12.) Elemezd a felvilágosult abszolutizmus politikáját Magyarországon Mária Terézia és II. József idejében! Vázlat: - Mária Terézia uralkodása (1740-1780) - Mária Terézia intézkedései, rendeletei - Az osztrák örökösödési háborúk - A Habsburgok gazdaságpolitikája - Jobbágy-földesúri viszony a birodalomban - II. József uralkodása - A felvilágosult II. József - II. József halála Mária Terézia apjának, III. Károlynak (1711-1740) igen sok gondot okozott az, hogy sem neki, sem I. Józsefnek és I. Lipótnak nem volt fiú örököse. A Habsburg család így házi törvényt hozott a női ágú öröklődés jogáról. Ezt nevezzük voltaképpen Pragmatica Sanctionak, avagy "törvényes szabályozásnak". Az 1722/23-as országgyűlés a Pragmatica Sanctiot különösebb ellenállás nélkül becikkelyezte. A Pragmatica Sanctio csak azt szabályozta, hogy az örökös tartományokban és a korona országaiban mindig a dinasztiának az öröklés rendje szerint következő ugyanazon tagja uralkodjék. Tehát értelmezhető volt a Sanctio pusztán perszonáluniónak, de az önállóságukat fokozatosan feladó tartományok föderációjának is. A magyar rendek kérésére került a törvénybe az, hogy "külső erőszak ellenében" közösen védekeznek. Ezzel a még mindig túlerőben levő török veszélyre gondoltak. III. Károlynak hatalmas áldozatokba került az, hogy a női ágú öröklődést elfogadtassa az európai hatalmakkal is. Halála után az osztrák örökség megszerzéséért mégis kitört a háború (1740-48). A birodalom gyengesége már korábban is megmutatkozott, Károly elvesztette a dél-itáliai birtokait, majd Észak- Szerbiát is. Az osztrák örökösödési háborút az 1748- as Achemi béke zárta, amellyel végleg elveszett Szilézia. (1763: Hubertusburgi béke- Szilézia végleg Poroszország kezén marad.) Károly halála után II. Frigyes porosz király hadüzenet nélkül lerohanta a Habsburgok legiparosodottabb tartományát, Sziléziát. Franciaország és Spanyolország is a Habsburg birtokok felosztását fontolgatta. A bajor választó pedig trónkövetelőként lépett fel. Amikor Mária Terézia (1740-80) megjelent Pozsonyban a magyar országgyűlésen, a birodalom léte Magyarországtól függött. A magyar rendek kiállítottak egy 35000 főnyi hadsereget, de előbb alaptörvénnyé emelték a nemesi föld adómentességét. A rendek a Szilézia visszaszerzéséért hasztalan folytatott ún. hétéves háborúban (1756-63) változatlanul Mária Terézia mellett álltak. A XVIII. században Európa-szerte a merkantilista tanokat alkalmazták a gazdaságban. A kezdetleges állapotban levő magyar ipar pedig különösen rászorult volna az állam támogatására. De ez szinte kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült. A Habsburg kormányzat igénye, a papság és nemesség megadóztatása megfelelt volna a kor követelményeinek. De Magyarország hozzájárulása a birodalom bevételeihez amúgy is nagyon magas volt. (A 35%-ot is meghaladta.) 1749-ben, az egész birodalomban az adóztatást Haugwitz kancellár vitte véghez. Mivel nem tudott Mária Terézia pénzt szerezni a nemesektől, a kereskedelem adóztatására fordította figyelmét. Magyarország helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendelet rögzítette. Ez kettős vámhatárt húzott. A külső vámhatár az egész birodalmat leválasztotta a külföldi iparcikkek elől. A belső vámhatár azonban csak Magyarországot választotta el az örökös tartományoktól. Az intézkedés célja az volt, hogy a birodalmon belül tartsák az olcsó magyar élelmiszert, nyersanyagot; a cseh és osztrák manufaktúráknak pedig ne legyen versenytársa. A belső vámhatár 1851-ig fennmaradt és súlyos torzulásokat okozott a magyar gazdaságban. Az Ausztriában előállított, és onnan behozott iparcikk alacsony vámot kapott, de a közvetlen külföldről importált árút magas vámmal sújtották. Azok a termékek, amelyeket Ausztria is előállított, igen magas vámot kaptak. Mindez Kaunitz gróf ötlete nyomán jött létre. A Habsburg-merkantilizmus tudtán és akaratán kívül a tőkés gazdálkodás egyes elemeit valósította meg. Például a nemzetté válás egyik feltételét, az egységes gazdaságot szorgalmazta. A jobbágyparasztság tömegei áramlottak a benépesítésre váró területekre, ahol a földesuraiktól kedvezményeket kaptak. A század első felében a jobbágyi terhet az jelentette, hogy a Habsburgok óriási terheket raktak a parasztok vállára. Ezt a még kiforratlan kormányzat eredményezte. Pénzben a terhek közül a legsúlyosabb a hadiadó volt, amely 15-30 forintot jelentett. A nemesi megye költségeit a parasztság ún. háziadója (35-60 Ft) fedezte. A parasztságot mégis az terhelte le leginkább, hogy a katonaságnak természetbeni juttatásokkal tartozott. Ilyen szolgáltatás volt a porció (beszállásolt katona etetése), a forspont (a katona szállítása). Ráadásul katonának is mindig a legszegényebb parasztokat szállították el, akik gyakorta idegen országban, megrokkanásig harcoltak. A jobbágy egyéb terhei: kvártély (a katona elszállásolása), banalitás, cenzus (földbér), kitagosítás. A század első nagyobb parasztmegmozdulására 1735-ben, Békés megyében került sor. A református parasztok itt a Maros menti határőrök támogatására is számíthattak. A felkelést végül elfojtották, a vezetőket (köztük Szegedinác Péró, szerb kapitányt is) kerékbe törték. 1764-ben a közszékelyek is szembe kerültek a bécsi udvarral. Nem akartak ugyanis határőri szolgálatot vállalni. A békés szándékú, fegyvertelen csapataikat a császári csapatok kegyetlenül szétágyúzták. Ez volt a "mádéfalvi veszedelem" (Sicvlicidivm - 1764 római számokkal). Ezután indult meg a székelyek tömeges kitelepedése az országból. Hadik András generális vezetésével ekkor jöttek létre a bukovinai székely falvak. A földesúri követelések helyileg is nagy eltéréseket mutattak, s a jobbágytelkek nagysága is országrészenként változó volt. A paraszt kilenceddel tartozott a föld minden terméséből és az állatok szaporulatából. Emellett kénytelen volt ajándékokat szolgáltatni a földesúrnak. A kocsmáltatás (italmérés) az év jelentős részében; a húseladás, őrletés egészében a földesúr joga volt. A heti három-négy szerjárás kezdett általánossá válni. Mária Terézia biztosította a földesúr birtokáról a fát a jobbágy számára, amelyet törvényben is rögzített. A jobbágytelek nagyságát is szabályozta, mégpedig 16 és 40 hold között határozta meg. Az urbárium az egyházi tized és az állami adók mellett megtartotta a kilencedet is, amelynek összegét a jobbágyok és zsellérek számára egyaránt 1-1 forintban határozott meg. A munkakötelezettséget heti egy nap igás, vagy két nap kézi robotba rögzítette. Megengedte azt, hogy a földesúr ezt dologidőben - beszámítással - kétszeresen vegye igénybe. A kisebb földesúri jogokat, bár szabályozta, lényegében meghagyta. Az úrbérrendezés jelentősége az volt, hogy rendezte a viszonyt földesúr és jobbágy között. Igaz az is, hogy ez a legfejlettebb területek állapotából indult ki, ezért volt, ahol tovább nehezítette a jobbágy helyzetét. A Dunántúlon könnyebbséget hozott, és hozzájárult a parasztság rétegződéséhez. A paraszt sorsa azért is rosszabbra fordult, mert egyre ritkábban létesítettek új telkeket. A jobbágy fiainak kezén pedig egyre aprózódtak a birtokok, elszaporodott a zsellérek száma. A zsellérek - megélhetésükért - kénytelenek voltak a majorságból egy-egy parcellát felvállalni, azonban ez a paraszténál jóval súlyosabb terheket rótt ki rájuk. A parasztságnak csak egy vékony rétege gazdagodott meg. A majorság növelését gyakorta törvénytelenül növelték a földesurak: a közös legelőt feltörették, az erdőket kiírtatták. A rendek és az államhatalom a parasztot kölcsönösen tehermentesíteni akarta. 1756/66-bna a Dunántúlon, ahol a majorkodás meglehetősen előre tartott, jobbágymozgalom bontakozott ki. Ez a mozgalom pedig alkalmat adott a Habsburg-államhatalomnak a beavatkozásra. Mária Terézia azt akarta, hogy a rendek is fogadják el a jobbágy-földesúri viszony rendezését, de azok hevesen tiltakoztak ezellen. Mária Terézia végül 1767-ben ezt a szabályozást rendeletként adta ki, majd végre is hajtatta (Erdélyben nem vezették be). Mária Terézia ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy számára az államérdek az első, a földesúri csupán második helyen áll. A kiadott Ratio Educationis (1777) szándéka szerint a parasztságra is vonatkozott volna, ez az alsó- és középfokú oktatás rendjét szabályozta. Előírta, hogy minden gyermeknek iskolába kell járnia 6 és 12 éves kora között, azonban ehhez túl kevés iskola és tanító volt, ráadásul a német nyelv erőltetése is ellenérzést szült. Mária Terézia 1773-ban elűzte a jezsuitákat, akik eddig az oktatást intézték. De ellenezték azt, hogy a természettudományokat nagyobb óraszámban kellene tanítani. Ezért az uralkodó feloszlatta a rendet, és az oktatást a piaristáknak adta át. Mária Terézia 1772-ben részt vett Lengyelország első felosztásában, s visszaszerezte azt a 16 szepesi falut, amiket még Zsigmond zálogosított el. 1776-ban Fiume-t Magyarországhoz csatolta (mai Rijeka), s Pécsnek szabad királyvárosi címet adott (1780). 1772-ben felállították a császári testőrséget. Mária Terézia férje Lotaringiai Ferenc volt, akinek 16 gyereket szült. Ettől a násztól kezdve emlegetjük az uralkodó családot Habsburg- Lotaringiai háznak. Mária Terézia 1765-től fiával, Józseffel együtt kormányozta az országot. Uralkodásának utolsó 15 éve a felvilágosult abszolutizmus jegyében telt el, bár sokan azt hangoztatják, hogy a felvilágosult nem Mária Terézia volt, hanem annak tanácsadói. "Jozefinizmuson" II. Józsefnek (1780-90), a legtöbbet vitatott Habsburg uralkodónak az elvei és kormányzási gyakorlatát értjük. Ugyanakkor őt szokás a felvilágosult abszolutizmus legjellegzetesebb képviselőjeként tekinteni. A felvilágosodás korát hazánk történetében Bessenyei György művének, az Ágis tragédiája c. munka megjelenésétől számítjuk (1772). II. József 1780-ban került a trónra, eszményképe az egységállam volt. Gyorsan látott hozzá, hogy az eltérő fejlettségű, nyelvű és alkotmányú országokból szerves egészet, korszerű birodalmat hozzon létre. II. József csak abszolutisztikus módszereket ismert. Magyarországon például meg sem koronáztatta magát, ezért kapta a "kalapos király" gúnynevet. A koronát pedig hatalmas felháborodással kísérve a bécsi kincstárba vitette. Első rendeletei egyházpolitikai tárgyúak voltak. Ezek közül legnagyobb jelentőségű a valóban felvilágosult türelmi rendelet, amely megszüntette a Carolina Resolutiot, s arról rendelkezett, hogy a vallásszabadságot biztosít a protestánsok számára is. A protestánsok számára bizonyos feltételek mellett lehetővé tette iskolák és templomok építését. A katolikus egyházat az állam alá akarta rendelni, ami a pápának nemigen tetszett, ezért meg is látogatta Józsefet, hogy jobb belátásra bírja (ez volt a fordított Canossa-járás). Uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák kiadhatóságát. Feloszlatta azokat a szerzetes- és apácarendeket, amelyek nem végeztek semmiféle hasznos munkát. A cenzúrát is kivette a katolikus egyház kezéből (1781). Felállította a Bécsi Könyvvizsgáló Bizottságot. Megreformálta a papképzést. A Főkegyúri jogot is előhozta, a megüresedő egyházi tisztségeket saját embereivel töltette be. A zsidók számára biztosította a hivatalviselést. II. József eltökélt szándéka az volt, hogy az egyházi és nemesi birtokot is megadóztatja. 1785-ben kihirdette a jobbágyrendeletét, amely rögzítette, hogy az örökös jobbágyi állapot megszűnik, s a jobbágy név használata is tilos. Szabad költözködési jogot biztosított a jobbágyok számára. A paraszt gyermek ezentúl szabadon választhatott munkát, tanulással honorácior válhatott belőle. Védelmébe vette a telki állományt. E rendelet végrehajtásához nyomós érvet szolgáltatott az 1784-es Krisau, Horia és Kloska vezette erdélyi parasztfelkelés. 1789-ben jelent meg az adózásról szóló törvénye, amely rögzítette, hogy a paraszt a megtermelt évi jövedelmének 12,22%-t az államnak kell, hogy juttassa. A földesúri adót is pénzben határozta meg (17,25%), ami a földesuraknak nem tetszett, mert bérmunkást kellett volna alkalmazniuk a megszűnő robot miatt. Sőt, a nemesnek is kellett volna adóznia (12,22%), amely teljes felháborodáshoz vezetett. Bár József megalkotta e rendeletet, de véghezvinni nem tudta. 1784 és 1787 között tartották az első népszámlálást, amely teljesen fennmaradt. Ekkor az ország lakossága 900 ezer volt. A népszámlálást a porták megszámozása követte (fiziokratizmus). Az volt a célja, hogy a mezőgazdaság fellendítése előtérbe kerülhessen (pl. maga próbálta ki a legújabb ekéket). A közigazgatásban csökkentette a megyék szerepét, és megyei szinten elválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól. Az úriszék ezután csak a jobbágyok egymás közötti pereire szolgálhatott. 10 kerületre osztotta fel az országot (és Erdélyt még 3-ra). A megyék élére főispánt (akit a király választotta) és alispánt (a megye lakói választották) állított. A Helytartótanács élére Niczky Kristófot nevezte ki. A Helytartótanács székhelye ekkor került Budára (Pozsonyból). A cseh udvari és a magyar, valamint erdélyi kancelláriákat összevonta. Így legfelsőbb kormányzati szinten valósulhatott meg Erdély és Magyarország egységesítése. A legnagyobb felháborodást Magyarországon az az intézkedése okozta, miszerint a németet akarta az ország hivatalos nyelvévé tenni (1784). Ezzel megkezdődött a germanizáció, vele párhuzamosan pedig nacionalista érzések jelentek meg a lakosság körében. A német nyelv oktatása az osztrák tartományokban a kulturális megújhodás forrása lett. Magyarországon viszont a magyar nyelv felemelésének követelését helyezték szembe vele. Mária Terézia fiának trónra lépését nagy várakozás előzte meg. De rendeleteivel József hamar elidegenítette magától a papságot és a nemességet. A protestánsok a kezdeti időkben üdvözölték a türelmi rendeletet, később azonban a megkülönböztetés megszűnését követelték. A polgárság túlságosan gyenge volt, ezért ők sem álltak a modernizációs törekvések mellé. Ráadásul a megkülönböztető vámok továbbra is sújtották őket. A parasztság reményei is kihunytak az állami adók és a török háború terveinek következtében. A felvilágosodás magyar hívei azonban József mögött álltak, sőt nem egy konzervatív politikus is támogatta politikáját. II. József egyik fő támasza a plebejus származású értelmiségi réteg volt, akik gyakran állami pozíciókba is bejutottak. A király azonban nem arra törekedett, hogy tömegtámogatást szerezzen. Rendszere hamar elbukott, mivel nem elégítette ki sem a haladás, sem a reakció híveit. A belső bajokhoz külpolitikai bonyodalmak is társultak. 1778-ban az oroszok szövetkezésével József háborút indított a török ellen azzal a céllal, hogy balkáni birtokokat szerezzen. A háború azonban kudarcot hozott. A francia forradalom pedig megfosztotta Józsefet szövetségesétől, XVI. Lajostól, aki húgának férje volt. Belgiumban is felkelés tört ki, s a gazdag tartomány elszakadt. A porosz hadak pedig a határ mentén állomásoztak. A magyar rendek képviselői a porosz királlyal tárgyaltak a Habsburgok trónfosztásáról. II. József végül halálos ágyán valamennyi rendeletét - a türelmi rendelet és a jobbágy rendelet kivételével - visszavonta. II. József, a legfelvilágosultabb magyar uralkodó 1791. február 20-án hunyt el. II. József egész uralkodása alatt arra törekedett, hogy egységállamot hozzon létre, ezt szolgálta valamennyi rendelete. József meggyőződésből volt felvilágosult, édesanyjával ellentétben. Kormányzási stílusát tekintve abszolutista volt. Azért nem koronáztatta magát magyar királlyá, mert akkor koronázási hitesküt kellett volna tennie, s Magyarország szokásai alapján kellett volna kormányoznia (a rendi gyűlés összehívásával). Halálakor hozatta vissza a magyar koronát Magyarországra. Az 1780-as évek elején indult meg a magyar Hírmondó és a Magyar Kurir (Pozsony) című lap. 1790-ben alakult meg az első magyar színtársulat (Kelemen László vezetésével).