13.) Ismertesd az Egyesült Államok történetét a függetlenségi háború végétől a polgárháború befejezéséig! Vázlat: - A függetlenségi háború vívmányai, következményei - Észak és dél eltérő fejlődése és ennek okai - Az ellentétek kiéleződése észak és dél között - A polgárháború kitörése - A polgárháború lefolyása, eredményei Az amerikai polgárháború kitörésének megértéséhez vissza kell menni a XVIII. századba, itt gyökerezett ugyanis egy lényeges ok, az újkori rabszolgatartás kérdése. Észak-Amerikában a XVII. századtól léteztek angol és francia gyarmatok. Az érdekhatár a Szent Lőrinc folyó volt, amelytől délre fekvő területek Angliához tartoznak, a folyótorkolat és az attól északra fekvő vidék pedig a franciáké volt. Az angol gyarmatok (XVIII. században már 13 volt) között szerkezeti eltérés volt. A déli gyarmatok királyi vagy magántulajdonban voltak, míg az északiak önkormányzattal rendelkező kolóniaként éltek. Északra telepedtek le azok a puritánok, akik először hozták magukkal a szabad véleménnyílvánítás és az önigazgatás igényét. Északon elterjedt a farmergazdálkodás, a farmer a földjével szabadon rendelkezhetett. Ezzel szemben délen uralkodó volt a rabszolgákkal műveltetett ültetvényes gazdálkodás. Az amerikai gyarmatok nagyrészt mezőgazdasági termékeket állítottak elő, de északon megindult az ipar fejlődése is (pl. hajógyártás). Így ellentétek támadtak a gyarmatok és az anyaország között, amelyeket a hétéves háború még elodázhatott. Akkoriban a gyarmatok szorosabb kapcsolatban voltak Angliával, mint egymással. Amikor a franciák megpróbáltak a Mississippi-medencében gyarmatokat szerezni, kitört a hétéves háború (1756-63), amely egyszerre folyt Amerikában és Európában. Ekkor kezdtek az angol gyarmatok egymással szövetkezni. Ennek a folyamatnak elindítója Benjamin Franklin (természettudós, író és politikus) volt. Ezt a háborút még megnyerték az angolok, de az ország anyagilag kimerült, éppen ezért a költségek egy részét a gyarmatokra akarták hárítani. Megemelték az amerikai áruk beviteli vámját, valamint postai és kereskedelmi illetéket vetettek ki (bélyegtörvény). Továbbá megtiltották, hogy az Allegheny hegységtől nyugatra letelepüljenek az amerikaiak, és törvényellenesnek nyilvánították a papírpénzt. Ezellen mind az északiak, mind a déliek egyaránt tiltakoztak, mert ugyanúgy sértette mindkét csoport érdekeit (viszont az északiak nagyobb függetlenséget és védelmet szerettek volna, a délieknek ez nem volt érdekük, mert az ültetvények egy része a királyé volt). A határozatokat törvényellenesnek is tekintették, mert az amerikaiaknak nem voltak képviselőik az angol parlamentben. 1773-ban mozgalom indult az angol vámok, illetékek ellen, bojkottálták az angol áruk behozatalát, valamint megtagadták a vámok és az illetékek fizetését. Az angol parlament ennek hatására visszavonta az összes rendelkezését, de a teavámot meghagyta. Az amerikaiak ezzel sem elégedtek meg, válaszként Bostonban 3 hajónyi tearakományt az óceánba dobtak (Bostoni teadélután). Ezután állandósultak a fegyveres összecsapások. 1774 szeptemberében összeült a Philadelphiai kongresszus. 1775. április 19-én Lexingtonnál eldördült az első sortűz. Még ezen a napon Concordnál a fegyveres farmerek megfutamították az angol katonákat. Kitört a függetlenségi háború. Thomas Jefferson (a mozgalom polgári demokratikus szárnyának vezetője) 1776-ra kidolgozta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyet július 4-én ünnepélyes keretek között felolvastak, majd a kongresszus is elfogadta azt. A végleges változatból kimaradt a rabszolgatartás eltörlésére vonatkozó cikkely, mert csak így tudták biztosítani az észak-déli együttműködést. A nyilatkozat a francia felvilágosodás szellemében íródott: kinyilvánította az életre, szabadságra, boldogságra törekvéshez való jogot és ezek biztosítását, különválasztotta a törvényhozást a végrehajtó hatalomtól és az igazságszolgáltatástól, és ami a legfontosabb, kinyilvánította az Angliától való elszakadást, az Amerikai Egyesült Államok megalakulását. Ezt Anglia nem tűrte, megkezdődött a függetlenségi háború (1776-81), ami látszólag az angoloknak kedvezett. Jól felszerelt hadserege volt Angliának, hatalmas flottával, korlátlan pénzügyi hitellel rendelkeztek. Az amerikaiak helyzete kezdetben nem volt rózsás (az angolok elfoglalták New Yorkot, amit a háború végéig meg is tartottak). Az amerikaiaknak az angolokat támogató ún. loyalistákkal, a hazai árulókkal is meg kellett küzdeniük. A "patrióták", a hazafiak forradalmi serege azonban nagy erkölcsi fölényben volt az angol sereggel szemben, amely pénzen vásárolt német zsoldosokból állott. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját, s a lakosságra is mindenütt számíthattak. Az első nagyobb amerikai siker az 1777-es saratogai csata volt. Itt bekerítették az északról támadó Burgoyne csapatait, és fegyverletételre kényszerítik őket. Az amerikai lakosság végig a hazaiak oldalán állt, az angolok sohasem tudtak tartósan utánpótlást szervezni. E csata után Franciaország, Hollandia és Spanyolország látta, hogy itt az alkalom az angol tengeri hegemónia megszüntetésére, ezért harcba szálltak az amerikaiak oldalán. Franciaország még egyébként is égett a vágytól, hogy visszavágjon a hétéves háborúban elszenvedett vereségért. 1781-ben Yorktownnál George Washington vereséget mért az utolsó angol egységre, ezzel a fegyveres harcok befejeződtek. Az angolok végül 1783. szeptember 3-án Versailles-ban elismerték az Egyesült Államokat, ezzel hivatalosan is létrejött az USA. Ezután összeült az alkotmányozó szövetségi gyűlés, amely 1787-re megalkotta az amerikai alkotmányt. Ez az első polgári demokratikus alkotmány, a Függetlenségi Nyilatkozatra épült. Eszerint az USA szövetségi köztársaság, az élén a négy évre választott elnök áll, akit az elnöksége alatt nem lehet megbuktatni. Létrehoztak egy kétkamarás kongresszust, amely képviselőházból (ahol a képviselőket az államok lakosságának arányában választják), és szenátusból áll (ahova minden állam két-két szenátort küld). Biztosították a polgári szabadságjogokat, a bíróságok függetlenségét, és létrehoztak egy legfelsőbb bíróságot. 1791-re kidolgozták az alkotmány kiegészítéseit is, megteremtették a gyülekezés, a szólás és a sajtó szabadságát, és az egyházat elválasztották az államtól. Az amerikai kolóniák sikeres harca egyszerre volt polgári forradalom és függetlenségi háború, amelyet az európai hatalmak a felvilágosodás eszméinek gyakorlati alkalmazásaként értékelt. Nyitott maradt azonban a kérdés: létrejönnek-e közös intézmények és törvények, kialakul-e az egységes amerikai nemzet, vagy a gyarmatok külön utakra lépnek. Az 1787-es alkotmánnyal és a 1791-es kiegészítéssel kedvező feltételek nyílottak a szabad vállalkozás, a tőkés gazdaság fejlődése és a polgári demokrácia kibontakozása számára. Az államok belső önkormányzattal rendelkeztek, de a rabszolgatartást még mindig nem törölték el, nehogy a déli államok elszakadjanak (északon tőkés-, délen rabszolgatartó társadalom van). Ez a fő ellentét észak és dél között, ami majd a polgárháborúhoz vezet. Az észak-dél ellentét a két terület eltérő szerkezetéből adódik. Északon tőkés társadalom és polgári fejlődés figyelhető meg, délen megmaradt az ültetvényes gazdálkodás és a nagybirtokrendszer. Észak szeretett volna egy erős szövetséget, védővámokat (főként nemzeti piacra termelt), tőkés gazdaságot és ennek fejlődését mindenhol, valamint rabszolga- felszabadítást, mert az északi iparnak munkaerő kellett. Ekkoriban ugyanis északon (és Nyugat-Európában) megindult a második ipari forradalom, ami új lendületet adott az eddig lassan sorvadó ültetvényes gazdálkodásnak, mert a gyapot iránti kereslet szinte kielégíthetetlen volt. Éppen ezért a déliek a világpiacra termeltek (mint eddig), nem állt érdekükben a védővámok bevezetése, sokkal inkább egy laza szövetséget és szabad kereskedelmet szorgalmaztak. Az érdekeik alapján nevezzük az északiakat republikánusoknak, a délieket pedig demokratáknak. 1860-ra az USA már a világ negyedik nagyhatalma volt. A hajóépítés és a könnyűipar mellett a mezőgazdasági termelőeszközöket előállító iparág is kiemelkedő helyet foglalt el. Északon a fejlődés egyik lendítője a szabad föld, a virágzó farmergazdálkodás volt. A társadalom szerkezete is igen ellentmondásos volt. A törvény egyenlőnek mondott gazdagot és szegényt. A rabszolgatartók, mint tőkés vállalkozók, liberális elveket hirdettek, de az ültetvényes arisztokrácia tekintélyét az ún. "szegény fehérek" milliói nem vonhatták kétségbe. A vagyontárgyként kezelt rabszolgáktól a legelemibb személyiségi jogokat is megvonták. Az USA a XIX. század közepére átért a Csendes-óceánig. Ekkora szabad földterület és az európai túlnépesedés bevándorlók millióit vonzotta. A bevándorlók főként északi területekre vándoroltak be, ahol a földeken és az iparban találtak megélhetést. Tovább élesítette az észak- dél ellentétet egy-egy új állam felvétele a tagállamok sorába. 1854-ben, Kansas felvételekor fegyveres összetűzések robbantak ki. A déli államok azt fontolgatták, hogy kilépjenek-e az unióból, amely az északra vándorlást megengedte, így a déliek veszteségét okozta volna. A helyzetet jól mutatta Abraham Lincoln 1858-as beszéde, amelynek lényege, hogy az USA megmarad, nem esik szét, de az észak-dél ellentét megszűnik: vagy északé lesz az USA vagy délé. Az ellentétek a pártviszonyokat is meghatározták. A demokrata párt lett a déliek szószólója, míg a liberális párt nyomán létrejött köztársasági párt a farmerek és gyáriparosok gyüjtőmedencéjévé vált. Ezen párt bevette programjába a rabszolgaság korlátozását, a telepesek ingyen földhöz jutását. 1859-ben John Brown felkelést robbantott ki a rabszolgaság eltörléséért, de elfogták őt és kivégezték. 1860-ban Lincolnt választották meg köztársasági elnökké. Programja elfogadhatatlan volt a déliek számára, 11 déli állam kilépett az unióból (új konföderációt, laza államszövetséget alkotva), amit észak gazdasági blokáddal torolt meg. Ennek következtében tört ki az amerikai polgárháború (1861-65). A háború déli sikerekkel kezdődött, mert hosszú ideje készültek a háborúra, hivatásos tisztikarral rendelkeztek, ami nagyrészt az ültetvényes arisztokratákból állt. Az északiak mellett szólt a népességtöbblet (kb. 13, 5 millióval többen voltak, ehhez jött még 3, 5 millió déli rabszolga) és az összes ipari üzem. Viszont nekik nem volt állandó hadseregük, a háború közben kellett azt fölállítaniuk (sok magyar szabadságharcos is részt vett a háborúban az északiak oldalán: Asbóth Sándor, honvéd alezredes és Stahel- Számvald Gyula honvéd hadnagy). A fordulópont 1863. január 1.-jén következett be, amikor Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli fölszabadítását, valamint, hogy az újonnan megszerzett területeken 115 holdig bárki földet igényelhet egy jelképes összegért (10$). A rabszolgák tömegesen szöktek át és álltak be az északi hadseregbe, munkás- és farmerezredek alakultak. Új, tehetséges vezérek tűntek föl (Grant és Sherman tábornok például). Ennek köszönhető, hogy a déliek sorozatos vereségeket szenvedtek, és 1865-ben letették a fegyvert. 5 nappal később a déliek bérgyilkosa megölte Lincolnt. Az amerikai államok közötti háború egy második amerikai forradalommá fejlődött. Ugyanebben az évben módosították az alkotmányt, hozzáfűzték, hogy a rabszolgatartás mindenhol megszűnik és tilos. A törvényt 5 déli állam szabotálni próbálta, ezért itt átmenetileg katonai diktatúrát vezettek be, amíg sikerült érvényt szerezni a törvénynek (1865-70). Ebben az időszakban alakult meg a Kluk-Kluk-Klán, egy négerellenes terrorszervezet. 1870-ben kiegészítették az alkotmányt azzal, hogy a négerek ugyanolyan emberek, mint a fehérek, minden jog megilleti őket, természetesen a választójog is. Most már semmi sem állhatott az ipar fejlődésének útjában, megjelent az imperializmus, ekkoriban jöttek létre a nagy trösztök (Standard Oil, General Electric Company), amelyek részben a második ipari forradalom által teremtett új iparágak meghatározó tényezői lettek. A trösztök a piaci befolyásuk miatt a politikára is kihatottak, ezért 1887-ben trösztellenes törvényt hoztak, amelyeket újabbak követtek, végül megszűntek a trösztök, helyettük korporációk jöttek létre. Az amerikai iparnak újabb és újabb piacokra volt szüksége. 1898-ban kitört a spanyol-amerikai háború, ami a Monroe-elv alapján folyt. A háború az USA számára sikeres volt, hiszen megszerezte Kubát, Puerto Ricot, Nicaraguát és Guatemalát. Ezzel párhuzamosan a Fülöp-szigetekről is kiszorították a spanyolokat, továbbá Guam szigetén amerikai támaszpont létesült. 1899-ben meghirdették a "nyitott kapuk elvét", ami azt jelentette, hogy mindenki ott kereskedik, ahol akar, és ezt nem szabad korlátozni. Ezt az elvet az amerikaiak leginkább Kínára alkalmazták. Amerikában a polgárháború után kiteljesedett a második ipari forradalom, aminek következtében a nagyhatalmi rangsor megváltozott: USA, Anglia, Németország, Franciaország és Japán az öt nagyhatalom a XIX. század végére. A mezőgazdaságban a szabad farmergazdálkodás lett uralkodó, egységes nemzeti piac született, amely a vállalkozói gazdaság minden addiginál nagyobb növekedésének nyitott utat.