VIII. tétel

              A magyar nyelvtörténet korszakai. Nyelvemlékeink.

Nyelvtörténeti korszakok:
Az uráli alapnyelv a kb. i. e. negyedik évezred.
Finn-ugor alapnyelv az i. e. második évezred.
Ugor korszak az i. e. második - első évezred.
Önálló magyar korszak i. e. első évezred második fele.
Az ómagyar nyelv kora (896 - 1526):
Ebből  a  korból   már   vannak   írásos   nyelvemlékeink.   Nyelvemlékeinek
szórványemlékek a  latin  szövegekben  egy-két  magyar  szó.  1555,  Tihanyi
apátság alapító levele.
Szövegemlékek: itt már önálló, összefüggő magyar szövegekről van szó,  ilyen
a Halotti beszéd a XII. sz. végéről.
Legrégebbi magyar vers az Ómagyar Mária síralom a XIII. századból.  Az  első
önálló magyar nyelvű kódex  az  1450-es  Jókai  kódex,  és  ebben  a  Ferenc
legenda.
Közép magyar korszak (1526 - 1772):
A  könyvnyomtatás  elterjedése  eredményeként  egységesül  a  magyar  nyelv,
kialakul az irodalmi és köznyelvünk (reformáció, könyvnyomtatás).
Új magyar nyelv kora (1772-től):
A nyelv legdinamikusabban változó része a szókincs.  Változik  az  évezredek
alatt a hangállomány is, a leginkább állandó része a  nyelvnek  a  nyelvtani
rendszer (grammatika).