10. "B" tétel Erdély jellemzői: Erdélyben európai szinten egyedülálló vallási tolerancia valósult meg, mind az állam mind a különféle vallások képviselői között. Négy fő vallási irányzat je- lent meg : katolikus, lutherátus, kálvinista és unitárius, ezek mindeggyikét szabadon lehetett gyakorolni. A vallások gyakorlása a különböző területeken kü- lönféle módon valósult meg. A tiszántúli területeken a kálvinista ág lett a meg- határozó. A jobbágyság egy része bekapcsolódott az árútermelésbe (pl: Hegyalja) megindult a szőlőgazdaságok fejlődése, világhírű borok termelése, a szarvasmarha- kivitel növelése ( ez utóbbit lábon hajtották ki az országból ). A reformációval párhuzamosan jelentős szerepet játszik az (opídiumok) mezővárosok fejlődése. A mezővárosok jelentős mértékben szabadulnak a feudális függőségektől, jelentős szerepet játszanak az árútermelésben. A déli, török megszállás alatt lévő területek is jelentős fejlődésnek indulnak, némi differenciával. Debrecen amely mezőváros, és amely három felé is adózik (a Nyugati Magyar Királyságak, a Keleti Magyar Királyság- nak, és a Törököknek) ezen tényezők ellenére jelentős gazdasági fejlődést ér el. A különböző területek különböző gyorsasággal fejlődnek, és eltérő mértékben befo- lyásollyák a gazdasági életet. Az erdélyi Szász városok fejlődése gyors ütemű, de a királyhágón túli területek fejlődése lelassúl, és nem ott nem jönnek létre opídiumok. A reformációnak, és a vallásszabadságnak köszönhető, hogy a külföldi, vallás miatt elüldözött értelmiség beáromlik az országba ezzel ellensúlyozza Erdély szellemi hiányát, és magával hozza a késői reneszánsz művészetét, és gondolkodás- módját gyorsítva ezzel a fejlődés ütemét.A jobbágy ság közelebb jut az álltalános tendenciához. A tiszántúli jobbágyság a civis fejlődés a polgáriasodás útjára lép. A szász parasztok szabad parasztok maradnak, a katonáskodó székelyeknél megindul a nemzettségi viszonyok lazulása, a román jobbágy tejes mértékű jobbágyi sorsot él. A nemzetiségi tényezőket áthatja az egyes jobbányi rétegekre jellemző gazdasági ál- lapot. A jobbágyság három fő rétege: a telkes jobbányság intézménye, a szabados parasztok akiknek sajátos adózási módjuk volt, és a föld nélküli parasztok. A parasztok terhei : Az állatállomány, vagy telek utáni adót cenzusosan határozták meg, ami azt jelen- ti, hogy álltalányban vetették ki egy faluközösségre, ez gyorsítólag hatott az árútermelő parasztság kialakulására. A zsinatadót (vagy ostoradót) helyileg vetették ki és szabályozták. A terménykilenced, amely kötelezővé vált. A dézsma (vagy decima), amely már nem az egyháznak járt hanem az államot illette meg 1556 -tól. (A robotgazdaság nem volt meghatározó a 16. sz.-i erdély történetében, csak heti egy robotnapot követeltek. A század közpétől erősödnek a roboti kötelezettségek.) Egyébb adók: Állami rendes adó (kapuadó) amely nagysága portánként egy forint volt. Szubszídium (rendkívüli adó, hadiadó) ezt egy évben kétszer is kivetették egy-egy forint értékben. Nemesi adók: Az 1500-as évektől megjelenik a fegyvertartási kötelezettség: minden 16 jobbágy uttán ki kellett állítani egy lovas és egy gyalogos katonát. 1542-től (a tordasi országyűlés határozata alpján) népfelkelés esetén minden 10. jobbágy után egy embert kell kiállítani. 1575-től telekkatonaság intézményének bevezetése. Jelentős változások mennek végbe a román nemzetiségek terén. Erőteljes román bevándorlás indul meg. Kialakulnak az egységes, összuefüggő román lakta területek, így kiéleződnek a nemzetiségi viták. A betelepült románok elsősorban nem földművelés- sel, hanem állattenyésztéssel foglalkoznak, emiatt speciális adókat vetnek ki rájuk: A sajtadót (prinza adó) amikor tejtermékekkel kellett adózni. Az 50-ed adó amikor minden ötven juhból egyet be kellett szolgáltatni. Kezd kibontakozni az a román fejlődés amely jelzi, hogy a román nemesi réteg elmagya- rosodik, vagy elkenézesedik. A nagyobb lélekszám, és az összefüggő terület sajátos problémákat vet fel. Az elrománosodást segítette, hogy erdély vazallus török állam volt. A székelyek már a honfoglalás időszakában is sajátos megkülönböztetett szerepet kap- tak a társadalomban. IV Béla időszakában a királyi könnyűlovasság gerincét képezték a székelyek. A székelyek erdélyben betöltött társadalmi pozíciója bizonytalan, se nem jobbágyok, se nem nemesek. Saját autonómiával rendelkeznek, és sajátos adójuk van az ún. ökör- sütési adó. A felsorolt álltalános adók közül csak a hadiadó érvényesül náluk, ami 1543-tól portaadóvá válik. Külön belső szervezettel rendelkeznek ez a székely nemzeti gyűlés. A székelyek vezetői, előkelői a primorok és a lófők adómentességet kapnak. A többi székely pedik együtt fizet 5000 Ft hadiadót 1556-tól. A székely autonomia élén a királybíró áll, aki egyben főispáni hatáskörrel rendelkezik. Megszűnik a hadnagyi intézmény, fokozatosan átalakul a széki bíráskodás, és az itélet- szolgálltatás a lófő kezébe megy át. (aranyköpés: gyalogosok hadikötelezettsége) 1560-tól darabont (katona kiállítási) kötelezettség kerül bevezetésre. A székely autonómia és a székely nemzetiségi viszonyok felbomlóban vannak. A székelyeket fokozatosan a feudális viszonyok kezdik jellemezni egyettlen sajátosságuk, hogy a katlikus vallást képviselik. A székelyek a katlikus vallást képviselik. A szászok a luteri vallás képviselői. A tiszántúli területek döntően kálvinisták lesznek. A magyarok között erősen halad előre az unitárius vallás, amely elsősorban a szegények vallása lessz. A központi érdekek elsősorban az állami lét megvédését diktálják, a külső ellenségek elleni katonai politaika kidolgozását. Erdély önnálóvá válása saját intézményrendszerének kiépülése miat az uralkodó osztály kissebb jelentőséggel bír, de az életszínvonal jelentősen növekszik, és a késői reneszánsz építkezések ekkor indulnak meg (pl: várátalakítások). A földbérlők kissebb létszáma miatt a telekrendszer másképp alakul, mint a szomszédos országokban, ezér a jobbágyi terhek, jogok korlátozása is más irányba tolódik el. A gazdasági fejlődés és a sájátos árútermelés miatt az allódiumok fokozatosan majorságokká alakulnak át. Az allódiumgazdálkodás a robotgazdálkodást, sokszor a pénzgazdálkodást váltja föl, vagy helyettesíti. A termelőeszközök vonatkozásában a fejlődés elmaradottabb a nyugati területekhez képest. A 17-ik századtól túlsúlyban lessz a városi fejlődés a falusi feudális fejlődéshez képest. A székelyek azzal, hogy katolikusok maradnak, és hogy a felbomlóban vannak a nemzettségek fokozatosan kiiktatják magukat az erdély társadalmi politikai életéből. A szászok megpróbálltak szembefordulni a keleti magyar királyság létrejöttével, malyd Habsburg- páriság miatt többször passzivításba mennek át. A vajdasági intézmény rendszere megszűnik emiatt erdélyben a magyar vezetés lessz a meghetározó. A három nemzet úniója magyar nemesi vezetésű lessz. A Báthoriak vezetésénak kieséséval megszűnik a katolikus politika irányítása. A meghatározó a református kálvinista vezetés lessz, amely a Petrovits dinasztiával és a civis városokkal függ össze. Az utáriusok elsősorban a magyar jobbánzságot teszik ki. Erdély lakosságának létszáma 1 millió fő, így a kis létszám miatt jobban érvényesülnk a központi hatalom törekvései. A fejedelmi hatalom a földek 15-20% -nak birtoklása mellett alakult ki, így sok város köyvetlen fejedelmi kormányzás alatt állt (pl: Gyulafehérvár, Nagyvárad, Déva stb...) Az etnikai tagolódottság miatt a rendi politika, és rendi ellenállás nem tudott kialakulni.