XVI. tétel


                     A melléknév és a melléknévi igenév




Melléknév: tulajdonságot, valakihez vagy valamihez való tartozást jelent.
Lehet képezni     főnévből -i, -s képzővel.
A melléknevet fokozni is lehet:
Alapfok (szép), jele: nincs.
Középfok (szebb), jele: melléknév+bb.
Felsőfok (legszebb), jele: leg+melléknév+bb
Túlzófok (legeslegszebb), jele: legesleg+melléknév+bb
Melléknév fokozásánál mindig bb-t írunk, és az egész szót egybe írjuk.
Az s betűre végződő mellékneveket egy s betűvel írjuk, pedig kettőt
hallunk: kisebb, okosabb.

Melléknévi igenév: igéből képezzük. 3 féle ideje van:
Jelen idő (folyamatos melléknévi igenév), ezt ige+ó, -ő képzővel képezzük.
Pl.: látsz+ó, kezd+ő.
Múlt idejű (befejezett melléknévi igenév), ezt  ige+t, -tt képzővel
képezzük. Pl.: látott, kezdett
Jövő idejű (beálló), ezt ige+andó, -endő képzővel képezzük. Pl.: látandó,
                                  kezdendő.