10/A A Bocskai István által vezetett szabadságharc és bécsi béke I. Rudolf, a prágai várba zárkózó uralkodó a kereszténység Istentől kijelölt védelmezőjének tekintette magát, akinek feladata a pogány török hatalmának megtörése Európában. Tervében támogatta Spanyolország és a pápa is. Rudolf háborút indított a török kiűzésére. A hábrút a magyar nemesek nagytöbbsége lelkesedéssel fogadta. A háború első esztendői a boldog várakozás és az áldozatkészség jegyében teltek el. 1595 tavaszán Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem nagybátyja, és tanácsadója, Bocskai István ösztönzésére bekapcsolódott a török ellenes harcokba. Báthory serege nagy győzelemet aratott a visszavonuló török sereg egy része felett, Gyurgyevónál. Azonban Eger vára és Kanizsa is török kézre került. Mezőkeresztesnél is a török győzőtt az egyesült császári-erdélyi seregekkel szemben. A csatavesztés után egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Habsburg hadvezetés nem tudja a meggyengült törököt kiűzni Magyarországról. A 15 éves háború idején a magyar nemesség és a Habsburgok kapcsolata megromlott. A háború és óriási terhei:a fölemelt összegű adók és a zsoldosok rablásai egyaránt érzékenyen érintették a parasztságot és a nemességet. A császár-király gazdasági bajain úgy igyekezett segíteni, hogy - többnyire koholt vádak alapján - perket zúdított a magyar főurak nyakába. Ezek a perek többnyire jószágvesztéssel végződtek. Rudolf célul tűzte ki a protestantizmus felszámolását is. A megerősöső ellenreformáció a parasztokat és a polgárokat is sújtotta. Az elhúzódó háborúk, a zsoldosok féktelen garázdálkodása, a hűtlenségi perek és az erőszakos ellenreformáció miatt robbanásig feszült a hangulat. Felső- és Kelet-Magyarország kálvinista területein érlelődött a fegyveres ellenállás gondolata. A felkelás akkor kezdődött, amikor a Partium és Erdély leghatalmasabb urát, Bocskai Istvánt is Habsburg támadás érte. Amikor Belgiojoso gróf (Felső Magyarország főkapitánya) ostromolni kezdte bihari várait, Bocskai megnyerte magának a hajdúkat, és ellenált. A hajdúk földönfutóvá szegényült kisnemesekből, foglalkozás nélküli marha-hajtókból és szökött jobbágyokból verbuválódtak. Hivatásuknak tekintették a harcot, abból akartak megélni. Bocskai 2-3 ezer főnyi hajdúseregével győzelmet aratott a császáriakon Álmosd és Diószeg között. 1604 telén Kassával együtt már a Felvidék jó része is a befolyása alá kerüt. 1605-ben Bocskai török segítséggel elfoglalta az egész Felvidéket, birtokba vette Erdélyt, ahol fejedelemmé választották. A szemesi országgyűlés 1605-ben egész Magyarország fejedelmévé választotta, s kimondta a katolikus és a két protestáns vallásfelekezet egyenjogúságát. A török szultán arannyal és drágakövekkel kirakott koronát küldött Bocskainak. Ő azonban ezt nem fogadta el, hiszen célja nem Magyarország török védnökség alá helyezése volt, hanem A Habsburg birodalom ellenében a magyar rendi jogok megvédése. Elfogadta ugyan a török szövetségét, mert kellett a támogatása. De a kapcsolatot idiglenesnek tekintette, s a Habsburgokkal való megegye-zésre törekedett. Újabb győzelmek és hoszzú diplomáciai tárgyalások eredményeként 1606 júniusában léttrejött a fel-kelést lezáró bécsi béke. A béke valásszabadságot adott a protestánsoknak (a mezővárosok és a falvak kivételével). Megerősítette a rendi alkotmányt, s a kormányzat élére ismét nádort állított. Elismerte az önálló Erdélyt. Bocskai a harcokban nagy szerepet játszó hajdúkat birtokaira betelepítette, és mentesítette őket minden állami és földesúri szolgáltatás alól. A letelepítéssel jelentős számú hivatásos katonaréteget vezetett vissza a termelőmunkába. A hajdúszabadság elnyerésének lehetősége pedig közel egy évszázadon át óriási mozgósítóerő volt a parasztok számára. Bocskai közvetítésével a bécsi udvar és a török porta is megkötötte a 15 éves hábbotrút lezáró zsitvatoroki békét.