképzelések is, a pilvax forradalmi ifjúsága, Petôfi, Jókai Vasvári, Irinyi st. ôk a világszabadság eszményének talaján álltak, szociális köztársaság eszményéig jutnak el, a habzburg birodalomtól való elszakadáshoz. Külön kell látni ezeket a folyamatokat, hiszen annak ellenére, hogy ez az értelmiségi csoportosulás szók a forradalomban az ô eszményeik tárgyiasulnak a forradalom idején, s ôk lesznek azok akik a forradalom szélsô baloldalát alkotják. Egészen specifikus helyet foglal el a március 15 höz kapcsolódó Táncsics, aki a magyar parasztság elsô politikusa volt, szegényparaszti sorból néptanító majd újságíró lesz. A parasztok érdekeit képviselte, ami messze állt az ellenzéki "kiáltvány" nyal szemben. Megfogalmazza a teljes jobbágy felszabadítást. a 47-48-as országgyµlésen pestnegyét kossuth képviselte, teljes jogú küldöttként, széchenyi maga is küldöttnek küldeti magát, az a történelmi érdekesség sopron nem szavazta be az országgyµlésbe, moson szavazta be. Az országgyµlést mint utolsó rendi országgyµlést István fôherceg nyitotta meg, Elvileg I. Józsefnek kellett volna megnyitnia, de ô elôzôleg meghalt. Istvánt elvileg nádorrá kellett volna választani, a reformerôk, és reformellenes elôk többé kevésbé egyensújban voltak Széchenyi az örökváltságot, és az ôsíség törvényét vetette fel Kossuth, támadta az adminisztrátori rendszert, az örökváltság kötelezô mivoltát támadta. Az ôsiség gyökeres módosítását igyekezett elfogadtatni. Az egyensúji helyzet átmenetileg a mérsékelteknek kedvez, legalább is úgy tµnt Szentmihályi Móric is közéjük tartozott. Valahol középúton volt. Kossuth odáig ment a reformok elfogadásának érdekében, hogyszentkirályi móriccal is hajlandó volt egyességre lépni annak érdéekében, hogy a reformjait elfogadják. Ekkor jönnek azok a nemzetközi hírek, amelyek radikalizálják az országot.