13 "B" tétel A direktórium idôszaka, Napóleon, a népek csatája és annak következményei A jakobinusokat követô idôszakban következetesebb jobbratolódás jön létre, amely végül is az 1799 szeptemberében elfogadott alkotmányban, a konzulátus idôszakában nyer kibontakozást. Napóleon lesz az elsô konzul, majd örökös konzul, tejhatalommal rendelkezik a másik két konzultársával szemben is. ľ lesz a törvény, és a végrehajtás kezdeményezôje. Bevezeti azt a fajta cenzust, hogy minden 21-edik életévét betöltött férfi, rendelkezik szavazati joggal, kivéve azokat, akik bérmunkából élnek. A választásokból adódóan létrehoznak egy bonyolult rendszert, az un. államtanácsot, amely törvény- tervezeteket dolgozott ki, létrehoznak valami kamarát, ahol is megvitatják, hogy a törvénytervezet menhet e a törvényhozó testület elé. A törvényhozó testület vita nélkül döntött az elé kerülô törvénytervezetekrôl, hogy elfo- gadja-e ôket vagy nem. Kimondja a rettenetes forradalmi idôszakkal szemben, hogy a földtulajdon viszonya, garantált, és érinthetetlen. Majd Napóleon idején Kode Civil lesz az, (legalább is remélem) amelyben megszabják azt, hogy franciaországban, a polgári vívmányokból mi az ami éledben marad, és mi az ami nem. Ennek a történelmi fejlôdésnek csúcsfigurája Napóleon lesz, a forradalom menetében viszonylag újkeletµ francia, hiszen korzikán született, 1769-ben. Kisnemesi családból származott, második fiúként a katonai pályára szaánták a szülei. Viszonylag gyors észjárású volt, már fiatalon érvényesítette zsarnoki egyéniségét (fôleg a testvérével szemben). Egyébként munkaszeretô volt, és szorgalmas, ja és akcentussal beszélte a franciát. Az alap Iskoa elvégzése után, az alábbi szavak kerülnek bele a bizonyítványába. "Szervezete, és egészsége kiválló, jelleme hajlítható, irányítható. ľszinte és hálás, viselkedése tökéletesen szabályszerµ. Személyi munkájával mindvégig kiemelkedett a matematika területén, elég jól tudja a történelmet, és a földrajzot. Rosszul táncol." Bekerül a tisztiképzôbe, ez két-három tanéves iskola volt, amelyet ô egy év alatt elvégez, és fiatalon, mindösze 20 évesen hadnagyként kerül ki a közélet- be. Sok mindent elsajátított, de a tüzérséghez ért leginkább. Jakobinus pár- ti volt, elôször 1793-ban hívja magára fel a figyelmet elôször, amikor is tulon az angolok kezén van, szárazföldi, szinte megközelíthetetlen erôdítmény az angol admirális rezidenciája, nemcsak hogy beveszi és szétlövi mindezt, de az angolokat is kikergeti a szárazföldrôl, és parti ágyúzással a térségben tartózkodó angol hajók túlnyomó tpbbségét is elsµlyeszti. Elôléptetik, és Roszti testvérének Ausztrinnak a barátságát is élvezi. A jakobinusok bukása után egy hónapos börtönbüntetés után végül is nem végzik ki. Barálhoz kap- csolódik, aki ebben az idôszakban a szanszkülottok végsô felszámolását pró- bálja megvalósítani. Ez a kapcsolat nem tett rosszat, hiszen a történelemben elôször a szanszkülottok elleni utcai hadviselés során is használja az ágyúit, szét is lövi mindet, majd eme tettéért cserébe tábornoki rangot kap. Jó katona, jó támogatókkal, veszélyes a direktórium számára, ezért gyorsan el is küldik az elsô franciaellenes szövetség idején itáliába harcolni. Feladata az, hogy semmisítse meg a koalíció piemonti, habzburg, osztrák, angol, erôk pozícióját. Kapott negyvenezer embert. Ez a sereg rosszul volt felszerelve, hadakozáshoz nem igazán értettek. Ezt a hadsereget vette át Napóleon, s hamarosan olyan hírnévre tett szert az itáliai hadszíntereken, hogy nevét cézárral, és Nagy Sándorral egylapon emlegették. Hol is rejlett az ereje? Vasfegyelem uralkodott az ô seregében, büntetett ha kellett, de aki a hadszíntereken bátor, hôsies magatartást tanúsított, azt a ranglét- rán feljebb juttathatta, hiszen tábornok lévén, erre megvolt a kellô hatalma. Fô fegyvere a teljes hadsereggel megvalósított eröltetett menetelés volt, ami azt jelentette, hogy naponta akár 30 kilóméternél is nagyobb távolságokat volt képes seregével megtenni. Fô erénye, a meglepetésszerµ támadás volt, mindíg ott támadott, ahol és amikor nem vártak rá. Gyors döntéshozó, nagy empátia- készségµ ember volt. Ami a hadseregét illeti, vakfegyelemmel teljesítik min- den parancsát, hiszen a hadseregparancsnokokat is ô nevezte ki, ennél fogva, a parancsnokok személyesen is hálásak. Megver mindenkit az itáliai hadszín- téren. Hamarosan azonban újabb oldaláról is megismerhette a világ, ez az ol- dala a diploma Napóleont tárta európa elé. 1797-ben a kampokoriói békében amit vele kötöttek meg a legyôzöttek, úgy folyt le, hogy idôközben a direktó- rius már elküldte a saját hivatalos diplomatáit, hogy kössenek békét az osztrákokkal, mire azonban a helyszínre értek, Napóleon már mindent elintézett. Napóleon nem csak megkötötte a békét, hanem franciaország számára elônyös békéket írt alá. Ezek után, hazatér franciaországba, ahol is nemzeti hôsként ünnepelik. A direktórium nem tud mit kezdeni vele, hiszen népszerµsége vetekszik a direktórium népszerµségével, sôt a direktórium egyre népszerµtle- nebbé válik, ezért a direktórium úgy gondolja, hogy jó lesz Napóleont valahova jó messzire elküldeni. îgy is történik, 1798-ban elküldik egyiptomba. A fran- ciáknak már régebben támadt olyan gondolatuk, hogy európa szµk, jó lenne a francia befolyást kiterjeszteni az afrikai térségre, (az arab világra) elsô- sorban az angolok rovására. Ez a hadviselés nem kifelyezetten Napóleon stílusa de azért teljesíti a feladatot, elfoglalja Máltát, Alexandriát Kairót, a ten- geri flottája azonban Abukívnél vereséget szenved, Napóleon pedig ott áll el- zárva európától ill. franciaországtól. Elvitetô hadmµveleteket hajt végre szírián és palesztrínán keresztül, Akornál azonban vereséget szenved, és ahe- lyett, hogy elôremenne viszafordul, háromezer foglyát kivégezteti, majd sere- gét hátrahagyva viszatér franciaországba. Ebben az idôszakban (1799) szerve- zôdik a második franciaellenes koalíció porosz osztrák öszefogással. ugyanezen év novemberében következik be az az államcsíny amelynek eredményeként létrejön a konzulátus (triunvírek konzulátusa) a vezetôk Dükosz, Napóleon (a harmadikat képtelenség volt kihámozni). Hamarosan Napóleon lesz a legfôbb konzul, az új alkotmányban is neki kedveznek. Ez a konzulátus rögtön ki is hírdette a for- radalom végét, nehogy jöjjön egy újabb forradalmi hullám. Kihírdette: a for- radalomnak vége, leraktuk a fejlôdés új alapjait, elindulhatunk az újfajta fejlôdés útján. ľ lesz az az ember, akiröl egy év mulva azt mondják, hogy ô az egyetlen ember franciaországban aki mindent tud, mindent akar, és mindezt képes is megcsinálni. Mint elsô konzul pontosan azt tette amit vártak tôle. Felszámolta a második franciaellenes koalíciót, olyan békéket köt, amelyek franciaország számára messzemenôleg elônyösek, belpolitikailag rendkívül nép- szerµ, népszerµségét arra használja fel, hogy jelentôs reformokat hajtson vég- re az oktatásban, a törvénykezésben, valamint a kereskedelemben. 1804 elején örökös császárrá választjék XVII. Piusz pápa jelenlétében a notredámban, a pápa teszi fel a fejére a koronát. Sokmindent viszaállít a császári rendbôl, az udvari címeket, az udvari pompát, de új címeket is alkot, hiszen magával hozza hµséges tábornokait, akiket szintén nevezni kell valahogy, ôk lesznek a császárság marsalljai. A császárság elsô szakaszában szintén különleges képességeivel tµnik ki, jó megoldókészségével, lelkierejével tettszetôs személyisége lesz az udvarnak. Napóleon udvara a felvilágosodott gondolkodás udvara is egyben, és természetesen a császári pompának is az udvara. Béthóven egyik szinfóniáját is neki ajánlja, de amikor megtudja, hogy a "forradalom unokájából" császár lett, a borítóra írta "egy nagy ember emlékére". Innentôl kezdve Béthóven számára Napóleon elvesztette magasztos jellemét. Napóleon császársága idején bontakozott ki az a törvényalkotási folyamat, amely a francia felépítményrendszerbe átviszi a francia polgári forradalom eredményeit, a kode civil lesz az amely a forradalom alkotmányain túlmenôleg az alkotmányosság egyik jeles képviselôje. A büntetôjogi törvénykönyv, vala- mint a kereskedelmi törvénykönyv messze megelôzve európát jöttek létre, irígykettek is rájuk rendesen. Napóleon azonban a kezdeti lendületesség határozottság lassan elhagyta. Egyre többet aludt, határozatlanná vált, határozataiban egyre több volt a blöff. Végül is közönséges zsarnokká züllött, ami nem használt sem neki, sem franciaországnak. Az a rendôrség, amely az ô idejében Husé vezetésével mµködött, lényegesen jobb és profibb munkát végzett, mint a korabeli habzburg titkos rendôrség, amelyet Meternih vezetett. Itt törtnik meg elôször a személyszerinti kartotékrendszer kidolgozása, (lázsd Dobi), amelynek tejhatalmú ura ez a Husé, aki mindenkirôl gyµjtött adatot. Ez teljesen logikus, hiszen Husé is a forradalmárból lett császárpártiak közé tartozott. Kemény sajtócenzúrát vezetnek be, emelik a francia császári udvar pompáját, ekkor vezetik be a ma is világhírµ francia kitüntetést a becsület- rendet. Napóleon egyre inkább családi politikát kezd folytatni. Madrid, Nápoly, Hollandia, Veszpália trónjára saját családtagjait nevezi ki, hölgy- rokonai pedig európa arisztokratikus udvaraiban találnak élettársat. 1805 környékén felgyorsult a már említett változás, amely változás végül is ideg- öszeomlásokhoz, elhízáshoz, az alvásigény megnövéséhez vezetett. Mint már említve volt, Napóleon elveszti korábbi határozottságát, fôleg az "orosz ka- land" után jelentkeztek ezek a tünetek. Az ô nevéhez fµzôdik az elsô igazán kiterjedt háború ami azt jelenti, hogy a franciák vesztettek egymillió embert, európa szembenálló népei veszítették mellé a másik egymilliót, ez így kétmillió fôt jelent, amely az akkori viszonyokban óriási szám volt, akár egy százéves háború viszonylatában is. Napóleon halála után legendák tárgya lett, hiszen bármi is történt vele, mégis a történelem egyik legnagyobb hadvezére volt. Fokmarsall mondta róla a következôket: "Napóleon elfelejtette, hogy az ember nem lehet isten, hogy a nemzet az egyház fölött áll, az emberiség felett pedig az erkölcsi törvény, elfeledte, hogy a legföbb cél nem a háború, hanem a béke." A népek csatája Napóleon császárságának elsô szakaszában támadt még az a gondolata, hogy az angolokat meg kellene szorongatni, hiszen franciaország tengerentúli törekvéseinek középpontjában is az angolok álltak, és európa gazdasági életében is jelentôs szerepet játtszottak ekkor, ezért az ekkorra kifej- lesztett francia flottával egy zseniális tervet eszelt ki, anglia száraz- földi erôkkel való térdrekényszerítésére. A terv az volt, hogy a francia flotta Wilnöv vezetésével törjön ki az angol flottagyµrµbôl (ebben az idô- szakban a francia atlanti partvidéket kemény angol blokád zárta le), majd a kitörés után, csináljon egy hamis utat, az angol flottát cslja el minél messzebb a Kálé-Dóver szorostól, majd ha az angol flotta elment, a francia szárazföldi csapatokat átszállítják a szoroson, és így lehetôség nyílik az angolok szárazföldi haderôvel való megtörésére. Az ötlet kitµnô volt, szel- lemes is a maga nemében. Wilnövnek sikerült kitörnie az angol flottagyµrµbôl, és folytatta a terv szerint. A nagyobbik baj az volt, hogy az angol flotta- parancsnok Vilzon nem ette meg a cselt, átlátott a szitán, ezért csak a flotta egy részével vette üldözôbe a Wilnöv által irányított francia flottát, igaz ez a flottarész is jelentékeny erôt képviselt. Az angol flotta maradéka még mindíg elegendô volt arra, hogy megakadályozzák a francia szárazföldi csapa- tok átszállítását, így történt meg, hogy az angolok finiszternél ill. a Trafalgar foknál utolérik a francia flottát és 1805 októberében megsemmisítô vereséget mérnek rá. Olyannyira, hogy Wilnöv haza sem megy, a szégyentôl ön- gyilkosságot követ el. Ezzel meghiusúlt az a terv, hogy angliát szárazföldi erôvel kényszerítsék térdre. Ezen eseményeket követte a harmadik franciaelle- nes koalíció gyors tempóban, Anglia, a habzburgok, és az oroszok közremµködé- sével. Ez a koalíció sem járt túl sok sikerrel, Napóleonnak sikerül érvénye- sítenie zseniális képességeit. pulmnál, bécsnél, austerlicnél nyer, az auster- lici csata hadtörténeti szempontból sem volt semmi, hiszen a franciaellenes koalíció nyolcvanhatezer katonáját veri meg a maga huszonhatezer katonájával. A lényeg az, hogy a habzburg orosz csapatokat kergeti, azok visszavonulnak, ekkor döntenek úgy a poroszok, hogy majd ôk megmutatják a franciaellenes koalíció többi tagjának, hogy hogyan tovább, be se várták, a szövetség sora- inak rendezôdését, egyedül támadtak. Ennek következményeként látott napvilágot a porosz hadsereg megalázó vereségei a jénai és az amsztati csatákban 1806 ok- tóberében. Ezek után Napóleon az orosz csapatokat jórészt kiµzi európából, majd a katonai események hatására 1807-ben frídlandnál újabb gyôzelmet arat az orosz cár csapatai felett. 1807 áprilisában kötik meg a filszipi békét. Ebben a békeszerzôdésben, amelyet Napóleon I. Sándorral kötött, Napóleon, mint a gyôztes fél szabta meg a feltételeket. I. Sándoré lett finnország, és lengyel- ország kisebbik fele, a többi mind Napóleon birtokába került. Napóleon ekkor csúcsponton van. 38 éves. Ebben az állapotban azonban már benne rejlenek a hanyatlás jelei is. Napóleont csak nem hagyja nyugodni az angol kérdés, továb- bra is meg akarja törni angliát. Ha nem megy fegyveres erôvel, majd gazdasági- lag sikerülni fog. 1806 októberében berlinben hoz egy döntést, miszerint angliát kontinentális zárlat alá kell venni, magyarán angliába nem juthat be termék európából. Anglia számára ez elég nagy érvágásnak számított, hiszen gazdaságilag már amúgy sem volt a leg stabilabb ebben az idôben, fôleg az élelmiszer szempontjából. Ez a tengeri blokád két dolgot eredményez. Elôször is, megnô az illegális árúszállítás a csempészútvonalak gyarapodása, ennél fogva csak kerül ki árú angliából, tehát ebben az értelemben a blokád nem érte el a célját. Másrészt a csempészvonalak valamelyes ellenôrzése katonákat köt le. A harmadik hatás az, hogy megnô a belsô piacra való termelés. 1807-ben még kiegészítik ezt a blokádot, un. inporttermékbehozatal tilalommal is, tehát európának tilos angol termékeket fogadnia, ezáltal angliának a gyar- matokhoz kellett fordulnia. Ez megint kétélµ dolog volt, hiszen egy jó minô- ségµ árú nem juthatott be legális úton európába, ezért a silányabb minôségµ európai árúval kellett beérni. Ez nem volt haszon senkinek. Másrészt, anglia amúgy is a gyarmatai révén szerezte gazdagságát, így még inkább rákényszerült arra, hogy a gyarmatainak adja el exporttermékeit. Harmadrészt a csempészek mindkét irányból azét át-át járkáltak. 1807-1808 környékén fogalmazódik meg nyíltan a gondolat, Napóleon egy zsarnok. Eddig ez nem volt jelen. 1808-tól a spanyol helyzet is súlyossá válik, hiszen a madridi trónra is családbélit ültet, aki egy demokratikus folyamatot akaszt meg, ezért egyfajta népi láza- dás bontakozik ki, a gerillahadviselésrôl innen lehet ténylegesen beszélni. Ennek a hadviselésnek a lényege az, hogy kis csapatok a megszálló csapatokat tulajdonképpen csipkedik. le-le csapnak rájuk utána gyorsan eltünnek. Mivel a nép is maximálisan benne volt a dologban, érthetô módon bújtatták a gerillá- kat, a szénakazal sokszor az átöltözés színhelye volt, pl. egy molár átved- lett gerillavezérré. Ez a harc egyfajta spanyol nemzeti öntudattal párosulva olyan fantasztikus méreteket ölt, hogy Napóleon a béke viszonylagos megôrzése érdekében kénytelen 250000 katonát állomásoztatnia spanyolországban 1808- tól. ez nagyságrendileg is egy óriási szám, hiszen a max hadsereglétszám nem érte el az egymillió fôt, ebböl könnyen kiszámítható, hogy Napóleon a teljes hadseregének mintegy egynegyed részét vagy ha jobban tetszik 25 százalékát volt kénytelen "parlagon" hagyni, hiszen ennek az állomásoztatásnak jóformán semmi eredménye nem volt. Kikböl is állt ez a 250000 katona? Azokból a tapasz- talt katonákból, akik eddig Napóleon oldalán harcoltak, tehát harci tapaszta- latokban gazdagok, fegyelmezettség szempontjából tökéletesek, egyszóval úgy is lehet mondani, hogy a Napóleoni sereg elitje tartózkodott a spanyol tér- ségben ami azt is jelentette, hogy az európai hadszínterekre maradnak az újonc még fegyelmezetlen, harci tapasztalatokkal nem rendelkezô katonák, akiknek az európai harcmezôkön kellett "férfivá" válniuk. Ez a tény, hogy Napóleon gyakorlatilag elvesztette hadserege negyed részét, ráadásul a legelittebb negyedét, újabb baljós jel volt a hanyatlás útján. Ezt követôen újabb hadüze- net éri franciaországot 1809-ben habzburg részrôl, aztán újabb habzburg vere- ségek jönnek, majd Napóleon úgy gondolja, hogy ideje stabilizálni ezt a habz- burg helyzetet is, ennél fogva I. Ferenc lányát Mária Lujzát megkéri magának feleségül, ebbe Ferenc is belemegy. Innentôl lesz Metternih nagykövet párizs- ban, és innentôl jön rá, hogy Napóleon határozataiban egyre kevesebb a reali- tás, egyre több a blöff. Mindenesetre, Napóleon gyôz a hadszinttereken, majd berág I. Sándor cárra, hiszen Sanyi egyre több olyan lépést tesz, amely keresztezi Napóleon terveit. Konkrétan Sándor kacsingat a svéd területek felé úgy tevékenyen is, valamint a törököket is piszkálgatja. Ennek értelmében Napóleon 1812-ben mintegy 600000 fôs hadsereggel megindul oroszország ellen. Ezek a katonák többségükben újoncok voltak, hiszen a tapasztaltabbakat hátra kellett hagyni európa különbözö pontjain, nehogy Napóleon távollétében fellá- zadjon európa. Ez a hadsereg ráadásul, még a katonai fegyelmet sem ismerte, igazán ezért késôbb komoly problémák adódtak. Ráadásul egy kegyetlen hadászati lépéssorozat következett. Mentek mendegéltek, ellenség sehol. Ez nem is baj amíg európai területen haladnak, de amikor már a hagyományosan cári fennható- sági területeket járják mint pl. Vilniusz, Vityepsz, Szmole stb. a hadsereg- ben pláne ebben a viszonylag fegyelmezetlen hadseregben a rendet nem lehetett huzamosabb ideig fenntartani. Mindenki öszevissza ment elôr, hiába írta elô Napóleon, hogy ki, hova, mikor, miért menjen nem csinálták amit mondott a had- sereg kezdett demoralizálni, pedig még nem is ütköztek meg az ellenséggel. Napóleon viszont nem arrol volt híres, hogy eltµrje a felgyelmezettlenséget, elkezdôdött a rendteremtés. Ez az elôrevonulás a rendteremtéssel, és a fejet- lenséggel együtt mintegy 200000 áldozatot követelt, pedig még mindíg nem ta- lálkoztak ellenséggel. Ezzel a 400000 emberrel jut el Napóleon Borogyillóba, ahol is megjelenik a kutuzov vezette ellenség. Az haggyán, hogy megjelenik, de egy jó szaftos, véres csatában egyesülnek a franciákkal, amely csata végén 35000 francia és kb 50000 orosz katona marad a harctéren. A csata után az oroszok sehol. Kutuzov taktikája az volt, hogy na akkor vonuljunk vissza, miközben visszavonulunk égessünk fel mindent Napóleon csapatai elôtt, a fal- vak, ill. városok lakosságát költösztessük hátra. Mivel oroszország azér szép nagy terület, ezt sokáig el lehet játszani. Fojtatódik az egész ott ahol el- kezdôdött. Ezek mennek, ellenség sehol. Megint kezdôdik a rendteremtés, meg az anyámkínja, így jutnak el szeptember 15-én moszkvába. Káprázatos látvány fogadja a francia sereget (a maradékot) moszkva lángokban áll. Az összes faház messzehallatszó recsegéssel-ropogásssal ég, a sµrµ füst a borult ég felé kany- arog. (micsoda költôi mondat volt!). Mit lehet tenni? El kell oltani a tüzet, kaja nincs, hát annyit nem hozhattak magukkal még othonról, hogy az egész hadjáratra elég legyen, ellenség sehol. Leülnek. Gondolják majd csak megjönnek a ruszkik hát mégis csak a fôvárosuk, csak nem haggyák. Hagyták! Na Napóleon Napóleon kóválygott mint fing a gatyában, szegénykém nem igazán tudta elkép- zelni hogy mit lehessen csinálni, ô aki oly híres volt korábbról határozott viselkedésérôl. Végül is kiadja a parancsot (október 19) "franciák haza!" Visszamenni azokon a területeken, amelyeket vagy ôk dúltak fel, vagy Kutuzov égetett fel elôttük. Kaja továbbra sincs, viszont megjelennek az orosz csapa- tok. Ez még nem lenne akkora gond, de beköszönt a zimankó, december elején jó 30 fok van minuszba, ráadásul jó nagy hó is ráadásnak, úgyhogy a tél tö- kéletesen betette a kpaut Napóleon és serege elôtt. Napóleon ekkor olyasmit tesz amelyet ezidáig csak egyszer cselekedett egyiptomban. Konkrétan, hátrahaggya a sereget megbízható tábornokaira, ômaga kocsiba ül és hazamegy. December 6-án már Párizsban van. A hazahozatalát melmarsallra bízta, akit a bátrak bátrának is neveztek, hadszíntéren tanúsított viselkedésébôl kifojólag. Melmarsall haza is ért párizsba a 600000 katonából 37500 maradt. Ezek után írta Melmarsal a mostanára már hírhetté vált sorokat a naplójába, " Az éjségtábornok, a téltábornok gyôzött le minket." Ezt a mondatot a történelem során még egy párszor hallani fogjuk hiszen orosz- országot egy párszor még megtámadták. Ezekután Drezdánál gyôz, majd Lipcsénél életében elôször rosszul méri föl az ellenfél harcállásait, az egyik hadseregét 20 kilóméterrel odébb vonultatja fel mint ahogy kellett volna, ezért elveszti a csatát. Ráadásul Tulúznál az angolok törnek be, ezt követi 1814 ábprilis 6-án és ideiglenesen Tallemond lesz az ideiglenes kormány elnöke. Napóleont, a bécsi kongresszus döntése alapján Elba szigetére számµzték, ahonnan is három társával együtt megszökött, majd elindult észak felé, és amerre járt sorra áltak be mögé a volt nemzeti gárda tagjai. Grönobl-be érve mintegy 1000 fôs hadserege volt. Itt csatlakozik hozzá Melmarsall, akinek késôbb életével kell fizetnie ezért a döntéséér. Március 20-án Párizsban volt, Párizs diadalmasan üdvözölte Napóleont. Napóleon mintegy 130000 fôs hadsereg- gel indult meg bruxelles irányába, az angolok és poroszok visszavonultak, Napóleon támadott. Itt is elkövetett egy hibát, mintegy 20000 embert feles- legesen a menekülô poroszok után küldött, közben Vaterlónál belebotlott A Vellington hercege által vezetett angol és koalíciós csapatokba. Véres kµzdelem során végül is Napóleon elvesztette, innentôl végérvényesen összeom- lott a Napóleoni császárság. Napóleont szent-Ilona szigetére számµzik ahol végül is meghal. A bécsi kongresszus (1814 október 3-tól 1815 június 9-ig) A népek csatája után, bécsben tárgyaltak a gyôztes hatalmak. A fô kérdés az volt, hogyan rabolják ki a Napóleoni birodalmat, hogyan örököljék mindazt, amei eddig franciaországhoz tartozott, és milyen berendezkedés szülessen európában. A bécsi kongresszus az akkori európa történetében igen jelentôs állomás volt, látványosságnak sem volt kicsi. Fô rendezôje Meternih volt, aki párizsi diplomáciai tapasztalatokkal is rendelkezett, hiszen ô volt a Napóleoni franciaország habzburg nagykövete Párizsban. Mindenki ott volt aki számított az akkori idôben, több hónapig tartó bálok, légyottok, szerelmi há- romszögek, összeesküvések, nagy mulatozások, részegségek, bujálkodások, du- hajkodások, jellemezték. Ez tulajdonképpen egy bazi nagy rendezvénysorozatnak is felfogható. Költségei az akkori magyarország 5 évi teljes nemzeti összjöve- delmét (GDP) tették ki. Kulcsfigurák voltak I. Sándor orosz cár, aki fölöttéb talányos férfiúja volt eme korszak politikájának, rendkívül érzékeny lelkületµ irrealizmusra hajlamos férfiú, aki a saját példaképét a nagy Napóleonban látta, emellett kellôen melankólikus, is miszticizmikus is volt. eléggé befolyásolható volt, viszonylag aszkéta életet élt, egyre többet foglalkozott a kereszténység sorskérdéseivel. Az angyalok és ördögök kµzdelmében látja a történelem jónéhány kérdését. ľ lesz az aki nem tudja elviselni, hogy Napó- leonnal nagyon elbánnyanak a gyôztes szövetségesek, ezért elsôsorban az ô kérésére számµzik Napóleont Elba szigetére. A másik jelentôs személyiség Tallemond volt. Tallemond az a püspök aki elsôként esküszik meg a francia alkot- ményra, akinek több szerelmi ügye volt, mint ahány misét tartott püspöki pozí- ciójának megszerzéséig. Nagy formátumú politikus és diplomata volt. ľ képviseli a legyôzött franciaországot, a Lipcsei csata után kis idôre, ô az elsô francia kromány elnöke. Ebbôl adódik, hogy csak megfigyelôként vesz részt a tanácskozásokon. Amit azonban elér a bécsi kongresszuson franciaország számára, az majdhogynem felér egy gyôzelemmel. A harmadik legnagyobb figura, az maga Metternih, aki az akkori európa második leghatékonyabban mµködô titkos rendôrségét irányította, ô az aki rájön a Napóleoni trükkre, jelesül arra, hogy Napóleon határozott döntései mögött a legtöbbször csak blöff van nem megalapozottak ezek a döntések. Véleménye szerint ha nem a saját korába született volna, még komolyabb történelmi szerep jutott volna neki, de mivel pont egy olyan korba született bele, amikor a habzburgoknak leáldozóban volt a szerencsecsillguk, úgy érezte, hogy ennél többet nem tehet. Metternih egé- szen az 1848-as bécsi forradalomig a helyén marad, ekkor elkergetik és ang- liában leheli ki a lelkét mint menekült. Az eredmény végül is az, hogy auszt- ria középeurópai vezetô nagyhatalom lesz, európa sorsát meghatározó tényezôvé válik. Jelentôs volt még egy Cártleréágh nevezetµ pasas (ejzsd kartleráj- nak), ľ a polgári anglia nagykövete, a miniszterelnök külügyi kérdéseinek a kivite- lezôje, ô az aki egy teljesen más világot képvisel, mint a feudális európa összes képviselôje. ľ azt vallja, hogy franciaország területét kellô mérték- ben kell csökkenteni, körbe kell venni kiseb országokkal. Ez a megoldás két dolgot eredményezhet. Az egyik módozat az volt, hogy ha franciaország terüle- tét kellô mértékben csökkentik, akkor franciaország nem fog angliával szemben mint történelmi rivális fellépni, ha kis országokkal körül veszik, amely or- szágok egyfajta védôzónát alkotnak, akkor franciaországot az európai politiká- ból is kivonják. Nagyon meggyengíteni azonban nem szabad, hiszen ha franciaor- szág a kelleténél jobban meggyengül, felborulhat európa politikai egyensúja, ennek értelmében anglia sem tudna hatást gyakorolni a kontinens politikájának alakulására. Van még egy ötödik emberke is aki még úgy valamelyest közrejátszott a dolgokban, ôt Krúbener bárónônek hítták. Ez a hölgyemény porosz származású volt, egyben szerelmes szemekkel csüngedezett I. Sándoron, nem is egészen alaptalanul. ľ lesz az aki, nôi szeszéjeit, ill. takti- káját felhasználva szinte beletáplálja I. Sándor agyába, hogy a jövendô európa urának feltétlen I. Sándornak kell lennie, és hogy az emberiség napjai meg vannak számlálva, ezért az ô (mérmint a bérónô) szerelme lehet az, amely megakadályozza európa teljes erkölcsi romlását. Elhiteti vele, hogy oroszor- szág érdekei egybeesnek a kereszténység érdekeivel. Tulajdonképpen Krúbener bárónônek nagy szerepe volt abban, hogy a bécsi konferencián végül is létre- jött a szent szövetség, de errôl majd késôbb. Eme kongresszus következményei közé tartozott az ipari forradalom felgyorsulása európában, megerôsödnek terü- letek, mint pl. Hollandia, Elszász, Lotaringia ezeken a területeken létrejön, egy virágzó középosztály. Napóleon idején elrendelték az un. angol export akadályozására, létesített tengeri blokádot, amely blokád azt eredményezte, hogy az angol termékek csak igen kis mennyiségben jutottak el európába, ez a mennyiség egyébként a csempészet útján került be európába. A termékek kis száma miatt az áruk is jelentôs volt, ezzel ellentétben az európai belsô piac- ra való termelés jelentôsen megnô, ezáltal létrejön egy gazdagodó polgárosodó réteg, amely még a gabona eladásából is meggazdagodik. Magyarországon is meg- figyelhetô ez a folyamat, létrejön egy új réteg, nevezetesen a gazdag közép- paraszti réteg, amely a gabonát eladva jelentôs haszonhoz jutott, hiszen a hadsereg igencsak jelentôs felvásárlói erôt képviselt. A feudális viszonyok miatt a paraszt nem vehetett újabb földeket, ennél fogva két lehetôség kínál- kozott pénze elköltésére, vagy a gazdaságba fektette be tôkéjét, vagy a laká- sába. Ekkor kelentek meg olyan falvédôk amelyeken klasszikus mondatokat lehe- tett olvasni, pl. "Minden gyerek kezébe egy csirkecombot!" vagy "ha az én szívem rózsa lenne..." feliratokkal díszítették, majd ezt a falvédôt kihímez- ték, kifestették, mµgyöngyökkel kivarták stb. Ehhez hasonló lakásdíszítések jelentek meg. Ide tartozik még az emberi szabadságjogok elterjedése is, a liberalizmus ideológiája is egyre inkább teret hódit "nekem is lehet" " nekem is szabad" stb. Szintén francia hatásra jelenik meg a nacionalizmus ideológiája is. Egyre inkább a világ felé fordulás lett a jellemzô. Ezek az ideológiák a kor szellemével abszolúte ütköztek, a konzervatív eszméket vallók azt állították, hogy minden bµn ezekben az ideológiákban öszpontosul, hiszen ezek az ideológiák vezettek a francia király lefejezéséhez. Ezeket az ideoló- giákat a terror, a titkosrendôrség bevetésének módszerével igyekeztek elti- porni. Végeredményként végül is 3 dolgot döntenek el a bécsi kongresszus során, az egyik a francia békeszerzôdés, amelyet párizsban írnak alá. Ebbôl a békébôl. kettô is van, az egyik a lipcsei csata után kötôdött meg, a másik Napóleon végleges bugását követôen. Az elsô szerzôdés szerény veszteségeket okozott volna franciaországnak, a határokat vissza kellett volna állítani az 1771 elôtti állapotokra, egyfajta hadisarcot kellett volna fizetnie az országnak, franciaországon belül az unoka XVIII. Lajos trónrakerülését valósították meg, Tallemondnak sikerült elérnie, hogy franciaországot ne szállják meg a gyôztes hatalmak hadseregei, valamint a területi veszteségek se legyenek nagyok. Sôt, Tallemond titkos megállapodást kötött a Metternih vezette habzburg biroda- lom és az angolok képviselôivel, az oroszok poroszok és a többi európai nép- pel szemben. Ezeket az eredményeket törli el Napóleon Elba szigetérôl való visszatérése. A második békeszerzôdés érthetôen sokkal rosszabb a franciák szempontjából, hiszen növeli a jóvátétel összegét, csökkenti franciaország területét, észak és nyugatfranciaországban megszálló katonaságot állomásoz- tatnak, és elveszti a tengerentúli területeibôl egy jelentôs részt, Mauríci- uusz, Szantalúcsia, Szandomingó, az indiai erôdítmények egy jelentôs része kerül át angol kézbe. XVIII. Lajos, mint a burbonok örököse kerül a francia trónra, szegénykém semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Semmit sem felejtettek abból a politikából amit szülte a forradalmat, a forradalomból nem tanultak semmit, ugyanazt a politikát folytatták amit a forradalom elôtt. A másik jelentôs dolog az un. bécsi szerzôdés volt, amely létre hoz egyfajta új európát amelyben átrajzolják európa politikai térképét. A harmadik dolog egy négyes szövetség volt, amelyben oroszország, poroszország a habzburgok, és az angolok rögzítik az európai berendezkedést, rögzítik azt is hogy rend- szeresen találkoznak, és a szerzôdések értelmében beleavatkoznak az európai politika folyamatába, és ekkor kerül sor az un. melléktermékként, amely kelet európa történetét jelentôsen befolyásolja. Ezt a szµkebb szövetséget az orosz cár, a porosz király, valamint a habzburg császár kötött. Ez az un. szent szövetség amelyre már utaltam. Ez nem azonos a négyes szövetséggel. A bécsi kongresszus után A szerzôdést követô idôszakban jönnek létre a levert, és a gyôztes országok- ban egyaránt, a liberalizmus, és a nacionalizmus eszményének hordozói. Ebben az idôben bontakozik ki itáliában a karbonálé mozgalom, a szénégetôk feketeköppenyes mozgalma, majd a 20-as években jönnek a dekabristák. Elkezdôdik egyfajta forradalmi erjedés, amely nem tud felszínre kerülni. Egyrészt azért, mert a politikai rendszer (14-15) a bécsi kongresszus hatá- sára nagyon erôs, másrészt az ipari forradalom társadalmi, és gazdasági vál- tozásai is elodázzák ezt a folyamatot. Közrejátszott továbbá a forradalmá- rok éretlensége, és az internacionalista reakcíós fellépés is. Ez azt ered- ményezi, hogy a nemzeti kérdések, öszekapcsolódnak egyfajta függetlenségi kérdéssel, ez a kérdéskapcsolat, újabb kérdéssel, a társadalom fejlôdésének kérdésével kapcsolódik. Ennek eredményeként, bonyolult szövetkezések jönnek létre, az egyik csak liberalista, a másik csak nacionalista, a harmadik liberálnacionalista, a nagyedik nacionálliberalista, és lehetne még sorolni. Napóleon fôbb cselekedetei. Létrehozta a francia nemzeti bankot, stabilizálta a pénzügyeket. ľ az aki egy európaellenes koalíciót többször is megver, és franciaország támadóit idegen földön bünteti. ľ az aki a centralizált központi hatalmat, egy olyan mµködôképes helyhatósági rendszerrel a prefektúrák felállításával hozza létre, (megyék élén vannak pre- fektúrák, kerületek élén un. alprefektusok, a városok élén polgármesterek) ez a helyhatósági intézmény a központi akaratnak a helyi szinten való megvalósítását jelenti, s azt lehet mondani, hogy ez a Napóleoni találmány mid a mai napig fenmaradt. 45 líceumot teremtett, állami ösztöndíjjal bent- lakásos iskolát amelyben 6400 diák ingyen és bérmentve tanult, az elsô ingye- nes állami oktatás Napóleonhoz kötôdik, 1813 6400 diák tanult ingyen állami ösztöndíjjal a francia egyetemeken, ôk lettek volna hivatva a császárság polgári társadalmának vezetésére. Ezeknek az oktatási reformoknak volt a fel- adata a vezetés utánpótlásának a megteremtése, annál is inkább nagy szügség volt, hiszen háború idején még helyénvaló, hogy az legyen a császárság marsal- lja aki a harcmezôn a legtöbbet nyújtja, de békeidôben az államigazgatásba nem biztos, hogy a legszerencsésebb dolog lett volna ilyen emberkéket rakni. Napóleon tudatosan készült a jövôre ezen a téren. Az ô idôszakában valósult meg, az oktatás állami ellenôrzése, A nôk esetében konzervatív nézeteket vallott. A pápával kötöt egy konkordátumot, fegyverrel rákényszerítették a papokra az alkotmány akaratát. A polgári törvénykönyvrôl azt írta, hogy bµszképbb rá, mint negyven gyôztes csatájára. Ide tartozik még a büntetô- jogi törvénykönyv, és a kereskedelmi törvénykönyv is.