XIX. tétel


                       A névszók jelezése és ragozása



Szó = szótő + toldalék. Pl.: apu|kámékkal.

Kétfajta szótő van, relatív és abszolút.
Abszolút: ebből már nem lehet elvenni.
Relatív: asztalos|oknak.
Toldalék lehet: képző, jel, rag.
Sorrend: szótő + képző + jel + rag, az esetek 99%-ban, emellett valamelyik
toldalék kimaradhat.
Képző: megváltoztatja a szó jelentését, és gyakran a szófaját is. Pl.:
igéből névszót (tanul - tanulság, ír - írás), névszóból névszót (só - sós),
névszóból igét (öreg - öregít, kapa -kapál), igéből igét (olvas -
olvasgat).
Jel: nem változtatja meg a szó szófaját, csak módosítja, pl. a többes szám
jele a k. Pl. fiú - fiúk. Igemód, feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né.
Felszólító mód jele j. Melléknév fokozásának a jele (bb, leg+...+bb).
Birtokos személy jele, pl. könyvem, könyvetek, könyve, könyvünk, könyvetek,
könyvük.
Rag: a rag mondatba fűzi a szavakat, nem változtat semmit. Ige
személyragjai; tárgyragja (t), rengeteg határozórag (-ban, -ben, -től,
-től, -hoz, -hez, -höz, stb.) Gyakran a toldalékokat kötőhang köti össze,
ezek magánhangzók, pl. könyvem.
A névszókhoz a következő jelek és ragok járulhatnak: a többesjel,
birtokjel, a fokozás jelei, a birtokos személyjelek, a tárgyrag, a
különféle határozók és a birtokos jelző ragjai.