XIX. tétel

                     Hanglejtés és szórend a mondatban.

A hanglejtés az emberi hang magasságának változása beszéd közben,  a  beszéd
zenei dallama. Elsősorban értelmi szerepe van.
A magyar hanglejtés két fő formája az emelkedő és  az  ereszkedő.  Általában
ereszkedő, kérdő mondatban emelkedő.
A mondat tartalmi jellegét legtöbbször az utolsó szakasz  hanglejtése  dönti
el.
A  kifogástalan  magyar  beszédnek  fontos  követelménye  a  hanglejtés.   A
hanglejtésnek  elsősorban  értelmi  alapja  van,  de  érzelmi  tényezők   is
befolyásolják.
Pl. Tegnap nem találkoztam veled. Tegnap nem veled találkoztam.  Nem  tegnap
találkoztam veled. Tegnap nem veled találkoztam?

A  mondanivaló  pontos  kifejezésében  fontos  szerepe  van  a   szórendnek.
Elsősorban értelmi alapja van, de érzelmi mozzanatok is  befolyásolják.  (Ne
mozdulj meg! Meg ne mozdulj! - az utóbbi tiltás erélyesebb.)
Nyelvünkben a  szórend  a  mondat  szavainak  és  szerkezeteinek  beszédbeli
fontosságára utal.
Az igekötős igére figyelni kell:
egyenes szórend: hangsúlyos, nem fejez  ki  különleges  körülményt,  pl.:  A
mulasztókat megdorgálták.
fordított szórend: hangsúlyos mondatrész előzi meg, pl.: Kölcsönt  vett  föl
(kirekesztő vagy kicsinyítő kifejezés áll előtte); Kevesen mentek be,  János
se ment be
megszakított szórend: fog segédigés  jövő  idejű  alakjaiban,  pl.:  El  fog
menni (kell, lehet,  tud  stb.  állítmány  mellett  igekötős  főnévi  igenév
                            fejezi ki az alanyt); El kell menni.
A  mondat  szórendi  felépítésében  az  állítmány  szerepe  a  legfontosabb.
Nyomatéktalan mondat  állítmánya  mindig  egyenes  hangrendű.  A  nyomatékos
mondat szórendje attól függ, hogy melyik részére esik a  mondathangsúly.  Ha
az állítmány a kiemelt mondatrész, akkor előre tesszük,  ha  igei  állítmány
van és igekötős ige, akkor az igekötő az ige elé kerül. Pl.:  Befejeztük  ma
a nyelvtant.
Ha más mondatrész akarunk kiemelni, akkor azt az állítmány elé  tesszük,  de
ez nem feltétlenül szükséges, hogy közvetlenül elé rakjuk.
Igekötős igei állítmánynál az igekötő az ige után kerül,  pl.:  Ma  fejeztük
be a nyelvtant. A nyelvtant fejeztük be ma.
Ha egyik mondatrészt sem akarjuk kiemelni, akkor az állítmányt középre
tesszük.