IX. tétel

                A nyelvújítási mozgalom. Kazinczy munkássága

A nyelvújítás a XVIII. század végétől a XIX. század első feléig,  az  '50-es
évekig tartott. A felvilágosodás  eszméi  és  a  nemzeti  öntudat  erősödése
vezet  a  nyelvújító  mozgalom  kibontakozásához.  A   nyelvújító   mozgalom
tudatosan szervezett  mesterséges  és  gyors  nyelvfejlesztési  törekvéseket
jelent, elindítója és korai képviselője  Bessenyei  György,  Csokonai  Vitéz
Mihály, Vershegi Ferenc.  A  nyelvújítás  vezéregyénisége  Kazinczy  Ferenc.
Nagy vita  bontakozott  ki  1812-ben  kiadott  verseskötete,  a  Tövisek  és
virágok  körül.  Az   újítások   ellenzői   az   ortológusok   (kezdetekhez,
hagyományokhoz ragaszkodók) támadták Kazinczyt és a  neológusokat  (újítók).
Kazinczyt hívei, Kölcsey Ferenc és Szemere Pál védték meg  egy  vitairatban.
A nyelvújítási vitát Kazinczy tanulmánya zárta  le,  1819-ben  leszögezte  a
nyelvújítás alapelveit, kifejtette, hogy szükség van a nyelvművelésre  és  a
nyelvújításra. E nélkül a magyar irodalom és a tudomány nem fejlődhet.

Feladat: kik voltak és mit akartak az ortológusok és neológusok?
Megoldás: a tételben.