XVIII. tétel


                                  A névmás




       A névmás főnevet, melléknevet, vagy számnevet helyettesítő szó.

|A névmás                              |Példák                         |
|fajtája         |szerepe              |                               |
|Csak|Személyes  |A három nyelvtani    |E: én, te, ő                   |
|főne|           |személy nevét        |T: mi, ti, ők                  |
|veke|           |helyettesíti         |Ragozott: (én) rólam, (te)     |
|t   |           |                     |hozzád, stb.                   |
|hely|           |                     |                               |
|ette|           |                     |                               |
|sít |           |                     |                               |
|    |Visszaható |Rámutat a beszédbeli |E: magam, magad, maga          |
|    |           |személyre, és        |T: magunk, magatok, maguk      |
|    |           |kifejezi a           |                               |
|    |           |cselekvésnek az      |                               |
|    |           |alanyra való         |                               |
|    |           |visszahatását        |                               |
|    |Kölcsönös  |Személyek            |egymás                         |
|    |           |cselekvésének        |                               |
|    |           |kölcsönösségét fejezi|                               |
|    |           |ki.                  |                               |
|Főne|Birtokos   |A birtokos és a      |E: enyém, tied, övé            |
|veke|           |birtok nevét         |T: mienk, tietek, övék         |
|t,  |           |helyettesíti         |                               |
|mell|           |                     |                               |
|ékne|           |                     |                               |
|veke|           |                     |                               |
|t,  |           |                     |                               |
|szám|           |                     |                               |
|neve|           |                     |                               |
|ket |           |                     |                               |
|hely|           |                     |                               |
|ette|           |                     |                               |
|sít |           |                     |                               |
|    |Mutató     |Rámutat a            |ez, az, ugyanaz, ilyen, olyan, |
|    |           |helyettesített       |efféle, ennyi, annyi, emennyi  |
|    |           |szófajra             |                               |
|    |Kérdő      |A helyettesített     |ki?, mi?, micsoda?, milyen?,   |
|    |           |szófajra kérdez      |mekkora?, mennyi?, hányadik?   |
|    |Vonatkozó  |Előre - vagy         |aki, ami, amely, amilyen,      |
|    |           |visszamutat a        |amekkora, amennyi, ahányadik   |
|    |           |főmondat valamelyik  |                               |
|    |           |szavára.             |                               |
|    |Határozatla|Olyan névszót        |valaki, bárki, semmi,          |
|    |n          |helyettesít, amelyet |valamilyen, semekkora,         |
|    |           |nem tudunk vagy nem  |valamennyi, minden             |
|    |           |akarunk megnevezni.  |                               |

Névmások használatában ügyeljünk a következőkre:
Mivel nyelvünkben az igei és a birtokos személyragok utalnak a személyre,
ne használjunk se személyes, se mutató névmást, ha a megfelelő személyt nem
akarjuk hangsúlyozni!
Az ők hangsúlytalan helyzetben épp úgy helyettesítheti tárgyak nevét is,
mint a hogy az az és azok nyomatékos helyzetben személyek nevét.
Az amelyik névmás emberre, dologra egyaránt utalhat, de csak akkor, ha több
közül egy bizonyosról van szó.