Oldatok szerkezete: 2 komponens: -oldószer, -oldott anyag. Oldószer: 1). Apoláris (dietil-éter), 2). Dipólusos (H2o). oldott anyag: 1). Apoláris (nincs töltése). 2). Polarizált (van töltése). Kölcsönhatás: az oldószer és az oldott anyag. Oldódás: az oldószer molekulák a részecskéket kitaszítják a rácsból. Energetikailag az oldódás lehet: 1. Endoterm: ekkor az oldat lehűl. 2. Exoterm: ekkor felmelegszik. Oldatok koncentrációja= töménysége: Xmol/1 dm3 Híg oldatok: oldott anyag / oldószer max 1/100 1). Ozmózis: a kisebb koncentrációjú hely felől a nagyobb koncentrációjú hely felé áramlik az oldószer. 2). Fagyáspont csökkenés - forráspont emelkedés. Diffúzió:az oldott anyag a nagyobb koncentrációjú hely felől, a kisebb koncentrációjú hely felé mozog, mert az o.sz. és az o.a. kö- zött kölcsönhatás alakul ki. Félig áteresztő hártya: csak az oldószer számára átjárható, az oldott anyag számára nem. Az élő sejthártya olyan, mint egy félig áteresztő hártya. Koncentráció különbség: az oldószer beáramlás addig tart amíg a hidrosztatikai nyomás nagysága megegyezik az oldószer-oldott anyag kölcsönhatás nagyságával. Azt a nyomást, amelyet az oldatra kell kifejtenünk ahhoz, hogy az oldószer beáramlás megszűnjön ozmózis nyomásnak nevezzük. Adott hőmérsékleten a híg oldat gőznyomása alacsonyabb, mint a tiszta oldószeré. Ugyanazt a gőznyomást a tiszta oldószer alacsonyabb hőmérsékleten éri el mint a híg oldat. A fagyáspont csökkenést és a forráspont emelkedést egy mól koncentrációjú oldatra vonatkozóan kell megadni, ezt nevezik moláris fagyáspont csökkenésnek ill. forráspont emelkedésnek.