12/A A magyar jobbágyság helyzete a
                       XVIII. század másdodik felében

A Rákóczi-szabadságharc lezárásával Magyarország  romokban  hever,  hatalmas
területek váltak lakatlanná a háború következtében. Ezeket a  területeket  a
következő három módszerrel  lehetett  benépesíteni:  belső  vándorlás  -  (a
magyar nemzetiség vándorlása), bevándorlás  -  (a  peremterüle-tekre  idegen
népek, főleg szerbek, horvátok, szlovákok  vándorolnak  be),  betelepítés  -
(leginkább  németajkúak).  Ezek   a   tényezők   azt   eredményezték,   hogy
Magyarország népessége  kétszeresére  nőtt,  de  a  magyar  nép  kisebbségbe
került a  nemzetiségekkel  szemben.  Ugyanakkor  Habsburg  katonai  jelenlét
állandósult az országban.
A  jobbágy  adót  fizetett  az  államnak  -  hadiadó,  háziadó,  terményadó,
forspont, porció - valamint a földesúrnak is - kilenced, ajándék, robot.  Az
egyháznak a tizeden kívül ugyanolyan  szolgáltatásokkal  tartozott,  mint  a
földesúrnak, hiszen az egyház is földbirtokos volt.
1765-ben  a  Dunántúlon,  ahol  a  majorkodás   előbbre   tartott,   elszánt
jobbágymozgalom  bontakozott  ki.  A  parasztok   megtagadták   a   robotot,
visszafoglalták jogtalanul elvett földjeiket. A mozgalom alkalmatt  adott  a
Habsburg államhatalomnak a beavatkozásra. Mária Terézia 1767-ben  kiadja  az
Urbáriumot. Ez fenntartotta a kilencedet, a pénztartozást pedi  1  forintban
határozta meg. A munkakötelezettséget heti egy nap igás, vagy két  nap  kézi
robotban rögzítette. A rendelet törvényes helyzetet teremtett a földesúr  és
a jobbágy között.  A  telekhatárok  rögzítésével  hozzájárult  a  parasztság
rétegződéséhez  (röghöz  kötés).  Mária  Terézia   látszólag   a   jobbágyok
érdekében járt el, valójában a saját érdekeit tartotta szem  előtt.  Ugyanis
miután a jobbágyok befizették az adót a földesúrnak,  a  királynak  már  nem
tudtak mit adni, már nem volt miből.
Mária Terézia másik rendelete a Ratio  Educationis  (1777),  amely  szándéka
szerint a parasztság tömegeit  is  érinthette  volna.  Az  állam  az  anyagi
boldogulás érdekében előírta, hogy 6 és 12 éves kora  között  minden  gyerek
iskolába járjon. Kevés volt azonban a tanító és az  iskola,  a  német  nyelv
erőlteté-se pedig ellenérzést szült.
1781-ben  II.  József  kiadja  jobbágyrendeletét,  ameyben  törli  a  röghöz
kötést, és a jobbágy megnevezés helyett a parasztot használják.