XXII. tétel


                     A névutó. A kötőszó. Az indulatszó


Névutó: névszó  után  áll.  A  cselekvés  körülményeit,  helyét,  állapotát,
idejét határozza meg. Mindig külön írjuk a névszótól. Gyakran 2 t-vel  írjuk
pl.: alatt, mellett, fölött.

Kötőszó: tagmondatokat vagy mondatrészeket köt össze. Az összetett mondatok
közé gyakran kötőszót teszünk, pl.: Befejeztük az órát, és lemegyünk a
büfébe. Kötőszavak, pl.: és, hogy, de, pedig, azonban, ellenben, vagy, ha,
akár, meg.

Indulatszó: örömünkben, bánatunkban, felkiáltunk, stb. Pl.: jaj, ó, haj,
juj.