XIII. tétel

                    A mondat hangsúly-, szünetviszonyai.

A magyar nyelvre jellemző,  hogy  a  szavaknak  az  első  szótagját  mondjuk
hangsúlyosan,   nyomatékosan   (szóhangsúly).   A   mondatnál   mindig   azt
hangsúlyozzuk, amit ki akarunk emelni, nem szabad minden szót  hangsúlyozni.
Ha hosszabb a mondat, több mondatrészt is  hangsúlyozhatunk.  A  hangsúllyal
kiemelt szavakhoz egy vagy több  hangsúlytalan  csatlakozhat.  A  szakasz  a
beszédnek hangsúlytól hangsúlyig terjedő  része.  Az  érdeklődés  felkeltése
miatt nem szabad monoton hanglejtéssel beszélni.
Szünetviszonyok:  szünetet  tartunk  lezárt  mondatok  végén.  Az  összetett
mondat tagmondatai között egy kis  szünetet  tartunk,  amikor  valamire  fel
akarjuk hívni a figyelmet,  szüneteket  tartunk,  ugyanígy  megszólításánál.
Szünetet tartunk halmozott mondatrészek között.
A szüneteket általában írásjelekkel jelezzük, de van, hogy  vesszőt  teszünk
oka is (pl. összetett mondatok  tagmondatai  közé),  ahol  a  beszédben  nem
tartunk szünetet.