12 "A" tétel témakör: Magyarország a habzburg birodalomban a XVIII. században. tételcím: Mutassa be magyarország újáépítését és betagozódását a habsburg birodalomba. A szabadságharc vezetôi eltérôen reagáltak a békekötésre, Bercsényi és rákóczi pl. a bujdosást, számµzetést választották, a többiek elfogadták a politikai amnesztiát. Az értékelés nehéz, hiszen az ezt követô idôszakban a magyar termelés nem a magyar érdekeket, hanem a habzburg érdekeket fogja szolgálni. A történtekhez képest a békekötés kedvezô volt a mi száunkra, hiszen nem követte a a szabadságharcot a habzburg megtorlás, másrészt a folyamat messzire ment el, egészen a habzburg hz trónfosztásáig. Visszalépés történt a korábbi török uralom idôsszakához képest. Ami igazi katasztrófáj a békekötésnek, a nemesi szabadság értelmében, a társadlmi viszonyokba nem nyúlnak bele, tehát nem teszi meg a jobbágynak az erôteljesebb jobbágyfelszabadítás, nem rajzolódik ki egyfajta polgári életvitel. Ezeket a kérdésekre nincs válasz a békekötések után. A társadalmi kérdések mellôzése nem csak az ellenséggel szenben nyilvánult meg, hanem a szabadságharcon belül is ez volt a helyzet. Ezek után került sor egyfajt kiépüllésre, amely kiépülés a rendi monarchiába való betagolódást jelentette. A szatmári béke, majd a majtényi síkságon megtörtént fegyverletétel után, rákóczi politikai emibrácoót választott ugyanúgy mint Bercsényi (franciaország) Bercsényi nevéhez kötôdik a francia huszár alakulat megalapítása, majd fiához Bercsényi Lászlóhoz (már a szabadságharc idején is sikeres vezér) ô lesz aki irányítja ezt a huszárezredet, majd franciaország marsallja lesz, (franciaországnak 5 marsallja volt). Ami Rákóczi ferencet illeti, ô törökországba került, ahol a török kormány rodostóbann jelöli ki a tartózkodási helyét ahol is éli a világát 1735-+ig, asztaloskodással foglalkozott, és reménykedett eabban, hogy történelem megadja neki a lehetôséget. Ami a békekötés utáni idôszakot illeti, a császár III. károly kerül a trónra (1711-1740) aki spanyolországban nevelkedett. Személye kivállóan alkalmas volt, hogy a békekötés tételei realitások legyenek. 1721-ben a pozsonyi országgyµlésen az uralkodó elismeri a szatmári törvényben leirtakat. Másrészt zavart támaszt a pestist, amely végül is bekerül az országgyµlés ülésébe is. a következô országgyµlés 2 évvel késôbb jött, ahol is az újjáépítés volt a fô téma,. Mintegy 150 törvényt tárgyaltak, amely törvények az uralkodó és a rendek közötti kapcsolatot, ill. a rendek fellendülését szolgálták. Közben sor került az ország védelmének a mgszervenek, az országgyµlés megszavazza a hadiadót, és a védelmi adót, hozzájárulnak ahhoz, hogy legyen állandó magyar hadsereg, de a bécsi haditanács vezetése alatt. Konfliktus rajzolódik ki 1715 magasságában a balkánon, amely konfliktus eredménye lesz a temesköz és belrád visszavétel, Pálfi János aktív közremµködésével. Ezt a konfliktust zárja le a Pozsaveráci béke, amely végül is helyreállította elvileg a történelmi magyarország egységét, de pontosabban a történelmi masgyarország terüléetén megszµnt a török uralom. a viszakapott területken határôrvidékeket szedrveztek a habzburgok, vagy a székelyeket áttelepítették, harmadrészt nem egységesítette erdélyt magyarországgal, végöl is erdély, egy önálló fejlôdésnek indult. erdélybôl nagyfejedelemség lett. A fejedelmi címet a habzburgok töpltötték be. Egfajta habzburgorientáció valósul meg. nem került az országhoz horvátország sem. Az ország koronájához tartozott ugyan de kapcsolatai lényegesen erôsebbek voltak a habzburgok felé. Létrehozták a szerb határôrvidéket. Ilyen körülmények között kerülét sor az 1722-23 közötti országgµlésre, ahol is több jelentôs llépés született. Magyarosrszág benépesítésére török valamint a háborús viszonyok által a lakoság elpusztult ezért pótolták a mezôgazdasságot is talpra kellett állítani, ezen kívül az ipart is be kellett indítani. A leányági korona öröklést is elfogadták. Magyarország és az örökös tartományok között a kapcsolat elválaszthatatlanul összefonódott, amely közös védelmi kötelezettséget jelent, de nem elfogadták ennek ellenére magyarország kormányzása a magyar törvények figyelembevételével történik, de semmiféleképpen nem a magyar töprvények alapján. Megegyezés születik a birodalmi terhek nagyobb hozzájárulásához, Nem teljesítettük a közös teherviselést. A habzburgok tartománként kezelik magyarországot. Ebben az idô- szakban megindul egyfajta lassú fejlôdés, de milyen áron?! Innentôl kezdve beszélhetünk soknemzetiségi magyarországról, hiszen a szabadságharc pusztításai folytán sok "külhoni" emberkét telepítettek be. Ebben az idôszakban 600 mezôváros volt, nem volt erôs ezen városok személyi függése, legalább is nem olyan erôs mint a feudalizmus korában. 1736-ban 36, 1787-ben 44, erdékyben 9, horvátországban 8 szabad kiráyi város vot. A szabad királyi városoknak a politikai joga, országos szinten nem volt nagy, annak elle- nére, hogy az önkormányzati joga nagy volt. Országos viszonylatban az összes szabad királyi városnak egy szavazata volt az országgyµlésben. Korábban a ren- diség, és a habzburgok is korlátozták a szabad királyi városok felylôdését, (XVI. század) nem lehetett több, mint a mohácsi csatavesztés elôtt. Ez is magyarázza a városok fejletlenségét. A magyar lakosság egyhuszad része, (500000). Változatlanul ipari céhek irányították. Domináns városaink: Pozsony, Buda, Pest túlnyomórészt német lakta, álltalában a XVIII. században a német elemek befolyása nô meg a szabad kiráyi városokon belül mint lakosság. Ennek ellenpéldálya Debrecen, amely megôrzi magyar többségi lakosságát, valamint Komáromból kiszorítják a német lakosságot. A habzburg birodalomból adódóan a városok többségében katolikus lakosságot fogadott be Ez a helyzet stabilizálódik az intézményi betagozódással. Viszonylag nagy számú marad a magyar nemesség száma, 1787-ben jó 400000 fô. Ez a nemesség lélekszámát tekintve nagyon szµk világi, és egyházi nemességre tehetô, a világi fônemesség közé azokat soroljuk, akiknek országos méltóságuk van megyei ispánok, vagy örökös megyei ispánok egyházi nemesek az érsekek és püspökök. Elindul egy új német származású fônemesség, akiket majd honfiúsítanak ebben az idôszakban, és így lesznek magyar nemesség. Ezenkívµl lesz még egy nemesi réteg, akik már jó ideje itt voltak: a nádasdiak, a deseffyek, az andrásiak, a grassalkovicsok, a festeticsek, és a szapáriak. Vannak a vagyonosabb köznemesek, vannak a kisnemes, vagy a szegény köznemes, (alispán, fôjegyzô, szolgabíró, táblabíró), és van egy egészen fiatal nemesi testôrségbôl keletkezô testôrség (Mária Terézia testôrsége) besenyei család, Bardóci család, Barcsai cslád, magyarországból 100-an, erdélybôl 20-an alkották a testôrséget. Van a kisnemességnek egy új ága, az un. értelmiség. Amibe helyileg több teljesen elszegényedett nemes került, olyanok, akiknek már csak a nemesi kutyabôr maradt, akkor legalább iskolásztatja. Ide sorolhatók a papok, a tanárok, az orvosok és az ügyvédek. Ez az értelmiség lesz az ungaris nemzeti gondolat zászlóvivôje. Ezzel az osztájstruktúra gyakorlatilagbefejezôdött. Ami a magyar kormányszékeket illeti, a fôkormányszékek döntôen a habzburg uralkodótol függöttek, ilyen az udvari kancellár, kancellária régia hungarika, maga a király is bécsben mµködik, elvégre ezért magyar király. A helytartótanács, amely a nádor elnöklete alatt mµködött, amely valamelyest végrehajtóhatalom, ô igazgatta a vámügyeket, a szabad királyi városokat, tanácsosait a magyar király bécsben kinevezi és fizeti, gyakorlatilag sem gazdasági, sem hadügybe nincs tényleges beleszólása, gyakorlatilag postázó szervként lehet felfogni. voltak a tartományi bíróságok, amelyek a katonaság ellátását szolgálták. A magyar királyi kamara is mµködött. Az országgyµlés a rendek legfôbb hatalmi szerve volt. A felsô táblát a nádor vezette az alsó táblát pedig a perszonálisz elnökletével ment, nagy alázattal terjesztették fel a különbözô javaslatokat, a két tábla között csak így levelezés útján ment a kapcsolattartás. A másik jelentôs rendi székhely volt a vármegye, amely a helyi önkormányzatot jelentette, helyi statundumokat adott ki. Ezen intézmény élén a alispán állt, aki helyben lakott nem úgy mint az örökös fôispán. Az alispánt a vármegye választotta, a fôispánt viszont a király szemelte ki magának. A legalacsonyabb egység a járások voltak, ezek élén a szolgabírák álltak. A fô tisztségviselôk a fôjegyzô, az ügyész, a levéltárnok, a tisztiorvos meg a bába, akiket a közgyµlés választotta. Volt az igazságszolgáltatásban a hétszemélyes tábla, meg a királyi tábla, amelyet a személynök vezetett, és amelyet 1723-tól egységesítettek a magyar királyi kúrjában. A királyi kúria alatt ügyködött 4 kerületi tábla, a városok vagy személynöki, vagy tárnokmesteri városok voltak. Horvátország belsô autonómiával rendelkezett, önálló tartomány volt a habzburg birodalom belül, élén a bán állt, kapott egy önálló báni kormányzaton, részt vett a magyar országgyµlésben. ERdély igazgatását illetôen. Az erdélyi udvari kancellária Bécsben mµködött, a gubernátum nagyszebeben mµköüdött, (gubernium a kormányzóság, a gubernátor a kormányzó) Az erdélyi országgyµlés változatlanul a három nemzetet jelentette, 1765-tôl mária terézia idejébe nagyfejedelemséggé változtatták. A magyar kancellária a királyi jogoknak a fenntartását jelentette változatlanul. A közigazgatási kérdések megtárgyalása, és a hadügy és pénzügy tartozott a fenhatósága alá. Ebben az idôszakban bécsben mµködött a bécsi kancellária fennhatósága alatt, magyar arisztokratikus vezetés mellett. Ami a helytartó tanácsot illeti, végrehallytó hatalom volt, az ország területén 1723-tól szervezték újjá, lényegében posta szerepet töltött be, a megyéket felügyelte, rendeletalkotásra javaslatot tett, illetve a már meghozott rendeleteket érvényesítette a megyékben. Ugyanakkor egy csomó kérdést, mint pl a hadügy, külügy, adóügy, vámügy, úrviszonyok kérdések, vallási kérdések, áttételesen ugyan de foglalkoztak vele. Pozsony a székhelye, és a nyolcvanas évek közepén kerül át budára. Élén a nádor áll, amikor nem a nádor áll az élen, akkor az un. helytartó tölti be a szerepet, akit a király nevez ki és fizet. Un. kollegiális testület, tehát többségi szavazattal hozták a rendeleteket. Volt tíz állami bizottsága, amelyek segítették a berendezkedést. A magyar kamara a magyar gazdasági kérdésekkel az udvari kamara felügyelete alatt mµködött. Formálisan voltak függetlenek. A számadásokat ellenôrizték, s a központi pénzügyi igazgatást valósították meg. Az országgyµlés mint már említve volt a legfontosabb rendi szervezet, lényeges változások nem mentek végbe. A törvény fel ill. leviteli rendszere szabályozva volt, a két ház között írásban ment a kapcsolattartás, ha mind a két háznak sikerült megegyeznie egy adott törvényjavaslatban, akkor a javaslat a kancelláriához került, a kancellária az uralkodóhoz továbbította, aki törvény szintre emelhette a törvényjavaslatot. A megyei struktúra mellett, jelentôs volt az un. szabadok szervezete, pl. a szabad királyi városok, amelyeket két részre lehetett osztani. (valahol leírtam ezt a két megnevezést!) Voltak a hajdúság, a jászkunság városai. Ami az ország közigazgatásában jelentôs szerepet kapott, az rézben horvátország, amely külön kötôdik autonómiájával a koronához, a báni irányítás érvényesül. Ugyanakkor a horvátok követet küldenek a magyar országgyµlésre. Erdély viszonylatában. Szintén bécsbôl irányították a gubernium segítségével, ( korlmányzóság). A négy kerületi tábla a következô: Eperjes, Debrecen, Kôszeg és Nagyszombat. Mµködött továbbá a tárnokmesteri, ill. személynöki bíráskodás a városokban. Ami a vallási viszonyokat illeti, lényegében a katolikus vallás dominált, a magyar dunántúl a szlovákok, a horávátok a római katolicizmus hívei voltak, és innen indult kelet felé a reformáció. A szerbek, románok, görögkeletiek voltak. A minarita szerzetesrend mellett a jezsuiták játszanak fôbb szerepet. 1758-ban XIII. Kelemen pápa engedményezte a magyar királyoknak, jelen esetben a habzburgoknak, magyarország apostoli király címét, ami azt jelentette, hogy az árpádházi királyokhoz, vagy luxemburgi Zsigmondhoz hasonlóan nekik is joguk volt az invesztitúrára, tehát az egyházi személyek kinevezésére. A katolikus egyház terjesztésében nagy szerepet játszott a lakosság körében megszervezett vallási irányzat, amelynek alapja egy felelevenített legendából származott, miszerint szentistván Szµz máriának ajánlotta magyarországot megvédelmezésre. Ezért magyarország szµzmária országa. Ekkor kezdtek megjelenni a magyar falvak házaiban, a szµzmáriaszobrocskák, vagy a szµzanyát ábrázoló festmények. Ezen alkotások mellett mindíg akadt virág, ill. gyertya. A búcsúk is ilyen népi motívumok díszítették. 1731-ben ellfogadták a karolina revolúciót, amely a vallási kérdéseket rögzítette, amey Károly király nevéhez fµzôdött. A nanti edigtumhoz hasonlóan, ill az 1681-87-es törvények értelmében, a protestánsok, csak megjelölt helyeken gyakorolhatják a vallásukat. A keresztény egyház felügyelt a protestáns egyház felett a püspökökön keresztül, a hivatalnok pedig un. dekretális esküt tettek, amely lényege az volt, hogy megesküdtek szent istvánra, szent Lászlóra, szµz máriára, hogy ezt meg azt betartják, stb. Egy probléma volt a dologgal. A protestánsok un. kiszórták a szenteket az egyház életébôl nem ismerték el a szentek közvetítô szerepét isten és az emberek között. Ennek következményeként a hivatali tisztségeket katolikusok töltötték be, amely tovább fokozta a protestánsok háttérbe szorulását, immár a politikai színtéren is. Ezen kívül a városokba való letelepedéskor is a katolikusok bizonyos elônyöket kaptak. Ezek a törvények 1781-ig voltak érvényben, ezek után valamelyest érvényesült a vallási türelem. A XVIII. század részben Károly, majd azt követôen Mária Terézia, majd II. József uralkodása alatt zajlik. Ami III. Károly uralkodását illeti, fenntartotta a szatmári béke kompromisszumait, az imént említett vallási intézkedések is hozzá tartoznak. Mária Teréziához kötôdik részben, a felvilágosodott abszolutizmus, amelyet II. József folytatni fog. (Teréziát 1740-ben koronázták meg). Ami a felvilágosodott abszoluutizmust illeti, egyfajta polgáriasodás jött létre, a kor gazdasági radikalizmusával egyetemben, részben a kolberi, gazdaságpolitika ami hatott. Ennek az államapparátusi reformokat illeti, következményeként megerôsíti magyarország mezôgazdasági szerepét, létrejön a kettôs vámrendszer 1754-tôl. A közös teherviselés 40%-ra csökkent a korábbi 67%-ról. Ez még mindíg magas volt, ha a többi örökös tartományt nézzük. 1760-tól Pálfi Miklós lesz a kancellár, aki eljut az abszolutizmus kérdésében egészen odáig, hogy a nemességet meg kellene adóztatni. Ez a magyar rendi kiváltságok szempontjából igencsak nagy érvágás lenne, ezért az országgyµlés kiváltságait védve nem fogadta el, de megkerülik az országgyµlést, és elfogadtatják a jobbágyterhek szabályozásáról szóló törvényt. Az iskoláztatási rendszerben hozott létre változtatásokat. Megerôsíti a felsô és középiskolai végzést, lényegében ezzel segítette egyfajta laikus értelmiség létrehozását, valamint meggyorsította egy hivatalnoksereg képzését. Gyakorlatilag akadémia mµködött a habzburg birodalmon belül. Terézia utolsó 10 évében gyorsult fel a felvilágosodás társadalmi hatása, elsôsorban a könyvkiadásban érzékelhetô ez a folyamat, valamint a társadalmi szerkezeten lehetett leolvasni. Ami II. József felvilágosodottságát illeti, lényegesen radikálisabb volt. Összefüggött II. József életútjával, aki részben annya árnyékában sokáig távol maradt a király tróntól, másrészt a modernizációnak egy következetesebb képviselôje volt. Az osztrák porosz háború arról is meggyôzi, hogy gyorsabb ütemben kell az állam területén véghezvinni a modernizációt. Mária Teréziával eggyütt részt vett az államtanács összes ülésén (ekkor még persze anyuci uralkodott, ô csak a légkört szokta.) nagy képzettségµ volt, hiszen uralkodása elôtt tanult államügyeket, vallásügyeket, természettudományos mµveket, hadiügyeket stb. Az a reform ami az ô nevéhez fµzôdik, a magyar történelemben az un. Jozekenizmus nével jellemezhetô. A császári király rendeletalkotással megvalósítja a nemesi rendi ellenállás megtörését. Másodszor a magyar történelemnek ô az egyetlen kalapos királya, ami azt is elárulja, hogy nem volt hajlandó alávetni magát a feudális magyar királyi koronázási gyakorlatnak, nem esküdött fel a magyar alkotmányra, valamint nem volt hajlandó magyar hitlevelet kiadni. A koronát elvitette bécsbe, hogy ne tudják ellene felhaználni. A rendek zámára ez egyfajta arculütét jelentett, hiszen a korona jelképesen az országot jelentette. stb. Ennek következményeként az eddig is konzervatív magyar nemessség tökéletesen összeütközött ezzel a gyakorlattal. A köznemesség felfogását illetôleg most szálakat keres a habzburgokkal. Korábban szenben álltak velük. Azért kerezsgéltek, mivel ôk el tudták képzelni a modernizációt, még a habzburgokkal együtt is. 1781-ben az elsô komolyabb rendelete (II. József) a cenzúra bevezetését jelentette, szorosabbá fµzte a cenzúrát, kivette a cenzúrát az egyház irányítása alól, ezért nem egyházi, hanem a habzburg érdekeket sértô cenzúra ment végbe. Majd eltörli a karolina ... szóval azt a vallási rendeletet, amit már leírtam. Korlátozta az egyházak rómával való kapcsolatát, állami felügyelet alá helyezte a papképzést, az egyházi ünnepek nagy részét betiltotta, az egyházi megyéket módosította, feloszlatta a szerzetesrendeket. Ennek következménye lett, hogy VI. Piusz pápa teljes egy évet tölt bécsben II. József nyakán, hogy vonja vissza az egyházat íly súlyosan érintô rendeleteit, II. József azonban nem állt kötélnek. Ezt az idôszakot egyébként "fordított kanosszajárásnak" is szokták nevezni. Visszakanyarodva az 1750-es évekhez. Magyarországnak ebben az idôben kettôs vámrendszere volt, a külsô vonal elzárt minket a nyugati tökés társadalomból áradó termékektôl eszményiségektôl stb. 1754-ben belsô védôvonalat is kiépítettek, amely újabb bonyolult helyzetet jelentett, hiszen a magyar termékek kivitele esetén olyan magas védôvámot kellett volna fizetni amely már nem érte volna meg a kereskedônek. A habzburg termékek befelé alacsony védôvámot fizettek, ezért azok jöttek be magyarország- ra, minôségileg nem voltak túl jók. Ennek következtében magyarországon egyfajta függôfejlôdés indul meg habzburg irányítással. Mária Terézia a gramatika szankció alapján az ország elfogadta királynônek, elfogadta cseország, elfogad- ta ausztria, de a német fejedelemségek nem fogadták el, sôt a poroszok sem. Ennek következményeként Mária Terézia alighogy megkapta a királyi koronát, fekete ruhát öltött csecsemôjét (aliasz kisbaba) a karja alá vette, és elment a magyar országgyµléshez, mondván, hogy mindíg is szerette a magyarokat, mindíg tisztelte ôket, adjanak segítséget. A magyar nemesek "életemet és véremet" mon- dással adta tudtul a királynônek, hogy katonai segítséget adnak, de zabot, kaját nem adnak. 1754-re stabilizálódik Mária Terézia uralma. Magyarország elmaradott- sága innentôl kezdve fokozódik egy idôre. Magyarország tulajdonképpen gyarmat- ként van kezelve azt leszámítva, hogy a rendi jogok érvényesülnek. Az ipar fej- lettsége szempontjából csak a bányaipar volt kedvezô helyzetben, a kézmµves ipar céhes rendszerben volt. A bártfai textilmanufaktúrán kívül volt még egy pár manu- faktúra. A céhek nem tudnak versenyezni a habzburg manufaktúrákkal, hiszen nem képesek mennyiségileg sem annyit készíteni már a szervezetbôl adódólag sem. Ezért is lesz drága a magyar kézmµipari árú. A drágaság miatt a belsô piacon sem tud versenyezni a habzburg temékekkel. Magyarországon Kb. 125 manufaktúrának felfogható üzem volt a század végére (1700-as évek) ebbôl az ér- tékbôl 80 20 munkást foglalkoztatott, amely nem volt igazi manufaktúra 7 olyan manufaktúra volt, amely 100-nál több munkást foglalkoztatott. ¦gy léptünk bele a XIX. századba, hogy nincs burzsoáziánk és bérmunkásunk sem. 1776-ban magyar- országhoz csatolják szijumét, így remény van egyfajta tengeri kereskedelmere. A dunai hajózás stabilizálódik, egyre több terméket szállítunk a dunán. Pénz híján nincsenek jó minôségµ utak, ezért marad a sártenger, vannak olyan idôsza- kok, amikor egyáltalán nem lehet közlekedni a sár miatt. Ekkor a társadalomn 80%-a jobbágy, jobbágyi sorban, jobbágyi kötöttségekkel. Van telkes jobbágy, tört telekkel (negyedtelkes) jobbágy és teleknélküli jobbágy. Politikai értelem- ben semmifeéle joga nem volt, személyi joga is csak minimális, hiszen a földhöz volt kötve. Ez a jobbágy ugyanúgy terményadót fizetett az urának, meg ajándékok- kal kedveskedett neki, az egyháznak is befizette a tizedet, meg az államnak is az adót, hiszen az állami kincstárat is meg kellett tölteni valamivel. Ennek értelmében a XVIII. században egynéhány parasztfelkelés az úgy lezajlott, 1735-ös szegedi nádféró által vezetett felklés vagy az 1753-as hódmezôvásárhelyi felkelés, vagy még az 1760-as felkelést is ide lehet sorolni. Mária Terézia az 1765-ös országgyµlésen megjegyezte, hogy " nincsenek rendben a dolgok " tehát ha a nemes nagyon "megnyomorítja" a jobbágyát, akkor nincsen beszedhetô állami adó, ennek következtében szabályozni kell a nemes adóbeszedési jogait, pont a nemesi túlkapások viszaszorítása érdekében. Az 1767-es országgyµlés ki is mon- dja az un. úri rendeletet, amely kimondja, hogy megszµnik a földhpzkötöttséget, amely elvileg azt jelenti, hogy a jobbágy nem a föld tartozéka, szabadon költöz- het. Ennek a rendeletnek nem tudtak érvényt szerezni. Megszabják a jobbágytelkek nagyságát, a föld minôségéhez, ill terményhozamához mértek 16-40 hold között szabják meg, egy jobbágytelek nagyságát. Ez azt jelenti, hogy ennyi hold egy telek. Ennyie van. Ehhez jött még 52 nap robot, amivel a földesúrnak tartozott. Magyarországnak ebben az idôben kettôs vámrendszere volt, a külsô vonal elzárt minket a nyugati tökés társadalomból áradó termékektôl eszményiségektôl stb. 1754-ben belsô védôvonalat is kiépítettek, amely újabb bonyolult helyzetet jelentett, hiszen a magyar termékek kivitele esetén olyan magas védôvámot kellett volna fizetni amely már nem érte volna meg a kereskedônek. A habzburg termékek befelé alacsony védôvámot fizettek, ezért azok jöttek be magyarország- ra, minôségileg nem voltak túl jók. Ennek következtében magyarországon egyfajta függôfejlôdés indul meg habzburg irányítással. Mária Terézia a gramatika szankció alapján az ország elfogadta királynônek, elfogadta cseország, elfogad- ta ausztria, de a német fejedelemségek nem fogadták el, sôt a poroszok sem. Ennek következményeként Mária Terézia alighogy megkapta a királyi koronát, fekete ruhát öltött csecsemôjét (aliasz kisbaba) a karja alá vette, és elment a magyar országgyµléshez, mondván, hogy mindíg is szerette a magyarokat, mindíg tisztelte ôket, adjanak segítséget. A magyar nemesek "életemet és véremet" mon- dással adta tudtul a királynônek, hogy katonai segítséget adnak, de zabot, kaját nem adnak. 1754-re stabilizálódik Mária Terézia uralma. Magyarország elmaradott- sága innentôl kezdve fokozódik egy idôre. Magyarország tulajdonképpen gyarmat- ként van kezelve azt leszámítva, hogy a rendi jogok érvényesülnek. Az ipar fej- lettsége szempontjából csak a bányaipar volt kedvezô helyzetben, a kézmµves ipar céhes rendszerben volt. A bártfai textilmanufaktúrán kívül volt még egy pár manu- faktúra. A céhek nem tudnak versenyezni a habzburg manufaktúrákkal, hiszen nem képesek mennyiségileg sem annyit készíteni már a szervezetbôl adódólag sem. Ezért is lesz drága a magyar kézmµipari árú. A drágaság miatt a belsô piacon sem tud versenyezni a habzburg temékekkel. Magyarországon Kb. 125 manufaktúrának felfogható üzem volt a század végére (1700-as évek) ebbôl az ér- tékbôl 80 20 munkást foglalkoztatott, amely nem volt igazi manufaktúra 7 olyan manufaktúra volt, amely 100-nál több munkást foglalkoztatott. ¦gy léptünk bele a XIX. századba, hogy nincs burzsoáziánk és bérmunkásunk sem. 1776-ban magyar- országhoz csatolják szijumét, így remény van egyfajta tengeri kereskedelmere. A dunai hajózás stabilizálódik, egyre több terméket szállítunk a dunán. Pénz híján nincsenek jó minôségµ utak, ezért marad a sártenger, vannak olyan idôsza- kok, amikor egyáltalán nem lehet közlekedni a sár miatt. Ekkor a társadalomn 80%-a jobbágy, jobbágyi sorban, jobbágyi kötöttségekkel. Van telkes jobbágy, tört telekkel (negyedtelkes) jobbágy és teleknélküli jobbágy. Politikai értelem- ben semmifeéle joga nem volt, személyi joga is csak minimális, hiszen a földhöz volt kötve. Ez a jobbágy ugyanúgy terményadót fizetett az urának, meg ajándékok- kal kedveskedett neki, az egyháznak is befizette a tizedet, meg az államnak is az adót, hiszen az állami kincstárat is meg kellett tölteni valamivel. Ennek értelmében a XVIII. században egynéhány parasztfelkelés az úgy lezajlott, 1735-ös szegedi nádféró által vezetett felklés vagy az 1753-as hódmezôvásárhelyi felkelés, vagy még az 1760-as felkelést is ide lehet sorolni. Mária Terézia az 1765-ös országgyµlésen megjegyezte, hogy " nincsenek rendben a dolgok " tehát ha a nemes nagyon "megnyomorítja" a jobbágyát, akkor nincsen beszedhetô állami adó, ennek következtében szabályozni kell a nemes adóbeszedési jogait, pont a nemesi túlkapások viszaszorítása érdekében. Az 1767-es országgyµlés ki is mon- dja az un. úri rendeletet, amely kimondja, hogy megszµnik a földhpzkötöttséget, amely elvileg azt jelenti, hogy a jobbágy nem a föld tartozéka, szabadon költöz- het. Ennek a rendeletnek nem tudtak érvényt szerezni. Megszabják a jobbágytelkek nagyságát, a föld minôségéhez, ill terményhozamához mértek 16-40 hold között szabják meg, egy jobbágytelek nagyságát. Ez azt jelenti, hogy ennyi hold egy telek. Ennyie van. Ehhez jött még 52 nap robot, amivel a földesúrnak tartozott. 1785-ben meghírdette az örökös jobbágyság felszámolását, jogot adott a jobbágynak a szabad bírósághoz való forduláshoz ami a szolgabírósághoz való fordulást jelentette, megadta a földmµvelkés jogát. Igaz a jobbágyrendelet megszüntette a jobbágy szó használatát is, de önmagában ôrizetlenül hagyta az úrbélki viszonyokat, tehát a jobágyi függések továbbra is fennmaradtak. jelentôs volt az un. nyelvrendelete, amely hivatalos nyelvé a német nyelvet tette meg az egész birodalomban, ezt a birodalmat egyfajta felvilágosult szellemmel úgy próbálta vezetni, hogy 13 nagy területre osztották, magyarország ebbôl 10 kerülettel vett részt, amely közigazgatási rendszer a nemesi vármegyerendszer felborítását jelentette, am álltal tovább fokozódott a nemesek konzervtatív szembeáállása. Hozzákezdett az adóztatás megreformálásához, ez azonban csak tervezet maradt, s végül is halálos ágyán a rendelkezéseinek nagy részét viszavonta. két kivétellel, a türelmi és a jobbágy rendeleteket meghagyta. A türelmi rendelet érvényben való hagyása kedvezett a magyar történelmi fejlôdésnek, a jobbágyrendelet azonban furcsa szitut eredményezett. Amíg a többi nyugati habzburg területen a fejlôdés alapja lett ez a rendelet, addig magyarországo n annak ellenére nem valósul meg, hogy érvényben marad. z úrbéliség viszonyának érvényben hagyása lehetetlenné teszi a magyar tökés fejlôdés kiteljesedését. II. József ellentmondásos uralkodója volt a magyar történelemnek, hiszen egyszerre jellemzi a modernizáció és a magyar rendiség abszolut figyelmen kívül való hagyása. Kormányzati reformjai elsôsorban az osztárk és cseh vonatkozásban jelentôsek. A magyar nemesség reagálása teszi igazán problematikussá a korszak értékelését, a nemesi ellenállás elsôsorban formai talajokon de bizonyos közjogi talajokon is kibontakozott. a magyar nemesek egy kis része az aki felsorakozik II. József mögé pl. SZécsényi Ferenc aki egy kerületi funkciót is vállal a közigazgatási reform kapcsán, Hajnóci József, aki a késôbbi idôk egyik jelentöôs személyisége, ebben az idôszakban alispánságot vállal. a konzervatívok azonban egy nagyon furcsa szóhasználatttal mindent a népért, mindent a nép álltal fordulnak szemben. A nép alatt, a nemességet értik. Formai jogokbból adódólag, fordult szembeezzel a haladó politikával. A nyelvrendelet is problémát jelentett, az egyik szmpont az volt, hogy birodalmi szinten ugyan értelmesnek tµnt a német hivatali nyelv bevezetése, magára magyarországra 3 éves haladékot adot II. józsef eddig meg kellett tanulni a német nyelvet, de a magyar rrendek itt jogosan tiltakoztak, hiszen a magyar nyelv használatát tiltották meg hivatali zinten. A magyr felvilágosodás szellemére bír jelentôs hatással, hiszen ekkor indul el a magyar nyelv használatáért a harc, és ekkor indul el magasabb fokra a nyelvújítás. A magyar nemesi tiltakozás az összeírásokkal szemben valamint a jobbágyrendelettel szemben, a nemesség szempontjából valóban sújos volt, hiszen a nemesek jól érzékelték, hogy többszázéves kiváltságait meg akarják csorbítani , és meg akarják ôket adóztatni.Az elképzelés az volt, hogy minden föld után a terményt figyelembe véve, 12 százalékig nem kell adózni, ez lene a minimumküszöb, annál feljeb pedig egyfajta jövedelemadózás lépett volna érvénybe, a jövedelem növekedésével arányosan nôtt volna a befizetendô adó mértéke. A nemesség szempontjából a jobbágyok adóterheit 17,25 % ra szabták meg, amely lényegesen kevesebb lett volna, mint az eddig beszedett tized ill. a különbözô ajándékok ++ a robot, ezért gyakorlatilag ennek a gondolatnak az átvitele fog megjelenni a reformkorszagk köznemességek gondolkozásában amikor a nemesek közteherviselését fogalmazzák meg. Azt is lehet mondani, hogy a pátens uralkodás közjogilag is érintette a magyar társadalmat hiszen a nagyar nemsesség központi intézménye az országgyµlés nem hagyta jóvá a rendeleteket. Közjogila törvénytelennek tµnik, mégis nagyon sok rendelet egyfajta modern elôrelépést jelentett volna. Innentôl kezdve lesz tágabb értelemben is megszabója a késôbbi történelemnek II. Jóózsef, hiszen a nemességgel való szenbeállás a nemzet érdekeinek nagymértékben kedvezett. A Innentôl válik divattá igazán a magyar öltözködés, leszollottá válik a kozmopolita, vagy msászóval a némete öltözködés. A korona hazahozatalakor óriási tömeg kísérte a koronát, nemesi bandériumok kurucos öltözékben kísérték a koronát a pozsonyba vezetô úton. Innentôl válik az önálló független fejlôdés gondolatának kicsírázása, innentôl számítható a középnemesség magyarország társadalompolitikai megcélzása, és próbálják korlátozni a királyi hatalmat. Megjelennek azok az elgondolások, hogy a király nem vétózhatja meg az országgyµlés döntéseit. József halála után II. Lipót kerülé a trónra, II. lipót hajlandó letenni a koronázási esküt, hajlandó kiadni a hitlevelet, hajlandó elogadni a rendi alkotmány szempontjait., ennek értelmében 1791-ben meg is erôsíttet az országgyµlésse. Innen tôl kezdve megszµnik az osztrák örökös tartományokkal való összefonódás. Ez azonban csak jogi függetlenséget jelenttett, hiszen a gazdaság nem állt olyan helyze5tben, hogyönmagát el tudta volna látni. II. lipót érzékelte a magyar nemzettudat megjelenése, illetve megerôsödése mellett, a nemzetiségek gondolatának a megfogalmazódása is, mint pl. a szerbeké. Továbbá felismerte az önkormányzatok fontosságát, és természeesen bizonyos nemzetközi körülmények is közrejátszottak amelyek inkább kedveztek a lipóti gondolkodásnak, egyrészt eme idôszakra végérvényesen befejezôdig a török háború, másrászt a komprobmisszum egy 10 éves nemesi szembenállással megintcsak érthetôô. A kompromisszum lényege, hogy magyarország megint szabaddá és függetlenné válik, természetesen a habzburg birodalmon belül, önálló alkotmánnyal bír, de a habzburgok továbbra is örökllik a ha magyar koronát. Természetesen volt olyan pozit1ívuma is, hogy a mezôgazdaság fejlôdése valamelyest zabadabbá válik. Kétségtelen a kompromisszum, valamint a francia forradlomnak a fejlôdése a habzburg házat és a magyar nemességet közelebb hozta egymáshoz, hiszen 92 tavaszától a habzburg ház háborút viselô féllé vált a forradalmi franciaországgal, ehhez viszont kellett magyarország támogatása. A habzburgok a segítség fejlében még a szerbek kamaráját is felszámolták. Másrészt fokozatosan szervezôdik magyarországon egyfajta olyan politikai erô, amely a francia forradalom gondolatvilágát akarta az országba behozni, Innentôl I. Ferenc az uralkodó, 1791-1835 ô közel sem volt olyan felvilágosult uralkodó mint II. Lipót, ô a habgyományos eszközöket használja az irányításra, megerôsíti a cenzúrát, a titkosrendôrség szerepét megnöveli, fôleg magyarországon, de a birodalom töbnbi tartományában is. hiszen 1793- tól sorra jönnek létre az ún. szabad kômµves páholyok, és az egyik ilyen páholyból jön létre a magyar jakobinus mozgalom, ahol is Martinovics Ignác nevét szokták a leggyakrabban emletgetni. ľ eme páholy központi figurája volt. Furcsa életútja volt, 16 évig volt Ferences rendi szerzetes, fôiskolán tanított, udvari kémikus volt, ráadásul már II. Lipót alatt is a titkos rendôrség egyik besúgoja volt, aki cs igaen csak meglepôdött azon, hogy I. Ferenc aki növete a titkos rendôrség llétszámát, de az ô szolgálataira nem tartot igényt. Ennél fogva már bosszúbol is szervezkedett ellene. Nem zárható ki az sem, hogy Martinovics Ignác gondolkodásában nagy hatáxst gyakorolt a francia forradalom Hajnóci Józsefaki korábban szintén jelentôs személyiség volt, ô dolgozzza ki azt a politikai tervet, amely kapcsán a jakobinus mozgalom fölfejlôdhetett volna. A lényeg az volt, hogy két különbözô páholy szervezôdött, az egyik a reformátorok társasága, a másik pedig a szabadság egyenlôség társasága volt. a reformátorok társaságának vezetôje Zsignai ZJakab lett, aki magyar fônemesi család tagja volt, lényegében az enyhébb követelések a reformátor társaságában nyertek megfogalmazást, annak ellenére, hogy ez a jakab gyerek a vezér, inkább a köznemesség beszervezése volt a fô cél, odáig elment, hogy az egyházi birtokot, és a királyi birtokot állami kézbe kellett venni a jobbágyságot fel kellene szaabadítani a jobbbágyterhek alól, de it is cak a jobbágysági viszony felszabadítása jelenik meg, a jobbágy nem kphatná meg a telkeit, s talán a reformátorok társaságának a kulcseszméje, a köztársasági eszmerendeszer elfogadása volt. Ez elvileg egy nemesi köztársaság lett volt, ahol a kiárly és az egyház nem lett volna meghatározó. A szabadság testvériség társaság már a nevében hordozta a francia forradalom fô ezméit, ez csak olyanok fogalmazták meg, akik politikailag közvetlenül azonosultak a francia polgári eszmékkel, közvetlenül forradalmárok voltak, tehát nem csak a reformok útján tudták elképzelni a nép fejlôdését, hanem akár erôszakkal is hajlandó volt a magyar népet a központba halyezni. Ezen kívül a nemesi kiváltságok megszüntetését is akarták. Vezetôik Hajnóci József, Szentmarjai vagy Lackovics. Viszonylag hamar leleplezték ôket, bécsben egy utcai razzia alkalmával jónéhány embert letartóztatott a habzburg rendôrség, köztük volt Martinovics Ignác is, s kihalgatása során nem hogy halgatott volna, hanem elképeztô mondóklát kezdett mondani, jpl. azt, hogy magyarországon egy kiterjedt jakobinus mozgalom van, amely közvetlenül tartja a kapcsolatot a francia polgári forradalommal, és hogy ennek a szervezkedésnek ô az egyik vezére. Ezek után fogva tartották, kiadta a vezetôk nevét, s ezek után gyorsan budán is letartóztatták az illetékeseket. Végül is 7 vezetôt kivégeztek a vérmezôn, elvileg sokkal több halálos ítéletet hoztak, még 18 embert ítéltek halálra, de eezeket börtönbüntetsre enyhítették. A magyar nemesség reagálása furcsa volt, az egyik tiltakozni fog a magyar nemesek magyr alkotmányt figyelmen kívül hagyó letartóztatása ellen. , majd a kivégzésük elen tiltakoznak. Ezzzel megerôsödik a magyar nemesxség egyfajta befeléfordulása, minden idegen eszmétôl való írtózása. A magyar nemesség egyre konzervatívvá ha útetszik reakcióssá válik, egyre jobba a rendiség bµvöletében él. A napóleoni habzburg háborúk megnövelik a hadi száállításokat magyarországon, egyfajta gazdasági konnyktúra is létre jön, ugyanakkor a hadi események elkerülik magyarországot. Hiszen 1805-ben pozsonynál szenvednek vereséget a habzburgok 1809-ben pedig gyôrnél gyôz nap\leon. Napóleon béécsben megszünteti a német-római császárságot, inentôl kezdve a habzburgok csak ausztria császárai. másrészt Napóleon kiáltványt ad ki a magyaroknak a franciákhoz való csatlakozás miatt, de a magyar nemesség hµ marad a habzburgokhoz. Annak ellenére, hogy bécs és a magyar rendiség között egyfajta kompromisszum valósul meg 1825-ig nincs országgyµlés ami befolyásioolná a magyar történelmet. Ami a magyuaroknak a napólkeoni háborúban való részvételét illeti, az rszben néhány személyes történelem Széchenyi istván részt vesz a lipcsei catában, Simonyi Ąbester néhány kiválló katonai cselekedetet visz végbe stb. Magyarország ennek ellenére a habzburgok erôk nagy része _egyharmada) állomásozott a magyar területeken. Ez azért lehetett így, hogy a magyar rendiségek semmiféle képpen ne szövetkezheessenek Napóleonnal, msárászt pedig óvatosságból is, hiszen ha magyarországra is átevôdek a hadi események, ne érje ez a fordulat váratlanul a habzburgokat. Ez a sereg kb. 50000 fôs volt. 1086-ban kiadják kiadják a második iskoláztatási szabájjzaztot, amely már közel ssem a felvilágosodás szellemében folyt. Csökkentették a magyar középoiskolákban a magyar középiskolákban a természettudományi tárgyak oktatását. 1808-ban pedig a magyar nemzeti múzeum létrehozában jelentôs Széchenyi István apjához kötôdött, akinek keresztneve egyébkeént Ferenc volt. Napóleoni háborúk után a bécsi kongresszus elrendelte az új szövetségi rendszer megkötését, amelyben az orosz osztrák szövetség külön is erôs voltt, amelyet a szent szövetségnek is neveztek. Ezt 1833-bn még jobban megerôsítették. Ami a magyar viszonyokat illeti, a metternihi rendszer érvényesült magyarországon, amivégül is a konzervatív titkosrendôrség szerepét növelte. A magyar nemesség egyfajta sajátos passzív ellenállást tanusított, amelynek következménye lesz, hogy a király bisztosokat küld a magyar megyékbe 1823-tól, 1825-ben került sor az országgyµlésre, ahol is felvetôdött a kérdés, hová kell tenni a reform kor kezdetét, hiszen ekkor már érzékelhetô Széchenyi fellépése, valmint filumejnek magyarországhoz való viszakerülése is jelezte, hogy elmozdulás történt a habzburg magyar viszonyban. Módosul az országgyµlés munnkamódszere, a megyék küldöttei elôször területenként ülnek össze, majd ezek a kerületek álltal megfogalmazott kérdéseket viszik be az orsszággyµlésbe. A 25-es országgyµlés megerôsíti az 1791-es határozatot, amellyel a magyar rendi alkotmány betartására akarta rávenni a királyt, majd elhatározzák, hogy adót emelni, vagy katonákat kérni, a király csak három évente kérhet, vagy emelhet. Ez a határozat az országgyµlés rendiségét erôsítette meg. Ide kötôdik a magyar tudományos akadémiára való gyµjtés, valamint Szécheyi tegy évi teljes jövedelmének felajánlása eme célra, amely mintegy 70000 forintot tett ki. Az építkezések 1827-ben emelkedet törvényerôre.