11. tétel Felfedezések, a gyarmatosítás kezdetei A Nyugat-Európai feudalizmus társadalmi és gazdasági struktúrája a XIV. századra súlyos válságba jutott: parasztlázadások, feudális belháborúk, pusztító járványok követték egymást. A XV. század közepétől lassú fejlődés indult meg, az adott agrár- és kézműves technika mellett relatív túlnépesedés következett be. Nyugat-Európa már nem tudta elég élelemmel ellátni népességét, ezért mind több mezőgazdasági terméket importált (főleg Kelet-Közép-Európa országaiból). A kereskedelem fő útvonala a nyugat- európai országokba irányuló kereskedelem lett. Ezt elsősorban az atlanti part menti hajózás bonyolította le. A növekvő kereskedelemnek egyre több pénzre és nemesfémre volt szüksége. A szükségletet az európai nemesfémbányák már nem tudták kielégíteni. Emellett Konstatinápoly elfoglalása után (1453) egy nehezebben lehetett a Távol-Kelet luxuscikkeit Európába hozni, mivel a török hatalom ellenőrizte és lefölözte a földközi- tengeri kereskedelem hasznát. A távol-keleti országok mesés kincseiről szóló legendák új utak keresésére ösztönözték a hajósokat. A felfedezések okait nem csupán a gazdasági fejlődésben kell keresnünk. A terjeszkedő politika összekapcsolódott az uralkodók dinasztikus érdekeivel: dicsőséget és zsákmányt reméltek a trón számára. Az első felfedező utakat portugál hajósok tették meg. Tengerész Henrik herceg tengerészeti akadémiát alapított, összefogta és irányította a felfedezéseket. A bővülő ismeretek (térképészet, csillagászat), valamint az új technikai megoldások, találmányok (iránytű,caravella) segítségével a portugál hajósok folyamatosan haladtak egyre délebbre Afrika partjai mentén. 1473-ban átlépték az egyenlítőt, 1287-ben Bartolomeu Diaz elérte Afrika déli csúcsát, amit Jóreménység fokának neveztek el. Nem csoda, hogy az Indiai-óceán kapujában álló portugálok elutasították Kolumbusz Kristóf ajánlatát, aki Nyugat felé hajózva akarta elérni Indiát. 1492-ben Kolumbusz Izabella királynőtől kapott három hajót, így nekivághatott az Atlanti-óceánnak. Hetvennapi hajózás után 1492. október 12- én partra szállt Guanahani szigetén, abban a hitben, hogy Indiában van. Kolumbusz felfedezése révén a spanyolok egycsapásra behozták a portugálok évszázados előnyét, ami feszültséget okozott a két ország viszonyában. Az ellentéteket az 1494-ben a pápa által szentesített tordesillasi szerződés simította el, amely lényegében kettéosztotta a világot a spanyolok és a portugálok között. 1498-ban Vasco da Gama körülhajózva Afrikát elérte India nyugati partjait. A portugálok fegyverrel igázták le az indiai fejedelmeket, kereskedelmi támaszpontokat létesítettek India partjain és Délkelet-Ázsia más részein. Kolumbusz első útja még nem ígérkezett üzletnek, noha hazaérkezése valóságos diadalmenetté nőtt. Második útjára (1493-96) már 17 nagy hajón 1500 főnyi legénység kisérte el Kolumbuszt; házállatokat és növényeket vittek. A harmadik út (1498-1500) eredményei - arany, ezüst, drágakövek, növényi és ásványi anyagok, olcsó munkaerő - beláthatatlan lehetőségeket, későbbi gigantikus hasznot sejtettek. Negyedik, utolsó hajóútján (1502-1504) iszonyú viszontagságok között fedezte fel Kolumbusz a panamai partvidéket. Spanyolország nemesércéhségét az Antillák aranya nem elégítette ki. Kolumbusz admirális kegyvesztetté vált, magányosan halt meg. A kor utolsó "nagy utazója", a portugál Fernando Magellán öt hajóból álló flottája 1519 augusztusában indult el Sevillából, hogy megkerülje a Földet. Magellánnak a királyi meghatalmazásra spanyol földön is jó ideig kellett várnia; de végül mégis elindulhatott. A cél: megtalálni a közvetlen vízi utat - az olcsóbb szállítás lehetőségét - a fűszertermő keleti szigetek és Európa között. A büszke flottából egy hajónak és 18 embernek adatott meg, hogy 1552 szeptemberében visszaérkezhetett Sanlucar biztonságos révébe. A megismert, majd fokozatosan meghódított Újvilág történelmi idővel mérve fiatalnak számít. A bennszülöttek eleinte szívesen fogadták a hódítókat. Mikor azonban világossá vált, hogy kincseikre törnek, fegyverrel fordultak szembe a rablókkal. A spanyol hódítók pár évtized alatt kirabolták és teljesen elpusztították Közép- és Dél-Amerika fejlett civilizációit. Sem az azték, sem az inka állam nem tudta kivédeni a spanyolok kicsiny haderejének rohamát. 1519-ben Cortez Mexikót, 1523-ban Alvarado Guatemalát, 1532-ben Pizarro Perut, Almagro pedig Chilét igázta le. A pénzszegény Európába megindult a nemesfémek áradata. Amerika növényei is elterjedtek kontinensünkön. Amerikából származik a kukorica, a dohány, a burgonya, a paprika, a paradicsom, a napraforgó, az ananász, a tök, a gyapot, a kinin, a kaucsuk, a kakaó és a vanília is. Az indiánokat a bányákban, illetve a cukornád-, a gyapot- és a dohány-ültetvényeken dolgoztatták. Amikor erre fizikailag gyengének bizonyultak, a rabszolga-kereskedők Afrikából néger rabszolgákat hoztak be. A rabszolgák szállítása az atlanti forgalom jelentős tétele lett. 1516-ban a portugálok érték el először Kína partjait. A portugálok igyekeztek kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni, a Ming-udvar azonban a bezárkózás mellett döntött. Jóllehet az európai kereskedők nem tudtak behatolni a kínai szárazföldre, a keresztény misszionáriusoknak ez sikerült. A kínaiakat nem a vallás, hanem az európai kultúra és tudomány eredményei érdekelték. Az európai ismeretek beáramlása sajátos "kínai felvilágosodást" indított el, de alapvető változások mégsem következtek be. Japán fejlődését sajátosan befolyásolta az európaiak megjelenése. A XV-XVI. század Japánban a feudális anarchia, a "harcoló tartományok kora" volt, ami azonban nem gátolta a fejlődést, mert a a haduraknak (daimjóknak) katonai erejük fokozása érdekében szükségük volt a termelés növelésére. A portugálok megjelenése tovább erősítette ezt a folyamatot. A portugál misszionáriusok térítettek, iskolákat templomokat építettek, és igyekeztek minél nagyobb befolyásra szert tenni a japán társadalomban. A később központosított hatalom vezetője, Iejaszu támogatta az ipart és a kereskedelmet, monopolizált kereskedelmi társaságokat hozott létre. Végül a sógunok a kereszténység terjedését veszélyesnek ítélték, és ők is a bezárkózás mellett döntöttek. A számtalan fejedelemségből álló Indiát igencsak érzékenyen érintette az európaiak megjelenése. A XV. századig India közvetítette az áruforgalmat a Nyugat és Távol-Kelet között. Erre a kereskedelemre bénító hatással volt a portugálok megjelenése, akik a XVI. század elején monopolizálták az Indiai- óceán kereskedelmét, de néhány part menti erődítménytől eltekintve Indiában nem tettek szert politikai hatalomra.